Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
1990. április 6. XXIII. évfolyam Ára 2 korona a szabadon hemzsegő dunai szelek a térdéről ebédelő kőműves felszívódtak a tízemeletes betonnövények holt edénynyalábjaiba már csak a radiátor tud róluk az ő emlékezete a földszintig leér rejtett csövekben kotyog a múltja Tőzsér Árpád gyre erősödik a vállalkozók türelmetlensége. Ahogy fogynak a napok, úgy törnek fel belőlük _____mind gyakrabban az indulatok. Tiltakoznak, kivonulnak a parlament elé, kérik a tevékenységük legalizálásához szükséges törvényeket. Csak hát azok késnek. Amint a Szövetségi Gyűlés hivatalából közölték: legkorábban május elsejétől léphetnek életbe. Feltéve, ha addig jóváhagyja őket a törvényhozás. Milyen törvényekről is van szó? Nélkülük talán lehetetlen vállalkozni? Miért vár annyira rájuk az ország, s legalább ugyanilyen izgalommal a külföldi vállalkozók sokasága? Már-már naponta felbukkanó kérdések, melyre a mostani patthelyzet ad kimerítő választ. Azt aligha állíthatnánk, hogy nálunk nem lehet,vállalkozni. Mind több Ímagánszemély, kisközösség vagy éppen vállalati és szövetkezeti kollektíva keresi boldogulását éppen ezen az úton. Gazdasági magukra- utaltságukban nincs is más választásuk. De végeredményben csak addig ~ léphetnek, ameddig nem ütköznek korlátokba. S az e téren érvényes törvényeink bizony nem nagy mozgásteret adnak, az esély- egyenlőségről és az igazi versenyhelyzet kialakulásáról már nem is beszélve. Három gazdasági törvény- tervezet kerül a közeljövőben a Szövetségi Gyűlés elé, kü- lön-külön a magánvállalkozás, a részvénytársaságok és az állami vállalatok kérdéskörét ölelik fel. Valamennyi inkább hetek, mint hónapok alatt készült, utána megtárgyalták a köztársaságok kormányai, a nemzeti tanácsok bizottságai, akárcsak maguk az illetékes törvényhozó testületek. Csak ezt követően kerültek a szövetségi kormány elé. Ám első próbálkozásra mindössze a magánvállalkozásról és a részvénytársaságokról szóló törvénytervezet kapta meg a kormányzat támogatását, az állami vállalatokról kialakított koncepciót akkor nem tartották elfogadhatónak. Nem is annyira lényeges, hogy miért, inkább az kellemetlen: a gazdasági törvények csomagterve végül is nem került legutóbb a parlamenti ülés napirendjére. Sokan törvényalkotásunk lassúságát, rugalmatlanságát hibáztatják ezért. Szinte természetesnek veszik, hogy öt hónap alatt minden szempontból elfogadható vállalkozási szabályokat tesz eléjük az ország vezetése. Olyanokat, amelyek egyszerre lesznek vonzóak és irányt szabóak mind a hazai, mind a külföldi érdeklődők számára. Ugyanakkor garanciákat tartalmaznak, fokozzák a váltakozói kedvet s gazdaságunkban azonos rangra helyezik a tulajdonformákat. Ismereteink szerint mindezeknek az alapvető elvárásoknak nagyobbrészt eleget tesznek a formálódó törvény- tervezetek, csak éppen elodá- zódik életrehívásuk folyamata. Ezek szerint mégiscsak akad csiszolnivaló bennük, és számos jelből lehet következtetni arra: nem is kevés. Nem hinném, hogy a törvényalkotás késéséről kimondottan az időközben hivatalossá vált parlamenti képviselők tehetnek. Szerepe van ebben a hosszadalmas jóváhagyási mechanizmusnak is, amelyen keresztül egy-egy törvénytervezet a Szövetségi Gyűlés elé juthat. Főként a magánvállalkozási játékszabályokat várják már türelmetlenül az emberek. A rendszerváltás után százak, ezrek szinte kiéhezetten vágnak bele sokszor szokatlan, ám a mostani feltételek között egyre természetesebb próbálkozásokba. És teszik ezt azért, mert fantáziát, lehetőséget látnak benne, de sok esetben kényszerhelyzetük sodorja a vállalkozás felé őket. Nem maradhatnak sokáig bizonytalanságban! Ezért isxnyugtat- gatta Alexander Dubcek a parlament elé felvonuló vállalkozókat, s megígérte nekik: április közepén mindjárt első napirendi pontként tárgyalják meg a gazdasági törvénytervezeteket. Ugyanakkor a világ is figyel és türelmetlenül vár, mikor, milyen feltételek mellett léphet a csehszlovák piacra. Mintha a határainkon túl gyorsan megszokták volna: ebben az országban minden olyan fordulatszámon zajlik, mint a november-decemberi politikai őrségváltás. Mélyreszántó gazdasági lépésekhez azonban nem elegendő csak az előző mechanizmus megtagadása, annál jóval többre van szükség. Mostani kormányzatunk arra törekszik, hogy az előző struktúrák folyamatos leépítése mellett mind nagyobb teret kínáljon a vállalkozások kibontakoztatására, a piacgazdasági elemek bevezetésére. Csak mindezek törvényes keretei nem bírnak megszületni. Erre mondják gyakran itthon és külföldön: lassan sietünk. Gyorsabb előrehaladásunkban bizonyára gazdasági terheink is visszatartanak bennünket. Vagy talán még más is? J. Mészáros Károly
