Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
Vasárnap Kü lönleges tökfélék A közismert spárga- és sütőtökön kívül a patisszon, a cukkini és a laskatök is eredményesen termeszthető nálunk. A cukkini Franciaországban és Olaszországban az egyik legelterjedtebb zöldségféle. A patisszon vagy más néven csillagtök, az utóbbi években már hazánkban is megtalálható a legtöbb házikertben. A laskatök vagy népies nevén ,,istengyalulta tök“ pedig újabban ismét kezd terjedni. E három tökféleség csaknem minden, tápanyaggal jól ellátott talajon termeszthető. Melegkedvelő növények, ezért korai, szabadföldi vetésük nem ajánlatos. A laskatök vetésével nem is érdemes sietni, úgyis csak a késő őszi-téli hónapokban fogyasztjuk. A korábbi szedések érdekében a patisszon és a cukkini palántáról is termeszthető. A családi szükségletet kielégítő néhány növény virágcserépben, műanyag dobozokban előnevelhető. Különösen alkalmasak ehhez a tejfeles poharak, amelyeket különben eldobnánk. Az edényben neveljük a palántákat egészen a kiültetésig, amivel ajánlatos megvárnunk a „fagyosszentek“ elmúltát. Kiültetésnél vigyázzunk arra, hogy a gyökér földlabdája ne essen szét, azzal együtt ültessük ki a növényeket. Mindhárom tökféle tápanyagigényes. A palántanevelés és magvetés esetén is fészektrágyázzunk. Fészkenként egy-két kiló érett istállótrágyát keverjünk a földbe. A szabadföldi vetés rendkívül egyszerű. A patisszon és a cukkini csupán bokrot képez, ezért elegendő 1x1 méteres tenyész- terület számára, A laskatök szára kúszik, ezért nagyobb te- nyészterületre - 2,5x2,5 méterre - vessük. A fészekbe 2-3 magot tegyünk és kelés után egy növényt hagyjunk meg, természetesen a legfejlettebbet. Az említett tökfélék nem tartoznak a vízigényes zöldségfélék közé, ezért öntözésük csak ritkán szükséges. Fontos azonban a megfelelő növényvédelem a lombozat megtartása érdekében, mert hosszú ideig termés csak úgy szedhető. Ugyancsak lényeges a talaj állandó kapálása, gyommentesen tartása, mert a tökfélék szeretik a laza, levegős talajfelszínt. A patisszon csillag alakú termése sokféleképpen fogyasztható. Savanyításra legalkalmasabbak a 3-4 cm átmérőjűek. A nagyobbak salátának, főzeléknek és rántva húspótlónak alkalmasak. Megfelelően fűszerezve lecsó és pörkölt is készíthető belőle. Ha sok apró termést akarunk, akkor legalább 2-3 naponként kell szednünk. Általában júniustól augusztus közepéig szedhetők, tövenként - a szedések gyakoriságától függően - 25-30 terméssel számolhatunk. A cukkininak a zsenge termését fogyasztjuk. A kifejlődött cukkini sötétzöld, világoszöld, fehér és sárga egyaránt lehet. Ugyanolyan sokoldalúan hasznosítható, mint a patisszon, sokan jobb ízűnek tartják. Fiatal, 10-20 cm hosszú termései salátának, savanyítva hámozatlanul fogyaszthatok. Hússal töltve is rendkívül ízletes. A hosszabb, túlfejlödött termésekből pedig kitűnő főzelék készíthető, de lecsónak is kiváló. Egy-egy növényről 3-4 kg termés szedhető, de ez függ a szedések gyakoriságától is. A kifejlődött termések érése után még egy-két hónapig hűvös helyen eltarthatok és főzelékként fogyaszthatok. A laskatök az „istengyalulta tök“ nevet onnan kapta, hogy- főzéskor a húsa csíkokra esik szét. Termései csak ősszel érnek be. Szedésével nem kell sietni, a gyengébb fagyokat jól tűri. A teljesen beérett, ép, egészséges termések szellős, hűvös helyiségben sokszor hús- vétig eltarthatok. Elsősorban főzelék készíthető belőle, rakottan is szívesen fogyasztják, (-szét) Dinnye a háztetőn Furcsa ötlete támadt a múlt év tavaszán Kiss Ferenc magyar- országi kertbarátnak - olvastam a Kertészet és Szőlészet cimú hetilapban. A betonon való zöldségtermesztés tapasztalatait népszerűsítő írások olvasása után úgy határozott, hogy emeletes családi házuk lapos tetején próbál dinnyét termelni. A 10x10x5 cm-es gyepkockákban előnevelt palántákat - kellő edzés után - a fagyveszélyes időszak elmúltával ültette ki. A háztetőn a kémény közelében helyezte el a 60 literes műanyag edenyeket, melyekbe 3 cm vastagon kavicsot, erre pedig homokból és komposztföldböl készült keveréket szórt. A sárgadinnye a jelek szerint megfelelőnek találta a furcsa eljárást és szokatlan környezetet, mert beérte napi egyszeri öntözéssel, viszonylag sokáig ellenállt a betegségeknek és az átlagosnál több ízletes gyümölcsöt nevelt. (ka) 13 1990. V. 25. MELEG NYÁRI NAPOKON JÓLESIK A KERTI MUNKA UTÁN AZ ÜDÍTŐ ZUHANYOZÁS. VASCSÖVEKBŐL VAGY BETONBA ÁGYAZOTT GERENDÁKBÓL VISZONYLAG KÖNNYEN KÉSZÍTHETÜNK ZUHANYOZÓTARTÓT. AHOL NINCS CSATORNÁZÁS, A VÍZ ELVEZETÉSÉT IS MEG KELL OLDANI, MERT KELLEMETLEN VOLNA FELÁZOTT TALAJON, ESETLEG SÁRBAN ÁLLVA ZUHANYOZNI. (Szabad Föld) Minden cseppje kincs Az esővíz