Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
ÜBUJBSBfl MINDENKINEK ESELYEGYENLOSEGET Beszélgetés PAVOL DELINGÁVAL, a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt Központi Bizottságának alelnökével, Szlovákiai Bizottságának elnökével • A CSMP előkészítő bizottsága röviddel a novemberi események után alakult meg. A párt programjának alapelveit a január közepén megtartott alakuló kongresszus hagyta jóvá. Melyek a fő irányvonalai ennek a programnak, és hogyan tükröződik mindez a választási programban?- A Csehszlovák Mezőgazdasági Párt a pluralista demokrácia talaján áll. A mezőgazdasági dolgozóknak és azoknak a vidéken élőknek az érdek- védelmét tűzte zászlajára, akiknek kapcsolatuk van a földdel. Elismerjük valamennyi tulajdon- és vállalkozási forma egyenjogúságát, támogatjuk az egyenlő esélyek megteremtését. Ebből is látni, hogy a párthoz való tartozás nem kötődik kizárólagosan valamelyik tulajdonformához. Tagjaink között nemre, fajra, felekezeti és természetesen nemzetiségi hovatartozásra való szempontból sem teszünk különbséget. Célunk a hatékony érdekképviselet a pluralista demokrácia keretén belül. Március végén országos konferencián értékeltük a pártban kialakult helyzetet és kidolgoztuk a választási kampányban követendő taktikát és stratégiát. A politikában a választásokon való helytállás és a demokrácia fejlesztése a deklarált célunk. Az erők összefogása érdekében alakítottuk meg a Földművesek és a Vidék Szövetsége választási koalíciót, amely remélhetően képes lesz beleszólni a vidék sorsának alakításába. A gazdasági kérdések megoldásában egyértelműen a piacgazdaságra való áttérés mellett tettük le a garast. Síkraszállunk a vállalkozási szabadságért és valamennyi vállalkozási forma számára egyenlő feltételek kialakítását követeljük. Minden erőnket latba vetjük annak érdekében, hogy a termelők biztonságát továbbra is garantálják. Az esélyegyenlőség megteremtése után úgyis eldől, ki milyen formában, egyénileg vagy kollektívában akar és tud-e gazdasági tevékenységet folytatni. Szociális céljainkat a régóta égető gondok megoldásának vetjük alá. Szeretnénk elérni, hogy a nyugdíjak meghatározásakor megszüntessék a hátrányos megkülönböztetést, a nehéz fizikai munkát végző mezőgazdasági dolgozók nyugdíjbesorolásán változtassanak. A készülő rehabilitációs törvény alapján jóvátétel jár azoknak, akiknek az ötvenes években elkobozták a vagyonát. A tervezet szigorú gazdasági intézkedések hatására várhatóan szociális feszültségek keletkeznek. Pártunk küzdeni fog azért, hogy az esélyegyenlőség elve alapján a közteherviselés és a gazdasági szigorítások hatásának elviselésében szintén az egyenlőség elve érvényesüljön. • Sok vád éri manapság a szövetkezeteket. önök hogyan látják a szövetkezetek jövőjét?-Abból indulunk ki, hogy a mező- gazdasági szövetkezetek az elmúlt negyven évben létbiztonságunk alappillérei voltak. Úgy véljük, a szövetkezeteknek továbbra is megvan a létjogosultságuk, persze az új törvényekhez és feltételekhez igazodva kell folytatniuk tevékenységüket. Alapvető követelmény a konkurenciaképesség. Azt valljuk, hogy a szövetkezetek számára ugyanolyan feltételeket kell teremteni a működéshez, mint más jogi személyeknek. Ha úgy lesz, csak rajtuk múlik, megállják-e a helyüket. A szövetkezetek fennmaradását azért is támogatjuk, mert a jelenlegi helyzetben az alakuló farmergazdaságok, illetve az egyéni gazdálkodók aligha vethetik meg a lábukat segítség nélkül. • A szövetkezet jövőjével kapcsolatban felmerül a termőföld értékének kérdése. A törvényhozó testületek most tárgyalják ezt a kérdést. Milyen álláspontot képvisel a CSMP?