Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
deujBSBfl ■ ? Második Szentélye állt. Elpusztításával e hely tisztátalanná vált a zsidók számára. Tizenhárom évszázada ez a mohamedánok szent helye: az al- Akszá és Szikla-mecset - a Sziklatemplom - itt emelkedik Jeruzsálem fölé. Az iszlám nem tiltja szent helyeinek látogatását, de cipőben itt sem léphetünk templomaikba. Izraeli katonalányok és katonafiúk is az al-Akszába igyekeznek: cipőjüket két katona felügyelete alatt a bejárat közelében hagyták. Az al-Akszá nem csupán méretei miatt híres. 1951 -ben egy fanatikus muzulmán itt ölte meg az Izraellel alkudozó Abdullah jordán királyt és ezzel hatalomra segítette a jelenleg is a hasemita-jordán trónon ülő Husszeint. 1977-ben pedig itt imádkozott Anvar Szadat egyiptomi elnök, amikor békét kötött Izraellel. A Moria-hegy békés hangulatot áraszt, akárcsak másik mecsete, az aranykupolás Kubbat asz-Szah- ra: a Szikla-templom. Mohamed, Allah prófétája 620-ban elhagyatottan A lex, a Kassáról Haifába származott idegenvezető jól számított: azt akarta, hogy mindenkit megdöbbentsen az első látvány, a Siratófal. A Sion-kaputól sétálva meg-megálltunk, de csak kívüjről néztük a történelmi épületeket, a szent helyeket, amíg «gyre közelebbről láttuk az al-Akszá mecsetet és a Szikla-templom arany kupoláját. Azután iskolások hada viharzott el mellettünk zsibongva, s fel sem tűntek volna, ha tanítóik - vagy kísérőik? - vállán nem lóg puska! Ez zökkentette vissza a mába azokat, akik a béke városába zarándokolván a mennyei békességet remélték megtalálni Jeruzsálemben. De Alex megnyugtatta a társaságot. - Amióta megtámadtak egy autóbusszal kiránduló iskolai gyerekcsoportot, a tanulókat mindig fegyveresek kísérik. Kérdezősködésre, magyarázatra nem maradt idő, mert a lépcsőkön lefelé baktatva mindenről megfeledkeztünk: előttünk a mohamedán Templom-hegy a két mecsettel és a Nyugati fal, a Kőtél, amelyet Siratófalként vagy Panaszfalként ismer a világ. A pillanat és a látvány: a zsidó nép kétezer éves szent imahelyén fohászkodnak a férfiak és - külön- nők. A Siratófal köveinek alsó sorai még Heródes idejéből valók: ez a Nyugati fal maradt meg a zsidók Második Szentélyéből. 70-ben a zsidó nép felkelését leverő Titus római légiói megtorlásul földig rombolták Jeruzsálemet, ledöntötték a városfalakat... A Második Szentélyből is csak a mai Siratófal alapja, néhány sor kőtömb maradt. Közelebb a Siratófalhoz! Mindenki siet, tartozzék bármelyik feleke- zethez, egyre gyorsítja a lépteit, amíg hirtelen POLICE feliratú kerítés nem állja útját. A lépcsők fordulóján már megnézték a táskákat, a fényképezőgépeket, a retikülöket, de itt újabb ellenőrzés következik. És akinek nincs fejfedője, egyet kölcsön kaphat - papírból. Nem tesznek különbséget zarándok és turista között. Egy zsidó fiatalember máris belémkarol. Angolul kérdezi, honnan jöttem? - azután már magyarul beszél, sőt rábeszél, szinte parancsol és a falnál ülő egyik rabbihoz vezet. A rabbi imádkozni akar velem, nevemet, családtagjaim nevét tudakolja angolul (őt már nem érdekli, milyen országból jöttem) és sürget, hogy mondjam utána a héber szavakat... Azután kezét nyújtja s én kezelek vele, de közli, hogy pénzt kér: - Adj tíz dollárt! - Ránézek, mire igényét a felére csökkenti. .. Ezután már senki sem zavar, sót az „ügyfélszervező“ vigyáz is rám, hogy zavartalanul fényképezhessem a fekete ruhát viselő, arcukat a Falhoz támasztó ortodox imádko- zókat. A nap egyetlen percében sem hagyják magára a Siratófalat, ezt a kollektív gyóntatóhelyet. Nemcsak az ortodox hívők érzik. A zsinagóga tetejéről az izraeli megfigyelőállás katonái* is vigyázzák lépteinket. És újra eszünkbe jut: - Jeruzsálem óvárosa az 1967-ben megszállt területekhez tartozik. Itt, a „területen"- szemérmesen csak így nevezik A Sira tóéitól aßen Jehudá'5 ABENJEHUDOSEmuu^- sztrájk van, az arabok délben bezárják üzletüket szolidaritásból a palesztinokkal. De még csak délelőtt tízet mutat az óra - a hőmérséklet már 28 Celsius-fok árnyékban. Errefelé csak mozgó ajándékárusokat látni. ■Mill A Siratófal felett, a Moria-hegyen - a Templom-hegyen - ahol arab rendőrök kutatták át táskánkat, nem találkoztunk arab árusokkal, de ortodox zsidókkal sem. Ők engedelmeskednek az előírásnak és nem teszik lábukat az óvárosi Templom-hegyre ahol egykor a zsidók Első és élt Mekkában, amikor félálmában megjelent előtte Gábriel arkangyal egy mesebeli paripával, al-Burákkal, vagyis Villámmal és csodás utazásra vitte ót a „hét égben“. A csodálatos ló patájának a nyomával igazolták, hogy