Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-13 / 15. szám

Új kerttulajdonosoknak: A haszon- és a díszkert egysége A kert díszítöértéke és gazda­sági haszna, vagyis az ápolt nö­vények esztétikai hatása és ter­melési értéke sohasem választ­ható el teljesen egymástól. Fo­kozottan igaz ez akkor, ha a kert rendeltetése kettős: egyrészt meghatározott termesztési célo­kat szolgál, másrészt lakókert­ként, üdülókertként is használ­ható. A vegyes kertek területét elő­nyös két részre bontani: a lakó- pihenő funkciókat szolgáló kert­részre, és a gyümölcsfákkal, szőlővel, zöldségnövényekkel betelepített haszonkertre. A la­kó-pihenő kertrészt az épület mellett úgy előnyös kialakítani, hogy az élőkért területéhez és a kert utcai bejáratához is jól illeszkedjen. Az épület és az ut­ca közötti élőkért elsősorban díszkert jelegű legyen. Az épü­lethez vezető járda, esetleg gép­kocsibehajtó mellett díszfák, díszcserjék, egynyári virágok, ápolt gyepfelületek kapjanak he­lyet. A haszonkertrészt a telek hát­só területén előnyös kialakítani. A konyhakert, a zölséges jó, ha az épülethez közelebb kerül, na­pos helyre, vízforrás mellé. A gyümölcsös a kert legvégébe települjön, ahol a trágya- és komposzttelepet is el lehet he­lyezni. A lakó-pihenő kertrész térala­kításának jelentőségét nagymér­tékben befolyásolja a telek mé­rete és az épület elhelyezkedé­se. Kis telkeken csak egy ilyen tér alakítható ki. Különálló tér formálható az oldalkertben és az elökertben. A növényfalak ma­gassága legyen arányos a tér hosszúságával és szélességé­vel. Kis kertekben ez különösen fontos, mert a túl magas és sötét lombszínú fákból álló térfalak szűkítenek, nyomasztóan hat­nak. Itt inkább élénkebb, világo­sabb színű magas cserjéket vagy kis és középmagas fákat ültessünk. A költségek és a munka szempontjából előnyös, ha a te­rep megközelítően vízszintes vagy enyhén lejtős, sík felületű. Ilyen esetben jó, ha az épület földszinti padlóvonala a terep fö­lött mintegy 30 centiméterrel ma­gasabban helyezkedik el, és az épület körül a terepet úgy alakít­juk ki, hogy a csapadékvíz az épülettől minden irányban elfoly­jon. A kerti tér közepét kissé kimélyítjük és a széleken meg­emeljük. Az enyhén homorú te­repfelszín elsősorban a csapa­dékvíz összegyűjtését segíti elő, de a szélek megemeléséből adódó optikai hatást egyúttal a kis kertek méreteinek látszóla­gos növelésére is felhasznál­hatjuk. Az épületből a kertbe való kilépés helyén kerti teraszt vagy nagyobb burkolt felületet érde­mes létesíteni. A nyitott teraszo­kat az épülethez kapcsolt pergo­lával, lugassal árnyékolhatjuk. Ha szintben jól illeszkedik a te­rephez, korláttal sem kell körül­venni. A teraszon vagy ahhoz kapcsoltan csoportos ülőhe­lyeket,' pihenöszékeket, nyug­ágyakat helyezhetünk el, de he­lyet kaphat itt kisebb vízfelület, 000! 0©0Ö; medence, madáritató és sza­badtéri sütő-fözó hely is. A fák kiválasztásakor és he­lyük kijelölésénél vegyük figye­lembe, hogy ezek lesznek a kert meghatározó növényei. A kert többi növényanyagát a fákhoz kell illesztenünk, hogy harmoni­kus egységet alkossanak. A fá­kat a térhatárok mentén csoport­ba, foltba telepítsük, kerüljük a merev, szabályos ültetést, a szimmetrikus elrendezésű fa­csoportok nem kiskertbe valók. A választék néhány fajból álljon, s inkább alacsony és közepes termetű fákat telepítsünk. A kerí­téshez, az