Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
Vasárnap 1990. március 25. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.32, nyugszik 18.58 Kö- zép-Szlovákia: 06.39, nyugszik 19.05 Nyugat- Szlovákia: 06.45, nyugszik 19.11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 05.42, nyugszik 17.32 Közép-Szlovákia: 05.49, nyugszik 17.39 Nyugat- Szlovákia: 05.55, nyugszik 17.45 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IRÉN, ÍRISZ - MARIÁN nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából HATÁRVÁROS AZ IPOLY PARTJÁN Zsilka László írása Ipolyságról MILYEN TANKÖNYVEKET SZERETNÉK? Magyar pedagógusok nyilatkozatai HOGYAN ÉLÜNK? MIBŐL ÉLÜNK? Deák Teréz riportja IGAZSÁGOS HARMADOLÁS Nagy Jenő jegyzete EL KELLENE MENNI A KOZMETIKUSHOZ Szitás Gabriella riportja a dunaszerdahelyi gyógykozmetikáról A VIRGULÁS EMBER Péterfi Szonya írása TANÍTANI - SZABAD! Dr. Bálint Lajos kandidátus cikke AJÁNDÉK Dominik Tatarka elbeszélése ÁRVÁCSKA EREJE Szabó G. László beszélgetése Czinkóczi Zsuzsával Levelek Vélemények Itt öröm a játék, a tanulás Ma, amikor annyian bírálják mások munkáját, én elismerésemet szeretném kifejezni a pedagógusoknak, mindenekelőtt az ipolysági 1-es számú óvoda magyar osztálya óvónőinek. Stígel Mária 22 évvel ezelőtt még az én óvó nénim volt, ma a hatéves kisfiam jár hozzá. Közel három évtizedes felelősségteljes, fárasztó munka után még mindig tele van energiával, türelemmel a gyerekek iránt. Megnyerő fellépése bizalommal tölti el mind a gyerekeket, mind a szülőket. Danis Magda már rövid pályafutása alatt is bizonyította, hogy odaadással, őszinte szeretettel foglalkozik a gyerekekkel. Ez a két óvónő legutóbb a nőnapra készített színvonalas, szép műsort a gyerekekkel. Azt hiszem nemcsak az én véleményemet írom le, hanem sok szülő is egyetért velem abban, hogy jó műsort készíteni, eredményt elérni, csak jó tanító, óvónő tud. Én is pedagógus vagyok, tudom, milyen nehéz gyerekekkel, foglalkozni, tanítani őket, lekötni figyelmüket, játszani velük úgy, hogy közben ők is azt érezzék, nem teher, kényszer, amit csinálnak, de öröm a játék, a tanulás. S hogy a nehézségekről is szóljak. Még nehezebb jó eredményt elérni olyan óvodában, ahol évek óta túlzsúfolt a két magyar osztály. Olyan év is volt, amikor a gyerekek száma elérte a 38-39 főt, de harminc alá a létszám sohasem csökkent. Ipolyság, lakosainak hatvan százaléka magyar nemzetiségű. Tehát nem reális ebben az óvodában az osztályok elosztása, vagyis két magyar osztály túlzsúfolva és négy szlovák osztály húsz-huszonöt gyerekkel, ahol szintén bőven találunk magyar anyanyelvűeket. Mégis, a nehéz körülmények ellenére, kitűnő munkát végez ebben az óvodában Stígel Mária és Danis Magda. Kiváló pedagógusok, nemcsak mi, szülők vagyunk megelégedve velük, hanem a gyerekek is szeretik őket. Mészárosné Dobos Ildikó pedagógus, Ipolyság Pedagógusnapi gondolatok A pedagógusok napján szólunk: gyerekek és fiatalok, akik legtöbbet köszönhetünk nevelőinknek. Pedagógusainkat köszöntjük, akiknek soha nincs „kicsengetés“, egész életük velünk van tele. Törődnek velünk, tanítanak bennünket, az iskola falain belül és kívül. Körülöttük vagyunk, ha az otthoni csendben dolgozatot javítanak, ha másnapra készülnek, vagy rajtunk töprengenek. Ránk mindig áldoznak időt, ha rájuk nyitjuk az ajtót, ha megállítjuk őket az utcán. Mindig velünk jönnek, ha rendezvényeinkre, kirándulásunkra hívjuk