Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
A vietnami háború még mindig nem hagyja nyugton az amerikai rendezőket és producereket. Visz- sza-visszatérnek ehhez a témához, de nagyon óvatosan, mert félnek az anyagi bukástól. Különösen Oliver Stone A szakasz cimú filmje óta, amely Oscar-dijat kapott, nagy közönségsikert aratott és a kritikusok azt írták róla: végre egy meggyőző, őszinte film a szégyenteljes vietnami kalandról. A producerek úgy érzik, ezt a sikert nem lehet megismételni, de ugyanakkor nagyon csábítja őket a kockázat vállalása. Ilyen körülmények között A kegyetlenség elrettentő példája született meg Oliver Stone új filmje a Július 4-én született, és az elmúlt nyáron csak a Batman (Denevérember) tudta megdönteni az első heti kasszasikerét. Brian de Palma A háború áldozatai címmel szintén elkészítette a maga vietnami filmjét és máris az Oscar-díj esélyesei között emlegetik. Brian de Palma húsz évig tervezgette ezt a filmjét. Annak idején a New Yorkerban olvasta Daniel Lang cikkét, amelyben hároméves késéssel megdöbbentő eseményről számolt be: a vietnami dzsungelben egy öttagú amerikai járőrcsapat elrabolt egy lányt, hogy a harcok szünetében legyen kivel „szórakozniuk“ és utána kegyetlenül megölték. Az embert sértő és megszégyenítő esetben Brian de Palma a klasszikus tragédia elemeit fedezte fel. Filmre szerette volna vinni, de nem talált hozzá pénzt és engedélyt sem kapott rá, mert a vietnami téves háború még fájdalmasan élt a frusztált köztudatban. Az Érinthetetlenek kasszasikere után ugyanazzal a stábbal elkezdte A háború áldozatai forgatásának az előkészületeit. Art Linson producer és Brian de Palma minden erejüket bevetették, hogy meggyőzzék a Paramount főnökeit. A forgatókönyvet Daniel Lang kötete nyomán David Rabe írta, aki maga is átélte Vietnam szörnyűségeit. A színészeket is kiválasztották már, de a Paramount meggondolta magát és bizonytalan időre elhalasztotta a forgatást, mert a leendő filmet nem látta elég jövedelmezőnek. Brian de Palma szerencséje, ekkor Dawn Steel került a Columbia élére és belement a vállalkozásba, mert úgy érezte, ez a film figyelmeztetés lesz, nehogy valaha is újra megtörténhessen ilyesmi. A rendező maga is csodálkozik, hogy végül mégis kapott pénzt a filmjéhez, mert valóban nehéz végignézni ezt a produkciót. Szinte dokumentális húséggel mutatja be a szörnyűségeket és egyértelműen megkérdőjelezi az amerikai beavatkozás indokoltságát. Biran de Pálmának ez az első filmje, amely nem az üres stilizáción, a cselekmény fordulatain, az operatőri bravúrokon és a trükkökön alapul. Azt mondják, megalkuvás nélküli filmet alkotott: nem törődött sem a közönséggel, sem azokkal, akik a tőkéjüket befektették e produkcióba. Egyszerűen elmeséli a szerencsétlen vietnami lány tragikus történetét. A mondanivaló lényegét a film hőse fogalmazza meg, aki nem vesz részt bajtársai kegyetlen tettében. (rtú) „MUNKA KÖZBEN NEM, DE AZ ÉLETBEN BORZASZTÓ GÁTLÁSOS VAGYOK•• (Oláh Csaba felvétele) LATINOVITS ZOLTÁNNAL A SZINDBÁDBAN (B. Muller Magda felvétele) megszűntem Muszte Anna lenni. Kezdetben nem nagyon idegesített a dolog, eszembe sem jutott, hogy hova vezethet mindez, de egy idő után rá kellett jönnöm: pályámat, további életemet alapjában véve ez a két szerep határozza meg. Hiába játszottam én Tündér Ilonát, a kis Csokonait, vagy bármi mást, az Úri muri Rozikája, a Sári bíró lánya és a többi hasonló nőalak mégiscsak rám talált.- Szenvedett ezektől a figuráktól?