Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
ÚBU.IBSBfl ♦ A PA LÁNTANEVELÖ ÉS HAJTATÓBERENDEZÉSEK RENDSZERES SZELLŐZTETÉSE A HŐVISZONYOK OPTIMALIZÁLÁSA MELLETT A LEVEGŐ PÁRATARTALMÁNAK SZABÁLYOZÁSÁBAN IS FONTOS SZEREPET JÁTSZIK (Kádék Gábor felvétele) A szellőztetés alapkövetelmény Az üvegházban és a fólia alatt nevelt paprikapalántákon több termelő érdekes jelenségre, kórokozó vagy kártevő jelenlétére emlékeztető tünetekre lett figyelmes. A kifejlett lombleveleken, általában az erek által határolt területeken, világos színű foltok jelentek meg. Egy levélen csak egy-egy, ritkán két folt is megfigyelhető. Az epidermisz elválik az alsó leveleken, enyhén megdagad, felhólyagosodik. Á tünet mindig azokon a palántákon gyakoribb, amelyeknek a szövetállománya lazább. Nem fertőző betegségről van szó, a levegőztetés hiánya, a magas páratartalom és a borús időjárás együttesen váltja ki a tüneteket. Sajnos borús időben még azok a kertészek sem szellőztetnek, akik egyébként a déli órákban rövidebb-hosszabb ideig még télen is nyitva tartják a szellőzőket. Az ilyen palántanevelökben a páratartalom meghaladja a 90 százalékot, a C02 elfogy a légtérben, az oxigéntartalom pedig megnövekszik. A rendellenesség először olyan helyeken (sarkokban, végeken) alakul ki, ahol nincs fütőcső, nincs ajtó, ahol a legkisebb a légmozgás. Számottevő kárt - terméskiesést, minőségromlást (az eddigi tapasztalatok szerint - nem okoz, de ha több levélen is megjelenik, a palánták fejlődését lassítja. Rendszeres szellőztetéssel, esetleg az öntözés mérséklésével a növényzet megvédhető a károsodástól. (Kertészet és Szőlészet) A díszcserjék metszéséről A pihenő- vagy díszkertben a metszés ugyanazt az elsődleges célt szolgálja, mint a gyümölcsösben - a fák és bokrok jó egészségi állapotának megőrzését. Persze Itt a tetszetős forma kialakítását, valamint azt is szem előtt kell tartani, hogy a különféle dísznövényeket nem lehet azonos alapelvek szerint kezelni. A fiatal díszfákat és bokrokat főleg alakítani, az idősebb, többnyire már besűrűsödött növényeket viszont ritkítani kell. Előbb a beteg, elszáradt, gyengén fejlett vagy helytelen irányba - főleg befelé nyúló vesszőket célszerű eltávolítani. Erre azért van szükség, mert a koronát vagy bokrot besűrítő vesz- szők rontják az összképet, másrészt az árnyékban egyébként sem hoznak virágot. A kivágott vesszőket jól beérett sarjhajtá- sokkal pótoljuk, s ezek némelyikét kurtítsuk meg, hogy elágazzanak. Előfordul, hogy a ritkító metszésnél egy-két erősebb ágat is ki kell vágnunk. Ez nem baj, viszont ügyeljünk arra, hogy nagy sebeket lehetőleg ne ejtsünk. A keletkezett vágási felületet éles késsel simítsuk el, majd zárjuk le oltóviasszal vagy fémmentes festékkel. Amennyiben gyenge ritkítással is megbontanánk a cserje tetszetős alakját» tekintsünk el a metszéstől. Némely cserjék éveken át vagy egyáltalán nem igénylik a beavatkozást, s idő múltán csak ifjítani kell őket. Ilyenkor a cserjét teljesen visz- szavágjuk, hogy erős új sarjhaj- tásokat neveljen. A kora tavasszal virágzó díszfákat és bokrokat közvetlenül elnyílás után vagy a nyári hónapokban kell metszeni. Ugyanis esetükben az őszi vagy téli metszés az éves vesszők csúcsán kifejlődött virágrügyek