Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-01 / 22. szám

TAVALY JÚLIUS VÉGÉN AZ OOSTZEE NEVŰ TEHERHAJÓ AZ-ÉSZAKI-TENGEREN ERŐS VIHARBA KERÜLT, S RAKOMÁ­NYÁNAK EGY RÉSZE - MINTEGY 120, MÉRGEZŐ EPIKLÓRHIDRINT TARTALMAZÓ HORDÓ - MEGSÉRÜLT. A GREEN­PEACE SZERVEZET TAGJA SZERINT A FELELŐSÖK LEBECSÜLTÉK A VESZÉLYT. VÉGÜL AZONBAN EZ A VESZÉLYES FOLYADÉK VISSZAKERÜLT A GYÁRTÓCÉGHEZ. A KÖRNYEZETVÉDŐK SZERINT AZ ÉSZAKI-TENGER TÉRSÉGÉBEN TÖBB TUCAT ILYEN SZERENCSÉTLENSEGRE KERÜL SOR, EZEK AZONBAN RITKÁN VÉGZŐDNEK ILYEN SZERENCSÉ­SEN. A RAKOMÁNY TÖBBNYIRE A TENGERBE KERÜL, AHOL ÉLŐLÉNYEK MILLIÓIT PUSZTÍTJA EL. (ÖSTK-FEL VÉTEL) Filléres tanácsok - nemcsak „skótoknak“ Arra a kérdésre, felelősnek érzi-e magát környezetünk jelenlegi állapotá­ért, tíz ember közül kilenc bizonyára nemmel válaszolna. Kizárólagos bű­nösnek pedig valószínűleg az ipart mondaná. Ezen nem is csodálkozha­tunk, hiszen apró-cseprő hétköznapi bűneink általában nem valami látványo­sak. Egy gyárkémény fenyegetőbbnek tűnik, mint egy elegáns gépkocsi kipu­fogója, a háztartások lefolyóit senkinek sem jut eszébe az ipari üzemek vegy­szereket árasztó „kloákáihoz" hasonlí­tani. A vélt arányok azonban hamisak. Külföldi vizsgálatok bizonyítják: a leve­gőt szennyező gázok 46 százalékát a gépkocsik, 16 százalékát a háztartá­sok termelik. Például a nyugatnémet háztartásokból a fürdőkádak, mosoga­tók, WC-k lefolyóján át évi 700 ezer tonna mosópor, 30 ezer tonna cső- és 40 ezer tonna WC-tisztító szer távozik. A mi bűneink bizonyára „kisebbek", de jóval elmaradottabb, kevésbé hatékony a víztisztító-hálózatunk is. Mindemellett jóval több energiát és vizet fogyasz­tunk. Április 22-ével nálunk is kezdetét vette az ENSZ által meghirdetett kör­nyezetvédelmi évtized. Nincs messze az a nap sem, amikor érvénybe lépnek a tervezett áremelések, mikor majd job­ban megérzünk minden kilowattóra energiát, feleslegesen fogyasztott vizet, mosó-, és öblitöszert. Megkezdődnek tehát a takarékosság évei is, s így saját bőrünkön fogjuk tapasztalni, hogy ami nem ökologikus, az nem is gazdasá­gos. Ha a nyugatnémet Bunte magazin nem szégyellette, nekünk sincs pkunk restellni, ha az elkövetkező környezet- védelmi vagy takarékossági évtizedre (?) néhány „filléres“ tanácsot adunk. GYEP A TETŐN A szükségesnél általában több ener­giát fogyasztunk. Pazarlóan bánunk a jelentőt környezetszennyezés árán megtermelt elektromos árammal, hő­energiával. Több „apróságra" nem for­dítottunk kellő figyelmet. A hűtőszekré­nyek helyes működtetésével például 20. a mélyhűtőkével pedig 35 százalék­kal csökkenne a fogyasztás. Mindeh­hez csak az kell, hogy a lakás leghide­gebb helyiségébe állítsuk őket, ne nyi- togassuk feleslegesen, és rendszere­sen - 2-3 hetente - kiolvasszuk. A le­hetséges minimumnál 1 °C-kal maga­sabb hőmérsékleten üzemeltetett hűtő ugyanis már 6 százalékkal több energi­át fogyaszt. A fagyasztótérben képző­dött 2 mm-es jégréteg 16, a 10 mm-es pedig már 75 százalékos többletfo­gyasztást jelent. Az energiaveszteséget tovább növeli, ha a hűtőben