Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-29 / 26. szám

NEM KÍVÁNCSISKODÁS, HANEM KOTELESSÉGTELJESITÉS AZ UTA­SOK IZGALOMMAL VÁRJAK A VÁMOS ..ÍTÉLETÉT' MINDEN RENDBEN? Gágyor Aliz felvételei hogy a sok kicsi valóban sokra megy... VISSZAVÁSÁRLÁS A HATÁRON A határállomáson a Jednota nem­rég felvásárlóközpontot nyitott. Itt a nyugdíjas, energikus Eszti néni a gazda, aki családját is bevonja a munkába.- Számunkra nincs vasárnap, es­te, ünnepnap vagy éjszaka. Ha tele­fonálnak, jönnünk kell. . Mi Egy naP a „ -a tudatlanság . a vámőrség nem J’JjJ^abad és m» tüos Komárom* ^nTr^«aUWk# nem mentség Ha az embert nem állítaná meg a COLL feliratú tábla, nem Is tudná, hogy Itt a határ, s azon túl mások a törvények, az előírások, a pénznem, mert a nyelv - azonos. Magyar szó cseng Itt Is, ott Is. Komémo - Komárom. Mintha csak azt mondanám Buda - Pest. Mind­kettőt a szélesen, lassan höm­pölygő Duna szeli ét. Magyar- ország fővárosának két partját tíz híd köti össze, országaink határait e ponton kettő: a vas­úti híd, meg az a másik, ame­lyet az ország többi határátke­lőhelyétől az különbözteti meg, hogy gyalogosok átkelő­helye Is. Viszont nincs ka­mionforgalom.-A vámhivatalnak egyik, diplo­máciai célokat szolgáló helyiségét alakítottuk át felvásárlóközponttá - mondja Varga István. - Amikor rövid időre eredeti küldetését hiva­tott szolgálni, akkor néhány órán belül kiürítjük, kitakarítjuk. Nos, Eszti néni családtagjaival együtt ebben a helyiségben vásárolja fel az árut, amit nem vihetnek át az utasok a ha­táron. Az érintettek a visszatartott árut vásárlási értéke feléért adhatják el. Később visszakerül az üzletekbe, A hídfőtől a gépkocsik már komó­tosan gördülnek az á////vonalig. Min­dig rejtély volt számomra, mi szerint „szúrják" ki a vámosok az utasokat. Ma már tudom. Más-másképpen vi­selkednek és e szerint csoportokba oszthatók. Vannak flegmák, nagyké- púsködők, szuverének, ijedtek és szerények, udvariasak és szemte- lenkedök. Minden megnyilvánulás mögött megbújik valami. Például: a meghatottság pillanata a külföldre induláskor (az ilyen utassal nincs probléma, vérbeli turista, csak a leg­szükségesebbet viszi magával), a „nagy üzlet látománya“ (előzetes, hosszadalmas kalkuláció, mit mire érdemes átváltani), a tudatlanság állította csapda (azt veszek és vi­szek, amire szükségem van, mert nem is feltételezem, hogy némely áru vám alá esik, illetve tiltott). így sorolhatnánk tovább a legárnyaltabb részletekig... A felismerés gyakorlat dolga. Egy órányi ácsorgás elegen­dő ahhoz, hogy ráébredjek: a vámos eszén nehéz túljárni. Jól ismeri az ábrát, legfeljebb nagyvonalú, udva­rias, előzékeny, de kérlelhetetlen, ha valóban kihágásról, vámsértésról van szó. Az utasokkal beszélgetve külön­böző véleményeket hallok: jóindula- túak, szigornak, formálisak, piszli- csár ügyeket firtatnak stb. Miután egy ideig „utasként“ fi­gyelem az eseményeket, később „vámosként“ igyekszem értékelni a hídon zajló eseményeket. Segítő­társam Varga István parancsnok. A TÖRVÉNY ELÉG SZIGORÚ, NEM KELL TETÉZNI ERÉLLYEL- A formaságok könnyítése után lényegesen megnőtt az utasforga­lom, és bár a vámelőírások enyhéb­bek, sok a kihágás. A négy turnus­ban, hatos csoportokban dolgozó munkatársaimat arra kérem, legye­nek udvariasak akkor is, ha szem­mellátható csempészésről van szó. A vámos nem rendőr, nem bíró, a vámos - rendfenntartó. Nem is olyan régen írásban figyelmeztettem egyik fiatal alkalmazottunkat, aki ag­resszív, lekezelő módon tárgyalt az utasokkal. Elvünk, hogy a kihágás büntetendő, de a fölényeskedés ilyen esetben se helyénvaló. A tör­vény elég szigorú, s nem kell eréllyel tetézni. Ha az utas poggyásza az úticéllal és a tartózkodási idővel összhang­ban van, akkor nincs probléma. Más a helyzet akkor, ha egy-egy gépko­csiban indokolatlan mennyiségű áru található, például a tíznapos nyara­lásra szánt 50 üveg konyak, 30 kar­ton cigaretta, vagy 40 pulóver. Akkor is más a helyzet, ha valaki egynapos útra ajándékképp 2000 bizsu-gyűrűt akar átvinni a határon. Megesett, hogy a gépkocsivezető háromnapos ,,kirándulásra“ fél mázsa sertéshúst tett a hátsó ülés alá. Varga István kimutatásai alapján vegyünk szemügyre néhány szám­adatot: a múlt év első negyedében 55 jegyzőkönyv készült olyan ese­tekről, amikor az autóban talált áru meghaladta az előírásban megsza­bott mennyiséget. Ezek értéke 153 000 korona volt. Ezzel szemben az idei év első negyedében már 453 jegyzőkönyvet készítettek s az áru értéke 763 000 korona. Akadt olyan eset is, hogy személyenként 62 000, illetve 124 000 korona értékű árut akartak a határon túlra vinni. Ez év január 8-án keltezett 4-es számú jogszabály szerint az ország­ba behozott valuta értékében lehet árut kivinni. E lehetőséget leginkább a jugosziávok használták ki. Május végéig a „turisták" csupán a komá­romi átkelőhelyen 262 000 osztrák schilling, 473 000 nyugatnémet már­ka, 11 250 amerikai dollár, 53 100 svájci frank értékű árut vittek ki ha­zánkból vámmentesen. Nyilvánvaló, hogy az effajta „üzletelés“ nem kí­vánatos. Az ilyennemú „turistafor­galom" törvénymódosítással május végével megszűnt. Ráébredtünk ar­ra, hogy a korábbi törvény adta lehe­tőségek a tatárdúlással értek fel. Sok kicsi sokra megy - mondja a magyar közmondás és a vámos is, amikor kissé vegyes érzelmekkel felvetem, hogy ugyan mit számít egy-egy pár cipő, melegítő, törülkö­ző, harisnyanadrág... Röviddel később már belátom, ára azonban csak az eredeti 65 %- át teszi ki. Szemlélem az áruhalmot: cipő, harisnyanadrág, trikó, pulóver, me­legítő, öltöny, kerékpár, sífelszere­lés, porcelán, üveg, világítótest, gyorsforraló, meg sok minden más. Varga István parancsnoknak be­vallom, hogy ilyen minőségű és kivi­telezésű árut meg se vennék. Ugyanakkor a vásárló turista nem is sejti, hogy ilyen áru kivitelével vám­kihágást követ el. Egy ide irányított úr alátámasztja véleményemet. ötvenéves lehet. Szó nélkül oda­áll a pulthoz a 150 koronát érő egyetlen „remoszkával", átadja, kap érte 75 koronát, ami az ár 50 Yo - ka. Mielőtt távozik, nem haragosan, ám csalódottan, keserűen meg­jegyzi:- Huszonöt éve nem voltam Csehszlovákiában. Vettem a felesé­gemnek egy gyorssütőt - azt is elkobozták. Uraim, ebbe az országba HA SOK A POGGYÁSZ. BIZONY. KI KELL RAKNI AZ ASZTALRA TAR­TALMUKAT VARGA ISTVÁN PA­RANCSNOK (JOBBRÓL AZ ELSŐ) ÉS A SZOLGÁLATOS CSOPORT­VEZETŐ GÁL JÓZSEF VIZSGÁL­JÁK FELÜL. soha többé be nem teszem a lábam... Valamennyien csendben emészt­jük meg megjegyzését: Varga pa­rancsnok, Eszti néni, a lánya és jómagam. A némaságot Varga parancsnok töri meg:- Sajnos, így is adódik. Egysze­rűen nem szabad, hát nem lehet. A vámos kötelességét teljesíti. Sok kicsi sokra megy... Eszti néni elmondja, hogy két hó­nap alatt kétmillió korona értékű árut kellett átvennie... Sajnálom a távozó urat, ezért jegyzem meg, hogy mégiscsak kü­lönbséget kellene tenni.-Teszünk is. Azt azonban senki sem várhatja el tőlünk, hogy min­denki leikébe belelássunk. A tiltott áruk felsorolása egyértelmű, min­denki számára egyaránt kötelező. Akkor is, ha negyedszázadonként egyszer jön Csehszlovákiába, és akkor is, ha naponta kétszer.- Hát csak , van különbség a „nagyhal" és a „kishal" között- ellenkezem.- Igen. Lakatos Gyuszi Nyitráról például az állította, hogy a 63 pu­lóvert Törökországból a nővéreinek hozza. Egy bolgár állampolgár 300 bibliát (darabját a feketepiacon 300-500 koronáért vesztegették) ál­lítása szerint az árva gyerekeknek szállított. Egy érsekújvári úr pedig 732 darab 5 koronás legyezőt vitt volna Magyarországra a „barátnőjé­nek", amit ott darabonként 150 fo­rintért adott volna el.- Varga úr, sokat látott, sokat ta­pasztalt. Nem mondaná el pályafu­tása legkirívóbb esetét? A LEGNAGYOBB FOGÁS ÉS NÉHÁNY JÓTANÁCS- Szívesen. Begördül a határvo­nalra egy tökéletes 300-as Merce­des. Ellenőrzőm az okmányokat- minden rendben van. Mégis gya­nút fogtam. Állampolgárunk a múlt­ban ilyen gépkocsira aligha tehetett szert. Fólreállíttatom. Három óra hosszat matatok - semmi. Ül a mo­torszám, az alvázszám. Csaknem alkatrészekre szétszedem a masinát- eredmény nincs. Már-már beletö­rődtem a tévedésembe, amikor ész­revettem a kilógó drótot. Meghúztam és kiesett a csehszlovák rendszám. Kiderült, hogy kliensem egy ócska kocsival ment az NSZK-ba és az újban azért hozta vissza a rend­számtáblát, hogy azt majd otthon felszerelve ne kelljen vámot fizetnie.- Mindeddig érdekes és kirívó esetekről beszéltünk. Úgy vélem, a nyár elején a legtöbb ember kül­földre üdülni, nyaralni, barátkozni in­dul. Azoknak mit tanácsol?- Mindenekelőtt rendezzék ok­mányaikat. Ne induljanak el olyan útlevéllel, melynek fél év múlva lejár az érvényessége. Ez azért szüksé­ges, mert bárkit baj érhet, akkor viszont bonyodalmak adódnak. Csak annyi élelmiszert vigyenek magukkal, amennyire szükségük van - ez vámmentes. Minden áru­cikket valljanak be, mert senki, a vá­mos sem szereti, ha be akarják csapni. Ne vigyenek magukkal töb­bet, mint személyenként ötszáz ko­ronát, azt is egy címletben. Igaz, Csehszlovákiába vámmentesen bármi behozható 5000 korona érté­kig, de az is igaz, hogy Magyaror­szágról csak 3000 foritnyi árut le­het kihozni. Forró nyári nap. Magasra kú­szott a hőmérő, de azért is forró, mert sokan izzadnak, tudván, tilo­sat cselekszenek. A kicsempé­szett áru értéke meghaladja a tíz­milliókat. Az „áru-stop“ vala­mennyiünk érdeke, s a vámos csak a kötelességét teljesíti. A mi­énket védi. Lehet, egyszer majd olyan gaz­dagok leszünk, hogy teljesen mindegy lesz, ki mit vásárol és visz ki. Most azonban még nem mindegy. Lehet, egyszer majd örülni fogunk annak, ha nálunk minél többet vásárolnak a külföl­diek. Egyelőre azonban nem így van. Gazdaságunk még nem gaz­dagságunk. t Ozorai Katalin 1990. vi. 29.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents