Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
VASÁRNAP 1990. április 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.36, nyugszik 19.39 Közép Szlovákia: 05.43, nyugszik 19.46 Nyugat- Szlovákia: 05.49, nyugszik 19.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 04.02, nyugszik 16.24 Közép-Szlovákia: 04.09, nyugszik 16.31 Nyugat- Szlovákia: 04.15, nyugszik 16.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük CSILLA, NOÉMI - SLAVOMÍR nevű kedves olvasóinkat • 1840-ben született Odilon REDON francia festő, a szürrealizmus egyik előfutára (t 1916) • 1870-ben született Vlagyimir lljics LENIN szovjetorosz forradalmár, filozófus, politikus, a szovjet állam megalapítója és első vezetője (t 1924). A VASÁRNAP következő számának tartalmából A HATALOM HAZUGSÁGA ÉS AZ IGAZSÁG EREJE Luboá Kohout cikkének I. része TAN0NC, INAS, SZAKMUNKÁS- TANULÓ Schnieremé Wurster Ilona cikke TALÁLKOZÁS A JUNKERREL Jan Kiedrowski elbeszélése Felejthetetlen találkozásaim GODA GÁBOR KOMÁROMI EMLÉKEI Nagy Jenő írása A HOLLÓ VISSZATÉR V. Paizs Gábor budapesti tudósítása Állandó rovataink: GYERMEKVILÁG HÁZUNKTÁJA HOGY MIK VANNAK? KERESZTREJTVÉNY ^evele^^^^^^Vélemén^ Kis lopás nem lopás? Lapjuk hűséges olvasója vagyok. Nagyon tetszik, hogy mindennel foglalkozik, ami körülöttünk történik. Szerintem fontos, hogy az emberek néha közügy- gyé tegyék azt, ha valami furcsa vagy kellemetlen dolog történik velük. S önök ezt teszik lehetővé. Engem is ez indított arra, hogy megírjam, ami velem történt, ha mindennapos dolog is. De ha tűrjük és nem teszünk semmit sem azért, hogy megakadályozzuk a rosszat, még rosszabb lesz. Március 19-én munkába menet bementem vásárolni a duna- szerdahelyi Kék Duna Áruházba. Bevásároltam az első emeleten, időm még bőven volt, felmentem a második emeleti illatszerrészlegre. Két jól megrakott táskával voltam, letettem őket közel a pénztárhoz. Fogtam a kosarat és már szaladtam is. Pár perc telhetett csak el, míg visszatértem a kosárral, s látom a táskáim sehol. Mindkettő eltűnt. Hogy valakinek a banánra fájt-e a foga, vagy netán az egészségügyi növéri ruhámat irigyelte meg, nem tudom. Nagyon dühös lettem, miért nem vittem magammal a táskákat, de akkor hogy fogtam volna a bevásárlókosarat? Jelentettem az elárusítónőnek, hogy eltűnt a táskám, aki közömbös arccal csak annyit mondott: Siessen, a múlt héten is ellopták egy hölgy táskáját, neki még sikerült lent utolérnie a tettest. Hát ez volt -a „megnyugtató“ válasza vagy „segítsége“, tovább figyelembe sem vették tanácstalan toporgáso- mat. Senki sem érzett felelősséget vagy legalább egy kis segítőkészséget irántam. Kevés volt a vásárló, alig egypár ember, mégis megtörtént a lopás. Mi lehet itt, ha nagy a forgalom? Miért ez a közömbösség az eladók részéről? Miért nem lehet megoldani, úgy, mint az első emeleten, ahol kulcsra zárt szekrénybe helyezheti biztonságba a táskáját a vevő. Lesiettem az épület elé, hátha meglátok valakit, aki az én táskáimmal vonul el, de'hiába. Az arra járó rendőröknek szóltam, talán segíthetnek, de csak jegyzőkönyvet írtak - ez semmi esélyt nem ad a tolvaj megtalálására - és tovább sétáltak. Ott maradtam táskák nélkül, embertársaim