Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
A sárga, barokk épület régebbi, 1879 márciusában avatták fel mint Vigardát, azaz Vigadót, benne a színházteremmel. ,.Bizony tett volt! Az országban a legelsők között építeni kőszínházat, és akkor, . amikor az a sokat emlegetett »kultúrigény« csak nagyon kevesekben élt, de élt a hit is, hogy a hely szellemét színház nélkül megteremteni nem lehet... fejet hajtunk a ke- mény-akaratú elődök előtt, akik kő- színházat emeltek a faluban, mondhatnám úgy is, hogy a pusztaság kellős közepén... jól tudván, hogy Thália hajlékában is templomba járnak...“ - olvasható a békéscsabai Jókai Színház 30. évadának alkalmából kiadott műsorfüzetben. A 30. évad pedig az 1983/84-es volt, ami azt jelenti, hogy a színház alakulásának, első előadásának időpontját az ötvenes években kell keresnünk. Igen, 1954-et írnak, amikor állandó társulattal megkezdi működését a békéscsabai színház, még abban az évben megtartja első premierjét is (Jókai: Az arany ember). Addig, vagyis hosszú évtizedeken rries Békéscsabára szerződni, mert odafigyelnek rám, törődnek velem, mert menedzselnek, mert híressé akarnak tenni. Ez megkönnyíti szer- ződtetési lehetőségeinket.- Hogyan jellemezné a színház belső életét?- Együtt élünk, reggel nyolctól éjjel egyig. Mindenünk megvan ebben az épületben. Itt mindenki segít mindenkinek. Persze, az intrikák bennünket sem kerülnek el. Részben jó, hogy nincs tévé, film, szinkronizálás stb. - nem forgácsolódik szét a színész. Csapatmunka folyik. Ezeket az előnyöket próbáljuk meg kihasználni, de a hiányzó jövedelmet nem tudjuk pótolni. Ezért magánvállalkozásokkal próbálkoznak művészeink. Nem minden rossznak az az oka, hogy mennyire vagyunk a fővárostól, lásd Kaposvárt vagy Nyíregyházát. Védekező reflex működik abban, aki így érvel, vagyis a nagy távolságban látja a bajok okát.-A mi komáromi Magyar Területi Színházunkhoz és kassai Thália Színpadához hasonlóan az önöké is tájoló színház. Ez nyilvánvalóan küTeátrum a pusztaság közepén át csak vendég volt a színházművészet a városban. Azóta szüntelenül jelen van, de nemcsak a városban, hanem Békés megye, a Viharsarok számos más településén is, merthogy a Jókai Színház tájoló teátrum. Mintegy négyszáz bemutatót és több ezer előadást tartott indulásától napjainkig, amikor például ebben az évadban többek között olyan darabok szerepelnek műsorán, mint Száraz György A nagyszerű halál című drámai játéka, Határ Győző misztériumjátéka, a Jézus Krisztus születése, Ephraim Kishon (Kishont Ferenc) A házasságlevél című vígjátéka, ezenkívül több zenés darab, például Müller-Tolcsvay-Bródy Doctor Herz című musicalje, Kan- der-Ebb-Fosse Chicagóba. Szándékosan hagytam a végére Shakespeare Hamletét, melyet először mutatott be a Jókai Színház, csabai látogatásom előtt néhány nappal. Ahogy hallottam, voltak, akik lelkesen fogadták a hagyományostól lényegesen eltérő felfogásban készült előadást, a „kamasz Hamletet“, mások túl merésznek tartották, a mű megcsonkításáról, Shakespeare szellemétől idegen alkotásról beszéltek. Én magam, sajnos, nem láthattam az előadást, melynek rendezője Tasnádi Márton, aki egyben a színház főrendezője is, 1988-tól. Szegeden, Pécsett dolgozott korábban, majd a rádióban. Rencz Antal főrendező távozásával, aki egyébiránt jó ismerősünk, kassai rendezései révén, „vákuum keletkezett" a békéscsabai színházban, így pályázatot írtak ki a főrendezői posztra.- Megnyertem, így kerültem ide - mondja Tasnádi Márton. - Ennek ellenére, továbbra sem értek egyet a pályázati rendszerrel, mert nem szakemberek bírálják el a munkákat. Ha ók döntenének róluk, fölösleges is lenne a pályázat, ugyanis a szakmabeliek ismerik egymás képességeit. Amit a pályamunkámban összeírtam, melyet egyébként a népszínházra építettem, arra jó csupán, hogy legalább tudok nyilatkozni. Röviden:'a pályázat nem a szakmának kell.- Egy olyan színházhoz került, mely évek óta nem tartozik a magyar élvonalba, legalábbis kevesebbet hallani róla, másrészt jönnek-men- nek itt a színészek, rendezők, magyarán nagy a fluktuáció.