Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
Szerkeszti Kövesdi Károly embereket: változtassuk őket vissza emberekké, akik a hatalmi szisztémában csak szolgák és fejbólogató jánosok, csak géprészek és állattá aljasított katonák lehetnek. Vagy még mindig nem,volt elég a lecke? Még mindig a játékos lelkisége dolgozik: a kártyásé, aki már a vesztes pillanatban vigasztalódik, „Egy magányos ember riadozásai...“ (Részletek Fábry Zoltánnak 1945 és 1948 között vezetett naplójából) F ábry Zoltán Üresjárat című naplója, amelyből az alábbi szemelvények valók, a csehszlovákiai magyarság történetének legtragikusabb időszakában, a teljes jogfosztottság éveiben keletkezett. A 21 noteszbe „firkált“ föl jegyzéseket Fábry barátai gépelték át és rejtegették, így az ismert kassai orvosnak, Simái Bélának az özvegye, Madzsar Lili is; a napló az ő hagyatékában maradt fönn. Kiadását a politikai viszonyok negyven éven át lehetetlenné tették. Hála a Magyarországon bekövetkezett politikai változásoknak, 1989 nyarától a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban végre nyomtatásban is napvilágot láthattak a napló egyes részei. A novemberi forradalom után fölcsillant a remény, hogy a naplót idehaza is sikerül kiadatni. 1990 januárjában az akkor induló kassai független lap, a Kassai Napló már első számában közölt az Üresjáratból részleteket. Hamarosan a megújulófélben lévő Madách Kiadó is érdeklődni kezdett a kézirat iránt, később azonban kiadását mégsem vállalta, a feszült nemzetiségi viszonyokra való hivatkozással. Az itt közreadott részletekben - minek is tagadnánk - nemcsak 1945—48 komor esztendei vannak benne, hanem bizonyos értelemben 1990 is. Hiszen most olvassuk az akkor leírt sorokat, s mi olvassuk őket; lehetetlen, hogy az egyik viszonyítási pont ne az „itt és most“ helyzete legyen, függetlenül a történelmi szituáció különbözőségétől. De hát így van ez alighanem minden valamirevaló alkotással. Ez az időtállóság próbája. Repinszky Tamás — Lanstyák István Amit látok kicsiben és nagyban- a felszín nyüzsgését, az árulást, felkínálkozást, a tülekedést, a lopást és hazugságot: emberek mai nyilvános életét, aktivitását, kiélését- azon nem tudok felháborodni,, mert ennyi a mai ember, mert csak ennyi, csak ez lehet a mai ember. Mást vártam? Talán. De az első má- sult pejgek megtanítottak, hogy nincs változás, hogy az évezredes úton megy minden tovább. Hagyjunk fel a reménnyel az emberrel kapcsolatban? Minden óra, minden történés, bizonytalanság és szorongás ezt súgja vagy ordítja. Szánalom él bennem, és nem felháborodás. Az ember nem jó, az ember nem rossz, az ember gyenge. Gyenge a nehézre, az erényre, és így könnyen kapható a bűnre. És erre nem gondolnak az intézményesítök. Senki, semmi sem erősíti meg az embert.. Hatalomra kerül? A hatalom rossz, minden az emberen múlik, ha hatalomra kerül. De mit veszíthet ez az ember a hatalom kísértéseivel szemben? Semmit. Nem vitt, nem kapott útravalóul semmit. Él tehát a hatalommal, a rosszal. A hatalom rontását — mely hatalommal szemben csak hatalmat tud mondani és hozni - enpyire közönségesen, ilyen meztelenül (ezen a hangsúly) még nem borzong- tam, mint most, amikor egy javult vagy javítható emberiség jelenhetett volna meg arkangyalként a színen. A rosszal terhelt, és az erkölcsi rosszból ki nem lúgozott ember mind bíró és intéző! A rossz diadala teljes! (I. notesz, 1945. március) Keresztelő János új kort bevezető szava, „Ändert euren Sinn“1, ma is érvényes. A jézusi forradalom nem dinamika, nem