Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
üasárnap 21 199 0. IV. 6. Az atkák az utóbbi években a szóló rettegett kártevőivé léptek elő. Közülük a közönséges vagy kétfoltos takácsatka meg a piros gyümölcsfa-takácsatka nyár végére szaporodik el annyira, hogy a kártevők szívogatása nyomán a levelek előbb sárgásvörös, majd barnás színre váltsanak. A gyakorlati tapasztalatok egyértelműen arra utalnak, hogy a növényvédelemben elter- jedten használt foszforsavészte- rek és piretroidok hatására növekszik e kártevők állománya. Az ok: ezek a vegyi készítmények a nevezett kártevők természetes ellenségeit is irtják. Erős fertőzés esetén sem a fürtök, sem a vesszők nem érnek be. Egyes körzetekben a szóló- gubacsatka okoz tetemes károkat. A levelek színén képződő dudorok árulkodnak a kártevők jelenlétéről. Ezt a peronoszpó- ráéhoz hasonló tünettől könnyű megkülönböztetni, hisz a kezdetben fehér szöszös bevonat a fonáki részen barnává változik. A szűznemzéssel szaporodó kártevő a szóló erinózisnak mondott szöszösödését, a hajtások rövidülését és a hozam csökkenését okozza. A szőlőlevélatka elterjedése levélfodrosodáshoz vezet, amit szaknyelven akarinózisnak nevezünk. Gyakori tünet, hogy az alsó levelek korán megbámulnák, elszáradnak. A fertőzött leveleken, ha fény felé fordítjuk, színtelen vagy sárgás foltokat fedezhetünk fel, s a levelek fodrosodnak. Az említett kártevők fékentar- tásának alapja a jól időzített permetezés, amihez a rajzás pontos megfigyelése nyújthat segítséget (ragasztóval megkent papírcsíkok kihelyezése). A téli lemosó permetezéstől általában nem várhatunk komoly eredményt, mivel pl. a Nitrosan készítménynek nincs atkaöló hatása, ráadásul a kétfoltos takácsatkák gyakran nem a tőkén, hanem a talajban telelnek. Vagyis sokkal fontosabb a kora tavaszi lemosó permezetés, amit napos időben, 10-15 fokos melegben kell elvégezni. Felhasználható a Sulka 4-5 százalékos, a Polybarit 3-5 százalékos, a Sulikol K 2-3 százalékos, vagy az Oleoekamet 1 százalékos töménységű oldata. Az utóbbi rügypattanástól a hajtás 6-7 cm-es hosszúságának időpontjáig használható. A tenyészidöben használatos Ronilan és Sulikol K atkagyérító hatása szintén említésre méltó, ám hangsúlyozni kell, hogy a jól időzített kora tavaszi kezelést semmi más nem pótolja. Szalai László Rajzáskor permetezzünk Sötét tojófészket A tyúk csöndes, nyugodt és sötét helyen szeret tojni. A speciális tojófészkek használata főleg a háztájiban is terjedő, mélyalmos tartásnál előnyös, mert csak így tehet elkerülni az alomra tojást, a tojások szennyeződését, károsodását. öt tyúkra számítsunk egy tojófészket, amely 25 cm széles, 35 cm mély és ugyanilyen magas legyen. Ebben a tyúk kényelmesen elfér, viszont arra szűk, hogy egyszerre ketten üljenek benne. Az új tojófészket ki kell bélelni szénával vagy forgáccsal, később az alom elmaradhat. A tojásgyűjtés egyszerűbbé válik, ha olyan tojófészkeket készítünk, melyeknek az alja a középpont felé lejt és a közepén lyuk van. így a megtojt tojás kigurul a fészek alatt kifeszített csibedrótra vagy gumilapra, ahonnan elég naponta egyszer összeszedni. A jércéknek még a tojástermelés megkezdése előtt egykét héttel ajánlatos behelyezni a tojófészket, hogy legyen idejük megszokni. (fn) Répalegyek és drótférgek ellen A magot mélyen lazított és humuszban gazdag talajba vessük, amely porhanyós, és nem tartalmaz göröngyöt, követ. A talaj kémhatását is érdemes megvizsgálni. Ha nagyon savanyúnak mutatkozna, akkor szórjunk a talajra mész- kóport. A sárgarépának az enyhén savanyú vagy közömbös kémhatású talaj kedvez. A répalégy kártételének megelőzését a következő módszerekkel kísérelhetjük meg. Keverjünk egy csomag maghoz egy pohár őrölt, friss, fel nem használt kávét, és a maggal együtt vessük el. A kávé illata átjárja a talajt, megtévesztve ezzel a répalegyet. A tapasztalatok szerint az egész termesztési idény alatt elkerülik a károsítok a sárgarépa ágyását. Ha már elvetettük a magot, még akkor sem késtünk el a védelemmel. Ha a kis növény már 5-7 cm magas, akkor vegyünk fél liter nyers, nem finomított melaszt, tegyük hat liter vízbe, keverjük össze, és öntsük a répasorokba. A régi falusi kertekben a zöld- ségágyást mindig körültúzdelték dughagymával és ott egészséges sárgarépa termett. Lehet, hogy ilyen tapasztalás adta az alapot a következő eljáráshoz. Gyűjtsük össze a konyhában a hagymahulladékot és amikor már van 100 grammnyi, akkor tegyük hibátlan zománcú vagy saválló műanyag edénybe, öntsünk rá egy liter lágy vizet (ha lehet esővizet), és hagyjuk megerjedni. Az erdejés kb. egy hét alatt lezajlik. Ezután szűrjük, és az így kapott levet 