értékes kincs. Nem csupán ott érdemes összegyűjteni, ahol nincs a közelben folyó, patak vagy tó, és ahol vezetékes víz nem áll a kerttulajdonosok rendelkezesere. Mint tudjuk. az igényesebb növényeket (pl. azálea. rododendron. orchidea, erika, szobanovények) nem szabadna kemény vízzel öntözni, és a per- metanyagok oldására is jobb a lágy víz. Különösen a biológiai művelésű kertekben kellene nagyobb becsben tartani az esővizet, ahol a komposzt érlelésétől az öntözésig, minden célra ezt ajánlják. Az esővizet megfelelően kezelt, földbe süllyesztett fahordókba, falazott vagy kútgyürük- bol kialakított, lefedhető tárolókba gyüjthetjük. A fém vagy műanyag tartályok kevésbe alkalmasak, mert bennük a víz hamarább megromlik. Bármiben tároljuk is az esővizet, a tartályt - az aszályos időszakokat kihasználva - évente legalább kétszer alaposan ki kell mosni. Sőt, a víz tisztaságának megőrzése céljából egy-két csipet rézszulfátot is ajánlatos tenni a tartályba. A háztető hajlásszögétől függően, egyetlen négyzetméterről evente 300-450 liter esővizet lehet összegyűjteni, ezért esetleg átfolyós rendszerű, lépcsőzetesen kiépített tartályrendszer kialakításán is érdemes elgondolkodni. Legjobbak az álcázott vízgyűjtők, melyek nem csúfítják a kertet. Jó megoldás az esőcsatorna alatt földbe süllyesztett. 1x1 méteres, kavicscsal megtöltött akna, melyből ugyancsak kaviccsal megtöltött csatornán jut el a föld alatt a víz a növények gyökérzónájába. Bőséges vízforrás és kisebb kert esetén - például a kerttelepen - akár az egész kertet behálózhatjuk földalatti öntözócsatornával. A kaviccsal vagy zúzott kővel megtöltött akna tetejét szép kavicsokkal díszíthetjük, csatorna helyett pedig láncon vezethetjük a vizet, kihasználva a víz felületi feszültségét. Az utóbbi megoldásnak egyúttal díszítöértéke is van. (Kertészet és Szőlészet) Nagy levelű szobanövényeinket időnként mossuk le petrezselyemzöldből főzött teával. Elpusztítja a kártevőket, fényesebbek lesznek tőle a levelek. Fontos a harmatgyökerezés Az idén a váratlanul gyors kitavaszodás, a szokatlanul meleg idő következtében sokan csak kapkodva tudták elvégezni a szőlő metszését, s többfelé elmaradt a harmatgyökerezés. Pedig nagyon fontos, különösen a fiatal szőlőkben, hogy minden évben eltávolítsuk a felszínközeli gyökereket. Különösen veszélyes a harmatgyökerek meghagyása az oltványszőlőn, mert a nemes részen képződött harmatgyökerek úgy megerősödhetnek, hogy a nemes rész elválik az alanyról. Az ilyen módon saját gyökerűvé vált tőkéket viszont megtámadja és néhány év alatt tönkreteszi a szőlőgyökértetű. A harmatgyökerek eltávolításához bontsuk ki óvatosan a földet a tőke körül, a felszín alatt 15-20 cm mélységig vágjuk le a gyökereket. A vékony, legfeljebb ceruzavastagságú harmatgyökereket egyszerre levághatjuk. Ha viszont már több az ujjnyi vastag, akkor először csak egy részüket vágjuk le tőből, és csak a következő évek során, fokozatosan távolítsuk el a többi harmatgyökeret, különben nagyon legyengül a töke. (Föld Népe) J V. ég nem késő Az egészségesen fejlődő, idősebb szobanövények egy-két év alatt rendszerint kinövik a tartóedényt. Hogy ténylegesen melyikük szorul átültetésre, azt csak úgy tudjuk megállapítani, hogy a növényt földlabdával együtt kivesszük a cserépből. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a cserepet lefelé fordítva óvatosan hozzá- ütögetjük az asztal széléhez. Ha a gyökerek teljesen átszőtték a földlabdát, feltétlenül ültessük át a növényt. Az átültetéshez két centiméterrel nagyobb átmérőjű cserepet válasszunk. Az új agyagcserepet beültetés előtt állítsuk 1-2 órára vízbe, hogy teleszívja magát nedvességgel, különben nagy valószínűséggel elpusztul, „kisül“ benne a növény. A korábban már használt virágcserepet alaposan súroljuk ki, az előkészített földkeveréket kissé nedvesítsük meg. Ezt követően a földlabda felső, teljesen kilúgozott, gyakran mohá- sodó részét kaparjuk le, távolítsuk el a megbámult, elhalt gyökérrészeket, valamint a földlabdával összeolvadt, vízelvezetést szolgáló drénréteget. A cserép vízkivezető nyílására tegyünk cserépdarabot. erre terítsünk legalább 1 cm kavicsréteget, majd annyi földet, hogy a gyökérlabdát ráhelyezve, a növény ugyanolyan magasan helyezkedjen el a cserépben, mint az előző edényben volt. A cserép és a földlabda közötti rést teljesen töltsük ki földdel. Tömörítésre vékony pálcikát használhatunk. A földlabdáról eltávolított földréteget friss földkeverékkel pótoljuk, de ne töltsük meg teljesen a cserepet, mert nem marad hely az öntözővíznek. Az átültetett növényeket öntözzük meg állott vízzel, majd 2-3 hétre helyezzük világos, de a közvetlen napsütéstől védett helyre. (ki)
