Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-30 / 13. szám

Valami elkezdődött gyszerűen berendezett iroda- helyiségben székel a Szlováki­ai Vállalkozók Szövetségének galántai járási tanácsa. Edita Cervenová adminisztrátor ki sem látszik a mun­kából. A vállalkozók járási kiállítását készíti elő, A több mint ezer kisvállal­kozó legjobb termékeit akarják bemu­tatni a nyilvánosságnak. Nem titkol­ják, hogy külföldi üzletemberek jelen­létével is számolnak.- Nehéz megmondani, hányán vesznek részt a rendezvényen, de bi­zonyára minden magára adó kisiparos képviselteti magát, aki munkáját ko­molyan veszi - jegyzi meg Edita Cer­venová, miközben az utolsó meghívót is postázza. - Naponta sokan keres­nek fel tanácsért, eligazításért. Úgy látom, nem is annyira a kezdő tőke hiánya okozza a legtöbb gondot, in­kább a helyiség kevés, és akadozik az anyagellátás. RATNANCSlK HÁZASPÁR: - NYOLCVANFÉLE V,­rágunk van lehet tenni, ami az állami vállalatoknak csak nehezen ment. KONKURENCIA, PIACGAZDASÁG Lehotsky János cipészműhelye néhány utcányira van a virágüzlettől. A műhellyé alakított családi házat a nagyanyjától örö­költe. A kertben már elkészült az új mű­hely alapja, a ház előtt pedig a nemrég vásárolt kis teherautó áll. Vászoncipőket, csizmákat és a piacon hiányzó olyan láb­beliket készít, amelyek iránt kereslet mu­tatkozik.- Két éve dolgozom így. A családtagok is besegítenek, és néhányan munkaidejük után vállalnak nálam munkát. Ha a tör­vény lehetővé teszi, alkalmazottakat is felveszek. Tervezem, hogy két év múlva évente tízezer pár cipőt készítek. Jó lenne találkozni Tomás Bafával, tanácsot kérni tőle. Mindent a magam kárán kell megta­nulnom. Akkor leszek elégedett, ha diva­tos női félcipők is készülnek majd a műhe­lyemben. Sajnos, az üzemek a kiselejtezett gépeket nem szívesen adják el kisiparos­nak, inkább hulladékvasként értékesítik. Azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy ezt megakadályozzuk. Minden bizonnyal a konkurenciától félnek... GALÁNTAI VIRÁGTERMELÓ, CIPŐGYÁRTÓ ÉS FAESZTERGÁLYOS • A VÁLLALKOZÁSHOZ NEMCSAK PÉNZ KELL • EGYENLŐ AZ ESÉLY A NYERESÉGRE ÉS A RÁFIZETÉSRE • A GALÁN­TAI JÁRÁSBAN MÁR TÖBB MINT EZREN VANNAK • KIÁL- LÍTÁS PIACKUTATÁSI CÉLLAL Panaszkodik az anyagbeszerzésre. Ná­lunk még nem alakult ki az a helyzet, hogy a nagykereskedelem — amelynek ma in­kább csak elosztó szerepe van - érdekelve legyen a kisiparosok igényéinek kielégíté­sében. Autót kellett vennie, hogy mindent idejében beszerezhessen, s az értékesítést is magának kell megoldania.- Azért szervezkedünk, hogy legyen a vállalkozók érdekeinek felsőbb szintű képviselete. Munkával kell bizonyítanunk életképességünket, hogy hozzá tudunk já­rulni a választék bővítéséhez, az emberek igényeinek kielégítéséhez. EZERMESTER KERESKEDŐI ÖSZTÖNNEL KICSIBŐL NAGYBA A járási székhely főút melletti áruházá­nak épületében a virágüzletre nemrég új cégtábla került. Hatnancsík Milan a járási szolgáltatóvállalattól vette bérbe az üzle­tet. Számára nem újdonság a vállalkozás, édesapja is virágtermesztéssel foglalko­zott. Kertészeti szakiskolát végzett, ide­stova nyolc éve magánkertészként tevé­kenykedik. Üvegházat épített, szorgalma­san dolgozott. Sokan irigyelték, de azt már kevesen vették észre, hogy hajnaltól késő estig dolgozik.- Óvónő vagyok, de a szülési szabadság után otthon maradtam. A gerberák, szeg­fűk, nárciszok között dolgozni legalább olyan szép, mint az óvodában. Talán mon­danom sem kell, amíg az üvegház elké­szült, keményen dolgoztunk - mondja a feleség. A házaspár a múlt hetekben a virágüz­lettel együtt a vállalat üvegházát és eláru­sítóhelyét is bérbe vette. A harmincegy éves fiatalember a régi alkalmazottaknak magasabb jövedelmet ígért, tréfásan meg­jegyezte, hogy a mosolyt külön is jutal­mazza.