Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
B i/asárnap 19 90. IV. 20. PILLANATKÉP BÉCSBÖL Juraj Velebir felvétele- Nagyon izgulok - szólt Anita Siémiéová a mellette ülő társához. A kíváncsi miértemre elmondta, annak ellenére, hogy turistaként már járt Bécsben, egyetemi hallgatóként először teszi meg az utat. Negyedéves bölcsészhallgató, német- szerbhorvát szakon, s nagyon_ kíváncsi az oktatás mikéntjére. - Őseim hordátok voltak, kötődésem a szerbhorvát nyelvhez innen ered. Jobban is megy, mint a német. - Ne szerénykedj - intette évfolyamtárs- nőjét Simona Strömplová. A határ előtt hosszú sor kígyózott, ám a buszsofőr mindenkit megelőzve elörehajtott. Az útlevelesek és a vámosok percek alatt végeztek velünk, az osztrákok kíváncsiak sem voltak ránk. Nyolc óra előtt érkeztünk meg Bécsbe, s a sofőr az egyetemistákat a karok közelébe vitte. Legvégül szálltak le a bölcsészhallgatók. Velük tartottam. Az előadóteremben - annak ellenére, hogy jócskán megtelt -, csend honolt. A lányoktól megtudtam, hogy itt többnyire mindenki csak magával van elfoglalva, a hallgatók többsége nem ismeri. egymást. Meglepett a padokban ülő nyugdíjasok látványa. - Szabad bejárásuk van az előadásokra, s bátran kérdezhetnek is - tájékoztatott Simona. Wiesinger professzor az előadó, mielőtt belefogott volna a német nyelv szemantikájának taglalásába, nagy szeretettel üdvözölte a pozsonyiakat, s a hallgatók ütemesen kopogva az asztallapokon fogadták maguk közé a külföldieket. Ami ezután következett, hadd ne részletezzem. Az egyik előadás végeztével átrohantunk az egyetem Vendéghallgatok a bécsi egyetemeken Amióta világ a világ, a diákokról köztudott, hogy szeretnek aludni. No, nem este és éjszaka, hanem reggel. A korai kelés, bevallom,- pedig jócskán túljutottam a diákéveken - nekem sem erősségem, ám azon a pénteki napon a kíváncsiság már hajnalban kiűzte szememből az álmot. Reggel fél hat után kissé fázósan toporogtam a pozsonyi Komensky Egyetem főépülete előtt. - Te is Bécsbe mész?- szólított meg egy fiatalember, majd érdeklődni kezdeti afelől, honnan, melyik karról érkeztem. Válaszom hallatán Marian Szabó, a Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Kara harmadéves hallgatójának arca- a sötétben is látni lehetett - lángba borult, de néhány perc elteltével zavara elmúlt, s készségesen megosztotta velem bécsi egyetemi élményeit. Ugyanis a kora reggeli találkozó célja a bécsi egyetem látogatása volt.- Hivatalosan harmadik alkalommal megyek a bécsi egyetemre. Ám én, ahogy megnyílt a határ, körülnéztem a tanszéken. Tudtam, milyenek az ottani előadások, s miután megfeleltem a nyelvvizsgán - tőlünk a 29 jelentkezőből húszán feleltek meg -, már nem volt akadálya, hogy a nyári szemeszter ideje alatt egy tantárgy előadásait Bécsben látogassam. A pénteki nap felei meg nekem a legjobban, sokan a hét más napjait választották. Az előadások ugyan nem sokban térnek el az itthon megszokottaktól, amivel viszont nem győzök betelni, az a könyvtár. Természetesen oda is szabad bejárásunk van. Na, és az önkiszolgáló másológépek sokasága az egyetem folyosóin, álom! Igaz, odaát a szkriptumok méregdrágák, s ehhez képest a fényképezés fillérekbe kerül. Ráadásul többnyire 15 oldal terjedelemig a másolás ingyenes. - Hol tanultál meg németül?