apokaliptikus falra- festés, de erkölcsi üzenet a legegyszerűbb és legmegnyerőbb formában. És ez a lényege. Ez a magatartás, mely nem láz, nem hisztéria, nem pátosz és demagógia, nem önteltség és nem parancs, de nyugodt gyermeki bizonyosság. A nyugalom szuggesztiója. Nyugalom még a kereszten is. De épp ez a nyugalom gyógyított betegeket, szajhákat, lázat és hisztériát, vonzotta az egészséget (mely nyugalom), és dühítette a nyálfröcskölő írástudókat, bolhászó hóhereket és ingatag farizeusokat. Jézus: a belső töretlen egység, az ezáltal nyert teljesség tudata. Jézus így a magától értetődöttségnek leg- világítóbb alakja. És ezért isteni: valaki, amiben és akiben nem lehet és nem szabad kételkedni. Jézus a nyugalom szülte állandó szeretet. Jézus a szeretet nyugalma. Ha nevét hallom: csöndre neszelek. (I. notesz, 1945. március) Olyan dolgok intéződnek most a gyűlölet szférájában és izgatásra, melyeknek megvalósításához, megoldásához egyetlen dolog szükséges: a nyugalom, a nyugalom légköre: És most a nyugtalanság légkörét még mesterségesen fokozzák izgatássá. (III. notesz, 1945. június-augusztus) A felvilágosodás korszaka azzal kezdte, amivel végezni szerette volna: tagadta az istent és önmagát akarta behelyettesíteni. Nem így lesz-e a marxizmussal? A marxizmus is messianizmussá manifesztálta önmagát, holtbiztos elérhető eredménnyé: a proletariátust mint az emberiség tényleges megváltóját. Mindkettő már a startolásnál elérhetőnek hipnotizálta a végcélt, sőt mint azonnali, megváltó, csalhatatlan gyógyszert prezentálta. És ebből a tudatból élősködött. Közben persze sok mindent megoldott, de ez az idők távlatában csak részmegoldásként könyvelhető el majd. Az „egész“ perspektívája egyre összébb szorult, és a megváltás késik. így lettek esedékesek a kuruzslók és dervisek, a hamis próféták és az igaz diktárorok: a testetöltött megváltás, és így lehetett mindjárt a kezdeteknél kikiáltani annak a halálát, bukását, végleges megdőltét, ami ellen hadbaszálltak. Úgy az isten, mint a kapitalizmus visszaütöttek: még ma sem haltak meg. (III. notesz, 1945. június- augusztus) Egy államban a kisebbség csak ott zavaró momentum, ahol zavart lehet kelteni vele, ahol vizet zavar, ahol kisded játékok gyerekes duzzogást és kocsmai hősködést inszcenálnak: ki a legény a csárdában. Igazi demokráciában a kisebbség léte sosem okozhat zavart. A kisebbség: tükör. A többség csalhatatlan tükre. Aki fél beletekinteni a tükörbe, annak vaj van a fején; az mindenért a tükröt okolja, és az kell, hogy a végén összetörje a tükröt. (IV. notesz, 1945. szeptemberoktóber) Az objektív szemlélő azt látja, hogy az osztályharc Csehszlovákiában, idejétmúlt álláspont. Ma nincs osztályuralom, mert nincs uralkodó osztály, csak uralkodó koalíciós réteg, uralomdemokrácia. A harc a demokraták és kommunisták között a részesedés arányáért folyik, de mindegyik párttag minden skrupulus nélkül átsétálhat - és át is sétál - a másikba. Nemzeti front a hatalom megosztására: ki mondhatja erről, hogy ez tényleges osztályharc? A KP változott másultsága: ön- gyilkosság. Ellenfelei fegyvereivel végzett magával, ezeket kisajátítva a legnagyobb intranzigenciával gyakorolta eszméinek hitele ellen. A legradikálisabban: eszmei hitele oda van, erkölcsi tőkéje felemésztődött. Egy választás itt csak pontot tehet. (VI. notesz, 1945. december) A terror, kényszer, türelmetlenség, tekintetnélküliség mindig a gyengeség jele. A türelem, megértés, jóakarat és szeretet: az erő jele. (VI. notesz, 1945. december) A félelem beszél