Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
IJasárnap x sé gböl készült lötty volt, az alján néhány szem köleskása és pár darab fagyos krumpli úszkált. Mindig éhesek voltunk, de kényszerítettek, hogy látástól vakulásig dolgozzunk. Az ember minden erejét kifacsarták. A legtöbben ' végelgyengülésben haltak meg. 1945 áprilisában főleg a has- és a flekktífusz pusztított a lágerban. Az utóbbit a tetvek terjesztették. Azok pedig nem válogattak, Bajusz Józsi bácsi is így halt meg. Hiába öntöttük szájába a teát, nem tudta lenyelni, kifolyt mind, vissza a borostás áliára. Hullott az ember, mint ősszel a légy. A mi barakkunkban körülbelül ezren lehettünk, s szinte mindennap meghalt negyven-ötven ember. A halottakat a betegekkel temettették el, pontosabban ásatták el egy gödörbe. A végtisztességet már a primitív társadalmak is megadták halottaik- nak, mi nem adhattuk meg nekik.- És te?- Én hastífuszt kaptam, de a fiatalságom megmentett - túléltem. Főleg az idősebbek haltak bele. A halottak helyébe új foglyokat hoztak, köztük sok orosz katonát, a volt frontharcosokat. HALDOKLÓK A PRICCSEN- A betegekkel ki törődött?- Senki. El kell mondanom, hogy a táborban az első évben semmiféle gyógykezelést, orvosságot nem kaptunk. Aki megbetegedett, azt magára hagyták. Az egészségeseknek munkába kellett menni, a betegek a priccsen maradtak. Az őrök attól tartottak, hogy ók is megkapják a kórt, igyekeztek távol tartani magukat a beteg foglyoktól. A koszos barakkban ápolás és gondozás nélkül hagyott haldoklók napokon át feküdtek a holtak között. Szenvedtek a betegségtől, éhségtől, hidegtől, piszoktól, no és a tetvektöl.- Béla, a ti barakkotokban is ilyen állapotok uralkodtak?- Pontosan. Aki azt nem élte át, el sem tudja képzelni, mi volt ott. A beszédhibás, s nem mindig beszámítható Vaszily Janika mondta, ha megkérdezték tőle, milyen volt az élet a lágerban, azt felelte: menj csak oda, majd megtudod.- Többet ö sem mert mondani?-Vele is aláírattak egy papírt, mint mindannyiunkkal, akik hazajöttünk, hogy arról, amit átéltünk, soha nem szabad beszélni.- De a halottak vádolnak.- Őket, szegényeket, még el se volt ki temesse tisztességesen, úgy, ahogy Zoli mondja. Este mi szedtük össze halottainkat, kézi szekérre raktuk, s még éjjel közös sírba hántoltuk el őket. Míg a földet lapátoltuk, csendben imádkoztunk. Értük, magunkért, az otthonért. El sem lehet azt beszélni, min mentünk mi át. Abban a barakkban, ahol én és apám voltunk, negyven leleszi’közül csak kilencen maradtunk élve.- Édesapád?- Együtt gyalogoltunk Szamborig. Mindig mellettem jött, ha már nem bírt, belém karolt, s úgy lépkedett. Nagyon fájt látni, hogy az én ártatlan apám, aki katona sem volt, soha semmilyen pártba nem lépett be, éhen, szomjan, legyengülve jön velem az ismeretlen messzeség felé, mert valakik, valahol úgy döntöttek, hogy ö is felelős a világháború kirobbantásáért. Szojvára, ahol egy napig pihenhettünk, édesanyám - mint sok más édesanya és feleség - élelmet hozott utánunk, de a tábor közelébe sem engedték. Hiába cipelte száz kilométer távolságból a friss szalonnát és kenyeret, egy falatot sem adtak nekünk belőle. Kaptunk egy tányér híg levest, egy darabka kenyeret, ez volt a napi fejadag. Este, mint mi otthon a juhokat, betereltek bennünket egy nagy helyiségbe, még állni is alig tudtunk, annyian voltunk. Szegény apámat átöleltem, úgy aludt valamicskét a vállamra dőlve. Reggel már a sötétben indultunk