Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
Nem vagyok már tanuló? Amikor az autós maga mögött hagyott már néhány ezer kilométert, ^ s először veszi észre, hogy viszonylag könnyedén képes alkalmazkodni ^ a forgalomhoz, ügyesen, lendületesen vezeti a kocsiját, úgy érzi, hogy ^ kinőtt a tanulókörből. Már messze a múltba vész rhindaz a sok hiba, ^ kezelési tévedés, amelyért oly sokszor kapott korholót az oktatójától... S Pedig érdemes lenne - legalább egyszer-egyszer önellenőrzés alá vetnie ^ magát: hogy ugyan nem rögzültek-e benne rossz szokások, hibás $ manőverezési megszokottságok, amelyekre már fel sem figyel, más ^ pedig persze nem figyelmezteti rá. Igaz, nem együtt maradnak meg a hibák, de kinél ez, kinél az ^ megmarad és rögzül. Az oktató felsorolta azt, hogy szerinte mire kellene ^ mindenkinek egy kis házi önellenőrzés során felfigyelnie, s persze | változtatni rajta, ha rádöbben, hogy ezt-azt még mindig úgy csinálja, mint tanuló korában. $ A kezdő mindig túl közel akar ülni a volánhoz, s mereven fogja ^ a kormánykereket. Megfogja alulról, belülről is, kanyarodásnál nem kíséri kezével, hanem - úgy mondják: feji a voláfít. Ha pedig egyenesben van § a kocsi, akkor fölöslegesen mozgatja jobbra-balra... Menet közben ^ a lábát a kuplungpedálon tartja, sót fékezés előtt a kuplungra lép, netán ^ lenyomott kuplunggal kanyarodik... Sebességváltáskor hajlamos a lábát ^ a benyomott gázpedálon felejteni, igen kis ívű kanyarodásnál túl nagy ^ gázt ad, emiatt minduntalan kisodródik kissé, s nem marad a menetirány ^ szerinti jobb oldalon... S lehetne még jó néhány hasonló kis hibát !s felsorolni. | Valóban az egyéni „továbbképzésnek“ egyik igen hatásos módszere ^ lehet, s még csak nem is időigényes, hogy időnként ne csak arra ^ figyeljünk: miként helyezkedünk el a forgalmi sávban, milyen ívben ^ kanyarodunk, hol fékezünk, hanem arra is, ahogyan mindezt - technikai ^ kezeléssel - megvalósítjuk. Hamar észrevehetjük’ akkor, hol zökken ^ a folyamatosságot igénylő kormánykezelésünk, miként mozgunk manó- ^ verezés közben az ülésben, s egyáltalán menet közben hol van a kezünk, ^ a lábunk? Pofonegyszerúnek látszik mindez, pedig csaknem mindenki ^ felfedezheti majd, hogy lehetne célszerűbben csinálni; egyszerűbben, ^ hatékonyabban kezelni a pedálokat, a kormányt, jobb helyre tenni ^ kezünket, lábunkat, röviden elegánsabban is vezetni. § Elzárt úttorkolatok Mind a szabályok, mind az autós ésszerűség szerint nem lenne szabad - bármilyen úton járunk is - úgy megállni, hogy közben a keresztező vagy betor- koiló utakról mások ne tudjanak kihajtani miattunk. Jól ismert és gyakran hangoztatott kérdés: ha egyszer látjuk, hogy nem jutunk át a zöld jelzésen, akkor ne induljunk, nehogy bentragadva a kereszteződésben, a közben szabad jelzésre elindulókat lehetetlen helyzetbe kényszeresük. Nem vitás, hogy van foganatja ennek, a szabályra is hivatkozó kérésnek; ám csak a valóban nagy kiterjedésű és bonyolultabb, méghozzá lámpával irányított kereszteződésekben. Ott ugyanis közrejátszik, hogy az autós számára rendkívül kellemetlen érzés bent állni, tehetetlenül a nekilódult sokaságban. Rosszabb a helyzet, ahol csupán egyetlen kis utca, amolyan mellékút vezet rá a sűrűbb forgalmú útvonalra, ahol lámpa sincs, s az elsóbbségadási kötelezettség miatt még inkább lehetetlenné válik a kihajtás, ha a főútvonalon közlekedők nincsenek tekintettel a kisebb út torkolatában várakozóra. Nem vitás, hogy a nagy forgalomban haladó, s minduntalan elakadó autós hajlamos arra, hogy kissé erőltesse az előrejutást. Még túl akar jutni a lámpán, még fel akar zárkózni az előtte leálló sorhoz, vagy - és ez a leggyakoribb - egyáltalán nem veszi észre sem az utcácska torkolatát, sem az ott várakozó gépkocsikat. Mindkét magatartás annak a jele azonban, hogy a vezetőben igen kevés a megértés és az érzékenység a partnerei iránt. A figyelmetlenség mögött önzés lappang. Ki ne ismerné az érzést: kellemetlen észrevenni, hogy az adott helyzetben másokon kellene segíteni, esetleg a saját továbbjutásunk pillanatnyi „kárára“ is. Ami persze nem jelentene valóságos idővesztést. A városközponti nagy útvonalakon, főként a T alakú kereszteződéseket hajlamosak lezárni. A tőlük jobbra nyíló utcákra még csak-csak tekintettel vannak, viszont széles úton már egyáltalán nem veszik észre a túloldalon nyíló utcákat, ahonnan pedig balra nagy ívű, s még nehezebb kikanyarodásra várA brazíliaia Joao Batista Ruga ellopott egy traktort, ötszáz kilométert utazott vele, amíg talált egy vevőt, de ezzel sem volt szerencséje, mivel a csekk, amellyel a vevő fizetet, nem volt a bankban fedezve. Ezért kénytelen volt lopott gépkocsival hazautazni. Az úton megállította a rendőrség, mert a szélvédőről hiányzott a jelzés, miszerint megfizette a gépkocsiadót. Most egy börtönben ülve van ideje gondolkodni Fortuna-asszony figyelmetlenségéről. „Szerelmi bánatomban tettem“, magyarázkodott a rendőrségnek Francois Babot a franciaországi Saint-Dizier- böl, amikor a vérvizsga 5,9 ezrelék alkoholtartalmat mutatott ki. Ez a töménység már általában halálos adagnak számít. A „csúcsot“ azonban egy Seiles-sur Cher-i, állítólag szintén szerelmi bánatos hölgy tartja, akinek a vérében 6,26 ezrelék alkoholt találtak. Malmöben megállított a rendőrség egy gépkocsit, amely első látásra úgy nézett ki, hogy sofőr nélkül halad. A kocsiból azonban egy tízéves fiú lépett ki, akit menet közben alig lehetett a volán mögött látni. Bevallotta, hogy titokban csináltatott a kocsi kulcsáról másolatot és most elindult egy kis városnézésre. Az angol Fien Wood kétezer munkaóra alatt épített magának egy háromkerekű gépkocsit, amelynek karosszériája mahagónifából van. Meglehetősen sokba került a tulajdonosnak ez a karosszéria, viszont igaz, hogy tartós, nem kezdi ki a korrózió. A rossz nyelvek azt mondják, hogy ehelyett szétrágják a férgek. Autókülönlegességek Az amerikai piacokon egyre nagyobb számban kínálják a limuzin és mikrobusz keresztezéséből született, kényelmes utasterű, 5-6 személy szállítására alkalmas, igen gyors járatú „mini van“-okot. Az amerikai és japán gyártmányok mellett ennek az új divatnak európai úttörője a Renault, az egyre sikeresebb Espace modelljeivel. Úgy hírlik, hogy a sikeren felbuzdulva egyre több európai gyár fontolgatja hasonló koncepciójú kocsi piacra dobását. Az olasz karosszériaművészek fantáziáját is megmozgatta az új irányzat, és ennek szellemében a Berto- ne cég még a szokásosnál is meg- hökkentőbb javaslattal rukkolt elő. A kocsi alapja náluk nem más, mint egy szélsebes Lamborghini sportkocsi, és hogy az egyébként szokásos két ülőhely mellett több utasnak jusson hely, a többi „mini van“-hoz képest a szuperlapos szörnyetegben a vezető az első kerekek felett - fekszik... 1. Azt még viszonylag könnyű kitalálni, hogy ez a különös vonalvezetésű, ám tűzpiros karosszéria égy Ferrarit rejt, de senki nem hinné, hogy ez a kétségtelenül gyönyörű utópia nem Olaszországban, hanem az NSZK-beli Wiesbadenben székelő Michalak Desingstudio legfrisebb alkotása. 2. Ugyanaz, szerényebb kivitelben az aprócska Polski Fiat 126-osra adaptálva. 3. Legalább annyiba kerül, mint egy igazi kisautó, ugyanúgy benzinmotor hajtja, csak éppen a legfiata- labbaknak, áz 5-6 évesek szórakoztatására készült az igazival megszólalásig megegyező „játék“ kocsi... 4-5. Minden autókiállítás elmaradhatatlan csalétke a futurisztikus modell. .Az utóbbi évek legrondább jövőelképzelését a Toyota állította ki Frankfurtban, amelynek a neve Concept-Car 4500 GT. 6. A Ford standjáról sem hiányozhat a közeli vagy távolabbi autós jövőt sejtető tanulmány. De ez legalább százszor szebb a Toyotánál, különösen a kékes-lilás metál fényezése. -ruNedves utakkal főleg ősszel és télen találkozunk, és gyakran okoznak csúszást, ami viszont könnyen balesettel végződhet. Az úttest felülete és a gumiabroncs közötti „vízpárna" kormá- nyozhatatlanná teszi az autót. A szakemberek már hosszabb ideje keresnek olyan megoldást, amelyik csökkentené a baleset- veszélyt a nedves utakon. Az első, gyakorlatilag is kivitelezhető megoldásról az NSZK- ból jött hír. Az úttestre, merőleges kis „csatornákat“ véstek. A csatornák szélessége és mélysége 6 milliméter. Egymás közti távolságuk 40 milliméter. A kis csatornák nem emelik a zajszintet és nem okozzák az abroncsok fokozott elhasználóUtak víz nélkül dását. Azzal, hogy elvezetik a vizet az abroncsok alól, növelik a gépkocsik stabilitását. Egy kísérleti szakaszon a csúszás által keletkezett balesetek száma 85 százalékkal csökkent. A víz azonban nemcsak az úttesten, hanem a gyalogosjárdán is okoz problémát. Tokióban egy olyan aszfaltburkolattal kísérleteznek, amelyik átereszti a vizet. Az aszfalt szívóképességét egy finomra őrölt, és az aszfaltba kevert gránitzúzalék teszi lehetővé. Ez olyan hatással van, hogy az aszfalttal burkolt járdának a bemélyedéseiben sem keletkeznek víztócsák. Ezzel nemcsak a gyalogosok cipőjét és nadrágját védi, hanem az utcákra ültetett fák vízellátását is javítja.-s-
