Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla JAZMURAD SADURDIJEV A nagymama kályhája A nagymama szobájában áll egy régi öntöttvas kályha. A papa, amikor rossz hangulatban van, mindig azt mondogatja, hogy el kellett volna már adni ócskavasnak. A mama is porol érte a nagymamával:- Mi szükség van már erre, amikor gázkályhával is fűlhetnél?! Az mégis kényelmesebb, tűzifa se kell hozzá... Mi a nagymamával nagyon szeretjük a mi öreg kályhánkat. A papa és a mama felnőttek, semmire sincs idejük, sietnek, sietnek mindig valahova, és morcosak... Vajon én is ilyen leszek, ha felnövök? Akkor jobb, ha ilyen kicsi maradok. Vagy az is lehet, hogy felnövök, és rögtön nagymama lesz belőlem? Beköszönt a tél, fagy morgolódik az ablak előtt, az udvaron söpri a faleveleket a szél, de nálunk a szobában kellemes meleg van. Finoman füstölög, és vidáman pattog a kályhában a tűzifa, a régi teáskannában rögtön felforr a víz.- Még korán van - mosolyog a nagymama -, igyál egy teát. Még nem akarok aludni. Lerúgom magamról a takarót. A nagymama a kályha előtt topog, méllé állok, nézem a vidáman pattogó lángokat, úgy játszadoznak, mint egy macskakölyök.- Jó meleget ad a mi kályhánk. Érzed? - kérdezi a nagymama. - Mintha élne. A gáz az csak gáz. Még a lángja is kék, nem az igazi. Hozzál csak be egy kis fát! Kifutok a verandára, a kályhát táplálni kell, hogy a mi forró, vöröses kismacskánk, a tűz továbbra is pattogjon és duruzsoljon, és melegítsen bennünket. Amikor délben hazajövök az iskolából, már elaludt a tűz, fekete üszők van a helyén. De a kályha meleg még. Megcsinálom a leckét, és várom az estét, amikor a nagymama ismét felszítja a tüzet. És minden vidám lesz, játszadozik a kismacskánk, fütyülni kezd a szamovár. A papa és a mama, mikor megjönnek a munkából, fáradtak, kedvetlenek, leülnek a tévé elé. A kályha susog, dörmög mindig valamiről.- Nagymama, miről susog a kályha?- Örül, hogy emberek vannak körülötte, hogy még szükség van rá, melegítheti őket.- Papa - hívom ót -, gyere hozzánk melegedni!- Hagyd apádat békén! - pöröl a mama. De a papa felkel, elhelyezkedik mellettünk, hallgat, nézi a tüzet. Aztán a mama is bejön. Ülünk az öreg kályha előtt, hallgatunk, most olyan közel vagyunk egymáshoz. Minek beszélni? S a mi vörös lángú tüzünk lobog, szuszog, pattog. Zümmög a kályha, örvendezik, hogy mind együtt vagyunk. Jaj, de jó most! Kellemes a meleg, senki nem siet sehova. Aztán a sötét ablakra pillantva azt mondja a nagymama:- Akarod, hogy meséljek?- Hát kell azt kérdezni?! Átányi László fordítása DÉNES GYÖRGY Tavaszi capriccio Kék tavasz, zöld tavasz, bimbó-díszben nő a gaz. Ragacsos a világ, pipiskédnek pötty csírák. Mennyi szín, mennyi dísz, megszólal a tenge lie'. Billegő ághegyen a zöldike ráfelel. Erdei hús szelek, fütyüljétek: kikelet! Áradó vízerek, csacsogjátok: kikeleti Cicázó fellegek, suttogjátok: kikelet! Bársonyos levelek, leheljétek: kikelet! Énekeld tiszta ég, vigasságból lesz elég! Fölszárnyal a szívünk, erdő, mező szállj velünk! Van-e kilencfarkú macska? Van bizony. Csak lába, bajsza nincs. Kilencfarkú macskának ugyanis egy kilenc szíjban végződő korbácsot