Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-16 / 11. szám

i/asärnap Ä A gyümölcsfajok környezeti igényei A sjkeres gyümölcstermesztéshez nemcsak a különböző fajták tulajdonságaival kell megismerkednünk, hanem a növényfajok és fajták igényeivel is. Csak ennek ismeretében hasznosíthatjuk célsze­rűen a rendelkezésünkre álló területet. A kitettség, az uralkodó szélirány, a talaj mélysége fontos tényezők. Ezek alapján dönthetjük el, hogy érdemes-e megpróbálkozni egy-egy gyümölcsfaj termeszté­sével. A kedvezőtlen termőhelyen kevesebbet teremnek a fák, és a gyümölcs minősége is rosszabb. ALMATERMÉSŰEK Az alma közepesen kötött, homokos vályog és vályogtala­jon érzi jól magát, ahol a talaj enyhén lúgos kémhatású, a hu­muszréteg vastag, a talajvíz 2-4 méter mélyen van. Száraz, me­leg helyen, sekély rétegű, erő­sen meszes talajon nem ter­meszthető. A betegségek hűvös, csapadékos termőhelyeken erő­sebben károsítják. A körte igénye fajták szerint változik. A téli és őszi fajták szá­mára a hűvösebb éghajlatú, pá- radúsabb termesztőhelyek az ideálisak. A talaj középkötött, mély rétegű, jó vízáteresztő le­gyen. A téli fajták gyümölcsei a sekély rétegű, száraz talajokon kövecsesek lesznek. A nyári faj­ták jobban elviselik a száraz, homokos területeket és a meleg levegőt. Mindegyik körtefajta ér­zékeny az erős szélre. A birs sekélyen gyökeresedik, ezért a vékonyabb termőrétegű talajokon is szépen díszük. Táp­anyagban gazdag, szél védett helyen érzi magát a legjobban. A tavaszi fagyok ritkán károsít­ják, mivel május végén virágzik. A naspolya a gyümölcsfélék között mostohagyerek, pedig több figyelmet érdemelne, hi­szen dísznövényként is érdemes telepíteni. Ahol valamilyen gyü­mölcsfát vagy bokrot lehet ne­velni, ott a naspolya is megél. Még félárnyékban is terem, ráa­dásul késői virágzása miatt a ta­vaszi fagyok sem károsítják. (Folytatjuk) Érdemes hajtatni A gumós begónia közkedvelt dísznövényünk. Az ősszel fel­szedett és fagymentes helyen teleltetett gumókból időzített tavaszi hajtatással kapunk legkorábban virágzó növényeket. Az így nevelt tövek hajtásait később akár dugványként is hasznosít­hatjuk. A gumók áprilisig hajtathatók. A legalább 5 cm átmérőjű gumókat tőzeges homokkal töltött virágcserépbe vagy hajtatólá­dába helyezzük és a ládát szobahőmérsékleten tartjuk. Nagyon kell ügyelni arra, hogy amig ki nem fejlődnek az első levelek, a hajtatóközeg mindig mérsékelten nedves legyen. Amikor megjelennek az első levelek, a növénykéket csere­pekbe tűzdeljük s világos helyiségben, 15-20 fokos hőmérsékle­ten neveljük tovább. Az első virágok rendszerint már május végén kinyílnak, vagyis hozzávetőlegesen egy hónappal koráb­ban, mint a magról nevelt növényeknél. Egy további lehetőség, hogy tavasz elején előhajtatott gumót ültetünk (virág- és kertészeti szakboltokban kapható), majd a cserepeket vagy virágládákat a kései fagyok után helyezzük ki az erkélyre. (Záhradkár) Csak rügyfakadáskor hat a permedé Az őszibarackfák egyik legret­tegettebb gombabetegsége, a Taphrina deformans által kivál­tott levélfodrosodás néha a ta­pasztalt kertészkedpknél is ko­moly kárt okoz. Egyes kertekben már tavasz végén láthatunk lombjukat elhullajtott őszibarack- fákat. Igaz, később a fák általá­ban új lombot nevelnek, de a fer­tőzés mégiscsak kihat a fejlődé­sükre, sőt a termőképességükre is. A levélfodrosodás elleni küz­delmet nehezíti, hogy csakis a rügyfakadás idején kijuttatott permetlének van hatása. A ke­zelés legmegfelelőbb időszaka Dél-Szlovákiában rendszerint március közepétől április elejéig szokott tartani. Mondom, szo­kott, mert az utóbbi években már nem nagyon lehet a naptárhoz igazodni ilyesmiben. A legfonto­sabb, hogy tartsuk kéznél a kivá­lasztott vegyszert s akkor per­metezzük meg alaposan a fákat, amikor