- Ez így van, rajtam kívül jelenleg egy rendezője van színházunknak, szükség van tehát vendégrendezök- re, hol hétre, hol tíznél is többre, mint például az elmúlt évben. Ami a társulatot illeti, teljesen átstrukturálódott, megfiatalodott.- Gondolom, ebből a szempontból eleve adva volt itt a lehetőség „kamasz Hamlet“ - koncepciójának megvalósításához.- Szeretek a fiatalokkal dolgozni, több bennük az ambíció, munkakedv, általában. És róluk szólni, akár a Hamlettól, mely úgy jött, hogy Shakespeare-t játszani kell, és ha már, akkor a Hamletet, ez érdekli leginkább a nézőt. A főrendező Tasa minisztérium, a megyei tanács, a szlovákok demokratikus szövetsége. Létre is jött a kapcsolat, azzal a szándékkal, hogy a kölcsönös vendégszereplések révén az itteni szlovákok, illetve a szlovákiai magyarok anyanyelvükön élvezhessenek egy-egy színházi előadást. Számomra csalódást jelentett, hogy amikor először szerepelt nálunk a zólyomi színház, az itteni szlovákok szinte semmilyen érdeklődést nem tanúsítottak előadásuk iránt. A délutánin mégcsak voltak diákok a szlovák gimnáziumból, „beszervezték" az iskolásokat, de az estiről elmaradtak a felnőttek, a szlovákot anyanyelvűkként beszélők. Holott főképp miattuk kezdeményeztük az egészet. A zólyomi színház tagjai, szlovák kollégáink is csodálkoztak. Ez a legjobb helyzetben, amiként a legtöbb magyarországi színház sem, elég, ha csak a dolgok anyagi oldalára pillantunk.-Tudomásul kell vennünk helyzetünket: Viharsarok, Délalföld, sok kilométerre a fővárostól. Ezenkívül négy szomszéd megye színházai körülöttünk, Szolnok, Szeged, Kecskemét, Debrecen. Az életszínvonalat tekintve pedig: Békés megye most. Magyarország Szabolcs-Szat- márja. Legalacsonyabb az értelmiségiek száma, legalacsonyabbak a jövedelmek, legnagyobb az elvándorlás. Eléggé terhes a táj történelmi múltja, erős ipar helyett elmaradottságot örököltünk. Ráadásul több nemzetiségű megye vagyunk. De Látogatás a békéscsabai Jokm i Színházban nádi kiosztotta a darabot Tasnádira, a „beosztott" rendezőre. Rendeztem már itt musicalt, krimit, zenés játékot, úgy éreztem, itt az ideje, hogy egy klasszikust is letegyek az asztalra. Az én Hamletem valóban kamasz, fiatalok a barátai is, és tulajdonképpen mindenki a környezetében. Kevésbé érdekel az érett férfi tépelódése. Érdekesebb, fontosabb téma ma Magyarországon a pályakezdő fiatalok indentitásza- vara, izgatottsága, mint az elesett férfié. Azok problémái, akik nem tudják, hová álljanak, mondjuk, politikailag. Az is foglalkoztat, hogy az iskolában mindenre megtanítják őket, csak arra nem, hogyan kell közlekedni az életben. Már Hamlet korosztálya is korrumpálódott. Fortinb- ras gyerek az én felfogásomban, már csak - vagy még - az ő reflexei jók. Minél többet él az ember, annál inkább romlanak a reflexei. A másik, amiért gyerek: ő a jövő, a lehetőség. xxx Dr. Keczer András az indulástól kezdve a színházban, a színházzal él. Hetvennégytől ügyvezető igazgatója, nyolcvantól igazgatója. Mindjárt beszélgetésünk elején olyan szálakat, közös pontokat keres, melyek á szlovákiai színjátszáshoz is kötik Békéscsabát. Újra felvetődik Rencz Antal neve, majd azoké a csehszlovákiai magyar színészeké és rendezőké, akik Magyarországra kerülve, ott maradva, Békéscsabán is megfordultak.- Hatvanhatban baráti kapcsolat és együttműködés kialakítását kezdeményeztük a zólyomi Jozef Gre-. gór Tajovsky Színházzal. Támogatta hatvanhatban volt, mi hatvanhétben viszonoztuk a látogatást. Javasoltuk, hogy készítsünk az iskolások számára irodalmi műsorokat is, de ettől elálltak barátaink. Ennek ellenére, az ó újabb vendégjátékuk alkalmával, megteremtettük a lehetőséget arra, hogy műsort adjanak az iskolásoknak. Vallom, ha az itteni szlovák gyerekeknek adunk, a mi gyerekeinknek adunk. Aztán hatvannyolcban megszakadtak a kapcsolatok, ehhez hozzájárult az ottani folytonos igazgatóváltás is.- Azóta nem is történt semmi?