- Nyolcvanféle virágunk van, ebből ti­zenkettő a vágott virág. Magántermelők­től, szövetkezetektől igyekszünk besze­rezni mindazt, amit magunk nem tudunk megtermelni. Galántán már szombaton és vasárnap is lehet virágot vásárolni, mert ezeken a napokon is nyitva tartunk. A vá­laszték bővítése érdekében a raktárhelyi­séget is eladótérré alakítottuk át. Nagy fába vágtam a fejszét, de a kockázatot vállalni kell. Vagy nyereségesek leszünk, vagy belebukunk - mondja a férj határo­zottan. Évente több százezer korona bérletet fizet a vállalatnak. Ugyancsak szorgoskod­niuk kell, hogy a dolgozók bérét előte­remtsék és ők is megéljenek. Az üzlet azonban mindig tele van vásárlókkal. Az egyik elárusítónő állítása szerint néhány hét alatt megkétszereződött a forgalmuk. Ez azonban még csak a kezdet.- Derűlátó vagyok - vélekedik Hatnan­csík Milan. - Másképpen bele sem fogtam volna a vállalkozásba. Azt hiszem, sikerül olyan kollektívát kialakítani, amelyre min­denkor számíthatok. Egyébként ő a vállalkozók járási taná­csának az elnöke. Szeretné másoknak is bebizonyítani, hogy azt is jövedelmezővé PANYÍK: - JÓ LENNE. HA A KISVÁLLALKOZÓK­NAK gai'mtM üzletük Eredeti foglalkozása géplakatos, a szak­mát a galántai szerszámgépgyárban tanul­ta. Édesapja is tanítómesterei közé tarto­zott, sok vaskaput, kerítést csináltak együtt. Őt azonban elsősorban a lakberen­dezési tárgyak érdekelték, ezért megtanul­ta a faesztergályozást is. Ma már inkább fával dolgozik, szerinte abban több a me­legség, mint a vasban.- Nem kerestem sokat, ezért melléke­sen is dolgoznom kellett. Nyolc évvel ezelőtt kezdtem maszekolni, két éve önál­lósultam. Először Kolozsnémán vettem részt egy Csemadok-rendezvényen, ahol árultam a magam készítette tárgyakat. A bemutatkozás jól sikerült, s azóta csak­nem az egész országot bejártam már - mondja taksonyi műhelyében Panyík Imre. Homokóra, kerek képkeretek, esztergá- lyozott függönytartó, préselt virágból ké­szített képek, különböző színű keretek­ben. Ma már a felesége is munkatársa. Az egész környéken jól ismerik, nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg nála néhány vevő.- Általában apróbb tárgyakat készítek, így nem sok alapanyagra van szükségem, de a jávorfát nagyon nehéz beszerezni. Díszítésre színesfémet is használok. Igyek­szem bővíteni a választékot, de jól jönne, ha például a homokórák valamelyikéből nagyobb mennyiséget rendelnének tőlem. Ezért is veszek részt a kiállításon. Azt hiszem, megérné, ha Galántán a kisvállal­kozóknak üzlete lenne, így több időnk jutna a munkára - összegezi véleményét. * * * O rszágszerte egészséges folya­mat indult el, de iránya, len­dülete az államigazgatási szerveken is múlik. Minden bizonnyal lesz, aki meggazdagodik, de olyan is, aki bele­bukik és elmegy a kedve a vállalko­zástól. A vásárlót azonban elsősorban az érdekli, hogy mindig megvehesse azt, amire éppen szüksége van. A ke­reslet alakulása határozza meg a kis­vállalkozók munkájának ütemét, s nem utolsósorban az árakat is. Csak­is szép és jó termékeknek lesz keletje. A Galántai járás vállalkozóinak kiállí­tása az első megméretés, amely min­den bizonnyal tanulságos lesz. Németh János Igazságos harmadolás- Nézd csak, nagyapó! - kiállt a kisunokám. - Micsoda szép Favo­rit! Látod, ki ül a kormány mellett? Én ismerem, az egyik piaci néni! Valóban, elegáns hölgy száll ki az exkluzív gépkocsiból, s virágokkal teli kosárral indul a régi vágóhíd helyén álló piaci standok felé. Fugit irreparabile tempus - újab­ban egyre gyakrabban csörög ben­nem ez a megszólaló figyelmeztetés: feltartóztathatatlanul rohan az idő, s vele a több mint ötven évvel eze­lőtti komáromi piac képe. A Kis-Du- na-hídtól a Vársor utcáig terjeszke­dett. Szemben a Duna-parti kocs­mákkal, a Krefttel, a Cyőrffyék ká­véházával, a Horváth-vendéglővel, mellette rögtön a Lytovel Szállóval, majd a hírhedt Sport kávéháznak csúfolt lebujjal. Hetivásárok napjain hétfőn és csütörtökön, sűrűn egymás mellett sorakozott a közeli és messzi falvak szekeres gazdáinak két- vagy egylovas kocsisora, dugig megtömve áruval. A kocsik mögött a kofák sámlikon ülve, vagy csak amúgy guggolva, a földre terítve vagy kosa­rakba gyömöszölve kínálgatták árui­kat: a gyümölcsöt, a zöldséget és aprójószágot. Ezek a kofák még nem jártak Favoritokon, de még csak lo­vas kocsikkal sem. Ki tragacson, ki a hátán szállította kínálnivalóját, s örült, ha a vásárlók az ö kis motyó- juk mellett megálltak, hogy besze­rezzék a levesbevalót vagy éppen­séggel a korai cseresznyét, ízes ba­rackot, mosolygós almát, körtét. Akár szemük világát, vigyázták, őrizték aprócska standjukat s Her­mann úr, a piaci ellenőr is pontosan tudta, hol találja meg a házsártos Mari nénit vagy az özvegy Fehémét, ha éppenséggel elugrottak egy po­hárka gurgulára a szemközti kocs­mák egyikébe, így akarván elkerülni a helypénz megfizetését. A város népe Mari nénit és Fehémét is jól ismerte. Nagy volt a hírük. Veszeke­dősek voltak. Egymás mellett árul­ták a portékát, ám többet acsarkod- tak, törődtek egymással, mintsem a kuncsaftokkal. Történt egyszer, hogy a vékony- dongájú Fehémé kutyája lepiszkítot- ta Mari néni gyönyörűséges zöldsa­látáját. Lett is belőle háború, akkora hajcihőt csaptak, alig tudták őket egymástól széjjelszedni. Mari néni még alaposan fenéken is billentette szegény Bodrit, s késő délutánig szidta a szomszédját. Sőt, perre vitte a dolgot! Ügyvédet is fogadott, hogy biztonságosabban elégtételt vehes­sen szörnyű károsodásán. Az öreg Schreiber bácsi amolyan filléres pervesztője volt a városnak, ő fel is vállalta az ügyet, s rövidesen a peres ügy tárgyalásának dátumát is kitűzték. A vidám kedélyű Veszelovszky bácsi talárosán lépett be a földszinti tárgyalóterembe, ahol a két perleke­dő ásszony már izgatottan várta a magas-bíróság tiszteletre méltó megbízottját. Következett a tényál­lás, a jegyzőkönyv felvétele. Akár a karikacsapás, úgy peregtek az ese­mények, s az igazságszolgáltatást jel­ző kard helyett felkerült a bíró feje búbjára a kalpag, s Veszelovszky bácsi, máris hirdette az ítéletet: „A köztársaság nevében! A pert képző kutyasár ügyében a magas-bíróság a következő ítéletet hozza: a kérdé­ses tárgy egyik fele a felperesé, a má­sik az alperesé..." Ekkor nyílt, szin­te a végszóra, a teremajtó, s a felpe­res ügyvédje lihegve nyilatkozott: „Tekintetes bíróság. Kérem megálla­pítani a perköltséget!“ Ebben a szekundumban vészkiál­tásként csattant a bíró hangja:- Hé, asszonyok, vissza! Nem kétfelé kell az ürüléket osztani, ha­nem harmadolni kell. Az egyik har­mad az egyik asszonyé, a másik a másik asszonyé, a harmadik pedig az ügyvéd úré a perköltségek fe­jében! Amikor kisunokámnak elmond­tam a komáromi piaci esetet, csak ennyit mondott:-No de ilyet!... Nagyapó, és a két néni egyikének sem volt autó­ja? Igazából mondod? Hát miféle piaci nénik voltak a te fiatalko­rodban?! Nagy Jenő 8 1990.111.30. i/asárnap le botskv J4NO?:- J&£ evE"TE tízezer pár cipót készítek

Next

/
Thumbnails
Contents