Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
5 1990. V. 4. A küszöbönálló gazdasági változások alapvető módon befolyásolják a foglalkoztatottságot, a szociálpolitikát. Már most növekszik a munka- nélküliség, a közvélemény mind nyíltabban bírálja az alacsony nyugdijakat, a fiatal családok helyzetét... Peter Tatárral, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, Tibor Lubeleccel. az SZLKP és Vámos Bélával, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt képviselőjével időszerű szociálpolitikai kérdésekről beszélgettünk. Szerkesztőségünk nevében Fekete Marian és Péterfi Szonya volt jelen. Libor Lubelec: A szociálpolitikát véleményem szerint három szempontból kell megközeliteni. Figyelembe kell venni, hogyan működött a szociálpolitika eddig, milyen a lakosság helyzete jelenleg, miből in- Idulhatunk ki, és mit akarunk elérni a jövőben. Eddig paternalista politikát folytattunk. Az állam jó családapaként egyenlően osztotta el a javakat - sokak szerint igazságosan. Az állam döntötte el, mire, milyen célokra fordít pénzt. A jövő szempontjából nézetünk szerint a legfontosabb az, hogy a központosított szociálpolitikáról át kell térnünk a decentralizált szociálpolitikára, amelyben a társadalom maga gondoskodik a szociális kérdések megoldásáról. Peter Tatár: Az említett központosított hozzáállás még egy ideig meghatározó lesz. Megszoktuk, hogy valaki valakiknek mindig ígérgetett. Azok pedig, akik ígéretet kaptak, megtanultak kérni, várni a juttatásokra. A jövőben az embert kell a szociálpolitika középpontjába állítani. Nem az lesz tehát a fontos, milyen összeg osztható el, hanem az, milyen elsődleges célokat akarunk elérni. Ám ezeket a célokat a jövőben alulról és nem központilag kell meghatározni. Ami a foglalkoztatást illeti, feltételezésünk szerint versenyhelyzet alakul ki, amely számos hátrányos helyzetű embert kedvezőtlenül sújt majd. Ezekről az emberekről a társadalomnak kell gondoskodnia. • A foglalkoztatottság napjaink egyik gyakran emlegetett kérdése. A piacgazdaság új feltételeket teremt ezen a területen. Hogyan ítélik meg a mai helyzetet? Vámos Béla: A foglalkoztatottságban is érvényesíteni kell a munka és a hatékonyság közti összefüggést. Az ideális természetesen az lenne, ha mindenki megfelelő álláshoz jutna. Azonban úgy tűnik, ezt egyetlen politikai rendszer sem tudja biztosítani. A teljes foglalkoztatottság helyett inkább a teljes értékű foglalkoztatottságra kellene törekedni. Mert csak az a társadalom tudja megfelelő színvonalú szociális ellátásban részesíteni tagjait, amelyben magas a munka hatékonysága. Mi az újonnan keletkezett szabadságot, például a vállalkozási szabadságot is ki akarjuk használni ennek érdekében. Libor Lubelec: Valóban, a teljes foglalkoztatottságot eddig rendkívül alacsony hatékonyságú foglalkoztatottsággal értük el. A munkaképes lakosságnak sokkal nagyobb aránya, de sokkal kisebb hatékonysággal dolgozott, mint az iparilag fejlett országokban, ami kedvezőtlenül befolyásolta az árak és a bérek viszonyát. A munkához való jogot, mint alapvető szociális jogot meg kell őrizni. Változtatni kell azonban az értelmezésén. A piacgazdálkodás feltételei között bárki arra kényszerülhet, hogy új munkahelyet keressen magának, esetleg átképezze magát. Senki sem ragaszkodhat eredeti szakmájához, képzettségéhez, ha az elavult, fölöslegessé vált. Létre kell hozni azonban olyan tanácsadó szervezeteket is, amelyek az embereket a jövőben szükséc és progresszív képzettség megszervezésére orientálhatják. Meg kell változtatni a szakmai pályafutásról alkotott képünket is, amely szerint pályánk csak egyenesen felfelé ívelhetett. Vámos Béla: Az átképzés, a foglalkoztatás biztosításának terhét az államnak kell vállalnia. A szociáldemokrata párt tagjaként ellene vagyok az egyes termelési ágazatok leépítésének, hacsak az nem feltétlenül szükséges. A termelést sehol sem lehet egyik napról a másikra leállítani. Más, elfogadhatóbb terban a fiatalokat és a nyugdíjasokat sújtja majd. A fiatalokat azért, mert az iskola elvégzése után szakmai gyakorlat nélkül nehezen találnak munkát, a nyugdíjasokat pedig azért, mert a munkaerőfelesleggel rendelkező vállalatok elsősorban tőlük igyekeznek majd megszabadulni, holott