Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-29 / 26. szám
t VIHART NEM OKOZNAK, DE A KEDÉLYEKET BORZOLJÁK AFOSTOKAdAS A szerző felvétele jánban is időszerű a kéntelenítés. Még akkor is, ha - a szakemberek szerint - a kéntelenítő technológiai berendezés ma drágább, mint egy új energiablokk. Ilyen szempontból a földgázfútés előnyösebb lenne, csak hát földgázból meg kevés van... Mi az az idei esztendőre megszabott 200 millió köbméter?! Még a gázra működő újabb blokkok folyamatos üzemeltetéséhez is kevés. Mindössze 590 GWó villamos energia előállításához elegendő... Egyelőre tehát marad a szén - a füst és a por. Járt Tkáő helyi környezetvédelmi szakelőadótól például a múltkor azt hallottam, hogy a több mint harminc kilométer átmérőjű övezetben elhelyezett mérőállomások adatai szerint tavaly Vaján- ban volt a legszennyezettebb a levegő, ott köbméterenként 294 mikro- gramm kosz szennyezte a levegőt. Nagyráskán 202 mikrogramm értéket mértek, Samudovce és Lastomír Hogy füstölög, az kétségtelen. Idestova mér harminc éve. A távolban? Nos, az attól függ, honnan nézzük. A Labore mentiek, az Ung-vldékiek és a bodrogköziek nem mondhatják, hogy messze, hiszen nekik közel van, viszont akik tehettek volna róla már régen, hogy ne szennyezze annyira a környezetet, azokhoz valóban nem állt közel a szennyokádó hatalmas kémény és annak környéke. Se így, se úgy! Csakis ezzel magyarázható, hogy környezetromboló hatása szempontjából a vajáni villanyerómú sokáig elkerülte a „központ“ figyelmét, s még a kerületi illetékes szervekét is majdnem. Pedig a statisztikai adatokból korábban is egyértelmű volt, hogy Kelet-Szlová- kiában a vajáni kéményeké a nem kívánatos elsőség. Ugyanis a kerület ipari létesítményei közül környezetszennyezésért már évek óta ez az üzem fizet a legtöbbet. 1981-ben például 8,062 millió koronát, 1984-ben 7,5 milliót, 1987-ben 7,4 milliót..., míg a sorrendben második Kelet-szlovákiai Vasmű ugyanakkor 3,7, 3,01 és 2,15 milliót, a Szlovák Magnezitmüvek pedig még kevesebbet. S azért fizet olyan sokat az erőmű, mert évente mintegy 33 ezer tonna port és 56 ezer tonna gázt - zömében kén-dioxidot - bocsát a természetbe. HOL TÖRTÉNT A HIBA? Az erőmű nem kívánatos elsőségének Stefan Hlinicky igazgatóhelyettes sem örül.-Kérem, ez a villanytelep harminc évvel ezelőtt épült. Már abban az időben is léteztek 99,5 százalékos hatásfokú elektrosztatikus porleválasztók, ám ide a kivitelezők mégis a 84 százalékos hatásfokú mechanikus leválasztókat szerelték, s ezt akkor minden illetékes szerv, a beruházótól kezdve a közegészségügyi hivatalig, aláírta. Mi, üzemeltetők ezt kaptuk. Természetesen, nem örültünk neki, hiszen a por a mi fejünkre is hullott és hull, de... Nem tehettünk mást, csak bosszankodhattunk. Aztán 1970-ben tervbe, vettük a porleválasztók kicserélését. Akkor körülbelül 90 millió koronába került volna a beruházás, de végül nem lett belőle semmi, mert a kiszemelt hazai beruházóknak huszonnégy hónapig tartott volna egy-egy szűrőberendezés kicserélése. Annyi időre pedig nem állíthattuk le az áramfejlesztőket. „Majd a nyolcvanas években, az energiablokkok teljes felújításakor kerülhet rá sor!“ - olvashattuk felettes szerveink további állásfoglalásában. Tudniillik, az előírások szerint az energiablokkokat 100 ezer órányi üzemeltetés után kell felújítani. Nos, az innová- lás, s egyúttal a porleválasztók kicserélése most van folyamatban. Ám a munka üteme lassú... Miért?-Valóban lassú, de nem a mi hibánkból. Egy blokk felújítása körülbelül 200 millió koronába kerül, egy elektrosztatikus szűrő pedig 25-27 millióba. Sajnos, a szükséges berendezések hazai gyártói és szerelői ezt a feladatot képtelenek rövi- debb idő alatt elvégezni, mert az ő lehetőségeik is végesek. Az l-es számú blokkot már felújítottuk, a lles átépítését a nyáron kezdjük és 1992 áprilisában fejezzük be. Utána a IV-es, majd az V-ös következik. A lll-as, azaz sorrendben az ötödik blokk 1996 decemberében lesz kész, míg az utolsó egység innová- lásáról egyelőre nincs döntés... Hallottam olyan véleményt is, hogy a villanytelep azért nem igyekszik meggyorsítani a korszerű szűrők felszerelését, mert neki kevesebb pénzbe kerül a büntetés, a bírság megfizetése, mint a drága berendezés felszerelése és üzemeltetése. Igaz, ez?- Ugyan, kérem! Elvégre, amint mondtam, mi is itt élünk, mi is ezt a levegőt szívjuk, lélegezzük! Az van a dologban, hogy a nemzeti bizottságok, a környezetvédelmi felügyelőség és más intézmények is sürgetnek minket, sőt határidőket szabnak, meg pénzbírságot rónak ki ránk, ám azt nem veszik figyelembe, hogy évekkel, évtizedekkel korábban az üzem beindítását mindenki engedélyezte. Meg azt sem, hogy nálunk, az országban, egyelőre egy cég sem képes rövidebb idő alatt legyártani és beszerelni a kívánt szűrőberendezést. IDŐSZERŰ A KÉNTELENÍTÉS A levegőbe kerülő kén-dioxiddal kapcsolatban a villanytelepiek azt mondják: - Még jó, hogy a Szovjetunióból érkező feketeszénnel tüzelünk. Annak ugyanis a hazai barnaszénhez, vagy lignithez képest igen alacsony, csupán 2,5 százaléknyi a kéntartalma.- Mi tagadás, még jó, hogy így van, ám kétségtelen, a „nem sok" kén-dioxidnak sem lehet örülni, s Vahatárában 182, Bolyban 96, Malői- cében 64, Nagykaposon 54 mikro- grammot. Hogy ez sok, vagy elvisel- hetö-e? Nos, a hazai közegészség- ügyi norma 150 mikrogrammot tart a megengedhető felső határértéknek. Még szerencse - s ezt Stefan Hlinicky a többszöri laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján állítja -, hogy arzént vagy ólmot nem tartalmaz az ott keletkező porfelhő. Ml LESZ A SALAKHEGGYEL? Apropó, porfelhő! Van annak a villanyerömü közvetlen térségében egy más változata is: a szeles és száraz időben rendszeresen jelentkező sűrű, szürke porköd. A va- jániak, iskiek, csicseriek, bésiek és deregnyóiek legellenszenvesebb és „levethetetlen kényszerzubbonya''. A gyakori porköd forrása a közel száz hektárnyi területű és helyenként már 10-12 méter magasságot is elérő salakhegy. Ami ugyanis a kazánokban a szénből nem ég el, az apró szemcsékben és vízzel vegyítve a Labore folyó mentén egykor húzódott lápos, mocsaras területre kerül. S mivel a meddő, élettelen salakréteg gátgyűrűje száraz, olykor-olykor pedig a belterületről is elszökik a víz, a felső porréteget a szél magával ragadja és viszi délnek, viszi északnak. Hiába takargatják azt textilponyvával, és hiába locsolják. Ugyanakkor a ragasztóval történő felületrögzítés sem tökéletes, hiszen csak hat hónapig tart ki, amellett pedig drága, évente 6 millió koronába kerül. A salak senkinek se kell, még az építőelemeket gyártó üzemeknek sem. Stefan Hlinicky szerint idővel érdemes lesz azt termőfölddel befedni és gazdálkodni rajta, mert káros anyagokat nem tartalmaz. A salakáztató víz szintje magasabban van, mint az iski vagy vajáni kutak vize. Ez a tény egy cseppet sem bizalomgerjesztő, ám a villanyerómú ott dolgozó két szakembere, Csörgő Benjámin és Mikuláé Maróéi nem tartja veszélyesnek a helyzetet. Igaz, ők a salakhegy körül található ellenőrző kutak rendszeres figyelésével csak a vízszivárgást tudják megállapítani.- Úgy tudom - jegyezte meg ott- jártamkor Mikuláé Maróéi -, hogy a salakáztató vize nem veszélyezteti a talajvizeket, hiszen a vegyi elemzések nem találtak benne káros anyagokat. A helyiek azt állítják, a jelenlegi salakhegy már nem sokáig szeny- nyezi a határt, mert lezárják, s Bés határában új lerakatot nyitnak. Reméljük, s remélik a környék lakói is, az új tározó környezettiszta lesz. Gazdag József A választások után nemcsak a politikusok, de a közvélemény figyelme is az ország jövőjére, a közeli bel- és külpolitikai teendőkre irányul. A törvényhozó testületek egyik alapvetően fontos feladata a föderáció és a nemzeti köztársaságok új alkotmányainak kidolgozása. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a független Lidové noviny július 14-i számában Zdenék Jiőinsky professzor, a Nemzetek Kamarájának képviselője, az előző parlament elnökhelyettese. LIDÖVE NOVINY Az új alkotmány és a nemzetiségi kérdés- Az új alkotmány kidolgozásakor a legfontosabb megoldásra váró kérdés a csehszlovák föderáció alapelveinek, kiindulási alapjainak és intézményrendszerének új átgondolása és meghatározása - állapítja meg az ismert jogtudós. A sztálinista államszocializmus széthullásával az európai országokban mindenütt előtérbe került a nemzetiségi kérdés. A megoldatlan, vagy a háttérbe szorított nemzetiségi ellentétek pl. a jugoszláv és a szovjet föderáció széthullásával, s nem egy esetben megoldhatatlannak tűnő konfliktusok (például a Kau- kázuson-túlon, vagy a Baltikumban) keletkezésének veszélyével fenyegetnek. Szerencsére a nemzetiségi kérdéskör Csehszlovákiában nem ilyen természetű, története során nem tekint vissza véres nemzetiségi villongásokra. Feltételezhető tehát, hogy képes e problémák demokratikus megoldására. Sajátossága abban van, hogy Csehszlovákia két nemzet, a csehek és a szlovákok állama. Ez úgy tűnhet, hogy a probléma megoldását egyszerűbbé teszi, ám valójában az ellenkezője az igaz. E tekintetben a csehszlovák föderatív elrendezés egyedülálló jelenség. Talán Belgiummal, a flamand-vallon együttélés alkotmányjogi rendszerével hasonlítható össze. Azonban Belgiumban piacgazdasági rendszer van, a belga gazdaság része a Közös Piacnak, s ez lényeges különbség a teljesen államosított csehszlovák gazdasággal szemben, amely most keresi az utakat és eszközöket a szociális piacgazdálkodásra való átalakulásához. Belgiumban a flamandok aránya kb. 60 %, a vallonoké 40 %. Csehszlovákiában a Cseh Köztársaságban mintegy 10 millió, többségében cseh, a Szlovák Köztársaságban kb. 5 millió a lakosság száma, ebből több mint félmillió magyar nemzetiségű... Az 1989. évi novemberi forradalom utáni fejlődés tapasztalatai, egészen a választásokig, arról tanúskodnak, hogy az új szövetségi alkotmány kidolgozása során következetesen a föderációt alkotó két partnernemzet akaratából kell kiindulni. Megnövekszik a nemzeti köztársaságok és szerveinek szerepe. Újból meg kell határozni a föderáció és a köztársaságok hatáskörét. S tudjuk 1968-ból, mennyire bonyolult kérdésről van szó! E kérdés megoldása most még nehezebbnek ígérkezik, mert nem létezik semmilyen „integrációs erő", s a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság politikai struktúrájának kialakulása különbözik egymástól. Alapvető politikai konszenzusra van szükség a föderáció integáló szerepének mértékét és tartalmát illetően... A politikai változásokra való tekintettel előtérbe kerül a nemzeti felszabadulás, a nemzeti emancipáció követelménye, annak kinyilatkoztatása és garantálása, hogy a nemzetnek joga van saját sorsáról dönteni. Csehszlovákiában ez az igény különösképp erőteljes a szlovák nemzetnél, amely történelmileg fiatalabb, s így nemzetileg jóval érzékenyebb. Ezért születnek könnyen illúziók arról, hogy egy önálló szlovák államban jobb feltételei vannak a nemzeti fejlődésnek. Ezt a szeparatizmus hívei hirdetik, akik e tekintetben a szlovák emigráció bizonyos köreire támaszkodnak. Az új csehszlovák szövetségi alkotmány kidolgozásával egyidejűleg egy dilemma is megoldásra vár: a már említett okok miatt a nemzeti politikai képviseleteknek érdekük lesz, hogy az állampolitika súlypontja a köztársaságokban legyen, amelyek megállapodnának abban, milyen hatáskörrel ruháznák fel a föderációt. Jelenleg azonban Csehszlovákiának, ha sikeresen kíván bekapcsolódni az európai integrációs folyamatokba, egy egységként, viszonylag erős államként kell e folyamathoz csatlakoznia. Ebből következik az igény, hogy a föderáció hatásköre viszonylag széles körű legyen... Más föderatív államok elméleti és gyakorlati tapasztalatai fontosak számunkra, jóllehet, a kéttagú csehszlovák föderációhoz való alkalmazásuk nehézségekkel jár... Ha azonban a cseh és a szlovák oldalon meglesz a politikai konszenzushoz szükséges akarat, akkor ezek az alkotmányjogi problémák mindkét nemzet és a Csehszlovákiában élő nemzetiségek hasznára megoldhatók. Ennek az igyekezetnek a sikere nemcsak a nemzetek és nemzetiségek érdeke, de Csehszlovákia határain kívül is jelentőséggel bír. RESPEKT Antiszemita támadás egy cseh lapban A Kereszténydemokrata Únió által kiadott Mladá demokracie délutáni lap május 24-i számában „Zsidók és a világ" címmel napvilágot látott egy cikk, amely felkavarta a cseh közvéleményt. A Független Sajtóközpont kiadásában megjelenő Respekt c. hetilap 14. számában Tornáé Pékny fűz kommentárt a cikkhez. Ebből idézünk.- Nem emlékszünk arra, hogy újságjainkban a második világháború befejezése óta jelent volna meg ilyen kíméletlen támadás a zsidó nemzet ellen. A szerző, támadása megalapozásául felsorakoztatott érvei közismertek az antiszemita irodalomból... Ez az újság vétett az általános erkölcs és az újságírói etika ellen. Sok ezer példányszámban terjesztett olyan szöveget, amely durván sérti a zsidó nemzetet, semmibe veszi e nemzet kegyetlenül megkínzott tagjainak emlékét... A Mladá demokracie nem határolta el magát a cikk tartalmától..., s feltételezhető, hogy a cikk tükrözi a szerkesztőség tagjainak nézeteit... A Respekt leközli a Cseh Köztársaság Zsidó Hitközösségei Tanácsának, illetve a prágai zsidó hitközség állásfoglalását a cikkhez. - A sajtó- szabadságot a szerkesztőség úgy értelmezi, hogy olyan szövegeket tesz közzé, amelyben, talán a rituális gyilkosságon kívül, nem hiányzik egyetlen vád sem, amelyet a múltban már nem használtak volna az antiszemiták - olvassuk az állásfoglalásban. Az állásfoglalás egyebek közt azt is leszögezi, hogy a zsidóság „nyugalmat és békét kíván halottai és élői számára, s olyan világban szeretne élni, ahol a tolerancia, a szeretet és az ehhez hasonló magasztos elvek a pártok és mozgalmak programjából az emberek szívébe jutnak. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Somogyi Mátyás 1990. VI. 2Í Uasárnap
