Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
Vasárnap m 5 KIÚT, KOMPROMISSZUMOKKAL Nem kevésbé bonyolult időszak következett a moszkvai tanácskozásokról való visz- szatérés után. A bonyolult helyzetben, mint azt az 1968. augusztus 23-26-i tanácskozásról kiadott közlemény igazolja, a következő megoldás adódott: „A szovjet fél kifejezte megértését és támogatását a CSKP és a CSSZSZK vezetésének, amely a CSKP KB januári ülésén elfogadott, a társadalom irányításának tökéletesítésére és a szocialista demokrácia elmélyítésére, a szocialista rendszer megszilárdítására irányuló határozatból indul ki. Olyan intézkedésekről született egyezmény, amelyeknek célja a helyzet lehető leggyorsabb normalizálása a CSSZSZK- ban. Csehszlovákia képviselői tájékoztattak a legközelebbi tervezett intézkedésekről, melyek e cél elérését szolgálják. A CSSZSZK vezetői kijelentették, hogy a párt- és állami szervek erőfeszítése minden szakaszon olyan hatékony intézkedések megtételét célozza, mely a szocialista rendszer, a munkásosztály és a párt vezető szerepe, s a Szovjetunió népeivel, valamint az egész szocialista közösséggel fenntartott barátság megszilárdítására irányul... Egyezmény született ezeknek a csapatoknak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területéről való távozásáról, attól függően, hogyan normalizálódik a helyzet a CSSZSZK-ban... összefüggésében az ún. csehszlovák helyzetnek a Biztonsági Tanácsban való napirendre tűzésével a CSSZSZK képviselői kijelentik, hogy a csehszlovák fél a Biztonsági Tanácsban nem kérte ennek a kérdésnek a megtárgyalását, és követeli visszavonását a tárgyalási programból... Ismételten megerősítették, hogy teljesíteni kell minden kötelezettséget, amely a két felet a többoldalú vagy a kétoldalú egyezmények által kötelezi, s melyeket a szocialista országok írtak alá a szocialista közösség védelmi erejének növelésére és a Varsói Szerződés hatékonyságának fokozására. A megbeszélések nyílt elvtársi és baráti légkörben folytak.“ (Közlemény a moszkvai tanácskozásokról.) Bár a közleményben sok a régi frázis, olyanok mint „tájékoztatjuk a legközelebbi elgondolt intézkedésünkről...“ mégiscsak ezek voltak a kiindulópontok. Valamennyien, a tisztségükbe visszatérő internáltak is, elsősorban a józanságra, a meggondoltságra apelláltak, és azt kérték, hogy a lakosság ne hagyja elragadtatni magát a haragtól és felfordulástók Erre lett volna ugyanis szüksége a hazai és külföldi ellenségnek. A megfontolt körültekintés mellett a demokratizálást is folytatni kell, mivel ez adott reményt és perspektívát. Ezt hangsúlyozták beszédeikben Svoboda és Dubcek, valamint az SZLKP kongresszusán augusztus 27-én és 28-án Pozsonyban Husák. „JÓZANUL, MEGFONTOLTAN“ Dubcek 1968. augusztus 28-án a lakossághoz intézett beszédében kifejezte háláját a kinyilvánított bizalomért és a lakosság nagy erkölcsi szilárdságáért. „Ismét felújíthatjuk köztársaságunk központi szerveinek, a Nemzetgyűlésnek, a kormánynak és a Nemzeti Frontnak a tevékenységét. Ez a tevékenység, akárcsak népünk élete, olyan helyzetben fog folyni, amely nem a mi akaratunktól függ. Ezt a tényt teljes egészében tudatosítottuk az egész idő alatt, ahogy bizonyára önök is tudatosítják. Nagy érdeme megfontoltságunknak és köztársaságunk népének, hogy figyelembe vette a CSKP KB Elnökségének, a CSSZSZK elnökének, Ludvig Svoboda elvtársnak és a kormánynak a felhívását, hogy ne következzen be nagyobb összecsapás és vérontás. Mindenáron meg kell akadályozni a további szenvedéseket és veszteségeket. Mivel ezzel a valós helyzet amúgy sem javulna, és a rendkívüli körülmények országunkban tovább elhúzódnának.“ Dubcek kifejezte továbbá meggyőződését, hogy mindent helyre lehet hozni: „megtaláljuk a módját és eszközét annak, hogy valamennyiükkel együtt megvalósítsuk azt a politikát, amely végső eredményében a normalizálódáshoz vezet“. Óva int olyan'erők provokációjától, amelyek a szocializmus ellenségei“... „A viszonyok normalizálása alapvető és reális feltétele annak, hogy erőinket arra összpontosítsuk, hogyan tovább azon az úton, súlyosabb hibák és lényegesebb huzavona nélkül, amelyben velünk együtt annyira hittek - és gondolom - annak ellenére, hogy nagyon bonyolult feltételek között élünk és dolgozunk, még mindig hisznek. Úgy értelmeztük és értelmezzük az önök támogatását ezekben a napokban, mint azoknak a gondolatoknak az oltalmazását, melyek a szocializmus sikeres fejlesztését segítik elő országunkban, s ahogyan azt a januári plénum óta próbáljuk megfogalmazni. Egyre inkább erősít bennünket ez a támogatás, és egyre inkább kötelez bennünket arra, hogy ebben a bonyolult időszakban se adjuk fel eredeti törekvéseinket a szocialista alapelvek humanizmusának teljesebb kifejezésére.“ Dubcek ugyancsak óvott attól, hogy a valós helyzet avanturizmusba és anarchizmusba torkolljon. A köztársasági elnök beszéde után bírálta azokat a rádióadásokat, amelyek bizalmatlanságot, kételyeket ébresztettek a moszkvai tárgyalások eredményeit illetően. „Az önök támogatása, nyugalma, meggon- doltsága, a pártszervek és más tömeg- vagy társadalmi szervezetek tevékenysége ezekben a napokban ismételten megerősítette annak a tapasztalatnak a hitelét, amelyet ez év januárja óta szereztünk: hogy szoros kapcsolatban kell lenni a népnek, folytonosan tanácskozni vele, józan meggondolására és ■■■■■■■■M tapasztalataira támaszkodni, figyelembe venni nézeteit és politikánkban tiszteletben tartani. így akarunk eljárni a továbbiakban is. Tudjuk, milyen eszményekért küzdünk és azt is, hogy a szocializmus, s humanizmus, a nemzeti függetlenség és szuverenitásunk eszményét sohasem adjuk fel. Hiszem s mondom azt szemtől szemben önökkel, hogy életemben soha nem cselekedhetek másképp, mint hogy dolgozom népem ezen ideáljainak megvalósításáért... Biztosítom mind- annyiukat, hogy önökkel együtt az új helyzetben mindent mielőbb át akarok gondolni, és a lehető leggyorsabban, lépésről lépésre akarom megoldani a legsürgősebb problémákat. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak valamennyi kommunistához, párttaghoz és pártfunkcionáriushoz. Elvtársnők és elvtársak! Mi valamennyien, dolgozzunk akár az alapszervezetekben, akár a legfelsőbb párttisztségekben, csak úgy vagyunk erősek, ha az egész párt bízik bennünk, és a pártban bízik a nép. Annál nagyobb a felelősségünk azért, hogy a gyakorlati politikai tevékenységben mindazt megvalósítsuk, ami a nép érdeke, a jelenlegi rendkívüli és nehéz körülmények közt. A legnagyobb szerencsétlenség a párt számára az lenne, ha egészséges magva: mindazok az erők, amelyek kiharcolták a szabad utat a január utáni politikának, most fölaprózódnának, ha a párt egészséges erőinek körében bizalmatlanság terjedne el. Ez elkerülhetetlenül azoknak az erőknek a szétforgácsolódásához vezetne, amelyek képesek kivezetni a nemzeteinket a mai bonyolult helyzetből.“ AZ AUGUSZTUSI PLÉNUM Augusztus 31 -én közösen a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsággal Prágában ülést tartott a CSKP KB. Az ülésen részt vettek a XIV. kongresszus egyes küldöttei és a CSKP kerületi bizottságainak kiválasztott tagjai. Jelen volt Svoboda köztársasági elnök is. Dubcek, a CSKP KB első titkára tájékoztatta a jelenlevőket Svoboda köztársasági elnök, a párt- és állami szervek képviselőinek Moszkvában az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjaival folytatott tárgyalásairól: „A tárgyaló felek nem a múlt eseményeire helyezték a hangsúlyt. A helyzetváltozást az a tény determinálta, amelyet a Varsói Szerződés öt tagállama csapatainak országunkba való bevonulása idézett elő. Párt- és állami vezetésünk abból a korábbi helyzetértékelésből indult ki, amellyel a CSKP KB ülései január óta foglalkoztak. A poltíkai helyzet alakulásával nálunk a párt nem vette kellőképpen figyelembe a nemzetközi tényezők súlyát és reális erejét. Ezek közé tartoztak azok a nézetek, amelyeket államunkról a Varsói Szerződés kötelékébe tartozó országok alakítottak ki. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés további négy országának stratégiai érdekeit, mint reális, objektiven létező, politikai fejlődésünknek határt szabó tényezőt nem vettük kellőképpen figyelembe. A múltban megrendült az SZKP vezetőségének bizalma abban, hogy pártunk képes lesz megoldani a felmerült problémákat. Ennek a bizalmatlanságnak az eloszlatása egyike a legfontosabb feladatoknak.