- szakítottam félbe beszélgetőtársamat, aki elmondta, a gyerekkorban megtanult alapokra épített a középiskolában, de talán a legtöbbet a bécsi tévéből tanult. A hozzánk társult Duéan Lexa harmadéves fizika-kémia szakos elmondta, gyermekkorában nagynénje csak németül szólt hozzá. Később nyelviskolában tökéletesítette tudását, felsőfokú nyelvvizsgája van. - Én attól féltem - vallotta férfias nyíltsággal hogy Bécsben nem fogom érteni az előadót, főleg a szakkifejezéseket. Az első mondatok elhangzása után megnyugodtam, s még ha fárasztó is, kimondottan élvezem a pénteki bécsi zsúfolt napot. Ha az itthoni egyetemi kötelezettségeim engednék (és volna hely az autóbuszban) más napokon is szívesen átrándul- nék. Igaz, nem az előadásokra, hanem a könyvtárba. Hogy ott mi van?! Már előre örülök annak, hogy szeptembertől, ösztöndíjasként öt hónapig bécsi egyetemista leszek, s részt vehetek a gyakorlatokon is. Ugyanis ez az, ami miatt hiányérzetünk van. Az oktatási minisztériumok egyezménye csak az előadások látogatására korlátozódik, pedig a gyakorlatok többet jelentenének. összébb húzva magán vékony dzsekijét, Roman Oláh nyugtalanul az órájára tekintett. - Jöhetne már a busz - türelmetlenkedett. - Nyolcra Bécsben kell lennem, ma kivételesen korábban kezdődik az előadás. A Komensky Egyetem Természettudományi Kara általános biológia tanszékének harmadéves hallgatója német édesanyjától tanulta meg a nyelvet, így nem csoda, hogy örömmel használta ki a lehetőséget. - Kissé fáj a szívem, hogy az a laboratóriumi berendezés, amit a tanszék folyosójának vitrinjeiben állítanak ki, korszerűbb, mint amivel mi itthon dolgozunk. Jó volna ösztöndíjasként Bécsben tanulni, de állítólag 280 ezer schilling a tandíj. Megérkezett az autóbusz, s a pozsonyi egyetemistákkal néhány perccel hat óra után elindultunk a császárvárosba. másik épületébe, onnan vissza abba, ahol már voltunk, majd dél lett és ebédelni kellett. A pozsonyiak 31 schilling értékben ingyenjegyet kapnak. A menza tágas és tiszta, az étel íze szinte nem tér el a hazaitól. Ebéd után irány a szerbhorvát tanszék, ahol, habár nem jelezték a vendéghallgatók jöttét, nagyon szívesen fogadtak bennünket. Anita és Simona az előadás szünetében- úgy mint a többiek - igénybe vették a folyosón álló fénymásolót, majd a szerb előadás után a német irodalom következett. S mivel kicsit késtünk, a zsúfolt előadóteremben állva hallgattuk Schiller műveinek méltatását.- Indulnunk kell, a busz nem vár- néztek az órájukra társaim, s kiosontunk. Végigrohanva a ,,ringeken“, csak a csodás hangulatú Kartnerstrassén lassítottunk. A lányok elárulták, van még egy "kis időnk, nézzünk be a Stefan-dómba. - Milyen kár, hogy nem maradhatunk - mondtuk szinte egyszerre, miközben a nagy ökumenikus misére invitáló plakátot böngésztük. Megcsodáltuk a dóm égbe nyúló karcsú tornyait, s szapora lépésekkel elindultunk az autóbuszhoz. A nap élményeitől kissé zúgó fejjel (és fájó lábakkal) szálltunk fel a buszra, s bevallom, észre sem vettem, hogy szinte mindenki a helyén ült már. Este hatkor a megbeszélt időben felberregett az autóbusz motorja, s elindultunk hazafelé. A határ előtt hosszú autósor állt, de mi ismét elórehajtottunk.