iránt vesztett bizalommal, csalódottan. Mit várhatunk, ha kis lopás nem lopás. De sok kicsi sokra megy. Senkit sem érdekel más gondja, baja? Ti, kis tolvajok pedig csak lopjatok tovább, tiétek a világ. Ti pedig dolgozók, csak vásároljatok. Nem kell félni, lesz aki majd elviszi a nehéz táskát! Ábrahám Piroska Csernyö, de melyik? Évtizedek óta szúrja a szemem egy helységnév, amelyet nem tudom hanyagságból, vagy megszokásból helytelenül használnak a magyar nyelvű lapjaink. Ismert, sőt nagyon ismert helységről van szó, amelyhez egy parányi történelem is kapcsolódik: ... Csernyö. Igen ám, de melyik? Mert jó volna tudatosítani, hogy hazánk keleti végében kettő is van belőle: Ágcsernyö (Cierna). a falu és Tiszacsernyő (öierna nad Tisou), a város. Amellett, hogy kb. három kilométer távolság yan a kettő között, egyebekben is különböznek. Ág- csernyőt az 1200-as években említik a krónikák (talán azóta sem sokat nőtt). Tiszacsernyő viszont csak 1948-ban „kezdődött" két fabarakkal. Ágcsernyő- höz különösebb esemény nem fűződik, Tiszacsernyő viszont az a bizonyos hatalmas szárazföldi kikötő, és az 1968-as csehszlovák-szovjet tárgyalás színhelye. Nem tudom szükségesek-e további bizonyítékok, de higgyék el nekem, a kettő nem ugyanaz. Ha viszont mégsem, az itt járó riporterek, (ha valóban járnak itt) nézzék meg figyelmesebben a helységnévtáblákat. Kiváló tisztelettel egy olvasójuk, aki Ág- csernyőből Tiszacsernyőbe jár d0l90znL Nagy Edit Néhány tudnivaló a pápai látogatásról Hogyan utazunk a vajnoryi szentmisére? írtunk már róla, hogy II. János Pál pápa csehszlovákiai látogatása iránt óriási az érdeklődés, a szervezés komoly erőpróbát jelent. Ilyen rövid idő alatt roppant nehéz úgy megszervezni a közlekedést, az ellátást, az egészségügyi szolgálatot, hogy semmilyen zavaró körülmény ne árnyékolja az eseményt. Előző számunkban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a látogatóknak számolniuk kell a gyaloglással. Oda is és vissza is 2-8 kilométernyi távot kell abszolválniuk. Vasúton - előreláthatólag 180 ezren érkeznek. Tudni kell azonban, hogy a Zsolna-Nagyszombat felől menetrendszerűen érkező szerelvények végállomása Pozsony-Récse, a Párkány-Ér- sekújvár-Galánta irányából érkezőké pedig Pozsony-Újváros, ahonnan ingajáratokkal (busz- szal) vagy gyalog juthatnak el a repülőtérre. A távolsági és expresszbu- szok vasárnap, április 22-én is menetrendszerűen közlekednek, a végállomásuk a pozsonyi autóbuszállomás, a Nivy. Az alkalmi buszok - érkezési sorrendben, az autópálya Nagy- szombat-Pozsony közti szakaszán parkolnak (a jobb oldalon), onnan ingajáratok szállítják az utasokat a repülőtérre. (Cikkünk nyomdába adásakor még eldöntetlen volt, hogy a buszokért, illetve a személyautókért kell-e fizetni parkolási díjat.) A személygépkocsik pedig a Pozsony környéki falvakban parkolnak. A forgalmat helikopterek figyelik és irányítják. Valószínűnek tartjuk, hogy időközben módosulnak a tervek, ezért az utazni szándékozókat továbbra is arra kérjük, figyeljék a napilapokat és a Csehszlovák Rádió (magyar nyelvű) és a tévé adásait, ugyanis a legfrissebb és legpontosabb információkat onnan tudhatják meg, valamint az állomásokon. K. Cs. CESKOSLOVENSKO NAVtlíVA PAPCf JANA PAVIAA (Utódokra várva...) Feró Spécii felvétele Suhancok A váróteremben, az információs tábla előtt öreg néni toporog. Hol közelebbről, hol távolabbról vizsgálgatja a kiírásokat. Mellette a fűtőtestek faborítására támaszkodva két suhanc hangoskodva tárgyalja meg a hétvége eseményeit. A néni kis idő múlva odafordul egyikükhöz és halkan megkérdi: - Mondja fiatalember, ezen a táblán vannak kiírva a Nyáradra induló buszok? A fiúk, mintha meg sem hallották volna, tovább diskurálnak, majd amikor megismétli a kérdést, foghegyről odabökik: - Ki vannak írva. A néni magyarázkodni kezd: - Tudják, nincs nálam a szemüvegem, anélkül pedig nem látom a betűket. Legyenek szivesek, valamelyikük olvassa el nekem, mikor indul legközelebb a buszom. Maguknak még jó a szemük... A fiúk grimaszokat vágnak, majd felkapják táskájukat és a kijárat felé ügetnek. Közben persze nem maradnak el a ,,van szeme, olvassa el" és a hasonló megjegyzések sem. Az öreg néni csodálkozva néz utánuk, és tanácstalanul ismét a tábla felé fordul. Aztán szánalmas arckifejezéssel leül a padra. Homlokát ráncolva töpreng - nem érti mivel sértette meg annyira a suhancokat... (póda) Tűnődés Ahogy feljössz a metróból, eléd tárul a Vencel király által,,őrzött" tér. A világhírűvé vált prágai városközpontban e lovasszobron, a klasszicista lakóházakon s a Nemzeti Múzeumon kívül más nevezetesség úgymond nincs. Miért nyűgöz le, miért ragad magával mégis a pár száz méteres utca? Hisz nem először jössz fel itt a föld alól a térre. Nem először ballagsz ide este, amikor nappali fényt árasztanak a kirakatok, s a kávéházak ragyogó neonjai. Nem először sétálsz el a tér aljáig s vissza. De gyertyát ugye még nem gyújtottál a szobor talapzatán? És nem gyújtottál gyertyát Jan Hus, Jan Palach és Jan Zajíc emlékére sem? Eddig. Itt. Nem először jársz a téren, ugye? S csak most döbbensz-rá igazán, hogy itt közelebb vagy Európához... Szitás Gabrje,|a Mai történet Fiatal házaspár, két és fél éves gyerekkel. Apuka, anyuka dolgozik, a kicsi a nagyinál, aki leszázalékolt nyugdíjas. A gyerek már aranyosan beszél, mindjobban ragaszkodik a szüleihez, különösen az anyucihoz. Szeretne minél több időt tölteni vele. Anyuci is érzi azt a ragaszkodást, és esténként sírva jön el a nagyitól, hiszen korán reggel újra dolgozni megy. Minden este könyörög a férjének, hogy maradhasson otthon a kicsivel, hadd legyen egy kicsit valóban anyuka, persze talán maga sem gondolja komolyan, amit mond, hiszen képtelenek lennének megélni csupán a férj keresetéből. A férj megértő és dühös. Megértő a feleségével szemben, mert átérzi ö is az anyai szív érzéseit. És dühös önmagára, mert nem tudja a problémát megoldani. Nem mondhatja az anyának, hogy végezze anyai kötelességeit, mert egyedül nem tudja szavatolni a család szociális biztonságát. És erről nem ö tehet. Úgy véli azonban, nincs egyedül ezzel a problémával, hogy fiatal családok százait, ezreit foglalkoztatják ezek a gondok. És ha ez így van, akkor már nem csak ennek az.apukának lenne a feladata a lecke megoldása, hanem valaki másé. A megoldás pedig aligha tűr halasztást ... Rácz László, Fülek