tovább. Arra mindig ügyeltem, hogy apám velem legyen. így érkeztünk meg január közepén Orelba. Egy barakkba kerültünk. Az egész lágerélet keserves volt. Mi még szerencsések is vohunk, priccsen aludhattunk, amely mégiscsak deszkából volt. De sok fogolynak még prices sem jutott, ók a csupasz betonon aludtak. Megtörtént, ha este későbben mentem vacsorázni, mire visszajöttem, már elfoglalták a helyemet, s nem szólhattam semmit. Ilyenkor lefeküdt az ember a két prices közé, s másnap este igyekezett a helyét visszaszerezni.- Ez amolyan íratlan törvény volt a lágerban?- Nézd, a tábori élet egyszerű megfigyeléssel kezdődött. Ott nyoma sem volt holmi szeméremnek. Minden természetes nyíltsággal és mindenki szeme láttára történt. A verés is. Az embernek nem az volt a gondja, hogy a jövőről ábrándozzon, hanem hogy megvédje magát, s az új napot valahogy átvészelje. Ebben az értelemben vált szállóigévé, hogy a lár srban semmi sem fontos, csak a túlélés.- Haza nem gondoltál?- Csak olykor este. Nappal minden gondolatom akörül járt, hogyan könnyíthetnék apámon és magamon. örültünk, ha egy napot valahogy túléltünk, s készülhettünk a másnapi túlélésre. Főleg arra volt gondunk, hogyan könnyítsünk magunkon, s ezt-azt sietve kicsikarjunk ettől a rohadt élettől. Az volt a boldogság, ha a konyhán sikerült néha egy-egy krumplit, szeletke kenyeret szereznem, s megoszthattam apámmal. Aztán másnap ő osztotta meg velem a magáét, mondván, hogy ezt meg ő szerezte. Én a kapott kenyeret kettétörtem, s együtt fogyasztottuk el. Jobb is ezekről nem beszélni, minek feltépni a régi sebeket.- Együtt is dolgoztatok?- Nem, őt könnyebb munkára osztották be. Csak este találkoztunk, akkor meg már olyan fáradtak, kimerültek voltunk, hogy beszélgetni sem igen volt kedvünk.- - Reggel?- Sorakozó, névsorolvasás, majd tülekedés a reggeliért. Ha nem iparkodott az ember, még a szokásos löttyöt sem kapta meg. Az őrök puskatussal taszigáliák ki az embereket a sorakozóra, aztán irány az erdő, a favágás.- Mosakodás?- Reggel arra sohasem jutott idő, még víz sem volt, a csapok télen befagytak. Útközben hóval dörzsöltük meg a kezünket és az arcunkat. A közös barakkban szinte sohasem érezhette tisztának magát az ember. Az első éven a víz melegítésére nem is volt lehetőség.- Fürdő?- Arról csak álmodhattunk. Hiába voltak egész nap nyitva a barakk ablakai, szédültünk a bűztől, amikor beléptünk. Tavaszra főleg az idősebbek teste teljesen kimerült a nehéz robottól, éhségtől, betegségtől, a sokféle gyötrődéstől. Az orvosi bizottság előtt már egészen más ember vetkőzött le, mint aki idejött. Kortalanná vált, válla kihegyesedett, melle beesett, arcát sűrű ráncok borították.- Elhallgat, komor tekintete mesz- szire réved.- Aki azt nem élte át, el sem hiszi, amit mi mondunk, mi, a túlélők. Májusra a mi barakkunkban 1200 fogolyból hatszázan haltak meg.- Édesapád?- Ö annyira legyengült, hogy május végén hazaengedték. Aztán már semmit sem tudtam róla. Abban a tudatban éltem, hogy régen otthon van. Négy évig semmi hírt nem kaptunk otthonról, mi sem írhattunk. Mikor 1948. június 16-án hazaérkeztem, első kérdésem az volt édesanyámhoz, apa hol van? Ő nem jött haza, fiam, mondta sírva. Útközben halt meg, Fogsániban. Világi Laci bátyám és Szűcs sógor is ott hunyt el. Miért volt az a termérdek szenvedés, az értelmetlen halál? - kérdezzük ma is sokszor magunktól. Erre eddig még senki sem adott választ. Vajon valaha ad valaki? Amikor e vallomásokat újra visz- szahallgattam a magnószalagról, elgondoltam, hogy ezek a szörnyűségek még akkor is folytak, amikor iskolánk faláról a „jóságos“ Sztálin nézett mosolyogva ránk, a világot megváltani akaró, hiszékeny fiatalokra. Micsoda hazug korban kellett élnünk! Hiszen a föld egyhatodának peremvidékein még Sztálin halála után is álltak a GULAG-ok barakkjai, ezekben milliók gyötrődtek, s várták a szabadulást - Leleszre sokan négy, vagy csak hat, nyolc év múlva jöttek haza a íírhedt lágerekből. S még szerencséseknek is mondhatják magukat, ,nert túlélték a láger poklát... Török Elemér Deresk felbontja a „kényszerházasságot" Az építkezési tilalom miatt elmentek a fiatalok • Vállalkozással szeretnének pénzhez jutni • Tájház létesítését tervezik-Hogy a kedélyek megnyugodjanak, a jnb elnökének a közbenjárására, keztük meg Z akcióban az üzlet építését - módja Szepesi Miklós nyugdíjas. - Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az év végére elkészüljön. Nagy szükség van rá... A századfordulón még több mint ezer ember élt itt, mára pedig félezren maradtunk... A dereski emberek a szó jó értelmében lokálpatrióták. A gö- möri emberekre jellemző ke- ményfejűségük nem hagyta őket nyugodni, nem tudtak beletörődni abba, amit mindig is elleneztek. Újabb és újabb kérvényeket írtak, az önállóságukért küzdöttek. ígéretet kaptak, de a tettek elmaradtak. Az illetékesek azzal érveltek, csak a választások után lehet szó az önálló nemzeti bizottság létrehozásáról. Decemberben a Független Magyar Kezdeményezés küldöttséget menesztett a járásra. Most már követelték: hivatalosan is mondják fel a kényszerházasságot. Kérésük ezúttal meghallgatásra talált, március elsejétől Deresk önálló lett.- Kezembe került a jnb egyik dokumentuma, amely szerint a lakosok számának lényeges csökkenésével számoltak. A szomszéd községnek, Lévádnak, amely társközségként csatlakozott hozzánk, a prognózis szerint az ezredfordulóra már csak 49 lakosa lett volna. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a két település pusztulásra volt ítélve- önti szavakba véleményét Du- sza István mérnök, a hnb új elnöke. - Azokat a képviselőket, akik korábban a harkácsi közös nemzeti bizottságban tevékenykedtek, kooptálással kiegészítettük, így választásokat nem kellett tadanunk. Először a hnb székházát belülről felújítjuk, kívülről majd akkor tesszük rendbe, ha jut rá időnk és lesz pénzünk. A községből minden igazolásért Harkácsra kellett utazniuk. Telefon is csak kettő volt a faluban, az egyik az állami gazdaságban, a másik a hnb irodájában. Elképzelhető, hogy éjszaka milyen körülményes volt orvost hívni. Mit jelent az önállóság? Például alig néhány hét leforgása alatt a szkárosi posta és a község között telefonkábelt fektettek le. Húszán szeretnének telefont kapni.-Az egyik korábbi erőpróba a templom tatarozása volt. Az emberek szabadidejüket társadalmi munkára fordították. Az épülő üzlethez néha annyi ember jött el dolgozni, hogy egy részüket haza kellett küldeni- folytatja az elnök. - Meggyőződésem, hogy a jövőben sem lesz másképpen. Mi tartotta bennük a lelket, a hitet az elmúlt években? Bonyolult kérdés. Bizonyára szerepet játszott az a néhány főiskolát végzett ember, aki ugyan másutt dolgozik, de a tilalom ellenére itt épített családi házat. Egyikük, Gál Béla ezt mondja:- Nálunk a fazekasságnak hagyományai voltak. Jó nyersanyag van hozzá a falu határában. Az én elődeim is korongoz- tak. Egyébként szép a környék, nem szennyezett a levegő, én nagyon jól érzem magam a szülőfalumban. _ A legkritikusabb időszakban sem számolták fel az óvodát, az alapiskolát. Mindenkor ellenálltak a különböző oldalról jövő nyomásnak, az érvek egész sorát sorakoztatták fel. Amint Galó Béláné óvónő elújságolja, jelenleg húsz, de jövőre már huszonnégy gyerek jár óvodába.