Allah prófétája itt a sziklán emelkedett az égbe és visszatért Mekkába. A Szíriát akkoriban uraló kalifa az arábiai szent helyekkel, Mekkával és Medinával egyenlő rangra szerette volna emelni az uralma alá tartozó Jeruzsálemet - arab vetélytársával vívott szent háborújában. A mekkai zarándoklat helyett jeruzsálemit szorgalmazott - azonban az iszlám számára csak a harmadik legtiszteltebb város lett Jeruzsálem - az al-Akszával és a Sziklamecsettel. Rengeteg itt az amerikai és a német turista. Hangosak odabent is, ahol látni a szent sziklát - a föld alapkövét, amelyből a hazatérő kereszteslovagok letördeltek néhány darabot. Vesztes csatáik után talán ezt vitték haza emlékül?... A sok látogató miatt várni kell, amíg a márványlépcsőn lemehetek a kis barlangba, a „lelkek kútjához“, ahol Dávid, Salamon, Illés és Ábrahám imádkozik - és Mohamed, aki egyszer beütötte a fejét a sziklába, amely akkor megpuhult és ma is őrzi a próféta turbánjának nyomát. Ezt tekintjük meg, néma áhítattal... A Szenvedés útján A Moria-hegyröl a Via Dolorosa felé visz az út. Via Dolorosa - a Szenvedés útja, a Fájdalom útja -, Jézus keresztútja. A mártíromság tizennégy állomása, stációja a zarándokok és a turisták útvonala is. Bármennyire is figyelek, s várakozom, ezen a napon nem látok a vállukon nehéz keresztet cipelő zarándokokat. Egy argentin csoportot papjuk vezet, nem magyaráz, inkább a bibliából idéz és énekelteti őket. Húsvétkor vonul erre a nagy körmenet, de a földig érő lepelbe, csuklyába bújt zarándok itt mindennap éppúgy megszokott látvány, mint a miniruhás német lányok, a fényképezőgépeiket kattintgató idős amerikaiak, vagy a térdnadrágot viselő ortodox zsidók. S persze a burnuszos arabok - a kereskedők, akik kis feszületet és Dávid-csilla- got, Fuji-filmet és töviskoronát kínálnak. Kinek mi kell emlékbe Jeruzsálemből. Mert a Via Dolorosa a turistákat kiszolgáló kereskedők utcája is. Ki tud itt elmélyedni vallásosságában? Legfeljebb péntekenként, amikor a ferencesek vezetésével megy végig a keresztúton a mohamedán fiúiskolától (ahol Pilátus Jézust halálra ítélte) a keresztre feszítés színhelyére, a Golgota-hegyre. Az utolsó stáció Jézus sírja - a Szent Sír bazilikában. A kupola alatt külön szentély. Előtérben az Angyalok kápolnája, amelyen át egyszerre legfeljebb három-négy ember juthat Jézus márványlappal borított sírjához. Ezen a napon ortodox pap őrzi a Szent Sírt. Holnap talán kopt, azután örmény, majd római katolikus pap ül a sír mellett. Mivelhogy a bazilika a keresztény egyházak évszázados vetélkedésének színhelye is, ezért a templom közös birtok, de egy-egy része, oltára más-más egyházhoz tartozik. Déli tizenkettőkor, mint valami láthatatlan varázsütésre, de talán a müezzin hangszórós déli imádságának hallatára az arab bazárosok sorra zárták be előttünk üzleteiket. Sztrájk! A „területen" és itt, Ó-Jeruzsálemben is minden zárva. Egyik pillanatról a másikra szertefoszlott előttem az a mennyei nyugalom, amellyel első benyomásként Jeruzsálemet jellemeztem magamban. Immár több mint két esztendeje tart az intifada, a megszállás elleni palesztin küzdelem. A kávézó teraszán gallabijában ülő, vízipipázó öreg arabokat sem fényképezhettem már. Éppúgy eltűntek, mint az illatozó keleti édességek. Sztrájk! Nagy üzleti veszteség - ez az ára a szolidaritásnak, de mindenki ehhez tartja magát, bár bizonyára akadnak, akik félelemből csatlakoznak hozzá. A hatóság tehetetlen. Hiába a rendelet, a fenyegetés és a sok katonai járőr. A három nagy vallás, a muzulmán, a keresztény és zsidó csendes együttélését látszólag ez mit sem zavarja. A fejeken sábeszdekli, fez és kip. De mindenki éberen figyeli a másikat. ... Egy kilométerrel távolabb, Nyugat-Jeruzsálem központjának sétálóutcájában, a Ben Jehudán egy egészen más világba csöppentünk. Itt este igazán bábeli a hangzavar és a nyüzsgés. Az üzletek nyitva, s nyolc után ellepik az utca két oldalát az alkalmi árusok. Ezüstláncokat, függőket, öveket, bórtárgya- kat kínálnak. És alkudni itt éppúgy lehet, mint a bazárban. A Sinai Coffee teraszán tejszínnel hozzák a kávét, de ha a vendég kéri, törökösen szolgálják fel. A szomszédos asztalnál katonák, a másiknál katonalányok. Géppisztolyaik a kövezeten fekszenek.- Istenem, ha itt lövöldözésbe kezdene valaki!... - aggódik asztaltársam, amire közösen válaszoljuk: - Akkor hasra, a fal mellé... - És a következő pillanatban feláll a két katonalány, fegyvereiket a kövezeten hagyják, majd a szemközti oldalon megnézik a Nina Ricci divatüzlet fürdőruha-újdonságait. Ez is Jeruzsálem... 1990.111.23.