belőlem, a közös haza sorsa iránt, melynek neve nem Magyarország és nem Csehszlovákia, de Európa. (VII. notesz, 1946. januárfebruár) Én, a humánum embere, szerződtem a kommunizmussal. Szerződésszegés esetén felmondhatok neki. (VII. notesz, 1946. januárfebruár) A marxizmus mai formájában az életet és társadalmat mint egy megoldandó stratégiai feladatot fogja fel, ezért legfőbb kritériuma: a taktika. És ezért nem lehet az, aminek tudja, hiszi és hiteti magát: sem erkölcsi norma, sem igazi tudomány, és nem lehet az emberi történet kezdete és ígérete. És hogy megcsalja a stratégiája és taktikája. 1939. VIII. 22:2 az elvetélt taktika fő példája, mert eredménye: 1941. VI. 21.3 Szlo- venszkón a KSS taktikája. És az eredmény? A demokraták győzelme. (IX. notesz, 1946. május) A helyzet kétségbeejtő, és mégis biztató. Biztató és ígéretes egy irányban: csalódását vagy tévedését mindenki százszázalékosan demonstrálva látja. A fasizmus vereséget szenvedett, de győzött-e vajon a demokrácia, a kultúra, a humanizmus és a kommunizmus? Minden és mindenki csalódott: lelkileg a győző és a legyőzött egyformán készen áll és hajlamos újra a másra, ha ezt a pszichikai beállítást tudatosan el nem rontják mindkét oldalon és oldalról. Mindenki tiszta blankettát kap, üres papirost: felszámolást a múlttal, mindazzal, ami ide vezetett. Ezen az űrlapon minden lehetséges és minden kitölthető. Itt olyan újrakezdésről van szó, mint a reneszánsz és a reformáció esetében. Valahol elrontottuk a dolgot, menjünk vissza és keressük meg az alapot, mint akkor: a hellenizmust, a humanizmust, az őskereszténységet, a tényleges, intézményesítéstől független krisztianizmust. Az évszázadok folyamán összegyűlt egy falanx, mely az emberiség legjobb értékeit, lehetőségeit és beváltott ígéreteit jelenti; élesszük, ébresszük fel őket: az emberi szgllem humanizmusát, a tanúkat és mzo- nyosságokat, hogy másképp is lehet, hogy csak másképp lehet. A nyilas és kommunista, aki belátta, hogy zsákutcába futott, egyformán alkalmas az újra, a másra, arra, amire csak a belső ember képes. Sok nyilas és kommunista keserű szájízzel ébredt; adjunk nekik tiszta vizet, öblögessék tisztára elromlott és elrontott emberségüket. Változtassuk meg az hátha a következő játszmában neki kedvez a szerencse. És újra kezd és újra veszt. (X. notesz, 1946. június-november) I A KP Szlovenszkón - ki hitte volna el azt - ma egy támadó nacionalizmus jegyében és szolgálatában áll. E beállítottságából folyik, hogy logikusan fellépő védekező nacionalizmus (pl. a magyar) mint lázadás, mint reakció, mint revizio- nizmus, mint imperializmus lett elkönyvelve. Ha a védekező nacionalizmus akármilyen kis szóval vagy gesztussal reagál, azt provokációként nehezményezik. A farkas és a bárány meséje! De ez a támadó nacionalizmus, ez a sovén agresszi- vizmus elfelejti azt a csekélységet, hogy pl. egy Lenin csak a védelmi háborúnak adott létjogosultságot minden mást az imperializmus térfe lébe utalt. Az indiánokról tudjuk, hogy természetes erkölcsi érzékükkel a védekező háború hősét kétszeresen becsülték és tüntették ki. (X. notesz, 1946. június-november) Magyarország keleti származék nyugati orientációval. Nyugat felé való lélegzéssel, törekvéssel. A mai helyzet a Kelethez akarja rögzíteni; nem csoda, ha a Kelethez való kényszertartozás tudata a visszasiillyedés érzését kelti fel. És az ellene való védekezés szükségességét mozgósítja. Magyarország csak mint a Nyugat szerves része élhet-és szülhet kultúrát. Ez a primér kultúrtudat az