Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
B Vasárnap 19 90. V. 1 1. MIT JELENT ÖNNEK A DEMOKRÁCIA? Demokrácia. Ha felmérnénk a sajtóban, a parlamentben, a választási kampányban használt szavak, fogalmak gyakoriságát, bizonyára a listavezetők között szerepelne. De vajon azonosan értelmezzük, ugyanazt értjük alatta valamennyien? Erre voltunk kíváncsiak, amikor a fenti két kérdésünkre kértünk választ olvasóinktól: SZEGEDI JÓZSEF, a Gellei Hnb elnöke Mindenekelőtt a jogok és kötelességek egységét. Létbiztonságot, szabad gondolkodást és alkotást. A tényleges lelkiismereti szabadság gyakorlását. Szabad vállalkozási lehetőséget. Valódi sajtószabadságot, amelyben az újságírók ideológiai elkötelezettség nélkül, önállóan fejthetik ki véleményüket a politikai és gazdasági problémákról. Az oktatási intézmények autonómiáját, mert ez a magasabb szintű neveléshez és oktatáshoz vezet. A tömegszervezetek önálló érdeklődési alapon való létrehozását és formalizmusmentes működését. Azonos jogokat és kötelességeket nemre, fajra, nemzetiségre és világnézeti meggyőződésre való tekintet nélkül. És még, amit nagyon fontosnak tartok, társadalmi ellenőrzésen alapuló pluralista rendszert, amely kizárja a személyi kultusz kialakulását, a kiskirályok önkényeskedését. Nem szeretnék maximalistának tűnni, de nagyon elégedett lennék, ha sikerülne megtartani az eddigi életszínvonalt, amit borzasztóan nehéz feladatnak tartok. Azt sem tartanám tragédiának, ha az elkövetkezendő időszakban valamelyest csökkenne. A lényeg, hogy a kormány olyan gazdaságpolitikát alakítson ki, amely megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a gazdaság stabilizálódjon és perspektivikus legyen. A gazdasági gondok rendezése nélkül elképzelhetetlennek tartom a politika stabilizálódását országunkban - és fordítva, hiszen mindkettő a valódi demokrácia kialakulásának az alapja. Átgondolt és következetes külpolitikát, amely elvezet bennünket a már kialakulóban levő európai házhoz, hogy végre mi is részesei lehessünk az európai gondolatiságnak, a fejlett, civilizált társadalmak közösségének. A nemzetiségi kérdés kellő komolysággal való kezelését és objektív megoldását. Elvárom általában a munka racionalizálását, a fölösleges adminisztráció, de főleg a bürokrácia teljes lebontását. Olyan körülmények kialakítását, melyben az emberek megélhetéséhez elegendő a 8,5 órás munkaidő. Ehhez természetesen jobban kellene dolgozni, az elvégzett munkát pedig minősége, mennyisége és társadalmi fontossága szerint kellene fizetni. A falusiak munkájának kellő ismerését. Úgy gondolom, mindez nemcsak a kormány dolga, hanem mindenekelőtt a törvényhozó testületeké, hogy olyan jól átgondolt, demokratikus törvényeket alkossanak, melyek megvalósítása biztosítékul szolgál a kormány eredményes munkájához. a munkanélküliség, hiszen sok fiatalnak nincs szakmája. A kulturális élet fellendítése is elvárható a demokratikusan megválasztott kormánytól. A korábbi időszak tiltott irodalmát és más művészeti értékeit mindenki számára hozzáférhetővé kellene tenni, s elvárnánk a nemzetiségi kultúra hatékonyabb támogatását is. TAMÁS LÁSZLÓ, a Rimaszombati Törzstenyésztő Vállalat dolgozója PB Mindenekelőtt szabadabb H mozgási és cselekvési lehetőséget, a behatároltság megszűnését. Sajnos ezt a fogalmat is frázissá koptattuk az elmúlt évtizedekben, s most újra kell gondolnunk értelmét. A valódi demokrácia megvalósítása nem ígérkezik könnyű feladatnak. A novemberi forradalom napjaiban érzett megkönnyebbülés sajnos csak átmeneti állapot volt. A lelkek felszabadulása még várat magára. Gondolkodásmódunk, reflexeink, beidegződéseink továbbra is a régiek. Meggyőződésem, hogy a munkahelyek többségében sem érzik még az emberek a szabad szellemet, hiszen a régi módon, a régi emberek irányítják őket. A demokrácia kibontakoztatását hátráltató körülmények közül meg kell említenem térségünk gazdasági és szellemi lemaradását is. Ha ezen az állapoton nem sikerül az elkövetkező esztendőkben alapvetően változtatni, félő, hogy minden jó elképzelés és szándék kudarcba fullad majd. I* Határozottabb fellépést, a régi (0 struktúra gyorsabb lebontását, a vállalkozó emberek hatékonyabb segítését. Meggyőződésem ugyanis, hogy csak a tenni akaró emberek, a kemény konkurencia mozdíthatja ki országunk szekerét a kátyúból. A szolgáltatások fejlesztéséről például rengeteget beszéltünk az utóbbi időben, a helyzet javulásának azonban nem sok jelét látom. Lakótelepünkön immár közel hatezer ember lakik, akik egyetlen szűk élelmiszerboltban kénytelenek nap mint nap bevásárolni. Az embertelen állapotokon nyilván segítene egy-két magánkereskedő megjelenése, ám működésük feltételei napjainkig tisztázatlanok. Az államrend, a közbiztonság megszilárdítását is elvárom az új kormánytól. Nálunk a demokráciát ugyanis sokan összetévesztik az anarchiával. Nap nap után látni olyan dolgokat, melyek összeegyeztethetetlenek a jó ízléssel. Városainkban - sajnos - immár a polgárok személyes biztonságára sincs garancia. Sok tennivalója lesz az új kormánynak az elmaradt vidékek fejlesztésében. A mi járásunkat rendkívül nagymértékben fenyegeti majd se. Mert a demokrácia végül is szabad gondolkodást, szabad cselekedetet feltételez. Belőlünk, a mi verítékünkből gazdagodtak meg a száj- tépók, a mihasznák, a semmirekellők, a karrieristák. Az eljövendő demokratikus kormánytól azt várom, hogy negyven év után anyagilag és erkölcsileg is kárpótolni fogja azokat, akiknek most, úgymond szabadságot adott. SZITÁS LÁSZLÓ, nyugdíjas munkás [■Bennem a demokrácia szó B0- bár talán kissé különös - keserűséget vált ki. Valószínű, attól van ez, hogy az elmúlt negyven év alatt nálunk a demokráciát felváltotta a demokratikus centralizmus, ami annyira eltorzította a valóságot, hogy demokráciáról, vagyis népuralomról már nem is lehetett beszélni. Igen. Keserűséget érzek, mert ha a mögöttem álló évtizedekre gondolok, akkor nagyon kevés örömöt szerzett nekem ez a demokrácia, ez a népuralom. Sok keserűség, megaláztatás, igazságtalanság érte megboldogult szüléimét, a nagyszülőket, s jómagámat is. Először a kollektív bűnösség elve alapján a háború után ki akartak bennünket telepíteni. Hogyan menekültünk meg ettől a szörnyűségtől? Regénybe illő és hosszú lenne leírni azoknak a heteknek a történését, amikor emberi mivoltunkat megszégyenítő módon voltunk kénytelenek elkerülni a száműzetést. Aztán jöttek a kommunisták, akik meg a kollektivizálás ürügyén elvettek mindenünket. Elvették életünk értelmét, a földet, az állatokat, mindent. Esküvőm napján lesöpörték a padlásunkról az utolsó szem gabonát, fiam születésekor elvitték a friss cséplést. De nem lettem földönfutó. 1952- től a pozsonyi Matador vállalatnál dolgoztam, megszakítás nélkül 36 évig. Megbecsült dolgozó voltam, tanúskodnak erről a legkülönfélébb kitüntetések. Nekem a demokrácia igazán csak akkor lenne az értelmét fedő szó, ha legalább most, november 17-e után látnám igazán a változásokat. Mert nálunk, legalábbis itt, a Galántai járásban, meg még a szülőfalumban, Sókszelöcén is javában „működnek“ a régi kommunisták. Az embereket még mindig félelemben tartják, még mindig fenyegetőznek, reménykedve abban, hogy visszatér még az ő idejük. ■■Remélem, hogy soha többé B0nem lesz nálunk kommunista hatalmú egypártrendszer, de más REITER KRISZTINA, a Kassai Nehézgépipari Müvek műszaki tervezője VB E szónak számomra több jelentése is van. Az egyik, amit az iskolában megismertem, a régi görög kultúrával, művészetekkel fonódik össze, illetve: hallom a Marseillaise dallamát. Fennkölt, gyönyörű, ideális és elérhetetlen. Felnőtté válásom idején szinte naponta használt, tartalom nélküli, elcsépelt szó lett. Az utóbbi három évben, amióta Közép-Kelet-Európa megmozdult, tudatosan