neveznek. E, főleg az egykori angol hadseregben és haditengerészetben fenyítésre használt korbácsnak különben a legtöbb nyelvben kilencfarkú macska a neve. Borzalmasakat lehetett ütni vele. Lényegesen fájóbbakat, mint a szintén hírhedt orosz kancsukával, amely vastag szíjból font rövid nyelű korbács volt. Bár mi tagadás, mindkettőtől cafatokban jött le a megkorbácsolt hátáról a bőr, s ha egyáltalán túlélte a büntetést, a nyoma örökre megmaradt. A kilencfarkú macskával való korbácsolást Angliában 1881-ben, a kancsukával való verést Oroszországban 1885-ben betiltották, s hamarosan más országokban is törölték a korbácsot a büntetöeszközök közül. (kn) Gondolkodom, tehát.,. MÉRNÖKI MUNKA FERKÓ ELHATÁROZTA, HOGY NAGYKORÁBAN CSAK GÉPEKKEL VESZI MAJD KOROL MAGÁT, MÉRNÖK LESZ. MOST, AMINT A RAJZON IS LÁTHATÓ, JÁ- TÉKMODELLT ÁLLÍTOTT ÖSSZE. A KÉRDÉS: HÁNY FORDULATOT KELL A KIS FOGASKERÉKNEK (Y) MEGTENNIE, AMÍG A NAGY FOGASKERÉK (X) EGYSZER KORBE- FOROG? ÖTBEN SZÁZ ÉRTHETŐBBEN: OT TÁLKÁBAN ELOSZTOTTUNK SZÁZ SZEM MANDULÁT. AZ ELSŐ ÉS A MÁSODIK TÁLBAN ÖSSZESEN 52 SZEM TALÁLHATÓ, A MÁSODIKBAN ÉS A HARMADIKBAN 43 MANDULA, A HARMADIKBAN ÉS A NEGYEDIKBEN 34 SZEM, VÉGÜL A NEGYEDIK ÉS AZ ÖTÖDIK TÁLKÁBAN EGYÜTTESEN 30. A KÉRDÉS: MELYIK TÁLBAN HÁNY SZEMET TÁROLUNK? MEGFEJTÉS A március 16-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 11 darab •»yeles lábos; Táltos. Nyertesek: Szabó Szilvia, Jóka; Takács Gábor, Csallóközkürt; Pál Attila, Rimaszombat; Duray Katalin, Szene; Mag Mihály, Fülek. Nagy uralkodók II. Szülejmán (Szolimán), a „Törvényhozó“ (1520-1556) Az oszmán-törökök XIV. századi kis- ázsiai hódításai után az európai államoknak is védekezniük kellett e harcias nép ellen. I. Oszmán utódait azonban a meggyöngült Bizánci Birodalom nem tudta feltartóztatni, 1354-ben Galipoli elfoglalásával a törökök Európa földjére léptek. Akkor talán még senki sem sejtette, hogy milyen hatással lesznek majd e világrész politikai .és gazdásági életére. A törökök hódításaira a Bizánci Birodalom bomlásán kívül a balkáni szláv államok torzsalkodása is kedvezően hatott. Száz év múlva a török sereg már Nándorfehérvár (a mai Belgrád) alatt verte fel sátrait, s állította fel ágyúit. Innen Hunyadi János még visszavetette őket, de a Balkánról nem sikerült kiűzni II. Mehmed szultán seregét. Sőt, a törökök leigázták Szerbiát, Boszniát, Albániát, megszerezték az égei-tengeri szigetek egy részét, sarcolták Velencét, be-becsaptak Ukrajna, Litvánia, Lengyelország területére, adót fizetett nekik Moldva és Havasalföld. Hatalmas flottával és erős tüzérséggel a XVI. század elejére keleten elfoglalták Kelet-Orményországot, Kurdisztánt és Észak-Mezopotámiát, majd Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot, uralták az arab kereskedelmet is. Ezt a hatalmas birodalmat örökölte 1520-ban II. Szülejmán, akiről Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér azt írta, hogy ■HMM Európa rettegte szablyáját, s akit a törökök Törvényhozónak, törökül Kánúnínak hívtak. Győzelmeiért, fényes udvartartásáért Nagy Szolimánnak is nevezték az európaiak. Nem ok nélkül. Szülejmán birodalmának erejét közel