épülethez 2,5-3 mé­ternél ne ültessünk közelebb, ablak elé ne telepítsünk fát, főleg fenyőt ne! A cserjék változatos alakjuk, lomb- és virágszínük, díszítő ter­mésük révén a kert képét gazda­gítják'. Fák alá, épület mellé ár- nyéktúrő fajokat ültessünk. A jól társuló, sarjadó tövű cserjéket nagyobb csoportban, a magá­nyosan előfordulókat szórtan, szoliterként telepítsük. Három­négy meghatározó faj uralja a te­ret, a többi ezt egészítse ki, dí­szítse fel. A cserjék kiválasztá­sánál vegyük figyelembe a virág­zás, a termésérés idejét. A cser­jéket a térhatárok mentén taka­rásra, a zaj, a por és az erős szél elleni védelemre is használjuk, de védenek a kíváncsi pillantá­sok elöl, biztosítják a kert intimi­tását is. Az egynyári virágok és az évelők a kert hangsúlyos díszítő­elemei. Virágágyban tömege­sen, a különösen szép fajokat egyedenként foltokban ültessük, semmi esetre sem ötletszerűen bárhová. Elsősorban a bejárat, a terasz és az ülőhelyek mellé vagy az ablak alá valók, ahová kilátunk. A gyepfelület ugyanolyan ér­tékes eleme kertünknek, mint a térfalat képező fák vagy cser­jék. Lehetőleg egybefüggő, nagy foltot alakítsunk ki, a szétapró­zott, tagolt felületek zavaros összhatást adnak, és kezelésük, fenntartásuk is nehezebb. A haszonkert növényanyagá­nak megválasztásánál a ter­mesztési szempontok, a család igényei és lehetőségei döntenek. A növények elrendezését a tér­igényük és a művelés, kezelés helyszükséglete szabja meg, de esztétikai szempontból sem kö­zömbös népi megjelenésük. A gyümölcsöskert kialakítására a geometrikus rend a jellemző. Ezt diktálja a célszerűség. (Kertészet és Szőlészet) A kertbarátoknak, de főleg a háztáji szerződéses zöldségter­mesztéssel foglalkozóknak minden évben nagy gondot okoz a fólia beszerzése, méretre szabása és vasalása. Ezen próbált enyhíteni a Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének dióspatonyi alapszervezete, amikor évekkel ezelőtt fóliavasaló kisüzemet nyitott. A szolgáltatásnak az idén különösen nagy hasznát vették a kertbarátok, hisz volt^kinek a szélvihar háromszor is széttépte a fóliasátrát. A kisüzemben még napjainkban is bőven akad dolguk az ügyes kezű lányoknak-asszonyoknak, hisz megrende­lésre a környékbeli kertbarátoknak is készítenek méretre szabott fóliaponyvát. (Kádek Gábor felvételei) 13 1990. IV. 13. Tallózás Borkén helyett méz? A gyümölcsök és gyümölcslevek, valamint a bor bamu- lása-barnatörése ellen jó fél évszázada szulfitokat használnak, ami egészségügyi szempontból nem éppen ideális. Főleg ezért figyelmet érdemlő á Föld Népe köz­leménye, mely szerint az amerikai kutatók rájöttek, a szulfitok mézzel tökéletesen helyettesíthetők. Szobahőmérsékleten 1-10 súlyszázalék méz elegendő a keze­léshez. A méz alkotórészei rövidesen egyesülnek a gyümölcsből származó fe­nolokkal, a létrejött makromolekulák ki­csapódnak, s átfejtés után többé nem kell tartani a gyümölcslé bámulásától. Sót. A borászatban a méz kedvezően hat az élesztők tevékenységére. Kála, már nem csupán fehérben. A hollandiai virághagymatermés legjavá­nak bemutatását szolgáló, lissei Midwin- terflora kiállítás mindig kínál valamilyen meglepetést. A legutóbbi seregszemle egyik különlegessége a színes kálák nem mindennapi bemutatója volt, de sokan megcsodálták az apró narancsszínű ha­rangocskákkal ékeskedő Sandersonia auriantiacáf (Dél-Afrikából származó