próbálgatom ezt a szót realitással megtölteni. Nehezen megy. Több nemzedék úgy nőtt fel, hogy igyekeztek velük elhitetni: demokráciában élnek. Kevés ember tudja, mit is jelent valójában ez a szó. Sokaknak elsősorban ma egy szebb, jobb, más jövőt. Számomra mindenekelőtt jogokat és kötelességeket. A szó legszorosabb és leghumánusabb értelmében. Jogot az emberi létre - törvényes keretek között. Jogot a tanuláshoz - minden szinten. Jogot a képességeimnek megfelelő munkára. Lelkiismeretesen, jól elvégzett munkáért pedig tisztességes bért. Bebizonyított bűnökért - börtönt. Tudom, hogy nehéz mindezt betartani, de jó lenne, ha az éremnek csak két oldala lenne és nem három... Jókai jó és rossz hősei, tudom, nem léteznek. Emberek vagyunk sok hibával és erénynyel. Mégis bízom benne, hogy a körülmények változásával, a lehetőségek megadásával igen sokan kibontakoznak társadalmunkban. Az első lépéseket úgy tehetjük meg a demokrácia felé, ha elsősorban látáskörünket bővítjük, mások tapasztalataiból is tanulunk, s gondolataink merészebbek, szabadabbak lesznek. Ehhez többek között meg kell ismernünk a Kárpát-medence történelmét, ugyanis annak a hiánya okozza ma itt a legtöbb feszültséget és ez az identitászavar forrása. Remélem, hogy a választásokból a demokratikus erők kerülnek ki győztesen, s szorgalmazni fogják az itt élő nemzetek és nemzetiségek életszínvonalának európai szintű megteremtését. Bízom abban is, hogy az új rendszerben bővül és fejlődik majd az itteni magyar iskolák hálózata, s vallásunkat, valamint kultúránkat szabadon ápolhatjuk, gyakorolhatjuk. Hiszem azt is, hogy megtanuljuk az olyan gyakran emlegetett és óhajtott toleranciát, mely nélkül az itt élő népek, nemzetek és nemzetiségek együttélése elképzelhetetlen. Sokan vagyunk, akik ugyanazt akarjuk, sok akaratban pedig nagy erő rejlik. Nos, én hiszek abban, hogy ez az erő a demokratikus választások után közelebb visz bennünket céljainkhoz, s egymáshoz. Közelebb hozza egymáshoz az embereket Kassán, Losoncon, Pozsonyban, Prágában; hazánkban, a Kárpát-medencében és egész Európában. KAPUSZTA PETER, a prágai Károly Egyetem Természettudományi Karának hallgatója ■ A kérdés bonyolultságára BlBB utal- hogy mi, és nemcsak az én nemzedékem, hanem szüleim nemzedéke sem tudja, mi is a demokrácia, miként kellene átszervezni a társadalom menetét, hogy az végül is a demokrácia felé haladjon. S mivel azt tudjuk, hogy teljes demokráciáról beszélni felesleges, úgy fogom fel, mint egy kihívást. Azzal persze, hogy legyen egy vezető szerepet betöltő párt, amely megadja a beleszólás lehetőségének jogát mindazoknak, akik érdemben (a köz és valamennyiünk javára) másképp látják a dolgokat. Ahhoz, hogy valamerre elinduljunk, egy szakemberekből álló kormányra van szükségünk. Olyanokra, akik tisztában vannak adottságainkkal, lehetőségeinkkel, akik felvállalják az átmenet súrlódásait, de a nézetkülönbségekből eredő feszültségeket is. Át kell állnunk egy ismeretlen modellre, nemcsak gondolkodásban, hanem mindennapi tevékenységünkben is. Hozzám, már amennyire sikerült tanulmányaim mellett foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, a finnországi modell áll közel. Demokrácia erős szociálpolitikával, a semlegesség felé haladva... Erre a kérdésre már konkrétabb választ tudok adni, hiszen társaimmal ez foglalkoztat bennünket igazán. A szakemberekből álló kormány létkérdés. Az új kormány vállalkozó politikát folytasson úgy, hogy az értelmes embereknek érdemes legyen befektetésekben gondolkodniuk és cselekedniük. A külföldi vállalkozások, beruházások ne sokakat megkárosítva, egy valaki meggazdagodását célozzák. A Csehszlovák Szocialista Pártnak van egy jelmondata: Lehetőséget a rátermetteknek - biztonságot mindenkinek. Ha ez megvalósulna, könnyebb lenne valamennyiünk élete. Én mindenesetre bízom a jövőben akkor is, ha optimizmusomba egy kis aggódás is vegyül.
