Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
r 15 1990.1.19. V an olyan érzése az embernek, hogy a pekingi vezetők feje sokkal jobban fő a kelet-európai változások, mint a belső gondok miatt. Hiszen a Tienanmen téri véres vasárnap, június 4-e óta a párt által gondosan kimunkált ideológiai offenzíva, a harc a „burzsoá liberalizmus“ ellen éppen azok körében veszített amúgy sem túl meggyőző hatásából, akiket elsősorban célba vett: a diákság és általában az ifjúság, az értelmiség. Érdemes nyomon követni a hivatalos nyilatkozatok hangnemét is. Kínában a berlini és prágai változások után azt hangsúlyozták, hogy nem avatkoznak be más országok belügyeibe, ugyanakkor hűek maradnak a szocializmushoz, erősíteni kívánják a párt szerepét, az ideológiai nevelést. Értsd: a marxizmus, valamint Mao Ce-tung műveinek tanulmányozása. Vízválasztó volt a román nép felkelése; megnőtt a kínai vezetés aggodalma, szóhasználata keményedéit, s napvilágot láttak az első Gorba- csovnak címzett bírálatok. A legfőbb ok: a kínai diákság példaértékűnek tekinti a Ceausescu-diktatúra bukását. FEJTÁGÍTÁS December elején az ideológusok magabiztosan nyilatkoztak arról, hogy a hetven pekingi egyetemen és főiskolán nyugalom van. Eltűntek a lázító tacepaók, a népszerű diákvezérek vagy börtönbe kerültek, vagy külföldre DERÉKTÓL FÖLFELÉ - MEZTELENÜL Szinte biztosra vehető, ha Kínában meghirdetnek egy programot, a jelszóban biztosan szerepelni fog számjegy is. Az ideológusok most a hatos bűvöletében élnek. A „burzsoá liberalizmus“ elleni csata részeként indították el tavaly ősszel a ,,hat rossz“ elleni küzdelmet. Ezek: a prostitúció, a nők és a gyermekek áruba bocsátása, a kábítószer, a hazárdjáték, a babonák kihasználása meggazdagodás céljából. Decemberig 350 ezer embert büntettek meg ilyen vétségekért. A kormány a Nyugatról begyűrűzött egyik legkárosabb hatásnak a prostitúció újjáéledését tekinti, s ezért irtják tűzzel-vassal a pornográfiát. Ami még rendben is volna, csakhogy ezt már az alapiskolásoknál is elkezdték. Miként? Az ilyen „eszmei túlkapást“ bírálta egy ifjúsági lapnak irt levelében egy tanító. Elmondta: nem tudta, hogy sírjon-e vagy pedig nevessen, amikor a kisdiákok behozták neki csecsemőkori fényképeiket, amelyeken pucéron szerepeltek. Az előző napon ugyanis definiálnia kellett a nebulók számára, hogy mi a pornográfia: ,,Minden olyan kép, amely az emberi testet deréktól fölfelé meztelenül ábrázolja. “ „ Tiszta, hófehér papiros a gyermek lelke, mindent befogad“ - írta egy másik olvasó, aki beszámolt egy esetszöktek, teljes gőzzel folyt a „megtévesztett'‘ ifjúság átnevelése. Néhány példa a módszerekről. A Peking Egyetem, amely a diákmegmozdulásokban vezető szerepet játszott, az új tanévet utolsóként, októberben kezdte meg. Nyolcszázan hiányoztak: az elsőévesek. Ők a sicsiacsuangi katonai akadémián egyéves katonai és politikai kiképzést kapnak. Az érv: az, utóbbi években épp e területek oktatását hanyagolták el. Az egyetem vezetői szerint ez az egy év tehát nem tekinthető büntetésnek, arra szolgál, hogy a fiatalok jobban megértsék az ország helyzetét. Továbbá: azokat a fiatal diplomásokat, akik 1985 után kerültek ki az egyetemekről egy-két éves gyakorlati munkára küldik gyárakba, bányákba, mezőgazdasági üzemekbe. Megint más: az eredeti tervhez képest tavaly 30 ezerrel kevesebb fiatal kezdhette meg főiskolati tanulmányait, csökkentették a keretszámokat. Természetesen ez a