- Ha szenvedtem valamitől, akkor attól, hogy nem tetszett, amit csináltam. Az arcomat sem bírtam elfogadni. Nem olyannak láttam, amilyennek látni szerettem volna, s ami még jobban zavart: játék közben nem az tükröződött rajta, amit belül éreztem. Egyetlenegy filmben, az Anna Moffo főszereplésével készült Csárdáskirálynőben vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék, azt az arcomat meg bírom nézni többször is, attól nem esem kétségbe. Greta Garbo... számomra ő a csoda. A Ninocs- kából csíptem el múltkor egy részletet... ha én úgy tudnék játszani, mint ő! Nincsenek is vágyaim, igaz? De hát ez van. Ilyen az ízlésem. Évek óta keresIndulófélben tem a kulcsot magamban, egy színpadi magatartásformát, amely minden szerepnél kiindulási pont lehet - most végre megtaláltam. Visszatérve a szenvedéseimre: nekem a vidéken töltött évek is csak szakmailag voltak hasznosak. Egyébként nem. Depressziós lettem és éíet- únt, mert akármerre mentem is, mindenütt akadályokba ütköztem. Egy idő után meg is elégeltem mindent, azt mondtam: kész, vége, befejeztem! Aztán összeszedtem magam és talpra álltam. Iszonyú nehéz volt, de megment. Most megint úgy érzem: kezd elfogyni körülöttem a levegő. Se film, se színpad. Ha csordul-cseppen valami, akkor az szinkron vagy rádió, az meg nagyon kevés.- A Magyarokban, az Ámokfutásban és a Minden szerdánban akkor kapott szerepet, amikor vidéken élt. Ebben sem tudott megkapaszkodni?-A Magyarok... most kezdjek el sírni? összeszorul a lelkem, ha olyan embereket látok, mint Kis Daniné, büszke vagyok arra, hogy mi, magyarok, olyanok vagyunk, mint amilyennek Fábri Zoltán mutat bennünket. De ha belegondolok, hogy milyen jelenetek maradtak ki a filmből, akkor az is irgalmatlanul felkavar ott belül. Az Ámokfutásban és a Minden szerdánban én csak egy penészvirág voltam. Parasztnaiva vagy penészvirág, ez volt, semmi több. Egy idő után már az volt az érzésem, hogy másra nem is vagyok képes. Elhitettem magammal, hogy ha ilyen szerepeket osztanak rám, akkor a magánéletben is biztosan ilyen vagyok. S akkor lent élsz vidéken, egyedül a nagy semmiben és szenvedj! Délelőtt próba, utána ebéd, kis pihenés, este előadás, majd rövi- debb-hosszabb megbeszélés, és unalmadban hajnalig iszogathatsz a klubban. Nem, ezt nem akarom még egyszer megismételni. Én ezt többször végigcsináltam már, tovább nem akarok így élni. A Jurta Színház Nagy Imre-műsorában léptem fel legutóbb ... azóta nem voltam színpadon. Elmentem a fától, hogy lássam az erdőt.- És mit lát?- Ha elmondanám a véleményemet, rögtön megkapnám, hogy savanyú a szőlő, ezért inkább hallgatok, és várok még két-három ‘hónapot. Ha kapok egy szerződést Pesten, akkor maradok, ha nem, elmegyek.- Hova?- Mindegy. El innen. Ha másra nem leszek jó, akkor majd mosogatni fogok. Itthon nem, az biztos, én itt már mosogattam eleget, és zsíros kenyeret is ettem éveken át. Én már nem akarok küszködni. Elfáradtam. Talán játszanom sem kellene már, hátat kellene fordítanom az egész pályának. Azt írták rólam, hogy ilyen jó, meg olyan jó vagyok, komoly lehetőséget mégsem kapok. Minek akkor ez a görcsös ragaszkodás a hivatás iránt? Mi tart még mindig vissza a végső elhatározástól? Gyáva vagyok? SZABÓ G. LÁSZLÓ Muszte Anna csendes évei 1» Csak úgy zakatol benne a múlt... feldúlja lelkét, átrajzolja arcát, százszorossá növeli érzékenységét. Első találkozásunkkor félmondatokat, befejezetlen gondolatokat próbál egymáshoz illeszteni. Másodszorra! többet várok tőle, de még ennyit sem kapok. A kiborulás határán áll. Két hónappal később higgadt, nyugodt hangon azzal kezdi: májusig vár, addig