szobahő­mérsékletnél melegebb ételt helyezünk 0| Jelentős energiát takaríthatunk meg a főzésnél, fűtésnél is. Az egyenes aljú, jól fekvő edényekben sokkal hamarabb megfő az étel. A főzőlapnál szélesebb aljú edény „energiahasznosítása" sok­kal jobb. A hosszabb főzést igénylő ételek készítésére használjunk kuktafa­zekat. Így feleannyi energiára és 50-80 százalékkal rövidebb időre lesz szüksé­günk. Használatával egyéb ételek elké­szítésénél is 30-40 százalékos ener­gia- és 60 százalékos időmegtakarítást érhetünk el. A tüzelőanyagok árának drasztikus emelése után bizonyára hamar rájö­vünk, hbgy a lakások tökéletesebb hő­szigetelésével mennyi szenet, gázt ta­karíthatunk meg. Skandináviában több helyütt tapasztaltam, hogy a garázsok, de még a modern lakóházak tetejét is gyepszőnyeg fedi. Később megtudtam, hogy ennek nemcsak esztétikai, ha­nem takarékossági szerepe is van. A tetőt borító gyep tökéletes hőszigete­lő, így a fűtéshez szükséges energia a minimumra csökkenthető. TÉGLA A TARTÁLYBAN Az energia mellett legfelelötlenebbül az ivóvízzel bánunk. A meleg vízzel ellátott, távfűtéses lakásokban élők egy főre jutó napi vízfogyasztása 280 liter. Az ország népességének specifikus át­lagfogyasztása pedig még nagyobb: személyenkénti napi 400 (!) liter. Jelen­leg a meleg és az ivóvízért még csak átalánydíjat fizetünk. Bizonyára nem sokáig marad ez igy. Néhány éve a me­legvíz-fogyasztás felmérése céljából a dunaszerdahelyi lakótelepi lakások­ban vízórákat szereltek fel. A jövőben erre valószínűleg minden háztartásban sor kerül, s a felhasznált mennyiség szerint kell majd fizetni. így már nem lesz közömbös egyetlen csöpögő víz­csap sem, és meggondoljuk, mennyi vizet használunk'fel fürdéskor. Egy 6 perces zuhanyozáskor - per­sze, ha szappanozás közben elzárjuk a csapot - jóval kevesebb vizet és harmadannyi energiát fogyasztunk, mint a kádfürdőnél. A különböző fürdő­habok, mesterséges illatanyagok he­lyett egészséges és környezetkímélőbb - és bizonyára jóval olcsóbb is - ha gyógynövényfőzeteket használunk. szappan 98,1 % Alfa 85,0 Zenit 84,5 Gong 80,5 Azur 79,0 Peromat 78,5 Batul 77,8 Tix 85 77,6 Tim 77,2 Titan 85 77,0 Akad a piacon olyan magyarországi és hazai kiadvány is, amely készítésükkel foglalkozik. Sok vizet takaríthatunk meg mosogatáskor is, ha nem erős sugár­ban folyatjuk. Kevesebb mosószer fogy, ha azt nem a vízbe, hanem egy szivacsra öntjük, s azzal távolítjuk el az edényekre tapadt ételmaradékot, zsira­dékot. Ne feledjük azonban: vannak étkek, melyek után az edényeket vegy­szer nélkül, meleg vízzel is elmos­hatjuk. Rengeteg ivóvizet (!) nyelnek el a WC-k. Az NSZK-ban olyan műszaki megoldást dolgoztak ki, amellyel a WC-k öblítése elhasznált mosdó- és mosó­vízzel is megoldható. így havonta ezer liter ivóvíz takarítható meg. Addig, míg a hasonló berendezések nálunk is el­terjednek, a WC vízfogyasztását egy, az öblítötartályba helyezett téglával csökkenthetjük. Tán mosolyogtatónak tűnik, ha azt ajánlom, hogy a tea- vagy tojásfózés után megmaradt vizet se öntsük ki. Ez a víz lágy - forralással ui. a kalcium­karbonát kicsapódik -, s igy sokkal alkalmasabb a tőzegben nevelt szoba­növények öntözésére, mint a sok ásvá­nyi sót tartalmazó forralatlan. KÖRNYEZETTERHELŐ MOSÓPOROK Persze nem minden környezetkímélő cselekedetből származik közvetlen anyagi haszon, bár ökológiai, gazdasá­gi hatásuk jelentős lehet. A környezet- védelmi évtized sikere érdekében azonban hadd adjunk néhány ilyen ta­nácsot is. A mosószerek környezetterhelő ha­tása közismert, nélkülük azonban ma­napság aligha tudunk meglenni. Azt azonban megtehetjük, hogy a környe­zetkímélőbb, legkönnyebben lebomló fajtákkal mosunk. A nálunk forgalom­ban lévő mosószerek lebomlási foka - százalékban kifejezve - az Ochranca prírody 1988/1. száma szerint a követ­kező: Biomat 85 75,6 Biomat 74,1 Palmex 85 74,0 Dash 73,5 Biosam 72,8 Pollena 71,4 Rákon 70,5 Merkúr 85 67,3 Novit 67,2 Namo 65,9 Tix 49,4 Ne vásároljunk fehérített papírzseb­kendőt, toalettpapírt. Lehet, a piszkos­fehér, a barnás színű, kevésbé „gusz­tusos“, de gyártásához nem használ­nak környezetkárosító anyagot - példá­ul klórt. Sok kozmetikai szer tartalmaz formaledhidet, amely valószínűleg rák­keltő, használjunk ezért természetes anyagokból készült szereket. Bojkottál­juk a freonnal töltött szórópalackokat! A fa használati tárgyak felületi kezelé­sére alkalmazzunk természetes anyagú viasz- és gyantabevonatokat. A fa felü­letén dekoratív hatást érhetünk el nyílt lánggal, perzseléssel is. Festés után az ecsetet ne szintetikus oldószerrel, ha­nem forró eceteszenciás vízzel tisztítsuk meg, amely kiöntve nem mérgezi a ta­lajt. Gyermekeinknek ne vegyünk élénk színű műanyag játékokat, ezek kadmiu- mot tartalmaznak. Jó tudni azt is, hogy a konzervdobozokban ólom, az ele­mekben kadmium és higany van. Gon­doljuk meg hát, hogy ha hasznukat vesztik, hova dobjuk őket. ökológiai diplomácia Nagy-Britannia elutasító magatartása A tengermelléki államok kö­zött évekig tartó viták folytak arról, milyen széles sáv tekint­hető felségvíznek, kié a nyílt tenger, melyik ország milyen mértékben aknázhatja ki a hete­dik kontinens kincseit. A viták a tengeri jogot rögzítő egyez­mény 1982-es aláírásával lát­szólag elcsitultak. Némi szünet után azonban környezetszeny- nyezési kérdésekben újjá­éledtek. Több ipari ország ugyanis óriási szeméttároló­nak tekinti az óceánok és a beltengerek mélyét. A sekély Északi-tengert a legfejlettebb európai országok szennyezik. Főleg a déli partvi­dék helyzete kritikus. A Temze, a Rajna, az Elba percenként tonnaszámra ömleszti belé a ne­hézfémeket és más veszélyes szennyezöanyagokat. A felmé­rések szerint kontinensünkről évente átlagosan 40 ezer tonna nehézfém, 100 ezer tonna olaj- származék és sok ezer tonna egyéb káros anyag kerül a vizé­be. További veszélyt jelent az óriási hajóforgalom - ezt évi 420 ezer kisebb-nagyobb tengeri járműre becsülik - és az olajbá­nyászat. Az olajárrobbanást kö­vető években több mint másfél száz fúrótornyot telepítettek a térségbe. Ezek évente 165 milliárd liter olajat és 85 milliárd köbméter gázt adnak. A fúrótor­nyok és a mintegy 8 ezer kilo­méteres hosszúságú olaj- és gázvezetékek az élővilágot idő­zített pokolgépként fenyegetik. A környező országok a kiala­kult helyzetért elsősorban Nagy-Britanniát okolják, amely évente 5 millió tonna folyékony szennyezőanyagot bocsát a ten­gerbe. Ide üríti ki víztisztítóinak iszapját is. Ennek mennyisége szintén eléri az 5 millió tonnát. Igaz az élővilág óriási mennyisé­gű szerves annyagot képes le­bontani, de úgy látszik, ebben az esetben már mégis elérkezett teljesítőképességének határá­hoz. Feltehetőleg ennek "kö­szönhető“, hogy 1988-ban egy vírusos betegség 18 ezer észa­ki-tengeri fókát pusztított el. Nagy-Britanniát ökológiai bű­nei miatt az Európai Gazdasági Közösség környezetvédelmi bi­zottsága részéről már korábban is több kritika érte. Valószínűleg ezt megelőzendő jelentette be március 5-én - két nappal a nyolc Északi-tenger melléki or­szág hágai tengervédelmi kon­ferenciája előtt - Chris Patton, brit környezetvédelmi miniszter, hogy néhány éven belül szigorú intézkedéseket foganatosíta­nak. Megtiltják a partmenti váro­soknak, hogy szennyvizeiket a tengerbe vezessék. A konferencián Norvégia, Svédország, Dánia, az NSZK, Belgium, Hollandia, Franciaor­szág és Nagy-Britannia mellett, megfigyelőként a cseh-szlovák küldöttség is részt vett. A helyzet tarthatatlanságát valamennyi ország elismerte, de a tanácskozás alatt mégis ko­moly vitákra került sor. Az aktí­vabb cselekvés mellett kardos­kodó országok azt követelték, hogy egy korábbi londoni konfe­rencia határozatát - ebben le­szögezték, hogy az Északi-ten­gerbe kerülő veszélyes anyagok mennyiségét 1995-ig 50 száza­lékkal csökkenteni kell - a tér­ség légterének védelmére is ki­terjesszék. Nagy-Britannia és Franciaország viszont ebbe nem akart beleegyezni. E két ország és Belgium túlzottnak ta­lálta azt a javaslatot is, hogy az évtized közepéig 70-90 száza­lékkal csökkentsék a dioxin-, a higany-, a kadmium- és az ólomterhelést is. A sietve tett miniszteri beje­lentés ellenére Nagy-Britannia küldöttsége a tárgyalások folya­mán hűvös és jobbára elutasító magatartást tanúsított. Elvetette azt a holland javaslatot is, hogy a térségben ún. speciális gazda­sági zónákat jelöljenek ki, me­lyekben az óriástankhajók moz­gását hatásosabban ellenőriz­hetik. A britek nem teljesítették azt a korábbi egyezményt sem, amelynek aláíróiként vállalták, hogy 1989 végétől nem sül­lyesztenek több ipari hulladékot a tengerbe. Ezek után úgy tűnik, hogy Nagy-Britannia - a kontinens korábbi "piszkos embere“ - szárazföldi ökológiai problé­máiból lassan ugyan kikupáló- dik, de ezt egy ideig még a tér­ség rovására teszi. A FOLYÓK ÁRTÉRI ERDEINEK SZÉP ÉS ÉRDEKES MÁJUSI VIRÁGZÓ FAJA A VÉDETT NYÁRI TŐZIKE (LEUCOJUM AESTIVUM). SAJNOS, ÁLLOMÁNYA AZ ÁRTÉRI ERDŐK PUSZTÍTÁSÁVAL PÁRHUZAMOSAN EGYRE FOGY. A NYÁRI TŐZIKE EGY KÜLÖNÖS TULAJDONSÁGGAL RENDELKEZIK: KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEIBEN TITÁNT KÉPES FELHAL­MOZNI. (POMICHAL RICHÁRD FELVÉTELE) 1990. VI. 1. daugsEfl

Next

/
Thumbnails
Contents