a felpattanó rügyekből kezdenek kibújni a levélcsúcsok. Mivel permetezhetünk? Min­denekelőtt a Polybarit és a Sulka 3-5 százalékos töménységű ol­datát ajánlják, de hasonló ered­ményt ad a Kuprikol 1,5-2 szá­zalékos, illetve a Novozir MN 80 0,8-1 százalékos töménységű oldata is. Nagyapáink valaha 2 százalékos bordói lével óvták meg fáikat ettől a betegségtől, igaz, nem tudatosan. Mivel faka- dás előtt úgyis meg kellett per­metezni a szőlőt a szöszösödést (erinózis) okozó gubacsatkák el­len, hát a sorok között elszórtan előforduló ószibarackfákat is jól lemosatták a permedével. A biológiai kertészkedés hívei között elterjedt, hogy a hiper- mangán (káliumpermanganát) gyenge oldata gyógyító hatású. Sajnos, ez nem igaz. Csupán arról van szó, hogy a beteg leve­lek idővel lehullanak, majd új levelek is fejlődnek s a fa látszó­lag „kigyógyul“, de ha a követ­kező tavaszon nem kezelnénk, valószínűleg minden levelét el­vinné a gombafertőzés. A kertbarátokat néha megté­veszti, hogy a levéltetvek szívo- gatása nyomán hasonló kárkép figyelhető meg az őszibarack le­velein. Ha alaposan szemügyre veszik a beteggyanús leveleket, könnyen felfedezhetik a levéltet- veket s megnyugodhatnak, hogy a lemosó permetezést jól végez­ték. A levéltetveket a háztájiban általánosan használt rovarölő szerekkel (pl. Metation, Pirimor, Bi 58 EC) könnyen kordában tarthatjuk. (dek) A metszés mélységének hatása: 1-2 -a mélyebben visszavágott vesszőn valamennyi rügy kihajt; 3-4 - a vessző csúcsrészének eltávolításával elősegítjük a termőképletek kialakulását és a rügyképződést. Hogyan reagálnak a fák a metszésre? , A metszés céltudatos beavat­kozás a fa életébe. Ha például levágunk egy ágat vagy gallyat, vízhajtásokat kapunk helyette. Nem mindegy, hogy mikor és milyen erősen metszünk, meny­nyire kurtítjuk meg a vesszőket stb. Aki metszöollót vesz a kezé­be, annak ismernie kell a fák fejlődésének szakaszait, tudnia kell, mikor hogyan reagál a fa a beavatkozásra. Mint tudjuk, a fa akkor fordul termőre, amikor a gyökérzet és a korona tevé­kenysége összhangba kerül. Más szóval, amikor a lombfelület képes annyi szénhidrátot termel­ni, amennyire a növekedésen túl a termörügyek kialakulásához és a gyümölcs kineveléséhez szük­ség van. A fa növekedésének első szakaszában a nitrogén- szénhidrát-arány a nitrogéntar­talmú anyagok javára billen, Így erős a vegetatív részek növeke­dése, viszont gyenge a termés­képzés. Ez a fiatal, illetve az erősen metszett fákra jellemző. A fa életének második szaka­szában szénhidrátból és nitro­géntartalmú anyagból egyaránt elegendő áll rendelkezésre, ami a vegetatív növekedésen túl a fokozott termőrügyképzéshez is elegendő. Ez a mérsékelten metszett, szakszerűen trágyá­zott termőkorú fáknál figyelhető meg. A harmadik életszakasz­ban a szénhidrátból van több, minek következtében a fa már nem képes újabb termőfelület kinevelésére, vagyis csökken a vegetatív növekedés. Ez a megvénült, kimerült fáknál fi­gyelhető meg, melyeket évek óta elhanyagolnak, nem metszenek, nem ritkítanak. A fentiekből kikövetkeztethe­tő, miként lehet metszéssel meghosszabbítani vagy lerövidí­teni a fa életének egyes szaka­szait. Például az M 9 alanyú fák­nál az első szakasz törvénysze­rűen lerövidül. A gyenge gyökér­zet kevesebb nitrogént juttat a fának, így kisebb lesz a korona s a fa korábban termőre fordul. Ennek előnye, hogy az ilyen fát kevesebbet kell metszeni, mint a vad alanyra oltottat, viszont az élettartama is lerövidül (20-25 év). Ha ugyanezt az M 9 alanyú fácskát a koronaalakítástól kezdve erőteljesen metszik, az életszakaszok meghosszabbod­nak. Viszont, ha a metszést tel­jesen elhagyják, a fa gyorsan kineveli a természetes koronát, lerövidül az első életszakasz és a fa gyorsan teremni kezd. Csakhogy metszés híján a