még kibírja valahogy, aztán, ha semmi sem változik, elmegy. Szép sikereket vinne magával. Másodéves főiskolásként a Rózsa Sándorban Veszelka Julit játszotta. Egy évvel később, 1971-ben, Huszárik Zoltán felkérésére, ő a Szindbád virágáruslánya. Veszelka Juli: főszerep. A virágáruslány néhány mondat csupán. Jön kalapban, kosárral a karján, s utolsó mosolyát elajándékozva lázasan azt rebegi: meg akar halni. És meg is hal. Sötét kis szobája ablakából úgy veti le magát, akár egy csokor ibolyát. Három perc az egész jelenet, de lehet, hogy annyi sem- Ha más valaki játssza, talán el is sikkad a filmben. Muszte Anna ajkán költőivé válnak az egyszerű szavak: a virágáruslány egyszerre lesz szimbóluma életnek s halálnak. A Magyarokból, Fábri Zoltán 1978-as alkotásából Kis Daniné bensőséges fohásza maradt meg bennem. Az, ahogy térden állva, fojtott hangon imádkozik a németországi templomban. Imádkozik, hogy legyen ereje idegenben dolgozni, egészségesen hazakerülni, otthoni szegénységüknek mindörökre véget vetni. Muszte Anna alakítása a színészi játék magasiskolája. Emberi sors - feketében. Kevesen tudják azt, amit ő tud, az utóbbi években mégsem nagyon foglalkoztatják. Kimarad a filmekből, elesik a neki való színházi szerepektől. A tévében hosszú idő után most tűnt fel újra, A nap lovagjaiban. Egy takaros alföldi asszonyt játszott, de úgy, hogy megéreztette annak minden bánatát, minden fájdalmát.- Hogyan könyvelte el az elmúlt tízegynéhány évet? Kétszer hét szűk esztendőnek?- Ha csak a filmre és a televízióra gondol, akkor pontos a megállapítás, mert régóta nem vagyok reflektorfényben, de ha beszámítjuk a színházat is, akkor azt kell, hogy mondjam: nem egészen helyes. Játszottam Pesten, Győrben, Veszprémben, Nyíregyházán, Debrecenben, Pécsett... igen, volt azért egy-két darab, amely megnyugtatott. Vegyük csak Pécset, ahol Spiró György színművében a Nyulak Margitjában és a Szerelvény a hátországba című Roscsín-drá- mában kaptam kiemelkedő szerepet. Az utóbbit Galina Vol- csek, a moszkvai Szovremeny- nyik Színház rendezője vitte színre... az ő tanítása, az ő embersége meghatározó élmény marad számomra. Azóta viszont nem sok érdemleges történt velem.-Tudja, hogy miért nem?- Tudom. Eljátszottam Veszelka Julit és a virágáruslányt, és attól fogva nemcsak a rendezők, még a szüleim szemében is Filmhírek e Sting, aki miután befejezte a Rosencrantz és Guildestern halott című dráma filmváltozatának felvételeit, a Broadwayn találkozik a közönséggel. Itt alakítja ugyanis Bicska Maxit Kurt Weill és Brecht Koldusoperájában. 0 Mihail Barisnyikov végleg otthagyja az Amerikai Balett Színházat és más szakma után néz. A világhírű táncos, aki már többször állt a kamerák elé, úgy tűnik, teljesen áttér a színészi pályára. Ezt igazolja az is, hogy a Dinoszaurusz című filmben drámai feladatot vállalt el Gene Hackman oldalán. e Egy japán nő és egy amerikai katona szerelméről forgatja legújabb filmjét az Éjféli expressz és a Madárka híres rendezője, Alan Parker. Gyere, nézd meg a paradicsomot - ez lesz a produkció címe, amelyben a férfi sztár Dennis Quaid. • „Végre egy komédiában is szeretnék játszani!“ panaszkodott az újságíróknak Meryl Streep, a kiváló drámai színésznő, aki most Az ördög című filmet forgatja, Roseanne Barr társaságában. • Los Angeles északi részén, távol a nagyvilágtól építteti fel házát a Piszkos tánc sztárja Patrick Swayze. A villában lemezstúdió, táncterem és egy külön lakrész lesz, ahol a sztár író neje, Lisa Niemi forgatókönyveit írja majd... 14 1990. III. 23. ilasúrnap