őket. Iskolás éveink felét töltjük velük, vagy még ennél is többet. Naponta látjuk őket, de vajon valóban ismerjük-e őket, figyelünk e gondjaikra? Hiszen ők soha sem kérnek, csak adnak: tudást, emberséget és útirányt. Évről évre újult erővel mindent élőről kezdenek, határtalan türelemmel. Tudják, mikor kell dicsérni, mikor kell korholni, mikor buzdítani, s mikor nem szólni egy szót sem, csak átölelni, simogató tekintettel, aggódó szeretettel. Őket köszöntjük, akik nekünk adják a tudás, a siker első élményeit, akik nem takargatják hibáinkat, hanem átsegítenek kudarcainkon, akik tanítanak mindig újrakezdeni, küzdeni az igazért és lelkesedni a szépért. Nem a jegyért, nem az osztályzatéit. Értünk, a jövőnkért. A pedagógus annyi ember, ahány kis- és nagydiákot felnevel, életre készít. Legnépesebb családjuk a pedagógusoknak van. Van-e szebb kép, mint amikor a legkisebbek oldabújnak az óvó néni, a tanító néni mellé, biztatást, mosolyt várva tőlük? A ballagás percei, amikor a pedagógusok szeméből büszkeség és aggodalom, öröm és fájdalom tükröződik? Aztán telnek az évek, s a meglett nők és férfiak kitárt karokkal ölelik magukhoz a rég látott tanítóikat, tanáraikat, akik annyi esztendő távlatából is emlékeznek nevükre és csínytevéseikre, no meg arra, hogy hányadik padban ültek. A pedagógusokat köszöntjük, s e köszöntő szavakra is ők tanítottak meg. Tőlük tanultuk meg: a szóval el sem mondható érzéseinket úgy fejezzük ki, hogy megérezzék azok, akiknek szól. Tőlük tágultuk azt a régi mondást is: „Ha az ember azt akarja, hogy emlékezzenek rá, adjon virágot, ha azt akarja, hogy sokáig gondoljanak rá, ültessen fát, s ha azt akarja, hogy soha ne felejtsék, neveljen embert.“ ifj. Lengyelfalusy Miklós, a párkányi gimnázium diákja Nemcsak kitűnő tanulókat - embereket nevelni Huszadik éve vagyok a pedagógusi pályán. Siker és sikertelenség egyaránt kísérte pályafutásomat. Az utóbbi években egyre többet és többen küszködünk túlhajszoltsággal, idő- és energiahiánnyal. Mindehhez hozzájárul a rohanó világ és az 1989. novemberéig nem mindig helyes iskolapolitikánk. Az iskolát nem kerülhetik el a változások, ami törvényszerű és helyes is, mindaddig amíg nem csap át túlkapásokba és személyeskedésekbe. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva arra szeretném figyelmeztetni a bátor és egyenes jellemű pedagógustársaimat, hogy többet kell törődnünk tanulóink nevelésével. Az utóbbi években az ellenőrző szervek elsősorban az oktatás eredményeit kérték tőlünk számon. A „nemzet ereje a kiművelt emberfők számától függ“- vallotta Széchényi István. A nemzet jövője pedig attól függ, milyen jellemű, milyen gondolkodású emberek végzik majd a munkát. A pedagógusmunkát lehet diplomával is, meg diploma nélkül is rosszul csinálni. A háromdiplomás tanár is lehet közömbös, erkölcstelen, rossz példát mutató ember. S a diploma nélküli nevelő is lehet lelkiismeretes, jó példát mutató, emberformáló pedagógus. Mindenesetre jó volna mielőbb elérni, hogy az iskoláink minden dolgozójajól képzett pedagógus legyen. De legalább annyira fontos, hogy a pedagóguspályára került fiatalok nevelői, oktatói tehetséggel, képességgel rendelkezzen, továbbá olyan jellemű és gondolkodású emberek legyenek, akikre nyugodtan rábízhatjuk gyermekeink formálását. A felsőbb szervek általában a diplomát hiányolták, ezenkívül én a példamutató jellemet, objektív gondolkodást is számonkérném azoktól, akik emberformálásra vállalkoznak. A felelősség minden szakmában nagyon fontos. Mindenki kárt okoz, aki hibát vét. S nincs annál nagyobb kár, amikor valaki gyerekeket ront el, ha a gondjaira bízott emberi nyersanyagból nem tud értékes embereket formálni. Úgy vélem, azok a pedagógusok érdemlik a legnagyobb elismerést, akik nemcsak kitűnő tanulókat, hanem kiváló EMBEREKET is nevelnek. Az országnak szüksége van jó szakemberekre, de legalább olyan szüksége van becsületes, tiszta jellemű, egyenes gerincű, közösségi emberekre is. A pedagógus felelőssége nemcsak egyéni- társadalmi felelősség is. Fát, vasat, anyagot, követ lehet formálni lélek nélkül is, de gyereket nevelni, embert formálni csak odaadással, ügyszeretettel, lelkiismeretes munkával lehet. Oktatásügyünk színvonala elsősorban és minden esetben a tanítók alkotó igyekezetétől függött. A tanító munkájával szemben mindig magas fokú igényességet támasztottak, s ezekből manapság sem engedhetünk. A pedagógiai munkához alapos szakmai és módszertani tudás, elkötelezettség és jó hozzáállás kell. Aki lelkiismeret- furdalás nélkül és rendszeresen késeget öt perceket az óráról, aki csak azért van a pályán, mert valahol lennie kell, annak a tanítónak nem sok öröme van a munkájában. A jövő iskolája mindenképpen az alkotó, kezdeményező pedagógusok munkájára épül. Koszorúzza hát elismerés a pedagógusnapon azokat, akik e nehéz, de nagyon szép munkát szeretettel, türelemmel és nagy-nagy hozzáértéssel végzik. Marták Éva, a Felbári Alapiskola pedagógusa Az IFJÚ SZÍVEK Magyar Dal- és Táncegyüttes meghívja önt megalakulása 35. évfordulója alkalmából rendezett BEMUTATÓ ELŐADÁSAIRA a GAUDIUM kamaracsoport és vendégei ÜNNEPI HANGVERSENYE ♦ Vandalizmus mások szórakoztatására Nem a moziban, nem a tévében, hanem az utcán. Egy su- hanc „szórakoztatta“ háromnégy vele egyívású társát. Azok derültek is a látványon, ami a legényt egyre vandálabb mutatványokra sarkallta. Előbb csak tüzet rakott az utcán található papírból, majd miután a láng, s vele együtt a cimborák hahotázása is lohadni kezdett, tűzifa után nézett. A járda melletti park díszfácskáinak letördelt ágait kezdte a tűzre dobálni. A „közönség“ ezt különösen szórakoztatónak találta. Hát még azt, amikor társuk a vastagabb ágakat is célba vette. Ehhez már szerszámot, egy vasrudat is használt. Közben valami ősi csatakiáltást hallatott. Mintha csak saját magát biztatná rohamra a ritkaságszámba menő fák ellen. Bármi vezérelte is, félelmetes hatást keltett. Ha most valaki rendre utasítaná, talán az életével játszana. Utolsó mutatványként a hatalmas vályúhoz hasonló beton virágtartók egyikét rántotta ki a helyéről, felállította, majd felborította. Ezt - mintegy közkívánatra - kétszer megismételte. Aztán a többiek mellé telepedett a padra. Elégedetten, a jpl végzett munka tudatával. Fülöplmre 1990. március 26-án 19.00 órakor a Klarisszák templomában HAJNALTÓL HAJNALIG énekes-zenés-táncos színpadi játék Zobor-vidéki lakodalmi szokások alapján 1990. március 28-án 19.00 órakor a ruzinovi kultúrotthonban KÖTŐDÉSEK a tánckar és a Ghymes zenekar műsora 1990. március 29-én 19.00 órakor a ruzinovi kultúrotthonban GÁLA 35 az együttes minden művészi részlegének közreműködésével 1990. március 31-én 17.00 órakor a Szakszervezetek Házában Jegyelővétel az együttes irodájában: Bratislava, Mostová 8, tel. 33 11 87. úp-56 1990. III. 23. Vasárnap De nehéz a diákélet...
