Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-09 / 10. szám

■ Az 1950-es évek elején egy idős angol úr szinte hihetetlen­nek tűnő történettel állt elő. El­mesélte, hogy a század elején az Angol Királyi Flotta tengerésze­ként éppen Dél-Afrika felé ha­józtak, útközben azonban kikö­töttek a mai Kongói Köztársa­ság partjainál. A hajó kapitánya, hogy a legénység szabad idejét lekösse valamivel, labdarúgó­mérkőzést szervezett a matró­zok és a bennszülöttek között. A mérkőzés annak rendje és módja szerint, a szabályoknak megfelelően 2x45 percig tartott, a hajó legénysége 222:0-ra verte a feketék csapatát. Hogy az el­beszélésből mennyi igaz, talán sohasem derül ki. ■ Válogatott mérkőzésen a legtöbb gólt az 1908. évi lon­doni olimpián a dán S. Nielsen szerezte. A franciák elleni 17:1- es dán győzelemmel végződött mérkőzésen 10 gólt juttatott az ellenfél hálójába. Teljesítmé­nyén 1971-ben a tahiti Tamaiti- tahio tett túl: 17-szer rezegtette meg a Cook-szigetiek hálóját. ■ A leghosszabb mérkőzést 1962. július 2-án éjfél előtt kezd­ték, és 3-án hajnalban fejezték be. A találkozó a Libertadores Kupáért folyt, a brazil Santos és az uruguayi Penarol között. Az összecsapás 3 óra 30 percig tartott, de az eredmény így is 3:3 arányú döntetlen lett. ■ Az eddigi legnagyobb fut- ballkatasztrófa 318 halottat és 500 sebesültet követelt: 1964. május 24-én Limában történt. A Peru-Chile olimpiai selejtezőn az uruguayi Pazos játékvezető 1:0-ás hazai vezetésnél nem adott meg egy, a közönség által teljesen szabályosnak ítélt gólt a peruiak javára. Tömegvereke­dés kezdődött, és a nagy pánik­ban az emberek halálra taposták egymást. ■ A legeredményesebb lab­darúgócsapat - nem számítva Olaszország és Brazília 3-3 vi­lágbajnoki elsőségét - kétség kívül Burma nemzeti válogatott­ja. Az 1964-1974 közötti idő­szakban, tíz év alatt megnyerte a Délkelet-ázsiai Játékokat (5), az Ázsiai Játékokat (2), a Merde- ka Futball Fesztivált (3), A Dél- Koreai Elnök Kupát (3), az indo­néziai Jakarta Futball Fesztivált (3 alkalommal). Ezenkívül az Ázsia Kupán egy, a thaiföldi Ki­rály Kupán két ezüstérem is ju­tott a derék burmaiaknak, akik még az 1972-es olimpiai részvé­tel jogát is kiharcolták. ilasimap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Pravda Kiadóvállalat. Megbízott főszerkesztő: Szilvássy József: S 210/4453 Főszerkesztői titkárság S 532-20 és 210/4456. Megbízott főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrud: ® 210/4460 és Zsilka László: ® 4454. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: S 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, vasárnapi kiadás: ® 673-70, sportrovat: ® 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. ® 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, ® 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Válás argentin módra. Ezt a címet ÍS adhattuk volna a Maradona kontra Napoli ügynek, ámely végül is hap­py enddel végződött. Az „isteni Die­go“ ugyanis visszatért a Nápolyi­öbölbe. S bár a repülőtéren a kéthe­tes késedelem ellenére őrjöngve ün­neplők és természetesen újságírók és fotóriporterek kíméletlen hada fo­gadta, ő mindössze ennyit volt haj­landó nyilatkozni - „Megjöttem!“ - Aztán lefüggönyzött autóba szállt, és egyenesen a San Paolo stadion­ba hajtatott, ahol a szurkolók várták, hogy újra viszontláthassák, és kons­tatálják a saját szemükkel - Marado­na újabb egy évig az övék! Az elnökkel, az új edzővel és a játékostársakkal való első találko­zásra rányomta bélyegét a kétségte­len tény: Maradona nem akart Ná­polyba visszatérni. De amikor a klub FIFA-eltiltást helyezett kilátásba, ak­kor már nem volt mit tennie, csoma­golni kezdett és repülőgépre szállt. De mi történt előtte? A bajnokság végén... A zsúfolásig megtelt San Paolo stadion füttykoncertje