-Az elmúlt évtizedekben a földet valójában érték nélküli termelőeszköznek tekintették, ezért sem a költségekben, sem pedig a termékek áranak alakulásában nem játszott szerepet. A változások ilyen kihatásaival is számolni kell. Szerintünk a termőföld értékét nem lehet a termelési-gazdasági csoportokba való besorolás alapján megállapítani, ugyanis ez a besorolás a talaj minőségén kívül az adott üzem gazdasági helyzetét is figyelembe veszi. A reális döntés a tulajdonviszonyok rendezése szempontjából is alapvető fontosságú. • A piacgazdaság bevezetésével az adópolitikának is változnia kell. A nehéz gazdasági helyzetben önök szerint hol lehet megszabni a határt, hogy az adóból mennyi jusson az államkasszába, s mennyi kerüljön annak a körzetnek, településnek a fejlesztésére, ahonnan a nyereséget elvonták?- Az álláspontunk egyértelmű: a vidék sokat emlegetett lépéshátránya csak úgy hozható be, ha az adózók által befizetett összeg egy részét közvetlenül ott használják fel, ahol befizették. • A rehabilitációról, mint a szociális program egyik fontos pontjáról már szóltunk. Konkretizálná, hogyan képzelik ennek megvalósítását?- Nem titok, hogy az elmúlt időszakban sok sérelem érte a földműveseket. Gondolok itt elsősorban azokra, akiket erőszakkal kényszerítettek a közösbe, vagy akiknek elkobozták a vagyonát. Ezeket az embereket anyagilag és erkölcsileg egyaránt kártalanítani kell. Tudjuk, a jelenlegi gazdasági helyzet nem teszi lehetővé az általános jóvátételt. Szerintünk elsősorban azokat kellene kártalanítani, akik a kollektivizáláskor mindenüket elvesztették. A jóvátételt természetesen nem a szövetkezetek terhére, hanem állami eszközökből kell megvalósítani. Az állam pedig, ha akarja, követeljen kártérítést azoktól, akik mindezt előidézték. • Sokat vitatott téma napjainkban a nemzetiségi kérdés, annak megoldása. A CSMP milyen politikát hirdet ezen a téren?- Alapelvünk, hogy a szövetségi rendszeren belül a két köztársaságnak önállóan kell döntenie a sorsáról. Természetesen az egyes köztársaságokPAVOL DELINGA: Támogatjuk a szövetkezetek fennmaradását... A nemzetisegeknek is teljes politikai, gazdasági és szociális jogot kell biztosítani ban a nemzetiségeknek is teljes politikai, gazdasági és szociális jogot kell biztosítani. A problémákat azonban nem az utcán, hanem tárgyalóasztalnál, törvényes keretek között kell megoldani. Ha jogállamban akarunk élni, minden állampolgár számára egyenlő jogokat és kötelességeket kell teremteni. Egy nemzet szuverenitása abban áll, hogy mennyire képes elismerni a másik nemzetet vagy nemzetiséget, hogyan tud együttélni vele. A CSMP Központi Bizottságának egyik alelnöke kimondottan a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik. Az ő feladata a nemzetiségek problémáival kapcsolatos kérdések felvetése, és a külföldi kapcsolatok ápolása. • Bíznak-e a választásokon való szereplés sikerében?- Reméljük, hogy a létrehozott választási koalíció segítségével képviselőink nemcsak a parlament kapujáig jutnak el, hanem át is léphetik az országház küszöbét. Az erőviszonyokról még korai beszélni, ám bízunk abban, hogy a választóknak mintegy tíz százaléka a mi jelöltjeinkre fog voksolni. T. Szilvássy László ——imiutw ii i üli' ~ in it r ~ ~ niiir~fi mwm mn M ásoktól hallottam, hogy kiskorában a város zenekedvelő lakosai között szinte fogalom volt a neve, olyan szépen zongorázott. Később ott bábáskodott a galántai zeneiskola megalapításánál. Kitűnő pedagógus, akinek keze alól több neves zenész került ki. Csöngetésemre kedves, mosolygós, fiatalos hölgy nyit ajtót. Szívélyesen tessékel beljebb és vezet a nappaliba. Vendégszeretetéről hamar megbizonyosodhatom: mire előszedem noteszomat, már az asztalon gőzölög a kávé. Mataéovskyné Deák Edit nyugalmazott zenetanárnö kellemes beszélgetőpartner.-Zenész vagyok, pedagógus. Valamikor, nagyon fiatal koromban előadóművész szerettem volna lenni, de az akkori zavaros idők miatt, lehetőségek híján, zongora- tanárnő lettem - vallja magáról. - Pici korom óta érdekel a zene. Szeretetét azt hiszem örököltem, mert anyám, aki Bécsben nevelkedett, kedvelte és művelte is a muzsikát. ötéves korom óta zongorázom. Eleinte magánórákra, később a konzervatóriumba jártam. Továbbtanulásomnak egyébként szomorú története van, és különösen érzékenyen érint. Azokban az években jóvátehetetlen hibákat követtek el... 1947-ben felvételiztem a konzervatóriumba, de a nemzetiségem miatt sikertelenül. Közben rákerültünk a kitelepítési listára. Szüleim nem tudták mitévők legyenek. Ragaszkodtak e vidékhez és azt is tudták, mit jelent számomra a zene. Galánta környékén különösen erős volt a re- szlovakizáció: végül mi is áldozatává váltunk. Apámat ez különösen megviselte, azt hiszem soha nem heverte ki. Fájó pontja ez életemnek. Nem is beszélek szívesen erről, mert következményei családomra is kihatnak és látom, menynyire eltorzítják az új nemzedék tudatát... A zongoratanárnő kis szünetet tart, elmélázik, talán a szomorú múlt képeit rakosgatja össze magában. "Aztán a lehangoló témát félretéve folytatja élete történetét.-A konzervatóriumban 1953- ban végeztem. Szerettem volna továbbtanulni, de megint nem sikerült. Sokat sírtam, nagyon bántott. Érsekújvárod kezdtem el zenét tanítani, mert akkor még palántán nem volt zeneiskola. ígérgették, hogy itt is nyitnak osztályt, de erre négy évet kellett várni. Közben férjhez mentem. 1957-ben végre beindulhatott az oktatás. Kineveztek a zeneiskola igazgatónőjévé. Hirtelen rengeteg gond szakadt a nyakamba. Kölcsönkértem egy zongorát és barátnőim segítségével megtartottuk az első felvételit. Lassanként sikerült tanerőket toboroznom, fokozatosan kaptunk további helyiségeket és pénzt is. Felújíthattuk az öreg, nedves falú épületet. Aztán már nemcsak zongorázni, hanem más hangszereken is taníthattuk játszani a gyerekeket, sót képzőművészeti szakot is nyitottunk. 1988-ig voltam a galántai zeneiskola igazgatónője. Több mint egy éve vagyok nyugdíjas. Azért még ma is tartok hetente egy-egy órát, ,, be fejezem" az osztályomat. Továbbra is szeretnék kapcsolatot tartani az iskolával. • Mint pedagógus; mit tart a legfontosabbnak a zeneoktatásban?-A tehetség szikrájának felismerését, szítását, továbbfejlesztését. Munkámban mindig erre törekedtem. Tehetséges gyerekekkel öröm dolgozni. Persze a tanítványok közt mindig akadnak, akikhez nem jut el a zene. Ók nem is szeretnek órákra járni, csak szüleik akaratának tesznek eleget. Azoknak a gyerekeknek, akik nem tehetségesek, de szeretik a zenét, könnyebb, melodikusabb darabokkal segítek. De ha már ez sem segít, megpróbálom meggyőzni a szülőket. Behívom őket az órákra, saját maguk győződhessenek meg arról, hogy a gyermek további gyötrése fölösleges. Fontosnak tartom még, hogy a gyerekek versenyeken mérhessék össze tudásukat. » • Mivel foglalkozik legszívesebben, mi a kedvenc időtöltése?- A zene és az utazás. Ha tehetem leülök a zongorához. Ha bánatos vagyok, ha örülök valaminek, mindig játszom. A zongorázás megnyugtat, erőt ad. Különböző zenei szaklapokat is előfizetek, melyekből értesülhetek arról, ki, hol ad hangversenyt. Zenei bérletem van Pozsonyban, minden előadásra elmegyek. Külföldön is sok az ismerősöm és ha elutazom, egyetlen koncertet, zenei előadást se szalasztók el. Szenvedélyes autogramgyújtó vagyok. Csodálatos, felejthetetlen élményeim vannak. Egyébként a zene valamennyi műfaját kedvelem - még a rockot is. Utazni imádok. Majdnem egész Európát bejártam már, de még nagyon sok helyre el szeretnék jutni. Mindig a kedvtelésemre költöttem megtakarított pénzemet. Láthatja, a lakás sincs a legújabb divat szerint berendezve. Ezek ugyanazok a bútorok, amelyeket házasságkötésünkkor vásároltunk. • És a család?- Bevallom, nem vagyok valami házias típus, inkább a zene és a pedagógia vonz, de a férjem megértő és mindenben segít. Gyermekeim már családot alapítottak. Mindkettőt megtanítottam zenélni, de csak a fiam foglalkozik komolyan muzsikálással. Jelenleg zeneiskolában tanít és közben a Komensky Egyetem zenetudományi szakán tanul. Együttese van és zeneszerzéssel is próbálkozik. Lányom óvónő. Remélem, kisuno- kám is zenerajongó lesz. Megmutatja a lakás legértékesebb tartozékát, a zongorát. Közben hosszú, érdekes történeteket mesél Mozartról, Bachról... és boldogan mondja, hogy volt diákjai gyakran meglátogatják, ami jóleső érzéssel tölti el. Póda Erzsébet ÉLETE A ZENE 1990. V. 4.
