Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
// Egy példa a||utatás és fejlesztés szürke hétköznapjaiból HtNYBEHtl miUHO HUZALOK Új koncepcióról vitatkoznak a dolgozók • A kiegészítő munka nem megkülönböztetés • Célok és szakemberek «kSe pénz, se megrendelés • A kutatók-fejlesztők nmünkét keresnek äj A kutatás és fejlesztés nálunk soha nem volt kiváltságos ^ helyzetben, jóllehet évek óta hangsúlyozzuk fontosságát, elsőbb- ^ ségét és nélkülözhetetlenségét. Számos esetben a tudományos- ^ műszaki fejlesztést említettük, ha a tartalékok feltárásáról, a hala- ^ dásról, a lépéstartásról, esetleg (vagy tán a legtöbbször) a lemara- ^ dások pótlásáról volt szó. Csakhogy a szó elszállt, s nem sok ^ eredmény maradt hátra. Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, \ hogy a kutatásban és fejlesztésben dolgozók semmilyen eredmé- nyékét sem mutattak fel idáig, de azt is látnunk kell, hogy nem sok & esetben sikerült elkápráztatnunk a világot, illetve világviszonylat- \ ban is lényeges és elsősorban merőben új dolgot letenni az ^ asztalra. Vajon miért? A probléma gyökerei meglehetősen szét- \ ágazók, ezért nem egyszerű válaszolni, rámutatni az egyes terüle- \ tek (esetleg emberek) felelősségére. A szakemberek véleménye \ általában megegyezik abban, hogy a gondok nagy része a direktív \ irányítás és tervezés számlájára írható. Napjainkban, amikor már állami vállalatok tevékenykednek, \ (remélhetőleg) új tartalmat kap az irányítás és a tervezés, s olyan ^ fogalmak kapnak helyet a vállalatok szakszótárában, mint az \ önállóság, az önfinanszírozás, igazgatóválasztás stb. Bizonyos ^ értelemben tehát új körülmények közé kerülnek a kutatási és \ fejlesztési intézmények, melyeket napjainkban - sokak megítélése \ szerint - az élni és túlélni kérdése foglalkoztat a leginkább. Júliusban az érsekújvári (Nővé Zámky) Szerszámkutatási Inté- ^ zet is az állami vállalatok listájára került. Szeptember közepén ^ viharos választások után új igazgató került az élére. Csaknem $ 4 hónap telt el azóta. Vajon merre tart napjainkban a VUNAR? ÚJSZERŰ ELKÉPZELÉSEK-A kérdésre, amely számunkra most az egyik legfontosabb, egyelőre nem lehet pontosan válaszolni - magyarázza Gémesi Károly mérnök, osztályvezető. - Az új vezetés „tűzoltással“ kezdte munkáját, mivel a tervezésben, a gyártásban és egyéb területeken számos probléma merült fel. Ezek az idén hatványozottan jelentkezhetnek, s ezt meg kell akadályoznunk. Éppen ezért át kell(ett) dolgoznunk az intézet eddigi koncepcióját. Az igazgató munkahelyi beosztástól függetlenül 20 dolgozót kért fel erre a feladatra. Olyan emberek ők, akiknek van véleményük az intézet dolgairól, és egyúttal hasznosíthatók az elképzeléseik.- Tehát az új évben új programmal indul a VUNAR.- Minden bizonnyal. A programban végre kimondtuk, hogy az intézet munkája fő és kiegészítő tevékenységekre oszlik. Ezzel a megállapítással sokaknál nem arattunk sikert. Ugyanis azok az emberek, akik az új értelmezés szerint kiegészítő munkákat végeznek, sértve érzik magukat, s anyagi és más jellegű megkülönböztetéstől tartanak. Pedig nem erről van szó. Az elképzelések szerint - s az egészséges gyakorlat is ezt követeli meg - a kiegészítő tevékenységnek a fő munkákat kell segítenie. Idáig például a célgépek gyártása független volt a fő tevékenységtől. A jövőben azonban az ilyen megoldás már nem megengedhető. Valamennyi munkának egy célt kell követnie, másként nem áll- juk meg a helyünket. Egyébként az intézet fennállásának 20 éve alatt ez az első alkalom, hogy mindenki hozzászólhat az elképzelésekhez. Korábban csak a vezetők