Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-15 / 24. szám

# f Szerkeszti: Tallósi Béla Az ember és a krokodil (Arab népmese) Réges-régen, amikor még az állatok is tudtak beszélni, egy krokodil elszunnyadt a folyópart homokján. Mikor felébredt, arra kezdett mászni, amerre a hold világított. Azt hitte, hogy a fehé­ren csillogó homok a folyó. Ad- dig-addig mászott, hogy egyszer csak a sivatag kellős közepén találta magát. Éppen akkor haladt arra tevé­jén ülve egy ember, akit Muhtár- nak hívtak. Meglátta őt a kroko­dil, és rimánkodni kezdett:- Vigyél magaddal. Ha segí­tesz nekem, elviszel a folyóig, azt kérhetsz tőlem, amit csak akarsz! Muhtár így válaszolt:- Egyetlen kérésem van csu­pán. Ha megígéred, hogy teljesí­ted, elviszlek a folyóig. Ha nem teljesíted, elpusztulsz itt, a siva­tagban.- Kérj bármit, teljesítem!- Ne bántsd az embereket! A krokodil megesküdött, hogy soha többé nem fogja bántani az embereket. Akkor Muhtár felül­tette öt a tevéjére, és elvitte a folyóig. Muhtár tevéje lement a folyóhoz, hogy szomját oltsa. A krokodil pedig rávetette magát, fel akarta őt falni. Muhtár rákiál­tott:- Nocsak, így fizetsz a jóságo­mért? Elhoztalak a sivatagból, te pedig viszonzásul fel akarod fal­ni a tevémet?- Ez az én tevém! - mondta a krokodil. - Én utaztam a hátán. Ha neked nem tetszik, hogy fel akarom falni, gyerünk el az öreg tehénhez, tegyen köztünk igaz­ságot! Muhtár beleegyezett. Elmen­tek a tehénhez, elmondtak neki mindent sorjában. Az öreg tehén ekképpen vélekedett:- Nincs igaza az embernek. Nézzétek csak azt a sok tehenet, azok az én gyermekeim és az unokáim. A gazdám mégsem akarja, hogy köztük haljak meg. El akar adni a falubelieknek, hogy levágjanak és megegye­nek. Te, krokodil, te is vedd el a tevédet! Amikor a krokodil megragadta a tevét, Muhtár észrevette, hogy emberek közelednek a folyóhoz Köztük volt a helybéli bíró is. Muhtár ezért így szólt a kroko­dilhoz:- Te állatnak mondtad el a vi­tánkat, én embernek akarom el­mondani. Elmegyünk ehhez a bí­róhoz. A krokodil beleegyezett. El­mentek a bíróhoz, és elmondtak mindent. A bíró nem akart hinni Muhtárnak.- Ez nem lehet igaz! Te ha­zudsz! Tényleg elhoztad volna a krokodilt a sivatagból? A krokodilhoz fordult:- Téged hozott el ide ez az ember?- Igen, engem - felelte a kro­kodil. Ekkor a bíró megkérdezte Muhtártól:- Hogyan hoztad őt el?- A tevémen.- Hiszem, ha látom - mondja erre a bíró. - Lássuk csak, mu­tasd meg, hogyan ültetted fel a krokodilt a tevédre! Rendben van - egyezett bele a krokodil. - Ültess fel a tevédre, hogy a bíró higgyen neked! Muhtár a krokodilt a teve hátá­ra kötözte.- Jól van - mondta a bíró. - Most pedig vidd vissza őt a si­vatagba! Megérdemli, hiszen a jóért rosszal fizetett. Muhtár visszavitte hát a kroko­dilt a sivatagba. Az útközben sokáig rimánkodott, hogy Muhtár kegyelmezzen meg neki, s még sírva is fakadt. De hát kit indíta­nak meg a krokodilkönnyek? Sági Tóth Tibor fordítása BABITS MIHÁLY Vasárnapi csendes eső Vasárnapi csendes eső mélán hull a házereszről nedves az udvar szalmája, sáros csizma tapos rája. Csirkék, tyúkok szomorúak, egy rossz szekér alá búnak, csúf a kakas, csorg a zápor összeragadt farktolláról. Állva alszik egy bús tehén állva is kérődzik szegény rá-ráébred az esőre, gőzöl ázott, meleg szőre. Óh, az eső rossz mulatság, nem mulat más, csak a kacsák, hangjuk mind a vásári síp, hápog, hápog, visít, visít. BEOE ANNA Harkály Árnyékban ül a harkály. Faoduban faricsgál. Fúr, fúr, fabrikál, öreg estig meg nem áll. Minden madár énekelhet, ő azonban nem pihenhet, néki ez a