értelmiségben felfokozottan él. Elvárható tehát az értelmiség szétzüllesztése. (XIII. notesz, 1947. tavasz) A SZU a saját tömegnívójára, kultúrájára kell, hogy leszorítsa csatlós államai tömegeit, mert csak így konform és így egységes. Ezért legnagyobb ellensége Európa, Nyugat és kultúra hármas csillagzata. A SZU hiába tiltakozik: imperialista ő, mert területet biztosít jó- előre, glacis-kat3, előterepet, Stütz- punktokat5 a hitleri recept szerint. (XV. notesz, 1947. ősz-tél) Magyar szempontból - a demokrácia jövőjét, szerves kifejlődését illetően - egyenesen katasztrofális a KP egyeduralma a SZU bábáskodása mellett. Magyarországon nem fejlődhetett ki demokratikus öntudat. A német fasizmus elleni erők antifasizmusát, a csírázó demokratikus lehetőségeket kell, hogy jéggé fagyassza a másfajta diktatúra. (XV. notesz, 1947. ősz-tél) Magyarország újra két ellenség, két idegen között van: Oroszország és Amerika között. Most tényleg idegenek között áll; olyanok közt, kikkel eddig nem volt érintkezése, kik úgy kerültek útjába, sorsába, mint Pilátus a krédóba. Eltűnt az ősellenség, az eddig volt idegen, a mindig volt ellenség: a német, aki épp azért már nem is volt idegen. Ezer év közös történelme, egymást harapása, egymáshoz verődöttsége már „tradíció“ volt, mely így már bizonyos immunitást eredményezett. Patologikus kirobbanása: a hit- lerizmus - veszettségi roham volt. Ellene nem lehetett immunitással védekezni. De most valami egészen más, egészen új helyzet áll elő: a keleti szomszédság legnagyobb veszedelme: a KP révén bekövetkező ideológiai gleichschaltolás. (XVI. notesz, 1947. szeptember- október) A politikai fogalmak és erkölcsök csődje és kigúnyolása: amikor egy diktatúra demokráciával azonosítja magát, és ezt a fogalmat a saját javára monopolitálja, és hatalmi eszközeivel határain túl viszi és terjeszti. De amikor eléjebiggyesztik, bogy „új“ demokrácia, akkor felfigyelünk: ez a diktatúrák árulójegye: egy régi fogalom, egy erkölcsi és kulturális lényeg szétbomlasztására. Emlékezzünk vissza Hitler „új“ Európájára, és „népi“ Németországára. Éz az „új Európáddá“ egy tőr rettenetesek > Az orosz 1 és leplezetlei imperialista v ményezi, ho orosz komr ahogy eddig éreztem. Ez lönbség“ mii emberből, he mában öneszi fordulás lehí rohan a háb< mert a partne kai imperials ban mozog - láguralom lej ' sabb stádium; A „ki a történelmi k lünk. A viláf zásból a másc te a két vett a japánt. An; megmaradt m kiütni, hogy maradhasson Illúziót élt mussal szeml nizmusban té láttunk, tehát rópa-mentést. A fegyver szűkült, de ki veristensége i forradalmi — világnézet rá lágot. A szlái ra magába ny istenségé^ hí gály, mint a ' se ütött ki: uniformisoko tisizmus árul] re és lepleze tottunk. Én 1931-b borús demon gény Tapsi - háborús kitü tam nevetség a íegyvererk „antifasiszták tumai, legitir (XVIII. n Monstrumi nek éreztem: rizmus alatt: tett özönvíz lettem külör 22-e után - tak, és kérde: tulajdonképp tam, és szóin ságot adnom tam fölénybe nú, én vádol vált monstru juthattam vo lénnyé avató; sizmus, és L gyök, féreál emlék.- (XVIII. n Tegnap bü munizmust: i a mást akará: nem a gy3Sd munizmus ne szabadító éi - mint kiszol junktúráját s; talmi tobzód junktúra a h csöztetése, n jár a napos e Mi sosem áll; nem a napos a gyözelemb kölcsi tudatál (XI) E sorok eg dozásai, ki ic ban, mint őse csúf menekül Amikor vi nul, jóvátehe mélünk póto lözhetetlensé gyöngédséggi a darabokat i fásoddal meg (XX. 1. Váll dolkoc 2. 1931 met n dés m 3. 194 támad 4. (fr.) árok földhá 5. (Bér