- De igen. Hetvenháromban újra felvettük a kapcsolatot, s tartott nyolcvanötig. De inkább formális volt. Odáig jutottunk el, hogy egyszer rendezőt és díszlettervezőt cseréltünk. És minden évben küldöttség ment tőlünk a zólyomi várjátékokra, tőlük pedig a gyulai Várszínház előadásaira érkezik delegáció a mi vendégünkként. No meg üdültetési lehetőségeket hozott a kapcsolat. Nyolcvanhétben aláírtunk egy újabb, kilencvenig szóló megállapodást, de azóta sem történt semmi. Azt meg kell mondanom, hogy szlovák kollégáink mindenkor udvariasak voltak, amit ígértek, megtartották. És meggyőződésem, nem rajtuk múlott, hogy ez a kapcsolat így alakult. Magyarország rossz gyerek volt, akit nem ajánlottak az instrukciókban. A hatvanhatos csalódás mindenesetre rádöbbentett a felelősségünkre. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy az itteni szlovákságot ne érdekelje az anyanyelve. Éppen ezért élővé kell tenni ezt a kapcsolatot.- Érzem szavaiból, saját ügyének is tekinti az együttműködést, holott maga a békéscsabai színház sincs soha nem szabad elfogadnunk, beletörődnünk ebbe a helyzetbe. Úgy értem, meg kell küzdenünk azért, hogy ott legyünk a magyar színház élvonalában, ne a futottak még között, Ez iszonyatosan nehéz feladat.- Vagyis nemcsak gazdasági jellegű gondjaink vannak...- Kezdem a rendezőnél. Én nem hiszek az ilyen vagy olyan centrikus színházban. De az biztos, hogy a rendező tehetsége és, hangsúlyoznám, egyénisége meghatározza a műsorterv, a társulat, az előadás, végső soron az egész színház karakterét. Jó rendező viszont csak oda szerződik, ahol jó társulat van, ahol rendezői elképzeléseinek befogadására megfelelő közönség van, és ahol anyagi fedezet is van elképzeléseinek megvalósításához. Ilyen színház meg csak ott alakulhat ki, ahol erős a dramaturgia. Új drámák kellenének, írók, akik ennek a színháznak írnak. Csakhogy az írógárda szívesebben ír olyan színháznak, amely nem negyvenszer mutatja be egy-egy darabjukat, és amely reflektorfényben áll a tömegkommunikációs eszközökben. És itt bezárul a kör, melyből azonban nem szabad kiállni, nem is lehet. De megalkudni sem szabad. Na már most, nekünk itt, Békéscsabán mindenkori munkánk, hogy színészegyéniségeket neveljük a pályakezdőkből és a „régiekből”, akik képesek a megújulásra. Csakhogy amikor ezekből az emberekből színészegyéniségek válnak, elmennek Békéscsabáról. Részben érvényes ez a rendezőkre is. A hiányt vendégrendezökkel pótoljuk. Ennek a kényszerhelyzetnek a hátránya, hogy a rendező nem él együtt a színházzal hosszabb távon, hiszen egy-egy előadásra, legfeljebb egy idényre szerződik. Előnye: érdelön feladatokat jelent. Hogyan tekintenek önök ma a tájolásra? Megéri? Kifizetődik?- Korábban 210 táj- és 200 székhelyi előadást, valamint 12-14 bemutatót tartottunk évadonként. Ma 8 a premierek száma, ebből egy-egy magánvállalkozásban, illetve stúdióbemutatóként készül. 160 a székhelyi előadások száma, 70 tájelöadást tartunk, ennek mintegy a felét megyénkén kívül. Az átlagtelepülések manapság már nem alkalmasak színházi előadásokra, nem is a lepusztult művelődési házak miatt, a körülmények másodlagosak. Úgy mondanám, hogy elhagyjuk azokat a helyeket, ahol nincs lehetőség a közönségigény felkeltésére. Különben már nem kifizetődő tájolni. Békéscsabán sem tudunk 16-22 előadásnál többet tartani, és ebben a „behozott" közönség is benne van.- Eljutottunk a pénzhez. Hétköznapi nyelven szólva - mennyiből élnek? Hogyan tudnak színházművészetet produkálni?- Hagyományosan a legkevesebb állami támogatásban részesülő színház vagyunk. Az előttünk álló is hét millióval kapott többet tavaly, mint mi. Biztos, hogy ez az iszonyatos pénzhiány már a művészi színvonalat is befolyásolja. Ha lenne pénzünk, többet megengedhetnénk magunknak, írókat fogadhatnánk, színészeket, rendezőket. Ez akkor is igaz, ha nem elsősorban a pénztől függ a művészi színvonal. A megyei tanácsunk sokat, a lehetőségeinél többet tesz a színházért. Mégis az a véleményem: a színházak decentralizálása megfojtja és tönkreteszi a magyar színházi életet, a decentralizálásból adódnak az egyenlőtlen feltételek, ezenkívül az anyagiak hiánya vagy megléte szellemi differenciálódáshoz vezet. Egy színház nem lehet csupán egy megyéé, minden színháznak az ország színházának kell lennie, európai szinten. Természetesen, figyelembe véve játszóhelyének sajátosságait. Bodnár Gyula A FŐRENDEZŐ AZ IGAZGATÓ