leglázongóbb pekingi egyetemeket érintette. Módosultak a tantervek is, mindenütt elemezni kellett a tavaszi-nyári „kormányellenes lázadás“ tanulságait, az ezekre rávilágító fontos beszédek kötelező olvasmányokká léptek elő. Elsősorban Teng Hsziao- ping és Csiang Cö-min pártfőtitkár beszédeiről van szó. Ide sorolhatók még az ,,önvizsgálati szemináriumok“ - a diákok szóban és írásban számolnak be saját gondolkodásukról, a lázadásban játszott szerepükről. Persze Pekingben is olyan a diák, mint mindenütt a világon, ahol diktatúra van: ha más módja nincs, akkor jókora cinizmussal fújja, amit elvárnak tőle, s esetenként rá is tesz egy lapáttal. Közben azt gondol, amit akar. Ezt bizonyítják a titokban működő diákkörök, a Ceausescu kivégzése után megjelent ujjongó falragaszok. A legnépszerűbb luxuscikk körükben a rövidhullámú zsebrádió - hogy a külföldi adásokat hallgathassák. Külön figyelmet érdemel, hogy a „szocialista ideológia tisztaságáért“ vívott harc erősödésével párhuzamosan éledt újjá a Mao-kultusz. Persze Mao Ce-tung alapos tanulmányozása mellett Marx és Sztálin tanai is kiemelkedő szerepet játszanak. ről: miután a tanító azt magyarázta a gyerekeknek, hogy meg kell tisztítani az országot a pornográfiától, a lelkes, kezdeményező nebulók kimentek utcát söpörni. Talán mosolyogni lehetne e példákon, ha a dolog nem lenne annyira tragikus, hiszen egyenes következménye annak a politikai szemléletnek, amelynek másik véglete a Tienanmen téri vérengzés volt. NEM ALUSZNAK NYUGODTAN Természetesen a pekingi vezetők. Főleg amióta kivégezték Ceausescut. Hiszen a bukaresti diktátor akkor is jó viszonyban volt Kínával, amikor a többi kelet-európai ország, a Szovjetunió, valamint Kína kapcsolatai a mélyponton voltak. A diákság már említett tace- paóira a vezetés azzal válaszolt, hogy százezer katonát és rendőrt helyeztek Pekingben riadókészültségbe. Ismét megnövekedett a Tienanmenen a fegyveresek száma, megerősítették Diákok a Tienanmenen: ... és sebesülten a televízió és a rádió épületének védelmét - hiszen a tévé a román népfelkelésben is döntő szerepet játszott. A román hadsereg a nép oldalára állt. Pekingben ebből azt a tanulságot vonták le, hogy erősíteni kell a katonák politikai irányítását, pártellenörzését. Jang Paj-ping politikai főcsoportfőnök ezt december 30-án azzal indokolta, hogy amikor júniusban bevetették a hadsereget, 110 parancsnok éa 1400 katona megtagadta a parancsot (köztük volt a 38. hadsereg parancsnoka is). Január elején a kínai kormányszóvivő azt a feladatot kapta, hogy beszélgessen el a Peking Egyetem hallgatóival. A diákok kifütyülték öt, amikor azt mondta, hogy a Tienanmen óta normalizálódott az országban a helyzet és a párt vezetésével töretlenül haladnak a Kínában bevált szocialista úton. Adiá- kok követeléseire válaszul a főváros vezetői rendeletben közölték: a Tienanmen téren előzetes engedély nélkül szigorúan tilos mindenfajta gyülekezés. Három jellemző esetet szeretnék említeni a romániai népfelkelés előtti időszakból, tehát a december első felében történtek közül. Li Peng kormányfő egy hongkongi küldöttség előtt kijelentette: Kína sosem enged meg olyan változásokat, amilyenek a keleteurópai országokban zajlanak. Egy hongkongi napilap szerint bizalmas dokumentumot köröztek a párton belül, s ebben az állt, a kelet-európai fejlemények bizonyítják, hogy helyesen döntött a vezetés, amikor fegyveres erővel verték le a diákokat. Csiang