máig is fülé­ben cseng. A supercampionato utol­só fordulójában, a Pisa ellen, ő nem játszott éppen kirobbanó formában, s a csapat sem győzött. Márpedig a nápolyiak egyetlen öröme, vigasza az azúrkék mezes csapat. Ezért éhezni is hajlandók, persze, ha lega­lább otthon nyerni tud. De ha nem?!... Maradona úgy szállt tehát repülő­gépre, hogy fenn a magasban is hallotta a tüntető-tomboló közönség telefonkapcsolatot Olaszországgal- a nápolyi szám időközben megvál­tozott ... A brazil tévé, természetesen, meghívta Diegót egy kis beszélge­tésre, s már az első kérdés felkavar­ta törékeny lelki nyugalmát: Mar- seille-be igazol? Maradona ekkor még udvariasan kitért, s így felelt: „Én 1993-ig a Napoli játékosa vagyok... Ha többet akarnak tudni, akkor for­duljanak Ferlainóhoz, a klub elnö­kéhez.“ Ez az interjú megint vihart kavart, s felszínre hozta a marseille-i kap­csolat megszervezőjének a nevét: Hidalgo, a francia ex-szövetségi ka­pitány, Maradona jó barátja ajánlotta be Bemard Tapiet. S hogy jó vagy fossz szolgálatot tett-e, azt csak ö tudja, illetve ma már Maradona is. A francia klub a már említett nápolyi vacsora óta többet nem jelentkezett Maradonánál. S hogy miért, azt már Coppola derítette ki: blöff volt az egész! Üres kasszából nehéz pénzt elő­varázsolni, ezt Diego is megértette. De az idegei időközben felmondták a szolgálatot. Egy országra szóló bankett után - a legelegánsabb étte­remben, a Patio Burrrichban az egész argentin válogatott és kapitá­nya, a Maradona család minden tagja, természetesen gyerekestül, és a divatos előkelőségek hada bú­csúzott hajnalig - Maradona Nápoly helyett Las Lenasra utazott. Argentí­na legdivatosabb síparadicsomában akarta gyorsan leadni felszedett súlyfeleslegét. S ekkor érkezett az a távirat, amelyben a Napoli csapatkapitánya, Juliano figyelmeztette játékostársai­val szembeni kötelességére, s kérte- azonnal induljon Nápolyba. Mara­dona dacos lett, s önkényesen két héttel meghosszabbította nyári sza­badságát. Csak amikor a Napoli el­nöke kinyilatkozta, hogy ha sokáig „síel“ még, akkor Nápoly és Mar­seille között hoppon marad. Két hét késéssel érkezett meg, s bár a futballszurkolók, akik koráb­ban árulónak kiáltották ki őt, nyom­ban megbocsátottak, s fényképe a következő aláírással jelent meg az egyik lapban: Maradona, a bús, ma­gányos király. Hát igen, a róla alkotott kép a ná­polyiak szemében kissé megválto­zott. Már nem látják olyan szépnek, de még szeretik. Magányos király - kis szépséghi­bával - ez ma Maradona. Vándor Kálmán hangját. S ez az elégedetlen moraj elkísérte minden útjára, Argentínától Brazíliáig és vissza. Maradona és Napoli. Erről olvasott mindenütt, er­ről faggatták mindenhol. A ,;nagy szerelem véget ért“ - írta a Corriere dello Sport, s tudni vélte, hogy ki áll a háttérben. Az Olimpique Marseille patrónusa, Bemard Tapie, aki'kije­lentette: megveszi Maradonát az egész Napolival együtt! A csábító téhát már megvan. De hogyan gondolkodik a csábítás ala­nya? Hiszen egy igazi nagy futball- szerelemről van szó. Egy házasság­ról, amelyről mindenki azt hitte, soha nem kerülhet válságba. A „házas­társak“ mégis olyan messzire kerül­tek egymástól, hogy azt földrajzilag már ki sem lehetne fejezni. A „fran­cia szerető“ megmérgezte a korábbi boldog légkört, s lehetetlen helyzet­be hozta minden nápolyi első számú szerelmét. S ő hiába vonult fel Ar­gentína hófödte csúcsára, hogy síe­léssel kapcsolódjék ki, Las Lenas (A ÓSTK FELVÉTELEI) nem tudta feledtetni vele azt az ajánlatot, amit a francia maffia fel­legvárából kapott. Tehát úgy kezdődött, hogy a Pisa eHen rosszul játszott, meghúzódott és lecserélését kérte, ami a közön­ség haragját váltotta ki. Üres sörös üvegek szálltak feléje, sőt, a díszpá­holyban egy Coca-Cola 5 cm-re zúgott el Maradona felesége, Clau­dia, és