tizenötezer főnyi zsoldosa, tízezer janicsárja, hetvenezer tüzére, ötvenezer lovast számláló elócsapata biztosította. A lovasok nem kaptak zsoldot, fizetséget, hanem a zsákmányból éltek. Allah seregét legyözhetetlennek és isten csapásának tartották. A trónra lépő szultánnak sikeres hadjárattal kellett megszereznie katonái elismerését. És Szülejmán - katonái, valamint a török nemesség érdekében - keleten és nyugaton is gyarapította birodalmát. Egy évvel trónra lépése után a törökök bevették Nándorfehérvárt, és ezután hadjáratok egész sorát indították Magyarország ellen. A Magyarországgal kötött fegyver- szünetek idején Szülejmán keleti hadjáratokra indult: elfoglalta Perzsiát, Dél-Mezo- potámiát és Észak-Afrika partjait. Magyar- országon Hunyadi Mátyás halála (1490) után a királyi hatalom meggyöngült, a kincstár kiürült, pedig a török sereget csak erős zsoldos sereg és szilárd végvárrendszer állíthatta volna meg. Nándorfehérvár elestével szabad volt az út Szu- lejmán előtt Magyarország belsejébe. 1526. augusztus 29-én a mohácsi síkon találkozott Szülejmán közel nyolcvanezer fős serege II. Lajos magyar király huszonötezres seregével, melyet Tömöri Pál kalocsai érsek vezetett. Szülejmán hadvezére Ibrahim nagyvezér volt. A másfélkétórás küzdelemben a janicsárok tüze menekülésre késztette a magyar lovasságot, és szétzilálta a gyalogságot. Tömöri elesett, a menekülő II. Lajos a megáradt Csele-patakba fulladt. Szülejmán úgy vonult be a budai várba 1526. szeptember 12-én, hogy nem ütközött ellenállásba. Egy hónapra rá a szulNagy Szolimán (Júlia Ferlet'áková reprodukciója) tán gazdagon megrakodva - a királyi palota szobraival, a templom kegytárgyaival és Mátyás Corvina-könyvtárának egy részével - elhagyta az országot. Kisfaludy Károly versében így emlékezik a mohácsi csatavesztésre: ,,Hósvértöl pirosuk gyásztér, sóhajtva köszöntiek, nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács/" Szülejmán három év múlva menetelt ismét Magyarország felé, de a fő célja ezúttal Bécs volt, szerette volna megbüntetni a Szapolyai János ellenében magyar királlyá választott Habsburg Ferdinándot. A hadjárat a rossz idő miatt kudarcot vallott, csakúgy, mint újabb három év elteltével. Akkor Kőszeg vára állította meg a szultán seregét. Szapolyai halála után Szülejmán annak fiát, János Zsigmondot támogatta, és a fiúcska nagykorúságáig elfoglalta Buda várát (1541). Buda elfoglalása után az ország nyugati és északi része Ferdinánd kezében maradt. Az ország középső része a Török Birodalom része lett, az erdélyi fejedelemség - gyulafehérvári székhellyel - adót fizetett a töröknek. Szülejmán serege ellen a végvárak Temesvár, Drégely, Eger, Szigetvár stb. katonái vették fel a harcot. Szigetvár ostroma idején Szülejmán az 1566. szeptember 5-éről 6-ára virradó éjszakán váratlanul meghalt. A nagyvezér, Mehemet eltitkolta halálát, nehogy elvegye a sereg harci kedvét. Zrínyi Mik- fós-nak, a költő Zrínyi Miklós nagyapjának szeptember 8-i kirohanását már nem érte meg Szülejmán szultán. Utóda, Szelim szultán békésebb politikát folytatott. Kovács Tibor ■■■ 4. X ► / HM HMM 1990.111.30. ÚBUJeSBfl