Cö- min főtitkár pedig rendkívül éles támadást intézett a szerinte „úgynevezett sajtószabadság“ ellen. Ez jelzi, hogy a vezetés nem bízik az újságírók feltétlen odaadásában. Itt lehet hozzátenni, január elején közölt egy kínai külpolitikai szaklap első ízben hosszabb cikket arról, hogy az utóbbi hónapokban mi történt Csehszlovákiában. A november 17-i prágai diákmegmozdulást is emlíDiákok a Tienanmenen: bízva a győzelemben... (Archívumi felvételek) tette, a rendőrség brutális beavatkozá- | sát viszont nem. December végén, tehát már a romániai események után Kína 84 éves államfője, Jang Sang-kun (a diáklázadás leverésének egyik szellemi atyja) már azt hangsúlyozta, hogy „ külföldi erők készítették elő a kelet-európai rendszerek bukását, kihasználva a népek nehézségeit és szenvedéseit“. S ezekben a napokban mondták ki először (konkrétan Vu Hszüe-csien miniszterelnök-helyettes), hogy Gorbacsov, illetve az ö külpolitikája felelős a kelet-európai fordulatért, amelynek lényege a szocializmus megdöntése. ELSZIGETELŐDÉS | Kína és a nyugati országok kapcsolataiban a véres vasárnap után jelentős lehűlés állt be, többen szankciókat rendeltek el Peking ellen. Köztük az amerikai kormányzat is. Bush elnök december elején megpróbált nyitni Peking felé, oda küldte Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadót. E látogatást a Fehér Ház az utolsó pillanatig titokban tartotta. Támadták is az elnököt e lépésért az amerikai törvényhozásban mindkét oldalról. A hivatalos szóvivői magyarázatot, amely szerint csupán tájékoztatni akarták Kínát a máltai Gorbacsov-ßush találkozóról, mindenki csak jó ürügynek nevezte. Baker külügyminiszter volt kénytelen csillapítani a kedélyeket, mondván, a Fehér Ház még nem feledte el a Tienanment, a szankciók még érvényben vannak. Egyes elemzések szerint nem egyértelmű a szovjet-kínai kapcsolatok jövője sem, annak ellenére, hogy Gorbacsov tavaly májusi pekingi látogatása meghozta a nagy áttörést. Január 6-án egy hongkongi napilap, a South China Morning Post azt fejtegette, a kapcsolatok azért romolhatnak meg, mert Vang Csen alelnök revizio- nizmussal vádolta meg a szovjet vezetést. Az alelnököt Teng egyik bizalmasának tartják, s az nem tetszett neki, hogy amikor december végén Pekingben járt Valentyin Falin, Gorbacsov személyes megbízottja (egyébként az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetője), a kínai vezetés a Szovjetunió kelet-európai politikájának bírálatakor túl óvatos volt. Vang szerint egyértel- .#. műén ki kellett volna jelenteni, hogy amit a Szovjetunió csinál az nem reform, hanem revizionizmus. Az említett ■ lap szerint Vang e kijelentéseket a politikai bizottság tagjai előtt tette. S tegyük még hozzá, hogy a revizionista m jelzőt a hatvanas években Mao Ce- tung használta Hruscsov politikájának az emlegetésekor. m Hivatalosan ilyen kemény szavakat még nem használt tehát a kínai veze- $? tés, Csiang Cö-min főtitkár udvariasan csupán . azt mondta Falinnak, hogy a Szovjetuniót „közvetett felelősség terheli“ a kelet-európai eseményekért. Bonyolódik tehát Pekingben a helyzet, gyakorta éppen olyan zavar tapasztalható, mint a „hagyományos ^ szocializmus“ néhány más országá- ** ban, a Koreai NDK-ban, Kubában és jg így tovább. A szálakat még jobban összekuszálják a kínai vezetésen belül dúló hatalmi harcok. Ezek tétje, hogy ki legyen az agg Teng Hsziao-ping igazi utódja. De ez már egy külön fejezet. MALINAK ISTVÁN ■ 4