a karjában tartott kis Fiannina feje mellett. Menedzserét, Coppolát pedig el is találták. Nos, Diego ekkor fogadta csak el a marseille-i klub meghívását egy vacsorára... Az olasz hírvadászok előtt azon­ban semmi sem maradt rejtve. Ma­radona minden lépését többen is figyelték, és semmi sem maradha­tott titokban előttü(<. Néhány napba került csupán, hogy felfedjék a titok­zatos vacsoralátogatás okát. Ber­nard Tapie lelepleződött! Maradona pedig elrepült szabadságra... A nyilvánosság maradt az egyet­len kapocs Maradona és a Napoli között. A lapok ekkor^iár nyíltan cikkeztek arról, hogy az Olympique Marseille gazdája hány milliárd lírát kínál Maradonáért. S arról is, hogy Maradona nem nyilatkozik, sőt, mintha kéretné magát. Hátha az ola­szok ráígérnek. Persze, mielőtt még ő nyilatkozna... Ferlaino, a Napoli- tulajdonos el­nöke kategorikusan kijelentette: nem! Maradona nem eladó! S amíg a nyári pihenő tartott, addig a nápo­lyiak argentin istene nem is nyilatko­zott, tehát nem lehetett tudni, neki mi a szándéka. A hallgatás azonban sokszor többet mond, mint néhány semmitmondó szó. Maradona meg­sejtette - vagy megtudta - azt, amit a klub vezérkara titokban tartott, élénk vita folyt süppedő fotelek mé­lyén arról, hogy 15 milliárdért már érdemes lenne Maradonát eladni... A döntő szót a valóság mondta ki: azok, akik szívesen megcsinálták volna az „évszázad üzletét" Mara­dona eladásával, kiderítették, hogy Bemard Tapie büntetett előéletű és „Áruló vagy, Maradona“! - írták az olasz lapok, s közben ő tudta, alku tárgyát képezi. Amikor a brazí­liai tornának vége lett, mégis így búcsúzott Renatótól: „Viszlát, Olaszországban!“ Tehát hitt abban, hogy visszatér Nápolyba. Csak azok a kósza hírek ne zavarták volna. S az alaptalan vádaskodások, amik­re, úgy érezte nem adott okot. Pedig Barcelonából is hasonló huzavona után került Nápolyba, s ezt is felele­venítették a lapok. Szóval menekült az emberek elől - a családjához. Buenos Airesben, a legelőkelőbb negyedben, a Villa Devotóban dón Diego és donna Tota - a szülei - várták. Ott volt már az egész család, a Napoli tavalyi bajnoksága­kor született Dalma, és egy évvel később az UEFA Kupa-győzelemre emlékeztető Giannina, s természe­tesen édesanyjuk, no meg a népes Maradona család minden tagja, Hu­gótól, a legkisebbtől a legidősebb nővérig, Lillyig. S amikor megérkezett, a hazai ínyenc falat, az asado várta öt don­na Tota „előadásában“. Ettől mint­ha megnyugodott volna. Az ügyes­bajos dolgokat a menedzser Coppo­la- intézte, ő viszont hiába keresett csupán politikai célok érdekében dobta be Maradona nevét - üres zsebbel! Erre azonban csak augusztus elején derült fény, amikor már rend­kívül elmérgesedett a helyzet a két fél között. Maradona pihenés helyett az argentin válogatottal Brazíliába utazott, az Amerika Kupa küzdelme­ire. Nem ment jól a játék, legtöbbjük fáradt volt az európai bajnokságok­tól. Harmadikok lettek, s ez csak tovább idegesítette. Bilardo meg­próbálta öt megnyugtatni, de ez an­nál kevésbé sikerült, mert a csapat fervosa, Madero infarktust kapott, s az ö életéért is harcolni kellett. Ilyen körülmények között érthetően nem tudott kikapcsolódni, regenerá­lódni. Az idegi terhékgt csak növelte, hogy szobájában állandóan szólt a telefon. Igaz-e, hogy megválik a Napolitóíés a Marseille színeiben folytatja pályafutását? Maradona minden válasz elől kitért, majd ki­kapcsoltatta a telefont. Menekülni azonban így sem tudott, mert sző­kébb köre úgyis értesült mindenről, ami Európában történt, s ha meg- - szűrve is, de informálta őt arról, hogy a háttérben ellentmondó hírek kavarják a légkört. Mintha valaki mégis lenne a Napoli vezetőségé­ben, aki nagy pénzért hajlandó őt eladni... ■ ~ ::k ■ DUGD JMHADOM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents