Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag és fösvény parasztgazda. A gazdasága évről évre nőtt, végül már nem győzte egyedül a sok munkát. Felfogadott hát egy napszámost. Már az első nap virradatkor ébresztette munkását, és így szólt hozzá:- Legény, ébredj, itt az ideje, hogy a mezőre menjünk! Egy-egy pár ökörrel elindultak. Délig úgy dolgoztak mind a ketten, hogy még csak ki sem nyújtóztak. Amikor eljött az ebédidő, azt mondta a gazda:- Ahány ház, annyi szokás! Én például, amikor dolgozom, nem szoktam sem enni, sem inni, csak úgy teszek, mintha ebédelnék. így gyorsabban és könnyebben megy. Nézz rám, és tanulj tőlem! Elővette a kését, és belevágott a levegőbe, mintha kenyeret szelne, aztán úgy tett, mintha a kenyérre sajtot tenne, a pohárba bort töltene, tehát mintha enne, inna, még a morzsát is leporolta a térdéről. A napszámos meg csak nézte őt, és pontosan azt tette, amit a gazdája.- Megebédeltél? - kérdezte a gazda.- Mintha megebédeltem volna.- Jóllaktál?- Mintha jóllaktam volna.- Akkor dolgozz! Indultak volna, hogy hozzálássanak a szántáshoz, de a gazda csodálkozva látta, hogy a napszámos nem mozdult.- Hát ez mi, legény, egy helyben toporogsz?- De hiszen én mindent maga szerint csinálok, gazda. Előbb mintha ebédeltem volna, most pedig mintha dolgoznék. Megértette a gazda, hogy így nem megy semmire. Másnap a szőlőbe küldte dolgozni a napszámost. Egy kosárban friss lepényt és egy palack savanyú bort adott neki útravalóul. A legény délig dolgozott, aztán leült egy öreg, kiszáradt almafa alá ebédelni. A friss lepény olyan volt, hogy majdnem a fogát törte ki, amikor beleharapott, a bor pedig savanyú volt, mint az ecet. Megtörölte a száját, és azt mondta:- Almafa, almafa, miért vagy kiszáradva? És ő maga válaszolt:- Nem tartott jól a gazdám, hát kiszáradtam...- Bizony engem is rosszul tartanak, ennem-innom nem adnak- mondta a napszámos, és lefeküdt aludni a fa alá. Este hazament. A gazda megkérdezte tőle:- Sokat dolgoztál?- Eljutottam az öreg almafáig.- Az kevés! Holnap majd kipótolod! Másnap a napszámos, amikor az almafához ért, megnézte, mi van a kosárban. Látta, ugyanúgy lepény, mint tegnap, de feketére égett, a bor is ugyanaz, de még zavarosabb, mint az előző nap. Megkérdezte az almafától:-Almafa, almafa, miért nem borulsz virágba? S ö maga válaszolt:- Nem öntözött, nem táplált a gazdám, hát nem virágzóm.- Bizony engem is rosszul tartanak, ennem-innom nem adnak- mondta a legény. - Nem fogok a gazdámra dolgozni. Inkább alszom egyet. Lefeküdt a fa alá, és elszende- redett. A gazdája meg ott állt a kerítés mögött, eljött megnézni, mekkora darab földet ásott fel a napszámos. Ki is hallgatta, hogyan beszélget a napszámos az almafával. Csendben megfogta a kosarat, és hazaindult.- Ide hallgass - mondta otthon a feleségének -, tegyél a kosárba friss kenyeret, sajtot, bort a hordóból, és vidd ki a szőlőbe! De a napszámost fel ne ébreszd! Ha felébred, majd meglátja. Kivitte a gazdasszony a kosarat. Este hazatér a napszámos, és azt mondja:-Minden készen van. Végeztem az ásással. Ettől kezdve ez mindig így lett. A legény megtanította a gazdáját, hogy a napszámosait etetni kell, és nemcsak, mintha... Sági Tóth Tibor fordítása Fábik Erzsébet rajza BUDAI JÓZSEF A nyuszi meg a lepke Egy nyári délután vihar vonult végig a mező felett. A nyúl meghúzta magát egy bokorban, hogy bőrig ne ázzon. Amikor elvonultak a felhők, elóbújt, hogy megszárítsa nedves bundáját. Amint ott üldögél, egyszer csak hangot hall:- Segítség, segítség, végem van! Körülnéz a nyuszi, és észreveszi, hogy nem messze a bokortól, egy kis tócsában lepke vergődik. A vihar szele sodort^ bele, s most vizes szárnyaival képtelen onnan kijutni. A nyúl gyorsan odafut, és kisegíti a vergődő lepkét. Az megszá- rítkozik, s a hálálkodó szavak után Így szól:- Tudod mit? Legyünk ezek- után barátok! A nyúl elgondolkodott. Ugyan, mit tudna nekem egy lepke segíteni? De mégis így felelt:-Rendben van, legyünk barátok. Néhány nap múlva a nyúl javában falatozik, amikor váratlanul megjelenik előtte a róka:- No, füles, most aztán véged, nagyszerű ebéd lesz belőled! Kéri a nyúl a rókát, hogy kegyelmezzen meg neki, de hiába. S amint könyörög, odaröppen a lepke. Egyenesen neki a róka orrának. Amíg a róka a lábaival a lepkét igyekezett elzavarni, a nyuszi már árkon-bokron túl volt. Futás közben