Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
ART BUCHWALD Manapság Amerika-szerte ilyesféle jelenetek játszódnak le.- Szia, papi. Azért jöttem haza, mert remek ötletem támadt.- Mégpedig?- Ősszel be akarok iratkozni az egyetemre. Kitűnő egyetemi hallgató leszek - állítja magabiztosan a fiatalember.- De hát most 35 éves vagy. Miért nem mentél akkor az egyetemre, amikor kértelek - jó 17 évvel ezelőtt? - csodálkozik az apa.- Mert meg akartam találni önmagamat.- És tizenhét évig folyton csak keresgéltél?-Hát, tovább tartott, mint képzeltem. Ugyan, apa: mondd már, hogy oké! Mibe kerül ez neked - öt rongy egy évben!-Az egyetem már nem ötezer, hanem tizenötezer dollárba kerül. Amíg te folyton-folyvást kerested magad, a tanügyi hatóságok' háromszorosára srófolták fel a tandíjat.- Mindig sejtettem: te nem akarod, hogy tanult ember legyek - hangzik a fiatalember csalódott válasza.- Ez nem ellened irányul, kedves fiam. De amikor pincérnek álltái, úgy határoztam, hogy a taníttatásodra félretett pénzt valamilyen értelmesebb dologba fektetjük - például nyugdíjbiztosításba. Anyád meg én csakugyan úgy véltük, hogy egyenesbe jutottál.- Ó, egek: ez aztán hajmeresztő! Nem képzeltem, hogy az én taníttatásomra szánt pénzt valami nyugdíjra pazaroljátok!- Tudom, ez önzés volt részünkről, de vajon honnan tudhattuk volna, hogy ennyi év múltán tanulni akarsz? Amikor 18 éves korodban felajánlottam, hogy gondoskodom a tanulásodról - ez nem szólt örök időre.- Ha az idén beiratkozom, akkor 39 éves koromban végzek.- Te leszel a legöregebb egyetemi hallgató.- Dehogy! Jó néhány idősebb egyetemi hallgatót ismerek. Emlékszel Henry Landwirthre: ő már 45 éves és még mindig csak másodéves. ’ - És már szerencsésen megtalálta önmagát?- O azt mondja, sohasem veszítette el. Csupán egy kis szünetre volt szüksége a középiskola elvégzése után, mielőtt beiratkozott az egyetemre.- És most miért jár oda?- Úgy vélte, egyetemi diploma nélkül az ember semmit sem ér. Azt mondja mint diplomás kétszer annyit kérhet, ha szilveszterkor egy zenekarban játszik. xxx- Mit akarsz tanulni, fiam?- Még nem tudom, apa. Úgy vélem, beiratkozom az egyetemre, és valami majd csak akad, ami érdekel.- Azt mondod, hogy tanulni akarsz- és nem tudod, mi szeretnél lenni?- Én nem azért akarok egyetemre járni, hogy karriert csináljak. Életre szóló, gazdag élményre vágyom.- Helyes. Csak még helyesebb volna, ha 35 éves fejjel tudnád, mit akarsz kezdeni az életben.- Ha nem adsz pénzt, apa, akkor az egyetemi éveim alatt dolgozni fogok, hogy fedezni tudjam a tandíjat.- Pompás ötlet. A munka erkölcsi szilárdságot ad.- Viszont ha dolgoznom kell, akkor- mint mindenki állítja - megfosztom magam életem legboldogabb idejétől.- Ha mégis közölni tudnád, hogy mi a célod, talán fontolóra veszem a kérésedet.-Adj egy kis gondolkodási időt, apa. Igaz, megtaláltam magamat, de ez még egyáltalán nem jelenti, hogy halvány sejtelmem volna arról, hogy mi is akarok lenni! Gellért György fordítása ÖRKÉNY ISTVÁN E lőbb egy kilátótoronyba vittek, ahonnan beláthattuk az egész panorámát. Aztán az elnöki palota renaissance udvarát bámultuk meg, innen egy gyógyforráshoz vezetett utunk, ahol - vezetőnk biztatására - mindnyájan megkóstoltuk a kút savanykás, de életadó vizét. Visszaültünk az autóbuszba. A hangszóró most a Belváros szépségeit ecsetelte, s aztán megálltunk a Nemzeti Képtár előtt. A szobor- gyűjteményt végignéztem, de aztán fájdalmak leptek el, és nem mentem tovább. A többiek néhány szép Rembrandt- és Breughel-képet láttak.