lili­omféle), a kardvirágra emlékeztető, pi­ros, fehér és rózsaszín változatban sza­porított Schizostylis coccineát a kolum- biából származó Eucharis amazonicát, valamint a lovagcsillag (Hippeastrum) sárga Pioneer és narancsvörös Jaffa vál­tozatait, olvastuk a Kértészet és Szőlé­szetben. A kertbarátok is segítenek. Egyes virágfélékből 500-1000 négyzetméteren megtermelhető az ország évi vetőmag­szükséglete, ezért a nagyüzemek nem nagyon érdeklődnek a szaporítás iránt, ami ráadásul meglehetősen munkaigé­nyes is, tudtuk meg a Záhradkár múlt havi számából. Ezért jól jön a kertbarátok segítsége, akik évi átlagban mintegy 25 hektáron hozzávetőlegesen 3 millió koro­na értékben termelnek virágmagot a Se- mex részére. A zöldségfélék vetőmagjá­nak előteremtéséhez megközelítőleg ha­sonló segítséget kap a vállalat a kertbará­toktól. (ká) Fagyfoltos és odvasodó fák kezelése A nálunk termesztett gyümölcsfajok illetve fajták közül némelyek számára még Dél-Szlovákia éghajlati viszonyai is kedvezőtlenek, s erre a fák meglehetősen érzékenyek. Ezért van az, hogy egyes gyümölcsfák életük folyamán többször fagykárt szenvednek. És itt nem kizárólag a termórügyek elfagyására gondolunk, de a törzs, a kéreg károsodására is. Az almafajták közül első helyen az Amerikából származó Starkrimsont kell megemlíteni, melynek törzsén igen gyak­ran jelentkeznek nekrotikus foltok. Szerencsére, a fa vi­szonylag jól elviseli ezt a károsodást, sót, az esetek zömé­ben maga felújítja a károsodott részt. A fák törzsének károsodására mínusz 25-28 fok hideg­ben kerül sor. A fagykárnak leginkább a barackfák vannak kitéve. Mégpedig azért, mert ezek korán - novemberben és decemberben - alusszák mély téli álmukat, s januárban és februárban már ébredeznek. Nálunk viszont éppen ekkor van leghidegebb, illetve ekkor a legveszélyesebb a hirtelen höingadozás. Ezért javasolják a fák kérgét bemeszelni vagy alaposan megpermetezni 15 százalékos mészoldattal. Néha a nyulak is komoly kárt tesznek a fákban. Riasztá­sukra speciális szereket forgalmaznak (Ravar, RPZ, Morsu- vin), melyeket a fák törzsére kell permetezni, illetve kenni. Ha fagyfoltot észlelünk a fán (a sérült helyek színe fahéjbarna, idővel a kéreg felhólyagzik, majd lehullik, s előtű­nik a kiszáradt fás rész), az elhalt kérget azonnal fejtsük le és az egészséges kéreg szélét, valamint a lecsupaszított fa­részt zárjuk le oltóviasszal vagy fasebkátránnyal. Ezzel egy időre konzerváljuk a sérült részt, elodázzuk a korhadást, évekkel meghosszabbíthatjuk a pusztulásra ítélt fa élettar­tamát. Odvas fát ma már csak házikertekben látni, mert ilyen fákat a nagyüzemi ültetvényekben nem tűrnek meg. A jól termő, értékes fákat a háztájiban egy időre megmenthetünk a pusztulástól, ha van időnk és kedvünk a sebek kezelésével bíbelődni. Az odvasodó részt a kemény fás részig alaposan ki kell tisztítani (pl. egy vályúszerűen meghajtított véső segítségével), majd alulról lyukat kell fúrni a sebhez, hogy kicsurogjon belőle a felhalmozódott viz. Ezt követően a se­bet kenjük be fasebkátránnyal, majd ha megszikkadt, az egész lyukat tömjük be betonhabarccsal és száradás után mázoljuk be latex-festékkel. Ne feledkezzünk meg a kezelt fa megfelelő rögzítéséről, különben a tömés helyén erősebb szélben vagy a termés súlya alatt könnyen eltörik. Belucz János mérnök, kandidátus *

Next

/
Thumbnails
Contents