- Két évig más épületben folyt az oktatás, addig, amíg a mostani iskolát rendbe tettük. Naponta kellett megküzdenünk létünkéd, vitatkozni azon, hogy az egy- négy osztálynak ezen a településen is létjogosultsága van. A tanulók száma tizenöt, de a következő tanévben már hárommal [ DONO GYULA: „A VÁLLALKOZÁSOK IDEJÉT ÉLJÜK.“ (A szerző felvételei) többen lesznek- jegyzi meg Strata Istvánná pedagógus. - Bár kevesen vagyunk, a napközi létesítéséről nem mondunk le, mivel a szülők kérik és a megfelelő helyiség is a rendelkezésünkre áll. Most, hogy magunk lettünk a falu gazdái, sok mindent megoldunk. A település utcáit járva az ember meggyőződhet arról, hogy a község nem adta fel a küzdelmet létéért. A régi szülői házak helyén a fiatalok újakat építenek. Köztük a hnb elnöke is, aki két éve fejezte be a mezőgazdasági főiskolát. Némi bosszúsággal mondja:- Tizenöten szeretnének építkezni, de nincs telek. Az építkezési célokra kijelölt belterületek magántulajdonban vannak. Településünkön van megfelelő terület, de a járáson sürgetésünk ellenére sem intézkedtek. Mindaddig a nyakukra járok, amíg megoldás nem születik. Terveik sokrétűek. Az egyik legsürgősebb feladat az ivóvíz kérdésének megoldása, a másik a ravatalozó felépítése. Azt szeretnék, hogy a rokkantak szirki szövetkezete náluk is részleget nyisson. Felmerül, hogy esetleg virágcserepeket készíthetnének annak ellenére, hogy az egykori fazekasok közül ma már csak Bajusz János és Bajusz József foglalkozik az ősi mesterséggel. A laskagomba termesztése is elképzeléseik közé került.- Ha sikerül létrehoznunk a jnb kisüzemét, újabb munkalehetőség teremtődik - jegyzi meg Dono Gyula, a hnb új képviselője. - Csak úgy tudunk boldogulni, ha valamilyen tevékenységből pénzre teszünk szed, elvégre a vállalkozások idejét éljük. Anyagiakra a dereskieknek ugyancsak szükségük lesz, hogy megindulhasson a kulturális élet, rendbe tehessék a művelődési házat. Mielőbb tájházat szeretnének létesíteni, ahol Dúdor István festőművész, a falu szülötte emlékének tisztelegve emlékszobát rendeznének' be.- Eddig csak Dereskröl beszéltünk, azéd Lévádról sem feledkezünk meg, ahol százhúsz ember él. Problémáikat jól ismerjük, a hnb titkára is odavalósi. Számunkra a jövőben sem fognak terhet jelenteni, a magunk bőrén tapasztaltuk, mit jelent az, amikor sorsunkról mások döntenek. Benézünk az üzletbe is, amely havonta több mint kétszázezer korona forgalmat bonyolít le. A vegyeskereskedés inkább hasonlít valamiféle raktárhoz, mint üzlethez. Meglepő, hogy ennek ellenére nyolcféle felvágottjuk van és a vásárlóknak mélyhűtött csirkét is kínáltak. Kenyeret azonban csak minden második nap kapnak. Gál Lajosné nem titkolja, alig várja, hogy az épülő új üzletet berendezhessék. A falu élni akar. Ezért vette a saját kezébe sorsa irányítását. Pusztulásra ítélték, de a dereski- ek mindent megtesznek, hogy bizonyítsanak. Németh János 1990. IV. 20. , g Kerület utóbb' Kis gömorl _0pdot okoz0hiz0ttsága> k^ kat“ bontsák gazdag jS^SísásSs*6®''''-sagssss DUSZA ISTVÁN: „A TELEPÜLÉS PUSZTULÁSRA VOLT : ítélve." _____