sokan kénytelenek valamilyen módon kiegészíteni a nyugdíjakat. Nézetünk szerint elsősorban a fiatalok és az idősek helyzetét kell majd rendezni. Milyen elképzeléseik vannak erről? nek a szolgáltatásoknak a színvonala még csökkenjen is. Ha majd mindenki számára szavatolva lesz a megfelelően magas színvonal, az állam megengedheti, hogy különleges ellátásban részesülhessenek azok, akik többet hajlandók fizetni. Nagyon fontosnak tartom azonban az adózás kérdésének megoldását, hoqy mindenki tudja, mire költik az adóját. Libor Lubelec: Az állami politika a béradó megszüntetésének irányában halad. Az adót a társadalombiztosítással helyettesítené. A fiatalok A pártok és a mozgalmak elképzelései melési programokat kell keresni, s ezzel megőrizni a munkahelyeket. Peter Tatár: A döntésekbe be kell vonni az érintetteket. Példaként szolgálhat a vágsellyei Duslo vállalat, ahol már most fontolgatják a termékszerkezet módosítását, többek közt gyógyszereket is gyártanának. Eddig az egyes üzemekben csak a munkára volt szükség, s ezért nagyon sok nem megfelelő terméket gyártottak. Meg kell keresni, mi az, ami valóban szükséges. Az emberek, ha tudatosítják ezt a helyzetet, ha fokozatosan felkészítjük őket a termékváltásra, már csak azért is vállalják az átképzést, mert esetleg magasabb fizetésre számíthatnak. Libor Lubelec: Az új munkaalkalmak megteremtése anyagi szempontból is rendkívül igényes. Ezért úgy vélem, hogy az embereknek bizonyos értelemben mobilisabbá kell válniuk. Megszoktuk, hogy a munka „utánunk jön“. Az állam sok helyütt csak azért épített gyárat, hogy az érintett körzet lakosainak munkahelyet teremtsen, ám figyelmen kívül hagyott számos gazdasági szempontot. A termelés ilyen helyeken rendkívül költségessé vált. Persze, az ilyen gyárat sem lehet azonnal bezárni. Regionális, illetve szociális tervet kell készíteni, a felszabaduló munkaerő elhelyezésére. Ugyancsak az embereknek is le kell mondani kényelmükről, el kell fogadni egy szlovákiai méretű mobilitást, bár egyelőre még ehhez is hiányoznak a szükséges feltételek, például nincs elegendő lakás. Peter Tatár: A munkának legyen értelme. Ilyen szempontból a teljes foglalkoztatottság részleges munka- nélküliséget leplezett, az emberek gyakran fölösleges munkát végeztek. Ha az ember elfogadja az értelmes munkához való jog alapelvét, az adott helyzetben könnyebb lesz elfogadnia az átképzés szükségességét is, mert látni -fogja, hogy a munkapiac már nem tart igényt képzettségére, képességeire. A jövő szociálpolitikában azonban számolunk a független szakszervezetek szerepének növekedésével, az önsegélyező csoportokkal és szervezetekkel is. A NYEE mellett több ilyen csoport jött létre. Ezen kívül megalapítottuk a társadalmi problémák kutatásával foglalkozó intézetünket, amely nyilván segíteni fog a foglalkoztatottság kérdésének megoldásában. • A munkanélküliség elsösorVámos Béla: Az SZDP főleg a fiatal családok helyzetét látja súlyosnak, persze ez nem új keletű probléma. Véleményünk szerint biztosítani kell azt, hogy a munkáltatók a felvételnél előnyben részesítsék a fiatalokat, de azt is, hogy olyan fizetést kapjanak, amely lehetővé teszi a családalapítást. Ami a nyugdíjasokat illeti, látni' kell, hogy a nyugdíjak nem magasak, de nem is túlságosan alacsonyak. Elsősorban a nyugdíj vásárlóerejének megőrzésére kell törekednünk, mert számolnunk kell az inflációval, a pénz vásárlóerejének csökkenésével. Hasonló a helyzet a nyugdíjasok megtakarított pénzével is, amelynek kamatjait eddig nyugdíjuk kiegészítésére használták fel. Gondoskodni kell tehát arról, hogy amint bekövetkezik az infláció, a nyugdíjasok azonnal kiegészítést kapjanak, emelkedjenek betétjeik kamatjai. Libor Lubelec: Az elmúlt években sokszor törekedtünk arra, legyen egyértelműen meghatározva a létminimum, a szociális minimum és a minimális bér. Erre nem került sor, hiszen azonnal kiderült volna, hány ember él a szegénység határán, vagy az alatt. Különösen kényes kérdés lett volna ez a nyugdíjasok esetében, mert még az átlagnyugdíj sem haladta meg az 1300 koronát. Most végre beismertük, a létminimum megközelítőleg 1200 korona. A nyugdíj legalacsonyabb összege viszont ezer korona. Az államnak a jövőben nem szabad megengednie, hogy