mestersége, bogarat fog estebédre. A Hortobágyi Nemzeti Park Az Alföldnek egyik gyöngyszeme a Hortobágyi Nemzeti Park, amelyet sokan összetévesztenek a Hortobággyal. Pedig az utóbbi csupán egy része a nemzeti parknak. Ennek az összesen 52 ezer hektáros területnek a zöme szikes puszta, legelő; a többi ártér, szántóterület, mocsár, erdőfolt. halastó. Ez volt Magyarország első nemzeti parkja, amely nem kisebb feladatokat lát el, mint a puszta jellegzetes természeti értékeinek megőrzését, a sajátos pusztai tájkép, a növény- és állatvilág megó­vását s végül a különleges madárvilág zavartalan fészkelésének és vonulásának védelmét. Ugyan milyen természeti értékeket őrizhet egy puszta? - kérdez­hetné, aki nem ismeri. Azt a rövid füvű, szikes sztyeppet, amit a legeltetés alakított ki és tart fenn ma is. Azt a számtalan mocsarat, amely szállást ad a vadludak, vadrécék ezreinek. Azokat a sziki növénytársulásokat, színes mohavilágot, amelyek sehol másutt nem láthatók. A kisebb-nagyobb kőris-, szil- és tölgyerdőfoltokat, bokor­füzeseket, ártéri ligeteket, amelyek meg-megszakítják a kunhalom laza láncát. Hogy mik azok a kunhalmok? Ismereteink szerint olyan - emberkéz alkotta - dombok, amelyek eredetileg a honfoglalás előtti népek temetkezési és őrhelyei voltak. Innen vigyázták a portyázó ellenséget az itt élők. Jóval később innen tartották szemmel legelésző jószágai­kat a magyar pásztorok, s ide temették az elhullott állatokat, a halmok oldalába. A nemzeti park madárvilága nem túl gazdag, de különleges. Az itt honos székicsér meg a kedves szikipacsirta Európa más országai­ban már mutatóban is alig akad. A táj maga a fenséges nyugalom. Egyszer-egyszer porfelhőt kerget végig rajta a pusztai szél, máskor szelíd ökörnyálak úsznak a levegőben. Az embert rabul ejti a végtelenség látványa, az elérhetetlen, távolba vesző horizont. Az időjárás nem túl kegyes ehhez a vidékhez: ez az ország egyik legszárazabb tájegysége. A forró nyári napokat telente kíméletlen, heves hóviharok követik. És noha a táj arculata, mindenekelőtt a Hortobágy szakadatlanul változik, alakul, rekkenő nyári napokon még ma is fel-felbukkan a megunhatatlan természeti jelenség: a délibáb. Hol csillogó víztükröt mutat, felszínén rebbenő apró hullámokal, hol lustán ringatózó, érett búzatáblát. Ki hinné, hogy e vidék már egy évezrede is lakott pusztaság volt? Hogy a tatárjárás után nem kevesebb, mint 32 települést számláltak a Hortobágyon? Csak a töröknek sikerült elnéptelenítenie az itteni falvakat. Évszázadok is beleteltek, amíg újra benépesült Máta, Ohat, Kócs, Zám és a többi község. Nyíri Éva Hogyan rajzoljunk... (MIROSLAV MOTYÓÍK RAJZA) autót? Iskolarádió Június 20-án 15 óra 5 perctől a Neked sem mindegy sorozat II. részét közvetí­ti a Szlovák Rá­dió magyar nyel­vű adása. Abból indulnak ki: ha a természet köz­kincs, akkor vé­delme is közügy. Ebben a részben az állatokról lesz szó. Kedves ál­lattörténetek is elhangzanak. Az ismétlést 21 -én 12 óra 10 perctől sugározza a rádió. Virágkötés (Gágyor Aliz felvétele) Gondolkodom, tehát... BETÜREJTVÉNY Megfejtés egy né­met város neve Készítette: N. L. zda d 4 1 71 2 = 1 n 5 i JELKERESÖ Az üres kockákba írd be a megfelelő számtani jeleket úgy, hogy az általad kijelölt műveleteket elvégezve, a vége­redmény egy le­gyen. MEGFEJTÉS A június 1-jei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 6-os és a 4-es egyforma; Arad. Nyertesek: Trója Katalin, Ladmóc; Váczi Éva, Léva, Juhász János, Feled; Kisbene- dek Éva, Fülek; Szabó Hilda, Galánta. 18 1990. VI. 15. deujesB/i

Next

/
Thumbnails
Contents