“ „Azt mondhatjuk - hangsúlyozta Dubcek -, hogy az SZKP vezetőségének érdeke, hogy megoldódjon a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és pártunk jelenlegi helyzete. Semmi esetre sem szabad azonban kiprovo- kálnunk azt a gyanút, hogy az elfogadott kötelezettségeink elöl ki akarunk térni. Megvalósításuk legjobb útját kell keresnünk. Csupán ez a biztosítéka arra, hogy a helyzet nem változik rosszabbra, és következetesen teljesíteni lehet a szovjet kötelezettségeket is: azaz a csapatok fokozatos kivonását, a katonai alakulatok be nem avatkozásának biztosítását Csehszlovákia fejlődésének belső problémáiba, és a későbbiekben kártalanítást nyújtani az akció által előidézett károkért, valamint a csehszlovák népgazdaság megsegítését. Dubcek köszönetét fejezte ki a cseh és a szlovák népnek, a párt szerveinek és tisztségviselőinek, a rendkívüli kongresszus megválasztott küldötteinek azért az elvszerű ál' láspontjukért, amelyet a kritikus pillanatban elfoglaltak, és amely követelte valamennyi legális pártszerv tevékenységének felújítását. Meghatározónak a normalizálásnak kell lennie, mégpedig a moszkvai tárgyalások szellemében és az idegen katonaság fokozatos kivonása alapján. Vissza kell térni a január utáni politika konszolidált folytatásához, a szocialista átalakításhoz, melyet a CSKP Akcióprogramja fejez ki.“ Meg kell újítani az állami-, a párt- és a társadalmi szervek tekintélyét, meg kell erósiteni a hadsereget és a biztonsági szerveket, következetesen betartva a szocialista törvényességet. Szükséges bevezetni a sajtó, a rádió és a televízió ideiglenes cenzúrázását, és fokozni a tömeg- tájékoztató eszközök felelősségét. Ugyancsak szükséges törvényes eszközökkel meg-. akadályozni azoknak a szervezeteknek a tevékenységét, amelyek megsértik a szocialista alapelveket. Internacionalista szellemben teljesíteni kell minden kötelezettséget, és erősíteni a szocialista testvérpártokkal a kapcsolatokat. SZÉLSŐSÉGEK KÖZT • LAVÍROZVA Dubcek a legnagyobb figyelmet Csehszlovákia Kommunista Pártja egységének szentelte. „Politikája alapjává a párt és a nép szoros egységének kell lennie, mely január óta erősödött és a jövő nagy ígérete. Minden, ami ezt a kapcsolatot megbontja, beláthatatlan károkat okoz nemzeteinknek és a szocializmusnak. Az egyik legfontosabb követelmény, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni különböző szélsőséges álláspontokkal, és fölzárkóztassuk a pártvezetés mögé a cseh és a szlovák kommunisták legjobb erőit, arfielyek beváltak a január utáni politika megvalósításában. Ezért szükséges bizonyos változtatásokat végrehajtani a központi bizottságban és szerveiben, melyek arra az átmeneti időre, amíg össze lehet véglegesen hívni a CSKP XIV. kongresszusát, az eddiginél jobban kifejezik valamennyi erő egységét, s biztosítják, hogy a párt élére olyan emberek kerüljenek ebben a kritikus helyzetben, akik élvezik a tagság általános bizalmát, és képesek vezetni a pártot a bonyolult helyzetben szélsőségek, az erőket szétforgácsoló belső ellentétek nélkül.“ A továbbiakban Dubcek megállapította: „pártunk és köztársaságunk kormánya a kor színvonalának megfelelően kell, hogy cselekedjen. Népünk és a nemzetközi kommunista mozgalom előtt felelősségének csúcsán kell állnia. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy pártunk és népünk egységét megőriztük, s nálunk ez az egyedüli alap a szocializmus további fejlődéséhez. Ezt az alapot semmi esetre sem szabad megbontanunk, ha nem akarjuk elkövetni azt a bűnt, hogy a kommunistákat mint vezető politikai erőt nemzeteink tudatából és szívéből kitöröljük.“ (uo. 301. old.). A CSKP KB ülésén beszámolt moszkvai tárgyalásairól Ludvig Svoboda is. Amikor tapasztalta, hogy valamennyi alkotmányos szerv tevékenysége megbénult, magának kellett döntenie a nehéz helyzetből kivezető járható útról. Lemondása utat nyitott volna a vérontásnak, azonban vért és fájdalmat az életben sokat láttunk, ezért ennek választását el kellett utasítani - jelentette ki Svoboda, és hozzátette: hisz nemzeteink jövőjében, és ezért a politikai megoldás útját választotta. Ez az út nehezebb, fárasztóbb, azonban mégiscsak reális perspektívát ad. Az elsőrendű feladatot a legális választott szervek tevékenységének felújításában látta. A másik alapvető követelmény, amelyből nem lehetett engedni, az a jog volt, hogy a csehszlovák nép a kommunista párt vezetésével továbbra is kibontakoztassa a szocializmus demokratikus és humanista vonásait, ahogy az érdekeinek megfelel. Ezeknek az alapelveknek a birtokában tárgyalt Moszkvában, és közösen a többi elvtárssal következetesen és nyíltan ezeket védelmezte. SAMUEL FALtAN A tanulmány befejező részét a Vasárnap következő számában közöljük! ■■■■■■■■■■■■Mi 1990.1.19.