véleményére figyeltek oda. EREDMÉNY ÉS MEGBECSÜLÉS- S hogy ez milyen nagy hiba volt, azt mostanában érezzük igazán, amikor lépten-nyomon azt látjuk, másként kellett volna dolgozni - veszi át a szót Szabó Sándor csoport- vezető. - Példaként mondom el, hogy nemrég áttértünk a sorozat- gyártásra, csakhogy kevés az olyan dolgozónk, akinek tapasztalatai vannak ezen a téren. Ebből kifolyólag nehézkesen megy a munka, s a problémákat sem könnyű kiküszöbölni. Ha annak idején jobban felkészülünk a sorozatgyártásra, ma sokkal kevesebb a gondunk. Úgy vélem, a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a káderkérdésekre. Elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy hozzáértő emberek kerüljenek az adott tisztségekbe vagy munkahelyekre. Természetesen az intézet új programja sem elhanyagolható. A régi koncepció ugyan nagyon megnyerő volt, ám sok területet foglalt magába, így képtelenek voltunk megfelelni az elvásároknak. Erőnk és tudásunk szétforgácsolódott, ezért nem értünk el olyan kimagasló eredményeket, amelyekre szélesebb körben felfigyeltek volna. Tulajdonképpen azokra az emberekre szabtuk a feladatokat, akik az intézetben dolgoztak. Nem voltak annyira konkrét céljaink, hogy azok alapján alakíthattuk volna ki a megfelelő szakembergárdát és persze a vezetést.- A kutatásban és fejlesztésben dolgozók közül számosán úgy vélik, nem becsüli meg őket kellőképpen a társadalom; szerintük a kevésbé eredményes munka okai éppen itt kereshetők.-Tudom, sokan így gondolkodnak, én azonban nem osztom véleményüket. Szerintem kizárólag munkánk, illetve eredményeink alapján várhatjuk a megbecsülést. Az azonban már más kérdés, hogy sokszor szinte hiába fejlesztünk, mert az új ismereteket csak lassan vezetik be a gyakorlatba. Arról már nem is szólva, hogy nehezen jutunk azokhoz az információkhoz, műszerekhez és más eszközökhöz, amelyek munkánkhoz elengedhetetlenek.- A feladatok anyagi bázisának megteremtése s az egyes komponensek beszerzése valóban nagy gond - veszi át a szót Török József fejlesztőmérnök. - Nő a konkurencia, s a megrendelők alaposan meggondolják, hogy a pénzükért kitől, mit és milyen határidőn belül rendelnek meg, illetve fogadnak el. Meggyőződésem, hogy a feladatokat képesek vagyunk az elvárásoknak megfelelően megoldani. Meglehetősen fontos azonban, hogy a kollektíva, új vezetéssel az élen, összetartson és hatékonyabban dolgozzon. MIBŐL LEHET MEGÉLNI?- Nem kétséges, az eredményes munka alapvető feltétele az átgondolt program és a jól felkészült szakembergárda. Mindez azonban megfelelő anyagi alap nélkül nem sokat ér...- Az intézet koncepciója már kialakulóban van, de a kérdés, hogy miből élünk meg, egyelőre még nyitott - mondja Gémesi Károly mérnök. - Állami megrendelés nincs, a vezérigazgatóság megszűnt, a pénzünk meg kevés. Van ugyan néhány kisebb megrendelés, de ezek nem kimondottan kutatói munkánkra épülnek, hanem inkább eddigi eredményeink alkalmazásáról van szó. Még van némi készletünk korábbi eredményeinkből és ötleteinkből, de ha nem lesz lehetőségünk kutatómunkára, eddigi ismereteink gyorsan elöregednek. A kutatás elsősorban pénz kérdése. Elvben olyan megoldás is elképzelhető, hogy hitelből finanszírozzuk a kutatást és fejlesztést, eredményeinket eladjuk, és kamatostól törlesztjük a hiteleket. Csakhogy a jelenlegi szabályok meglehetősen illuzórikussá teszik ezt a változatot. További lehetőségként a szerszámgépgyártókkal való együttműködés is felmerül. E tekintetben például a Hullni Szerszámgépgyártó Vállalat jöhet számításba. Szerződést még egyelőre nem kötöttünk de reméljük erre is sor kerül.- Hol marad a többi állami vállalat? Ők nem fejlesztenek?- Érdeklődőből talán lenne is elég, csakhogy egyik vállalat szegényebb, mint a másik. Az elvonások rendszerének köszönhetően a szervezeteknek nem sok pénzük maradt, abból csak nehezen lehet vállalkozni. A jövőben más szabályozók szerint gazdálkodnak majd, s ők dönthetik el, mire költik a pénzüket. Egyelőre azonban keveset fordítanak a tudományos-műszaki fejlesztésre. Intézetünkben a kutatási-fejlesztési részlegek minimális kapacitással dolgoznak. Igaz, Így megtakarítunk valami kis pénzt, de ennek a visszafogott munkának később látjuk kárát. Paradoxon, hogy amikor minden területen a tudományos-műszaki fejlesztést helyezzük előtérbe, állami vállalatként a kutatásból és fejlesztésből nem tudunk megélni. Átalakulóban levő irányítási rendszerünkben az irányító szervek is kezdők, ők sem tudják pontosan, mit és hogyan kell csinálni, s ez a baj. A jelenlegi belpolitikai események pedig egészen más kérdéseket helyeznek előtérbe, így a kutatás és fejlesztés gondjai minden valószínűség szerint egyelőre nem kerülnek napirendre. Jelenlegi szerződéseink meglehetősen kevés dolgozónknak biztosítanak munkát, s ezzel együtt pénzt is. Olyanok lettünk, mint a házalók. Rengeteget utazunk, keressük azokat a vállalatokat, amelyek hajlandók rendelni nálunk valamilyen munkát. Nagy kár, hogy erőnket, időnket és szaktudásunkat így kell pazarolnunk. KOVÁCS EDIT Talán nincs is hazánkban olyan város, mely ne esett volna áldozatul az elmúlt időszak gigantomániás építkezéseinek. A szégyenlistán bizonyára előkelő helyet foglal el Kelet- Szlovákia központja: Kassa (Koáice); a varos egykori büszkeségei, a magnezitgyár, valamint a Kelet-szlovákiai Vasmű ma inkább környezetszennyező hatásukkal tűnnek ki, mintsem az általuk gyártott termékek minőségével. Néhány évtized távlatából a józan gondolkodású emberek már beismerik a hibás döntést - óriási felelötlen- seg volt egy 230 ezer lakosú város közelében ekkora vállalatokat építeni. Sajnos, ez a folyamat visszafordíthatatlan. Úgy tűnik, elődeink elhamarkodott lépéseit még jópár évtizedig leszünk kénytelenek nyögni. Hogy meddig fog tartani az említett folyamat, az elsősorban rajtunk múlik. Emiatt is érdemes lesz áttekinteni, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű a jövőben milyen változtatásokat tervez. Csökkenő kohászati termelés Jelenleg a vasgyár 24 ezer dolgozójával Szlovákia legnagyobb vállalata. Tizenhárom üzemből áll, azonban a szakemberek a jövőben tovább szeretnék a vállalatot atomizálni, így az említett 13 üzemet körülbelül 45 fogja felváltani. Remélhetőleg a kisebb üzemek termelése áttekinthetőbbé válik, az irányítás és a munkaszervezés könnyébb lesz, s ez kedvezően fog hatni az önfinanszírozás bevezetésére. Ezzel egyidejűleg a műszaki dolgozók javára az adminisztratív munkaerők csökkentését tervezik. Őszintén bevallom: a vállalat azon törekvése előtt, miszerint csökkenti a kohászati termékek előállítását, kissé érthetetlenül állok. Ugyanis ezen termékek iránt a világpiacon nagy a kereslet. Ez a helyzet azért alakult ki, mert több külföldi vállalat leépítette a kohászatát, s a gépipari termékek gyártását helyezte előtérbe. Úgy tűnik, hogy a vasgyár is ezt igyekszik követni ahelyett, hogy a hirtelen megnövekedett keresletet anyagi javainak a gyarapítására használná fel. Ebben az esetben - véleményem szerint - a külföldi vállalatok ténykedései helyett inkább a világpiaci kereslet lehetne a mérvadó. Ugyanakkor a nyert devizát előnyösen ki lehetne használni a gyártó gépsorok korszerűsítésére, valamint fejlett technológiák vásárlására. így érdemes lenne többet foglalkozni a bádoglemezek felületi kezelésével - alumíniummal, alumínium és cink ötvözetével, valamint cinkkel. Kedvezőtlen tőkés export Az új gazdasági mechanizmus bevezetése csakúgy, mint a többi vállalatot, a vasgyárat sem kímélte. A nagykereskedelmi árak megváltoztatása folytán már az 1989-es évben is óriási mértékben csökkent a nyereség. Sőt némely termék ára a nyersanyag értéke alá csökkent. Kedvezőtlen hatású volt a nyugati országokba irányuló export, ugyanis a vállalat jóval olcsóbban volt kénytelen a termékeit a tőkés országokba eladni, mint amennyiért a kapitalista országok egymás között árulják. Elsősorban anyagi megfontolásból a vasmű a jövőben is a szovjet vasérc behozatala mellett döntött. Ugyan a minőség körül nincs minden a legnagyobb rendben, de a tőkés import annyira drága, hogy inkább vállalják a keleti nyersanyag tisztításának többletköltségét. Tény, hogy a vállalat képes 0,18 milliméter átmérőjű bádoglemez előállítására, de ugyanakkor azt is be kell ismernünk, hogy a környező országok egyike sem gyárt annyira rossz minőségű - felbonthatatlan - konzervdobozokat, mint Csehszlovákia. Hiányos környezetvédelem A széles körű felháborodást a vasmű elsősorban óriási környezetszennyező hatásával érte el. Ugyan a szűrőberendezések felszerelését már több évtizede tervezik, a gyakorlatban azonban ez ideig nem kerültek rendeltetési helyükre. Persze, a gyár portalanítók és füstszűrők nélkül is ugyanúgy működik, csak a jövő szempontjából ez nem lehet mérvadó. Éppen ezért ajánlatos a környezetkímélő berendezések mielőbbi beszerelése, hogy a kohászati termelés negatív hatásai maximális mértékben kiküszöbölhetők lehessenek. Kassa levegőszennyezettségének a foka annyira magas, hogy egy újabb elodázás már visszafordíthatatlan következményekkel járna. Bizonyára hazai gépiparunk fényes múltját dicséri a tény, hogy az 1930-ban gyártott gépsorok még ma is működnek. Példának említhetnénk a hideghengerművet, mely a négyasztalos hengerműhöz hasonló bádogszalag előállítására képes. De vajon mennyire lehet ez mérvadó a jövő szempontjából? Kifizetődő lehet az ötven évvel ezelőtti gépsorok állandó javítása? Gondot jelent a vállalat számára a katonai célokra előállított termékek, valamint a Szovjetunióba irányuló gépipari áruk csökkentése. Ez a kiesés a vállalat számára a 9. ötéves tervidőszakban mintegy 100 milliárd korona veszteséget jelent. A környező szocialista országokban uralkodó kedvezőtlen gazdasági helyzet a gazdasági kapcsolatok további bővítését egyelőre nem teszi lehetővé. Továbbá számolni kell azzal, hogy az újonnan alakult hazai állami vállalatok beruházásra szánt pénzösszege csökkenni fog, mivel nem rendelkeznek kellő mennyiségű pénzforrással. A kooperáció bővítése A gépipari termékek legkedvezőbb előállítása a karbantartó és kohászati üzem, valamint az öntöde gyártási kapacitásának a kihasználásával érhető el. Ezekben az üzemekben kis befektetés mellett nagymértékben növelhető a gépipari termelés. Ezenkívül érdemes lenne kihasználni a kisebb gépipari üzemekkel, valamint a kelet-szlovákiai szövetkezetek melléküzemágaival történő együttműködést. Ahhoz azonban, hogy az adott lehetőségeket maximális mértékben ki lehessen használni, a vállalat irányításában is radikális változtatásokra lesz szükség. Olyan belső struktúrát kell kialakítani, amely képes rugalmasan reagálni a piaci igényekre. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a vállalat az egyes üzemeknek kellő feltételeket nyújt az önállóság megteremtésére. kosár DEZSŐ IffllGYHIH PROGNÓZIS
