Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-04 / 18. szám

Mindnyájunk pápája Ilyen még soha nem volt és nem is lesz! Ez különleges alka­lom!- lelkendezett egy zsérei asz- szony vasárnap délelőtt, didereg­ve, de mosollyal az arcán. Hideg is van, az eső is szemerkél, de a fá­radtságot, az utazás kényelmet­lenségét, a fárasztó ácsorgást fe­lejtik. A jó helyet órákon át őrizni kell. Sőt, a legtöbben egész éjsza­ka és egész nap el nem mozdultak a kordon közvetlen közeléből, hogy közelről láthassák a Szent­atyát. + A várakozás hosszú óráit vala­mivel ki kell tölteni. Van, aki - kem­pingszékben, takaróba burkolóz­va, esőkabátba burkolózva szu­nyókál félrebillent fejjel, más csen­desen fohászkodik nyitott ima­könyvvel az ölében, gumimatracon ülve falatoznak mások, egy távo­labbi csoport az Ó, Máriát énekli, vannak, akik a műsort figyelik. + A sátrak környékén nagy a for­galom. Az ételt, italt kínáló árusok portékája nemigen kelendő, úgy látszik, a zarándokok megfogadták a sajtó nyomatékos figyelmezteté­seit, hogy minden eshetőségre számítva hozzanak magukkal egy kis enni-innivalót. Az árusok kész­lete - megmaradt... + Árultak mindenfélét. Egyebek között pápát is - szoborban, pla­ketten, a modori kerámiagyár por­tékáját magam is megvettem,- reklámtáskát egy ötösért, ame­lyet az eső egykettőre fehérre mo­sott, néhány valóban pompás kivi­telezésű könyvet II. János Pál pá­páról, ízléses képeslapokat, bélye­get - a pápa arcképével. Ez volt a legkelendőbb, hiszen a nagy esemény színhelyéről mindenki küldött a szeretteinek egy lapot- annál is inkább, mivel ha kiállta a sort, az alkalmi bélyegzőt is ráütötte a posta egyetlen (!) alkal­mazottja. És azonnal bedobhatta a hatalmas postaládába, amelyen magyarul is olvashattuk: ,,lde szí­veskedjék elhe\ezni a nem lepe­csételt bé\eggel ellátott külde­ményt. A küldemények további fel­dolgozását a Bratislava 022-es posta biztosítja“. + önkéntes vöröskeresztes nővé­rekkel beszélgettem kora délután. Heten Peredről jöttek, heten Vág- farkasdról. Reggel héttől voltak szolgálatban, s mindaddig ott ma­radnak, amíg az utolsó ember is elmegy. Szalai Erzsébetnek hu­szonöt éves gyakorlata van első­segélynyújtásban, többszörös életmentő. A farkasdi Jancsó Te­réz elárulta, hogy a találkozásun­kig nem akadt munkájuk, csak két néni kereste fel őket tablettáért. A fejük fájt. + Lengyelekkel találkoztam, egy ápolónővel, egy orvosnővel (a családból csak ö jött, az útra rá­ment fele fizetése, de a pápát látni akarta). Egy tizenkilenc éves novi- cius, Tadeusz Miszewski megval­lotta, szereti a pápát, a katolikus egyház fejét, aki lengyel, ami egy okkal több, hogy szeresse. + Andrzej W. urat fedezem fel a tömegben. - Maga itt? - csodál­kozom, tudva, hogy nem hívó ka­tolikus. Viszont nagy lengyel haza­fi, évek óta nálunk él. Számára II. János Pál elsősorban lengyel, „wspanialy czlowiek“, „Europej- czyk“, és ó is azt mondja: „nasz papiéi“. - Emlékszik rá, mit jósol­tam? - szegezi nekem a kérdést. Emlékszem, évekkel ezelőtt felhá­borodottan mutogatta a II. János Pálról megjelent útszéli hangú cik­keket. Sőt arra is emlékszem, ami­kor kijelentette, hiába kapálóznak ellene felsőbb körök, a pápát - tet­szik, nem tetszik elöbb-utóbb meg kell hívnunk. Utóbb hívták meg, és őszintén. Egész nap szemerkélt az eső, de amikor megjelent az égbolton az első helikopter - ez még nem a pápát hozta kiderült az ég. Pár perccel fél öt előtt, amikor a fehér helikopter harangmuzsika kísére­tében alászállt, már ragyogott a nap. Aztán kiléptek sorra a testő­rök, majd a főpapok, s végül feltűnt s pápa fehér ruhás alakja, mosoly­gott és integetett, lejött a lépcső­kön, letérdelt és megcsókolta a földet... + Közelről nem mindenki láthatta, mégis a varázslatot, az emelkedett hangulatot csak az érezhette, aki részvevője volt a szertartásnak. MÉRY GÁBOR KÉPRIPORTJA A pápa szlovákul beszélt, és hoz­zánk is szólt néhány szót... + Bent a városban egy felirat józa- nitott ki: ,,Na Slovensku po slo- vensky!“ Fülemben még ott csengtek a pápa tört magyarsággal elmon­dott szavai: „Törekedjetek a test­véri egyetértésre és szeretetre“. Illenék megfogadni... Kopasz-Kiedrowska Csilla Szeretettel köszöntőm a szlovákiai magyarokat és a magyarországi za­rándokokat. Most, hogy visszanyertétek a val­lásszabadságot, foko­zottabban neveljétek az ifjú nemzedéket a hitre. Imádkozzatok szlovákiai magyar papi hivatá­sokért. Törekedjetek a testvéri egyetértésre és szeretetre. Magyar nyelvű papjaitok bizto­san segítenek bennete­ket a vallási élet kifej­lesztésében. A magyar- országi zarándokoknak azt mondom: Viszontlá­tásra jövő nyáron hazá­tokban! Apostoli áldáso­mat adom minden ma­gyar hívőre. Dicsértes­sék a Jézus Krisztus. II.JÁNOS PÁL PÁPA MAGYARUL ELHANGZOTT SZAVAI A POZSONYI SZENTMISÉN V ♦ 1990. V. 4. Vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents