Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám
24 1990. június 15. XXIII. évfolyam Ára 2 korona-Az árvíz olyan volt, mintha kitört volna a harmadik világháború, csak nem bombáztak - közölte elcsukló hangon a 79 éves Kuczman Lajosné, aki negyedszázad távlatából sem tud a minduntalan feltörő fájdalom nélkül az árvízre emlékezni. Mert ma is elevenen él benne az átélt borzalom, s miközben beszél, én is magam előtt látom a pusztító árt, hallom a tóduló víz morajlását.-Hozzánk, Dunamocsra június 14-én tört be a víz. Sejtettük, hogy baj lesz, hisz aki csak tehette, már napokkal azelőtt kint volt a gáton. Amit lehetett, időben a padlásra vittük, mentettük volna a menthetőt. És mi lett a vége? Szakaszonként, háromszorra dőlt össze a házunk. Hét éve laktunk benne... Szörnyű volt látni az egyre csak tóduló, a percenként hét centimétert emelkedő vizet. Ellepte a kertet, a házban hónunkig ért a víz. Kétéltű menekített bennünket, mi, ki tudja hányszor a vízben gázoltunk oda-vissza, magasan a fejünk fölött tartva a motyóinkat. Nem sok holmink maradt. 'Amikor végleg összeomlott a ház, a katonák nem akartak odavinni, mondták, ne fájdítsam a szívemet. Azt válaszoltam nekik, ha látom, ha nem, a pusztulás akkor is fáj. Odavittek hát a fiammal együtt... Erősnek kellett lennem. Amikor pedig megláttam a romos ház szobájában az úszó kacsákat, még el is nevettem magam. Majd a csónak elhaladt a cseresznye- fánk alatt, s látva a beérett piros gyümölcsöt, szedtünk belőle. Vittük a várandós menyemnek. A faluból el kellett mennünk, s még szerencsénk volt, hisz a fiam Bánovce nad Bebravou- ban lakott. Várnunk kellett, amíg a víz leapad, a föld kiszárad. Augusztus végén látogattam haza, iszap borított mindent, benne állattetemek hevertek. Nekifogtunk a fertőtlenítésnek, hogy a fiam elkezdhesse az új ház alapozását. Beindult a munka, október végén már falazott. Hét katonai járművel és hét személyautóval hoztak Párkányból építőanyagot, s egy nap alatt föl-lerakták a 21 ezer téglát. A ház építésével sietni kellett, decemberre unokát vártunk. A menyemet a kicsivel a szomszédok fogadták be, ám még az ő szobájuk is nedves volt. Az újszülött megfázott, kórházba került, s az orvosok nem ajánlották, hogy hazahozzuk. Mjg fel nem épült a ház, míg nem volt mindenünk, ami ellátásához nélkülözhetetlen volt, gyermekotthonban tartották. Július elején hozhattuk csak haza. Rengeteget dolgoztunk, mindennel sietni kellett. Kaptunk ugyan segítséget, jólesett a többiek figyelmessége is, de hát a tömérdek fájdalmát csak mi viseltük. Meg kellett tanulnunk élni a romokon, újrateremteni mindazt, amink volt. Mit is mondhatnék még? A ház felépült, a kertben megterem minden, megnőttek a gyümölcsfák is. Csak a papa hiányzik. Árvízkor megfázott, s akkoriban hol volt ideje kifeküdni a meghűlést! Tüdőbajos lett, sokat betegeskedett, kórházból kórházba ment, de segíteni már nem tudtak rajta. Hát így történt... Péterfi Szonya ELŐLEGEZETT BIZALOM Elcsendesült a választás előtti csatazaj. A pártok és mozgalmak utcákat, épületeket elárasztó falragaszai is megtépettek már, és a járókelők közömbösen, figyelemre se méltatva haladnak el mellettük. A küzdelem eldőlt. A győztes pártok diadalt ülnek, a kevésbé eredményesek bizonyára alaposan elgondolkodnak, vajon választóik célkitűzéseikkel nem azonosultak-e, vagy talán a választási taktikájuk volt hibás. így is, úgy is át kell értékelniük programjaikat. Milyenek is voltak az idei választások? Mindenekelőtt szabadok. A már nyugdíjkorba lépő nemzedéknek is csak első ízben lehetett része a demokratikus választások élményében. Sajnos köztársaságunk magyar nemzeti kisebbségénél az 1946. évi demokratikusként emlegetett választások is keserű emlékeket idéznek. Akkor a közös bűn homlokunkra sütött bélyegével megfosztottak állampolgári jogainktól, s a magyar nemzetiséget vallók nem léphettek az urnák elé. így a második világháború óta csak most vált először lehetővé szabad akaratunk demokratikus formában történő kinyilvánítása nemzeti kisebbségünk érdekvédelmében. A választások igazolták állampolgáraink magas fokú politikai érettségét és a közügyek iránti érdeklődését, valamint azt a most már szavazataikkal nyilvánosan is kifejezett szándékát, hogy valóban tényleges beleszólást kémek az ország, tehát saját sorsuk irányításába. Erről félreérthetetlenül tanúskodik az a tény is, hogy a több mint 11 millió választásra jogosult állampolgárnak több mint a kilencven százaléka járult urnához. Tehát a lakosságnak nem csupán a fele, vagy legjobb esetben 60-70 százaléka döntött a képviseleti szervek politikai pártok szerinti összetételéről (ahogy az számos más országban történik), hanem csaknem az egész ország mondott igent vagy nemet egy-egy pártra és képviselőjelöltjeire. Hogyan értékelhetők a magyar nemzetiségi politikai mozgalmak választási eredményei? Választások előtti megosztottságuk miatt eléggé aggódtunk. Ma már tisztult a kép. Az Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom koalíció közel 300 ezer szavazatot, tehát a magyar választók voksának túlnyomó többségét szerezte meg. A Független Magyar Kezdeményezés a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szlovák politikai mozgalommal indult közös listán. A magyar választók voksaiból nekik sok már nem jutott. E mozgalmak vezetőinek ezután is lesz miről elgondolkodniuk. Főképp a magyar nemzeti kisebbség érdekvédelmének legcélravezetőbb útjairól, mivel a választási eredmények csupán céljaik elérésének lehetőségét alapozták meg. Most a konkrét megvalósítás nehéz feladata vár rájuk. Milyen volt a választások lefolyása? A választók magas részvétele mellett egyértelműen nyugodt, kulturált. Mást nem is vártunk. Eleve bíztunk választóink politikai és erkölcsi érettségében. Nem is csalódtunk. Igaz, a választások befejezése után néhány órával a Csehszlovák Televízió a választáson induló huszonkét párt képviselőinek nagy számú részvételével rendezett összejövetelén a kisebbségi pártok részéről ugyan kifogások merültek fel a győztes Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalmak választási „hadjáratával“ kapcsolatban, hogy azok megszegték a kampánycsendet s ezzel a választási törvényt is, de ez a végső eredményt szerintük se befolyásolta. A Központi Választási Bizottság megállapítása szerint a választások folyamán hamisítási kísérletekre nem került sor, inkább formai hiányosságok mutatkoztak. Ezt igazolták a választások zavartalan lefolyásának ellenőrzésére érkezett külföldi szervezetek képviselői is. S végül a legfontosabb kérdés: ki lett a választások igazi győztese? A választásokból legerősebb pártként a Polgári Fórum és szlovákiai testvérmozgalma, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen került ki. Csehországban a második legerősebb párt Csehszlovákia Kommunista Pártja. Szlovákiában második helyen a Kereszténydemokrata Mozgalom áll. A százalékarányt illetően e pártok között is vannak eltolódások csehországi és szlovákiai, valamint helyi viszonylatban. Ez azonban a lényegen mit sem változtat. Végül is leszögezhetjük: végső soron a demokrácia, és azok a pártok, képviselők győztek, akik ezt képviselik. A most megválasztott képviselők megbízatási időszaka két évre szól. Ezt követően a pártoknak és képviselőiknek újabb vizsgát kell majd tenniük választóik előtt, vajon érdemesek voltak-e a most lezajlott választásokon előlegezett bizalmunkra. Zsilka László
