Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
üasárnap Me gfelelő szerszámmal könnyebb a metszés Nagyon fontos, hogy a metszés eszközeit helyesen válasszuk meg, mert alapkövetelmény, hogy használatuk nyomán minél simább és minél kevésbé roncsolt, tehát jól gyógyuló sebek maradjanak. Ezért csakis kiváló minőségű acélból készült ollót vásároljunk. Ezek közül az a legjobb, amelyiknek a nyele műanyaggal van bevonva, mert ez nem töri fel a kezünket és nem hideg. Jó tudni, hogy különféle méretű ollók kaphatók, s hogy kezünk mérete szabja meg, mekkorát célszerű vennünk. A legtöbb embernek kitűnően megfelel a 20 cm teljes hosszúságú olló. A kisebb kezűek 18-as ollót vegyenek, azok pedig, akiknek nagy és erős * a kezük, s vastagabb gallyakat is rendszeresen ollóval akarnak vágni, 22- eset szerezzenek be. Ha az olló nem élezett - bár ez manapság ritka első úgynevezett alapozó élezését feltétlenül bízzuk szakemberre. Később viszont, ha szükséges, magunk is elvégezhetjük az élezést. A fenésnél arra figyeljünk, hogy az ollókat csak egyik oldalukon élezzük, ott, ahol a cégjelzés látható. Csak a rózsametszö és a szőlöbogyozó ollónál élezzük mindkét oldalt. Az élezésre először ■ durva fenőkövet használjunk. Élezéskor a követ a bal, a szétszedett olló vágó részét a jobb kezünkbe fogjuk, s az óramutató járásával egyező irányban, körbe dörzsöljük a fenőkőhöz. Közben a követ többször mártsuk tiszta vizbe, mért ez segíti a simább felület kialakítását. Amikor a szerszám éle már kellő vékonyságú, akkor finomabb kővel igazítsuk el. A szerszámok élét sohase vékonyítsuk el túlzottan, mert a pengéből kisebb részek törhetnek le, és roncsolt metszőfelületet kapunk, ami nehezebben, rosszabbul gyógyul. A szétszedett ollót élezés után úgy állítsuk össze, hogy a vágó- és a támasztópenge a belső oldalon teljes hosszban párhuzamosan illeszkedjen. A vastagabb gallyak, ágak levágására szerezzünk be fűrészt. A vékonyabb gallyak, ágak eltávolítására a keretes, a vastagabbakhoz a róka- farkfúrész a legalkalmasabb. Ez utóbbival könnyebben beférünk az elágazásokhoz. A koronaritkítást nagyban megkönnyíti az ágnyeső olló. Ez - áttételes szerkezete révén - kis erőkifejtéssel is könnyen elvágja a nehezen hozzáférhető, legfeljebb 45 mm átmérőjű gallyakat és ágakat. Időt és fáradságot takaríthatunk meg vele, s nem tesszük tönkre a korona hasznos ágait. Az élősövények nyírásának nehéz munkáját könnyíti az elektromotorral hajtott sövénynyeső. Ez vagy hálózatról, vagy feltölthető akkumulátorral működtethető. Sz. F. Patkányok ellen... Használjuk ki a fagymentes napokat A házinyulak egyik legnagyobb ellensége a patkány. A deszkából készült ketrectömböket kívülről ajánlatos bádoglemezzel borítani, hogy a patkányok ne rághassák ki a ketrec oldalát, padozatát. Persze van a védekezésnek egyszerűbb módja is: az ólat, ketrectömböt ne állítsuk közvetlenül a fal mellé, s mindenképpen lábakra építsük, hogy a padozat legalább 20 cm-re legyen a föld felszínétől. Faluhelyen a nyulászok gyakran üvegcserepekkel szórják meg a nyúlólak alját, esetleg a ketrectömb alatt törött üveget ásnak a talajba, hogy elriasszák a patkányokat. Mások azt javasolják a tenyésztőknek, hogy kívülről kátrányfestékkel mázolják be a ketrectömböt, az átható kátrányszag elriasztja a kártevőket. Persze - főleg ott, ahol sertést is tartanak a közelben - patkányfogó és méreg kihelyezésére is gondolni kell. (ká) Tél derekán járunk, de a kertben ilyenkor is bőven akad tennivaló. A fagymentes napokon megkezdhetjük a gyümölcsfák ápolását, tisztogatását. Mindenekelőtt szedjük le a monília áttelelését segítő gyümölcsmúmiákat és a száraz levelekből készült hernyófészkeket, majd vágjuk le a lisztharmattal fertőzött vesszőket és a pajzstetvekkel borított ágrészeket. Végül tisztogassuk meg a törzset és a fa alá terített fólián összegyűjtött kaparékot, fertőzött ágrészeket stb. égessük el. A mechanikai növényvédelmet követően végezzük el a metszést, s legvégül a téli lemosó permetezést. Az utóbbitól akkor várhatunk tökéletes hatást, ha nem takarékoskodunk a permedével, hanem ázta- tásszerűen lemosatjuk az egész fát. Ha a fák törzse felszikkad, a kajszi- és öszibarackfákat meszeléssel vagy mésztejes permetezéssel óvhatjuk a korai ébredéstől. A faluszéli kertekben és a kerttelepeken most célszerű elvégezni a pocokirtást. Most ajánlatos kivágni a díszfák és díszcserjék pusztuló vagy már elhalt ágait, vesszőit. Ha farontó gombát találunk, feltétlenül távolítsuk el, a helyüket tisztogassuk meg, s akárcsak a metszésnél keletkezett sebzési felületeket, ezeket a helyeket is zárjuk le. Ne halogassuk a ribiszke és az egres metszését, ápolását, mert a bogyósok közül ezek fakadnak legkorábban, s később kárt tehetünk a megduzzadt rügyekben. A málnásban vágjuk ki a didimellás vesz- szőfoltossággal fertőzött vesszőket, valamint azokat, amelyeken a gu- bacsszúnyog és a málna-karcsú- díszbogár jelenlétére utaló megvas- tagodásokat találunk. Amennyiben hosszas késlekedés után mégis beköszöntene az igazi tél, a fákról és bokrokról rázogassuk le a havat, illetve_a zúzmarát, vastagon szövetbe burkolt bottal ütöges- sük le a súlyos jégpáncélt. A kiszemelt, egészséges növények déli oldaláról megszedett oltóvesszöt (cseresznye, meggy, szilva, ringló) kötegelve és címkézve, nedves homokba ágyazva a pincében tárolhatjuk. Az egres és ribiszke aranyribiszkére történő oltását már most elvégezhetjük. Ha eddig nem jutottunk hozzá, most már feltétlenül fejtsük le az újbort. Az egészséges borokat nyíltan (levegőztetve), a barnatörésre hajlamosakat (töréspróba) zártan fejtjük. Félig zártan (gumicsövei közvetlenül a fogadó hordóba csorgatva) fejtjük azokat az egészséges borokat, amelyek üdeségét, szólótól származó illat- és zamatanyagát óvni akarjuk. A második és későbbi fejtést mindenképpen zártan végezzük. A megüresedő hordókat alaposan öblítsük ki, állítsuk csurgóra, végül kénezzük. Ügyeljünk arra, hogy a bor soha ne álljon darabban, mert hamar megtámadják a betegségek. Ezért jó kisebb és nagyobb hordókat, üvegballonokat használni. Kisebb hordóban üveggolyókkal pótolható egy-két liter bor. Aki tavaszi telepítéshez készül, végeztessen laboratóriumi talajvizsgálatot, az előkészített oszlopok talajba kerülő végét pedig impregnálja (például égetéssel vagy 5 százalékos rézgálicoldatban történő ázta- tással). Ha a pincében tárolt szőlő- oltványok penészt fognak, szórjuk meg őket kénporral, vagy permetezzük meg a Fundazol 0,12 százalékos töménységű oldatával. Ideje felkészülni a házi oltványkészítéshez. A kertben telelő zöldségféléket szalmával, nád- vagy lombtakaróval védjük a száraz fagyok kártételétől. Folyamatosan szedhetjük és fogyaszthatjuk az idén ideális feltételek között telelő bimbóskelt. ízükért, de főleg a szervezetünk vitamin- szükségletének kielégítése érdekében az ablak közelében metélö- hagymát, dughagymát, petrezselymet, esetleg zellert hajtathatunk, műanyag tálcán kerti zsázsát nevelhetünk vagy gabonamagvakat csíráztathatunk szokásos étrendünk változatosabbá tételére. A tavaszra még várnunk kell, de a tervezgetést, a vetőmag beszerzését nem célszerű későbbre halasztani. A szaküzletekben ilyenkor kicsi a forgalom és a választék is nagyobb. Arra azonban ügyeljünk, hogy korábbi készletből származó, lejárt szavatossági idejű vetőmagot, növényvédő szert ne sózzanak ránk. Aki maga termelte vetőmagra alapoz, ne mulassza el a próbacsíráz- tatást. Az árutermeléssel foglalkozók lassan készülhetnek a saláta túzde- léséhez, a retek vetéséhez, illetve a második szakaszba kerülő paprika- és paradicsompalánta neveléséhez. Hideghajtatáshoz most kell szaporítóládába vetni a salátát, karalábét, karfiolt. Célszerű időt szakítani a melegágyi keretek és takaróablakok előkészítésére, kencefes- tékkel történő átmázolására. Ezzel nem csupán a faanyag élettartamát hosszabbíthatjuk meg, de a repedésekben megbúvó takácsatkákat is elpusztíthatjuk. Ha lehull a hó és zordabbra fordul az időjárás, ne feledkezzünk meg a táplálék után kutató énekesmadarakról. Később segítségünkre lehetnek a növényvédelemben, a vegyszeres kezelések szükséges számának minimumra csökkentésében. (ká) Aki korán akar megjelenni és jó árat akar „fogni“ a piacon, annak korán kell kezdenie. A felvételen Szűcs Istvánné, Lörincz Erzsébet és Doha- nics Jánosné szedegeti a gyomokat a zsenge, tőzegkockákba