- Hétfőn újra hozom a gyerekeket- szólt a sofőr a vámosoknak, akik jól-tudják, a diákoknál nincs semmi elvámolnivaló. - Ha csak az nem, amit a fejünkben hozunk - közölték nevetve a fiatalok immár búcsúzásképpen. Nyolc óra tájban szálltunk ki a buszból ugyanott, ahonnan reggel elindultunk. S mivel búcsúztak egymástól a fiatalok?- Pénteken, hatkor! Péterfi Szortya LHPSZEMil A cseh sajtó egyre többet foglalkozik a múlt örökségének elemzésével, s a hazai politikai színtér alakulása kapcsán az ország jövőjével. Ezúttal a Tvorba kulturális, művészeti, irodalmi és politikai hetilapból kiválasztott írásokkal érzékeltetjük a közelmúlt és a közeli jövő megítélését. A Husák-éra öröksége A hetilap 12. számában Vladimír Kadlec foglalkozik a letűnt rendszer örökségével. Megállapítja:- Manapság mindkét nemzet elsöprő többsége jogosan illeti kemény bírálattal Gustáv Husákot. Bírálják öt a CSKP-ban maradt kommunisták s azok is, akiketa pártból most léptek ki. Bírálják Husákot a reformkommunisták és az euro- szocialisták s azok is, akiket a szovjet csapatok bevonulásával való egyet nem értés miatt zártak ki vagy töröltek a párt soraiból. De bírálják á volt pártfótitkár-elnököt egykori szövetségesei, a Nemzeti Front nem kommunista tagjai, továbbá a diákság, a színészek, a képzőművészek, gyakorlatilag az egész kulturális front és a dolgozók többsége. Ezért vaiószínú, hogy Husák hosszú időre a „történelem süllyesztőjében" marad, amint ezt ó maga szokta mondani pl. az önjelölteknek, hajótörötteknek, árulóknak, politikai opportunistáknak stb. nevezett chartistákról. Husák húsz évig tartó norma- lizációja után azonban meg kell reformálni a gazdaságot. S ez néhány népszerűtlen és fájdalmas, a dolgozók életszínvonalát érintő beavatkozást követel. Várható, hogy az emberek majd felemlegetik a Husák-éra alatti életet: amikor kevés munkával viszonylag jól lehetett élni. Mert, ugye, Husák elnök a bírálat elfojtásával a közvélemény előtt eltitkolta, hogy a gazdaság éveken át saját létalapjául élt, a jövő rovására tartotta fenn magát. Annak érdekében, hogy a hozzá nem értő gazdaságirányítással pártm huzamosan ne csökkenjen az élet- színvonal, nem újították fel a gyárak elavult berendezését, az ország lemaradt a termelés korszerűsítésében, az egész infrastuktúra elöregedett. Százmilliárdos veszteségekről van szó, s ezt tetézik még az ökológiai károk. Mindez fékezni fogja az életszínvonal növekedését, s érzékeny beavatkozásokat követel a megszokott színvonal megtartása érdekében. Ki garantálhatja, hogy évek múltán sem feledkezhetünk meg a Hu- sák-féle normalizáció káros vonásairól - mert a polgári szabadság- jogok szinte a legtermészetesebb velejárói lesznek életünknek s az emberek elsősorban arra fognak emlékezni (kritikátlanul), hogy Husák idejében kevés munkával viszonylag jól élhettek (illetve még lophattak is),. Ha Husáknak az elnöki tisztségből való távozása utáni időszakban nem világosítják fel az embereket arról, milyen mértékben éltek az alapokból és a kölcsönökből, hogy e kölcsönöket helyettünk senki sem fizeti ki - akkor az emberek az életszínvonalukat érintő népszerűtlen reformok miatt végül is a Husák utáni vezetést kárhoztatnák - írja a cikk szerzője. Különösen akkor, ha ez a vezetés túl sokáig ecseteli az örökölt, s lerobbant gazdaság helyrehozásának könnyű és fájdalommentes voltát. Az emberek majd meglepődnek, ha például emelik a közlekedési viteldíjat, a lakbért, ha emelkedik az élelmiszer, a benzin és az autó ára, ha többe kerül a külföldi utazás, vagy ha gazdaságunk külföldi eladósodása túlságosan növekedne, s netán, ha sor kerülne a nemzeti vagyonnak a tőkés országokba történő nagy méretű kiárusítására. A forradalom árnyoldala Az idézett hetilap április 4-én megjelent számában Miloé Hájek, a Charta 77 egykori szóvivője, az Obroda (Megújhodás) politikai klub elnöke nyilatkozik időszerű politikai kérdésekről. A kérdésre, lehet-e beszélni Csehszlovákiában erős baloldalról, így válaszolt:-Ez (a baloldal) egyértelműen nem az a CSKP, amilyennek ezt a pártot megismertük. Nálunk demokratikus baloldalról beszélünk, s vitathatatlanul ide tartozik az Obroda, a szociáldemokrácia, s azok a CSKP körül megújult csoportok, amelyek a demokratikus szocializmus eszméjét vallják magukénak. Ami a CSKP-t illeti, ennek a pártnak ma olyan a programja, amelynek akár egyetlen pontja, még nemrég is, elengendó lett, volna a párt soraiból való kizárásra. A mai CSKP-nak merőben új vezetése van, azonban eddig úgy tűnik, hogy a párt soraiból távozó tízezrektől eltérően, a konzervatív mag, az aktív normalizátorok a pártban maradva „fedezékben" várják esélyüket. Amíg ez a helyzet fennáll, a CSKP nehezen sorolható a demokratikus baloldalhoz. Milos Hájek a hazai fejlődés távlatairól óvatosan nyilatkozik. Véleménye szerint vitathatatlan, hogy a választásokból legerősebbként a Polgári Fórum kerül ki. A kérdésre, hogy a magukat fenyegetve érző egyszerű kommunisták puszta önvédelemből ellenzékbe kerülnének a forradalommal, a következőket mondta:- Ez előfordulhat. A hiba abban van, hogy az antikommunizmus hulláma túljut az elfogadható kereteken, s a kormánynak most sok a munkája azzal, hogy a tehetséges vezetőket csupán azért ne távolítsák el helyükről, mert a kommunista párt tagjai. Ennek a jelenségnek be kellett következnie. Minden forradalomnak megvannak az árnyoldalai. Ez a jelenség a mi forradalmunk árnyoldala. Most arról van szó, hogy a kormány képes legyen az antikommunista hisztéria lefékezésére. Az interjú végén (amelyet Marie Krausová készített Miloé Hájekkal), az Obroda vezetője elmondja, hogy véleménye szerint legalább öt esztendő kell ahhoz, hogy Csehszlovákia ismét bekapcsolódjon az európai vérkeringésbe, a kontinens társadalmi kontextusába. „Kulturális vonatkozásban ez valamivel gyorsabban megy - de gazdasági téren, úgy vélem, tiz évre is szükség lesz" - válaszolta a Tvorba kérdésére. A Tvorba idézett számában, a Történelem c. rovatban olvasható Lubos Kohoutnak az 1968 augusztusát követő időszak eseményeit elemző tanulmánya, ezzel a kifejező címmel: A hatalom hazugságai és az igazság hatalma. A tanulmány felfedi az ún. egészséges erők és az akkori szovjet vezetés szalámi-taktikáját az 1968 januárjában kezdetét vevő változások visszarendezésére, feltárja a _ moszkvai jegyzőkönyvben a szov- ; jet részről vállalt kötelezettségek megsértését. Összeállította: Somogyi Mátyás ■■■ni /