ez járt a kobakjában:- Mégis igaza volt a lepkének. Kicsi, de a barátsága igazán nagy! RADNÓTI MIKLÓS . Május Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. SZÉP ERNŐ Virágok y Nincs nekem kedvenc virágom, Melyik szebb, nem prédikálom. Mind szeretem, mind csodálom, Tavasszal mind alig várom. És szeretem én a fákat, Amennyit csak szemem láthat. Szeretem én a fanépet, A fák is oly szépek, szépek. Nem mások ők, nézz csak rájok: Égigérő zöld virágok. ISKOLARÁDIÓ Május 10-én Madárdal zenében, versben címmel verses összeállítást sugároz 12 óra 10 perctől a rádió iskolai adása. Bemutatja, hogyan hat a költészetre, a zeneművészetre egy-egy természeti jelenség. Az összeállítást ugyanitt, a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának hullámhosszán 11-én 13 óra 30 perctől megismétlik. Gondolkodom, tehát... TAVASZI VIRÁG A G betűtől indulva, a sakkjáték lóugrásának szabályai szerint haladva, egy olyan növény nevét kapjátok meg, mely tavasz- szal nyílik, nedves réteken. Persze, a megfejtés csak akkor sikerül, ha a megfelelő betűre „léptek“. Készítette: B. A. MEGFEJTÉS Az április 20-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1 - E, 2 - I, 3 - I, 4 - E, 5 - E, 6 - I, 7 - I, 8 - E, 9 - I, 10 - E, 11 - E; Kajla - Fülöp. Nyertesek: Vincze Dávid, Szene; Mede Katalin, Losonc; Pupák Erika, Ógyalla; Pénzes Enikő, Érsekújvár; Nagy Nóra, Komárom. Kenyeres szólások Az alábbi hét szólásmondás közül kettő hibás. Melyik ez a kettő? És legalább három jelentését kérjük. 1. Sok kenyér kell ott. 2. Kenyere nincs, s karéjt akar metszeni. 3. Megette kenyere haját. 4. Két kenyéren él vele. 5. Kenyérre lehetne kenni. 6. Nem kér kenyeret. 7. Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret. □ [7 R / I / I H 0 D j£_ ü R M c N k L A világ hét és fél, nyolcezer egyedre tehető tigrisállományának fele Indiában él. Az Amur vidékén, ott, ahol a nagy folyó a Csendes-óceán felé tör, mindössze háromszáz található. A XIX. században még hat-nyolcszáz kóborolt a tajgában, századunk húszas-harmincas éveire viszont alig húsz. Számukat csak igen szigorú és jól szervezett védelemmel sikerült a jelenlegi szintre feltornászni. Az amurtigris színe halvány okkersárga, s őt is, mint a hidegebb vidékeken előforduló más tigrisfajokat, sötétbarnába hajló csíkok díszítik. Téli bundájának gyapjúszórzete sűrű és puha, fedöszörze- te eléri az ötcentis hosszúságot. Farka ugyanolyan bozontos, mint a vele egy területen előforduló amuri leopárdé. Szilaj, rettenthetetlen vadász, régebben is meg-megdézsmálta a háziállatállományt, el-elvitt kutyákat. Mostanra viszont megcsappant a tajgában előforduló vaddisznók és szarvasok száma, ezért a táplálkozás kényszere az emberi települések közelébe űzi ezt az alapjában véve emberkerüló nagyragadozót. Az amurtigrisek fennmaradásáért nem látszik nagynak az az ár, amit a ragadozók a háziállatok körében okoznak: tíz év alatt tizenkilenc marhát és hat lovat ütöttek le. Feljegyeztek azonban olyan eseteket is, amikor a tigrisek embert támadtak meg, és ilyenkor rögtön másként vetődik fel a kérdés. Tapasztalt tajgalakó azonban nem provokálja ki a tigris támadását. Előfordul, hogy rákap a könnyű prédára. Ternyej falucskában például egy tigris éjszakánként rendszeresen rajtaütött a kutyákon: huszonnégyet hurcolt el belőlük, de nem vetette meg a malachúst sem, sőt betört még a tyúkólba is. Egy másik faluban a tigris leütötte a szekér elé fogott lovat, és zsákmányát megpróbálta szekerestül a tajgába vonszolni. A helyzetet nehezíti, hogy a tigrisek egyre kevésbé félnek az embertől. Vadászat közben, előszeretettel használják a tajgát átszelő utakat és ösvényeket, így az emberrel való találkozásuk valószínűsége és gyakorisága is megnőtt. A tajgalakóknak az a benyomásuk támad, hogy ijesztően elszaporodtak a tigrisek. Azok pedig, mivel nemzedékről nemzedékre azt tapasztalják, hogy az ember nem árt nekik, egyre gyakrabban bukkannak fel a falvak közelében, és a tajgában való találkozásokkor sem menekülnek hanyatt-homlok a sűrűbe, mint régen. Mint Arszenyev is leírta könyvében, Derszu Uzala, a tajgavadász fegyvertelenül ment a tigris elé. A vadász és a tigris békében váltak el. Az amurtigris egyébként jól viseli a fogságot, szaporodik is. A világ különböző állatkertjeiben négyszer annyi él belőle, mint szabadon. (v-e) Az amurtigris ■■■■■■■ 1990. V. 4.