1:20 arányú hígításban öntsük a sárgarépa sorai közé. Ezt a műveletet hetenként kétszer ismételjük meg. Jó, ha a szűrés után fennmaradt hagymahulladékot mulcsként a sorokban szétterítjük. Ha fahamut szórunk a sorok közé, megvédjük növényünket a drótférgektől. (Organic Gardening and Farming Magazine) A hajtatott karalábé az egyik legfontosabb tavaszi vitamin- ÍS* forrásunk (Lórincz János felvétele) Segít a friss zöldség Az élő szervezetek többsége képes maga előállítani a számára szükséges C-vitamint. Sajnos az emberi szervezet nem tartozik közéjük, ezért a táplálkozásunkat kell úgy megoldanunk, hogy mindenkor hiánytalanul kielégítsük C-vitamin-szükségletünket, s ezzel megelőzzük a hiánya esetén jelentkező gyengeséget, étvágytalanságot, közönyt és megtartsuk szervezetünk jó ellenálló képességét, elejét vegyük a tavaszi fáradtságnak. A szükséges C-vitamin a tavaszi hónapokban is pótolható természetes úton. Mondjuk a lakásban is hajtatható zsázsával, korai salátával vagy hónapos retekkel. Ezek 100 grammonként 50-60, 8, illetve 22 mg C-vitamint tartalmaznak. A hagymafélék közül a zöldhagyma, a téli sarjadékhagyma és a salottahagyma 20-25, a snidlingként is emlegetett metélöhagyma - amit télen akár virágcserépben is hajtathatunk ugyanúgy, mint a salottát - átlagosan 70 mg C-vitamint tartalmaz 100 grammonként. Petrezselyemzöldböl keveset fogyasztunk, mégis az egyik leggazdagabb C-vitamin-forrásunk. Ugyanis 100 gramm friss zöldben T90 mg C-vitamin található. Hidegtálak díszítésére, saláták készítésére is ajánlatos használni. A választékot bővítheti a nálunk egyelőre kevésbé ismert salátacikória. A hajtatott gyökerek 10-20 cm-es levélrózsáiból saláta készíthető, 100 grammjában 5-10 mg C-vitamin van. Az április végén, májusban piacra kerülő karalábé 100 grammjában átlagosan 40, az utóbbi időben közkedveltté vált, télen is jól tárolható Gigant karalábéban 70 mg C-vitamin található. Fontos vitaminforrásunk még a káposzta, a fekete retek, torma, bimbós kel, póréhagyma, zeller, vörös- és fokhagyma, a savanyú közegben tartósított, pirosra érett csemegepaprika, valamint a nyers fogyasztásra gyakran ajánlott savanyú káposzta. Az utóbbiban 100 grammonként 20 mg C-vitamin lehet. Hegedűs András Kertészötlet TÉRELVÁLASZTÓ, , RIBISZKÉBŐL Ha szóba kerül, hogy jó volna eltakarni a komposzttelepet vagy sövénnyel különválasztani a haszon- és pihenőkertet, nem tudni miért, de a kertbarátok többsége azonnal lombhullató vagy örökzöld díszcserjékre gondol. Pedig nagyon szép sövényt alakíthatunk ki például a huzalos támrendszer mellett nevelt, legyezöszerűen elrendezett és rögzített ribiszkéből is, amely ráadásul hasznot is ad. Ha valakit megfogott az ötlet, a faiskolákban a Detvan piros-, a BO 71 fehér, illetve BO 756 fekete ribiszkét keresse. Amint az ábra is mutatja, négy év alatt akár 2 méter magas összefüggő sövényt nevelhetünk a ribiszkéből. Ugyanez érvényes a nálunk is teret hódító tüskétlen szederre, csak annak erősebb támrendszer kell (lásd lapunk idei 2. számát). (ká) A bogyósok környezeti igényei A piros ribiszke a középmély ter- mőrétegű, jó vízgazdálkodású, közömbös vagy enyhén savanyú talajokon termeszthető sikeresen. Érzékeny a magas mész- és sótartalomra. Ha a talajvíz egy méter körül van, a piros ribiszke kipusztul. Jól díszük az enyhén lejtős északnyugati, északkeleti domboldalakon. Az erős, közvetlen napsugárzást nem túri, ezért déli oldalra ne ültessük. A tavaszi fagyokra érzékeny. A fekete ribiszke a hűvösebb, pá- radúsabb termesztőhelyet kedveli, öntözés nélkül nem termeszthető eredményesen. Más igényei megegyeznek a piros ribiszkével. A köszméte termesztésének hazánk éghajlata kedvez, bár a nyári forróságtól sokat szenvednek a növények. A középkötött, humuszban gazdag talajokat kedveli. Északi tájolású, magasabb lejtőkön sikeresen termeszthető. A málna a középmély rétegű, humuszban gazdag, homokos vályog, vályogtalajokat kedveli. Az erősen kötött, mészben gazdag talajok nem alkalmasak a málna telepítésére. Fény- és vízigényes növény. Magas talajvízállású területeken kipusztul. A tavaszi fagyokra nem érzékeny. A szeder igénye a málnához hasonló, de a szárazságot jobban tűri. Fénykedvelő, árnyékban keveset terem. A szamóca rendkívül vizigényes, öntözés nélkül nem ajánlatos termeszteni. Hazánk éghajlata megfelel a szamócának, de a tavaszi fagyok károsítják. Erősen szeles helyekre ne telepítsük, mert a talaja könnyen kiszárad, gyümölcse törődik. Sovány, szélsőséges talajokon nem termeszthető. A humuszban gazdag, középkötött, jó vízgazdálkodás ú talajokat kedveli. A magas talajvízre érzékeny, ilyen helyeken hamar kipusztul. (Keszö) "i. »