valaki a létminimum határa alá kerüljön, mert ez már az emberi méltóság megsértése. Biztosítani kell a nyugdíjak, a munkanélküli segély állandó növelését, a megélhetési költségek, de a fizetések növekedésével kapcsolatban is. Peter Tatár: Nehéz lesz kiszámítani a létminimumot. Az árak ugyanis mesterségesek, önkényesek, nem tükrözik a valódi értékviszonyokat. Az embereknek lassanként mégis meg kell tanulniuk, minek mi az értéke, és nekik maguknak is tudatosítaniuk kell a társadalom lehetőségeit. Ebből a szempontból is fontosak lesznek a már említett regionális programok. Az átmeneti időszakban nyilván nem lehet még magánkézbe adni az egészségügyet, a szociális ellátást, biztosítást. Az államnak kell szabályozó szerepet betöltenie ebben az időszakban, s nem engedheti meg, hogy ezekés az idősebb korosztály foglalkoztatását nézetünk szerint egy, a munkáltatókat ösztönző adórendszer segíthetné elő. Jelenleg is adókedvezményekkel ösztönzi az állam a vállalatokat, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Főként az idősebbeknél bizonyos garanciákat kellene kiépíteni, szociális védőhálót kialakítani. Lemondunk tehát a korábbi, népszerűségre törekvő szociálpolitikánkról, amely nem ösztönzött teljesítményre, sőt azokat támogatta, akik saját sorsukért nem voltak hajlandók felelősséget vállalni. Vámos Béla: A mi véleményünk az, hogy az említett garanciákat az államnak kell felvállalnia, főként az által, hogy szilárd pénznemmel erős népgazdaságot hoz létre. Az emberek így tőkésíthetnék a megtakarított pénzüket arra az esetre, ha később valamilyen oknál fogva kedvezőtlen helyzetbe jutnának. Gondolok itt arra, hogy részvényeket vásárolhassanak, vállalkozásokba fektethessék pénzüket, ne szoruljanak csupán a bank által nyújtott 2-4 százalékos kamatra. A jövőben jelentős feladatok hárulnak majd a helyi ön- igazgatási szervekre, a nemzeti bizottságokra, amelyeknek regionális szempontok figyelembe vételével kell befolyásolniuk a szociálpolitikát. Libor Lubelec: Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy ezeket a garanciákat csak az állam alapíthassa meg. Ezek-a garanciák az állam és az állampolgárok megállapodásának eredményeként jönnek majd létre, elsősorban a parlamentben. A parlamentnek kell kényszerítenie a kormányt a garanciák fejlesztésére. A múltban sajnos ezt elmulasztotta, nem kényszerítette a kormányt a hatvanas években még progresszívnak tekinthető szociálpolitika fejlesztésére. A parlamenthez hasonló szerepet kell viszont betölteniük a szakszervezeteknek is a munkavállalók és a munkáltatók között. • Úgy látjuk, a lényeges kérdésekben valamennyien egyetértenek. Miben látják mégis saját szociális programjuk egyediségét? Vámos Béla: A szociáldemokraták a demokratikus elvek alapján akarják kibontakoztatni a szociális eszméket. A demokratikus elvek alapján kívánjuk megerősíteni a gazdaságot, s ezen a szilárd alapon biztosítani a lakosság szociális szükségleteinek kielégítését. Peter Tatár: A mi mozgalmunk politikai, de egyben polgári változások hajtóerejeként működött. További céljaink közt elsősorban a szabadságot, a vállalkozási, gazdasági szabadságot kívánjuk biztosítani, ami esélyt ad a hatékonyság elérésére. Támogatni akarjuk az emberi jogok érvényesülését, a demokráciát, s ezzel a társadalom öntudatosítását, az élet minőségének előtérbe helyezését. A szociálpolitikának is ezt a célt kell szolgálnia azzal, hogy fokozatosan megváltoztatjuk a már elért célokat. Abból indulunk ki, hogy a gazdaság nem lehet cél, csak eszköz humanitárius és politikai céljaink eléréséhez. Libor Lubelec: Az irányításban elsősorban az önigazgatás elemeit kívánjuk fejleszteni. További fontos célkitűzésünk a szociális garanciák széles hálózatának kiépítése. Mindehhez azonban feltétlenül szükséges gazdaságunk produktivitásának növelése, a dolgozó ember aktivizálása, mégpedig a saját sorsáért viselt felelősségének támogatásával is. Az újraelosztás terén a szociális igazságosság elveit akarjuk érvényesíteni, miközben a szociális igazságosság alatt főleg az esélyegyenlőséget értjük, egyenlőséget az alapvető szükségletek kielégítésében. AZ EMBERT ÁLLÍTSUK A SZOCIÁLPOLITIKA KÖZÉPPONTJÁBA PÉTERFI SZONYA FEKETE MARIAN Méry Gábor felvételei I