tűzdelt palánták közül. (Lörincz János felvétele) Tavaszig AllcÁQTÍllhAt I Wm 1*111 I I» Támberendezés a tüskében szedernek A növény támberendezés-igényét hazai termesztésének kezdetén a málnáéhoz mértük. Azóta bebizonyosodott, hogy e tekintetben inkább a szőlőéhez kell hasonlítanunk. A legmegfelelőbb támberen- dezések közül két változatot mutatunk be, és azért most, hogy legyen idő a tervezésre és a megvalósítására a jövő tavaszig. A termesztésre ajánlható tüskét- len szederfajták a félig felálló vesz- szejű fajtacsoportba tartoznak, ezért támberendezést igényelnek. Ennek funkciója a szőlő támberendezésé- hez hasonló, tehát olyan erősnek kell lennie, hogy a nagy tömegű levelet és termést elbírja. A telepítéssel egyidőben verjünk karót a tövek mellé (szőlőkaró méretűt) és az első évben már ehhe2 kötözzük a vesszőket. A kötözetlen, földön fekvő vesszők könnyen megsérülnek (kitörnek) és a talajmunkát akadályozzák. Huzamos támberendezést a szeder csak a második évtől igényel. Nagyon fontos, hogy rügyfakadásicf (április elejére) elkészüljön, mert utána sok kárt tehetünk az ültetvényben. Az erős rügyek vagy a fiatal hajtások a huzal feszítésekor lepattannak. Sokba kerülhet az a takarékosság, amikor vékonyabb oszlopokat és huzalt használunk. Az ültetvény gondos ápolással húsz évig is termöképes lehet, tehát az oszlopoknak és a huzaloknak is ki kell bírniuk ennyi időt. Tartóoszlopnak a 9-10 cm átmérőjű, 240-270 cm hosszú, kérgezett akác a legjobb. Készülhet betonból is, de a faoszlopok esztétikusabbak. Az oszlopok hossza attól függ, hogy milyen támberendezést építünk. A végoszlopot célszerű 2-3 cm-rel erősebbre méreteznünk és 15-20 fokkal kifelé döntenünk. Lekötözé- sére (1. ábra) helyben öntött 40x40x40 cm-es betóntuskó, a sorra merőleges, 80 cm mélyre beásott, egy méter hosszú fa- vagy beton-, oszlopdarab megfelelő. Kordondrótnak a 3-3,1 mm átmérőjű horganyzott acélhuzal a legalkalmasabb. Vékonyabbat ne használjunk, mert nem bírja a terhelést, a vastagabb nehezen kezelhető. Az oszlopokat 70 cm mélyen ássuk a talajba, homokon mélyebbre, hogy erős oldalszél se döntse ki. Az oszlopok távolsága egymástól hat méter. Télen ráérünk felhúzni a huzalokat, tavasszal pedig kifeszíthetjük a tüskök kimozdításának veszélye nélkül. Télen ne feszítsünk huzalt, mert az nyáron nagyon megnyúlik. A támberendezés fából készülő részeit (főleg, amelyek a talajjal érintkeznek) valamilyen tartósító anyaggal impregnálni kell, ez lényegesen megnyújtja az élettartamát. A szeder a málnához hasonlóan a másodéves vesszőkön hozza a termést, ezért olyan támberendezést igényel, amely lehetővé teszi az egy- és kétéves vesszők szétválasztását. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a letermett vesszők kivágása és eltávolítása lényegesen több kézi munkát igényel, lehúzáskor a fiatal vesszők kárt szenvednek. A szétválasztás megoldható egy-, - illetve kétsíkú támberendezésen is. Az egysíkú támberendezés a leggyakrabban használt forma. A különböző korú vesszők ugyanazon síkon helyezkednek el, de ellentétes irányba kötözve nem keverednek össze. Két egymás mellett álló tő hasonló korú vesszőit egymással szembe fordítjuk (2. ábra). E módszer hátrányát, a sok levél és vessző miatti zsúfoltságot ki lehet küszöbölni négy huzallal (3. ábra), de munkaigényessége miatt csak házikertbe javasolható. A fiatal hajtásokat nyáron a legfelső, negyedik huzalhoz kötözzük és csak az öreg, letermett vesszők kivágása után helyezzük az alsó háromra. Hátránya még, hogy a hosszabb oszlopok és egy plusz huzal miatt költségesebb. Több megoldás született kétsíkú támberendezés kialakítására (5., 6. ábra), az egy- és kétéves vesszők síkbeli elkülönítésére. A módszer előnye, hogy a vesszőkeveredés teljesen kiküszöbölhető, a támrend- szer zsúfoltsága megszűnik. Hátránya viszont, hogy lényegesen költségesebb, valamint, hogy a két sík közötti részen, a termő sík belső oldalán képződő termés nehezen szedhető le. Külföldi mérések azt bizonyították, hogy az így nevelt ültetvények 15-25 százalékkal többet teremnek. Házikertben, ha a szomszédok meg tudnak egyezni, az egysíkú támrendszer kerítést pótolhat. (Kertészet és szőlészet) % 4