- Most - szólalt meg a hangszóró - városunk egyik legmodernebb intézményét, a vágóhidat tekintjük meg. Az állatok lemészárlása oly humánus, sőt nemes alapelvek alapján történik, hogy nemcsak a gyenge idegzetű hölgyek, hanem a gyermekek is bátran végignézhetik. Hatalmas csarnokokon mentünk végig. Minden fényárban úszott, a márványfalak között halk zene szólt, melyet egyetlen bődülés vagy röffenés sepi zavart meg. Utunk a mázsálótól egészen a sonkapáco- lóig vezetett, s minden egészen más volt, mint ahogy elképzelésemben élt. Nem láttam megtorpanó, felhorkanó, visszahököló állatokat, sem tagbaszakadt székálló legényeket, amint lesújtanak a nehéz taglóval. A vágómarhák, a sertések, a birkák hófehér folyosókból léptek elő, s egy nagy teremben, mindenféle áramütés vagy kábítószer vagy mérgesgáz nélkül lassan elálmosodtak, lepihentek, s oly észrevétlenül szen- derültek át a halálba, mint ahogy a folyótorkolatban az állóvízbe siklik át egy csónak. Félrevontam az idegenvezetőt.- Egy szívességre szeretném kérni - mondtam.- Sajnos, nem lehet - válaszolta.- Nyomós okaim vannak- mondtam.- Mindenkinek nyomós okai vannak - mondta.- Meghálálnám a szívességét- mondtam.- Nekem már vagyonokat ígértek- mondta.-A birkáknak szabad? - kérdeztem.- Sajnálom - mondta. - Szigorúan tilos. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ I a próféta szolt az Apokalipszis megúnta álmát be akar teljesedni ,,Egy sárga színű ló, és aki rajta üle, annak neve Halál, és a pokol követi azt... “ patkói szikrákat szórnak az éjbe torkomra gázol mielőtt kimondanám de megsúgom mégis először volt a káosz majd lett a csend és Nekropolisz utcáit belepte a por mely évek múlva is megöl... 4 DÉNES GYÖRGY a mélyből fölfelé megyünk szűz hó az ormokon talpunk alól elfogy a föld lelkűnkből a korom fönt túszúrás a hódara tüzes penge a szél minden perc minden pillanat megváltásról regél a szirtek között kék mezők morénák jég falak itt nem lobog föl már a test csupán a gondolat az is kihuny a förgeteg hullámgyűrúiben fekszünk az örök fény alatt árván s reménytelen Z. NÉMETH ISTVÁN egy nap végigtapogatta önmagát érezte mindene megvan hogy több legyen holmi bábunál szeme szép szakadék bár nem lát - keresztülnézni megfelel bőre hófehér és rozsdamentes haja illatos és szőke lobbanás játékbaba (sípol ha megnyomják hasát) épp csupán fejében a csillagközi tér vákuumot szitál de hát az élet úgyis kötéltánc és a becsomagolt semmi mindig jól eladffató korunk emberpiacán A kavicsos börtönudvar túlzsúlfolt strandra emlékeztette. Homokba süppesztve hátukat, nap ielé fordulnak a kövek, szembenéznek az éggel, tekintetük átkapaszkodik a magas kőfalon s a rajta körülfutó, befelé hajló szögesdrótokon. A köveknek sikerül. Ahogy a bakancsa alatt megcsikordultak, gondolta, a hasukra lép, megcincogtatja őket. De a kövek most is ugyanazt a hangot hallatták, mint előbb, mint tegnap, mint mindig, s az előtte és mögötte iparkodó bakancsok is ugyanennek a csikorgásnak voltak a visszhangjai. Ez a felismerés elkedvetlenítette. Lehorgasztotta fejét. A strand eltűnt. Az emlékezetében őrzött pirinyó, színes napernyők elrepültek, s kitakarták a megszürkült testű, fejetlen napozókat. Valamibe meg akart kapaszkodni, mert félt, ő is beleolvad az egyhangúságba. Még lejjebb hajtotta fejét. Talán akad valahol egy üveg. Egy üvegszilánk, amit a strandolók óvatlanul ott felejtettek. Kitört, messziről idesorolt ablakrész, vagy széttaposott tükördarab. Hüvelyknyi üveghulladék is elég, ha rátalál, tüzet tudna csiholni. Kutatva keresgélt az egyforma kavicsok között. Mennyi kő és mennyi homok! Ideje, hogy felcsillanjon valami más, valami, ami... Meggyorsította lépteit, helyesebben valamivel gyorsabban akart haladni, az előtte egyformán sorjázó bakancspár azonban megtorpanásra kényszerítette. Nem lehet sem gyorsabban, sem * Monoszlóy Dezső, csehszlovákiai magyar költő, író és műfordító 1968-at követően távozott külföldre. Írásait attól fogva elsősorban magyarországi lapokban, valamint nyugati újságokban olvashattuk. Itt közölt elbeszélését az Utolsó vadászat című kötetéből vettük át, amely Püski kiadásában, 1983-ban jelent meg New Yorkban. lassabban helyezkedni. Különben is minek. Hirtelen megértette, ráér. Amit találni akar, régen keresi, néha értelmével már meg is ragadta, aztán újból elfelejtette. Cellája priccsének fal felé fordított lábrészében van egy szög. Ezt is az ösmúltban kereshette valaki, megtalálta, beverte a fába. Semmi sem olyan sürgős. Ideje van. Az a megégetett gyapjúdarabka is, amit a zsebében morzsolgat, sokszor elveszett, sokszor megtalálták, most azonban készen áll, mindössze üveg kell hozzá. Az üveget odadörzsöli a szöghöz, a felpattanó szikrától izzani kezd az elégetett gyapjúdarab; kész a tűz, rá lehet gyújtani. Bakancsa orrához éppen akkor csapódott egy háromszög alakú üvegszilánk. Mintha parázsba rúgott volna. Most kell lekuporodni, felemelni, mert megismételhetetlen a mozdulat. A hirtelen előrehajlástól egyik lába majdnem kicsúszott alóla. Karjaival kalimpálva egyensúlyozott, közben az üvegszilánkot is sikerült markába kaparitani, csak az ujja hegyét karcolta meg, egy vércsepp a bakancs orrára pottyant.-1975-ös. A kijlentés élesen és félreérthetetlenül csattant, mint a jól sikerült teniszszerva, amelyet előre sejteni lehet, hová vágódik, az ember fel is készül rá, végül mégis kiderül, semmit se lehet kezdeni vele.-1975-ös! - hallotta még egyszer, bár senki se ismételte el. Az őr felé bámult. Szerette volna, ha egyetlen arc rögződik tekintete elé. Ez azonban nem sikerült. Apja, házitanítója, osztályfőnöke, kiképző őrmestere, hivatalfónöke nézett vissza rá. Szétválaszthatatlan parancsszavakat hadartak. A zavaros kórusból egyetlen utasítás volt kihámozható. Ki kell lépni a sorból és vigyázzállásban be kell várni az őrt. Természetesen ki kell lépni, természetesen be kell várni, természetesen mindig ésupán ugyanezt lehet cseleke udvar fi már így faltól-fa rekszot zott írói MON a bajus odanőtt A töl a börtö zsebébe Ez az e, a szájp< cikájábé egész li Bakanc: Kis göd fogó bői nündösí térfogat, Le Ján Maly felvétele