fa gyorsan megöregszik, megúju­lásra való serkentés nélkül kime­rül, és meglehetősen rövid életű (10-15 év) lesz. A metszés mélységével sza­bályozhatjuk a rügyek fejlődését. Ha a vesszőt például 4 rügyre vágjuk vissza, valamennyi kihajt s négy erős hajtást kapunk. Ha ugyanezt a vesszőt a 6. rügy fölött vágjuk el, már csak öt rügy fakad ki, viszont a hajtásokon fejlettebb rügyek képződnek. A növekedés és termőképes­ség szempontjából meghatározó az ágak helyzete, amit részben metszéssel, részben lekötözés- sel szabályozhatunk. A függő­leges helyzetű ágak kapnak leg­több tápanyagot, tehát ezek jól növekednek, rajtuk minden rügy kihajt, de csak egyes fajtáknál (pl. Starkrimson) hoz termést. A vízszinteshez közeledve az ágak egyre hajlamosabbak a be­rakodásra, tehát ezeket kell ter­meltetni (a függőleges helyzetű- eket kivágjuk vagy lekötözéssel serkentjük termörügyek nevelé­sére). A vízszintes alatti térállású ágakat letermés után el kell tá­volítani, mert a rossz tápanyag­ellátás miatt ezeken nincs ve­getatív növekedés. A hajtásvégek tavaszi le- csípése az almafa-lisztharmat el­leni védekezés egyik leghatéko­nyabb módja, ezért a metszésen kívül ezt a beavatkozást sem szabad elhanyagolni (Jona­tán). Belucz János mérnök, kandidátus Az ágak hely­zetének hatása a hosszanti nö­vekedésre és a termőképes­ségre A különleges zöldségfélék választéka A kertbarátok, különösképpen a kerttelepi kiskertek tulaj­donosai az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak az úgynevezett kevésbé ismert zöldségfélék termesztése iránt. Az esetek többségében olyan zöldségfé­lékről van szó, melyeket több országban már régen megho­nosítottak és elterjedten termesztenek, viszont másutt - Így például nálunk - újdonságnak, érdekességnek számítanak. Különlegességük néha az alakjukban, ízükben, esetleg a színeződésükben van. Annak ellenére, hogy hazánkban a zöldségfogyasztás­ban inkább a konzervativizmus uralkodott, vállalatunk egy idő óta legalább 10-14 féle különleges zöldségnövény A betegségeknek ellenálló cukkini zsenge termése jól helyettesíti az uborkát (A szerző tusrajza) vetőmagját kínálja a kertbarátoknak, mégpedig évi 400-500 ezer tasak forgalmazásával. Ez annyit jelent, hogy gyakorla­tilag minden nagyobb szakboltban teljes választéknak kelle­ne fogadnia a vásárlókat. Hazai értelemben a következő zöldségféléket tekintjük kevésbé ismerteknek: articsóka, spárgakel (brokkoli), mán- gold, feketegyökér, fodros és bimbóskel, tojásgyümölcs (padlizsán), salátacikória, kardi, csillagtök (patisszon), spár­ga, zsázsa, pekingi és kínai kel, gumós kömény, lóbab és cukkini. S ha már a témánál vagyunk, a felsorolt növények közül legalább egyre ez úton is szeretném felhívni a kertbarátok figyelmét. Nevezetesen a cukkinira. Mivel az utóbbi években rendre tetemes kárt okozott a termelőknek az uborka- peronoszpóra, a kutatók figyelme az uborka helyettesítésére alkalmas zöldségfélék felé fordult. Úgy tűnik, a célnak leginkább a cukkini felel meg. A külföldi termelők azért kedvelik, mert igénytelen, a betegségeknek jól ellenáll és sokféleképpen hasznosítható. Nálunk a Zuboda fajta magja kapható, melyet az NDK-ból hoztunk be. Gyümölcse hosz- szúkás, zöld alapszínű, rajta mozaikszerüen elszórt, világos foltok láthatók. A sötétebb gyümölcsű változatokhoz tartozik, amelyek jobban ellenállnak a betegségeknek. Héja nagyon vékony, ezért konyhai elkészítés vagy tartósítás alkalmával nem kell hámozni. Fogyasztási érettség idején a gyümölcs­hús finom, kellemes ízű, ami sokféle elkészítést tesz lehető­vé. Vállalatunk a kereskedelmi szervezetek megrendelése alapján 18 ezer színes tasakot töltött meg ennek a különle­gességnek a magjával. Anna Smitalová mérnök, a Semex állami vállalat munkatársa 1990.111.16.

Next

/
Thumbnails
Contents