eltávolítását jelentené. Viszont a többi dísznövényt feltétlenül a te- nyésznyugalmi időszakban kell metszeni. Télen kezeljük a sóskaborbolyát, dudafürtöt, hortenziát, tamariskát, a havasi-, arany- és egyéb díszribiszkéket, az éles fogúgyöngyvesszőt, hóbogyót, fagyait, jezsáment, lon- cot, nyári orgonát, díszalmát stb. Ezzel szemben télen nem szabad metszeni a liliomfát, japánbirset, aranyfát, somot, ró- zsaloncot és a valódi jázmint. Katarina Kettmannová mérnök FEDEZTETÉS, TERVSZERŰEN Az istállóban, falazott vagy akár fából készült, ámde tökéletesen szigetelt ketrectömbökben elhelyezett nyulakat télen is szaporíthatjuk. Az értékesítési céllal termelők számára a kedvezőbb téli felvásárlási ár miatt ez előnyös is. A legtöbb tenyésztő ennek ellenére csak februárban- márciusban kezdi az új idényt. Már aki kezdheti, mert a pároztatásra tett első kísérletek ilyenkor gyakran kudarccal végződnek. A sikertelenség egyik legfőbb oka, hogy télen sok abrakot kapnak, elhíznak a tenyészállatok. Persze más, sokkal egyszerűbb oka is lehet annak, hogy a nőstény nem engedi magához - ahogy tenyésztői körökben mondják „nem veszi fel“ - a bakot. Ugyanis csak az ivarzó nőstény hajlandó a párzásra. A hajlam kiváltható például azzal, hogy a pározta- tás tervezett időpontját megelőző napokban a nőstényt egy-két percre betesszük a bakhoz vagy átköltöztetjük a bak közelébe. Mondják, erősíti a nyulak párzási hajlamát, sietteti az ivarzást, ha a te- nyészidényre való felkészítés folyamán zellert, esetleg zeller- vagy petrezselyemzöldet adnak a nősténynek. Van, aki a csíráztatott gabonafélék hatására esküszik, mások az A- és E-vitaminnal dúsított lágyele- séget dicsérik. Akárcsak ezeknek a praktikáknak, valószínűleg annak is van egyfajta ingerlő hatása, ha a szőlő és a gyümölcsfák metszésénél keletkező nyesedékből kap egy- egy marékkai a nyúl. Sőt. Évekkel ezelőtt volt egy nyulam, amelyik - lett légyen tavasz vagy nyár - csak akkor volt hajlandó elfogadni a bakot, ha három nappal korábban átvittem a ketrecébe a baktól egy szeneslapátra való almot. Ilyenkor még általában hideg van, ezért lehetőleg a déli órákban vigyük a nőstényt a bakhoz. Igen, a nőstényt kell áthelyezni, mert különben a bak több figyelmet szentelne az idegen ketreccel való ismerkedésnek, mint magának a nősténynek. Azonkívül elkerüljük annak a veszélyét, hogy az „otthon“ rendszerint agresszív nőstény megtámadja-megsebesítse a bakot. Aki csak teheti, szerdán vagy csütörtökön pároztasson. Ennek az a nagy előnye, hogy így szombatra- vasárna"pra esik a fialás, melyet az először pároztatott vagy rossz fé- szeképítö nőstények esetében feltétlenül ajánlatos figyelemmel kisérni. S a pároztatás tervezésénél előrelátóan arra is célszerű gondolni, hogy az almok esetleges kiegyenlítését szolgáló dajkaságba adásra csak akkor lesz módunk, ha két- három nap leforgása alatt több anya ellik meg. Tegyük a jő ötletek börzéjévé! örömmel és nagy érdeklődéssel olvasom a Vasárnap Házunk tája rovatában közölt ötleteket és tanácsokat, mert hozzájárulnak az új fajták és termelési módszerek népszerűsítéséhez s megkönnyítik a háztáji kertészkedök munkáját. Magam is kipróbáltam a kaszált pázsiton való, francia burgonyatermesztési eljárást, de valahogy nem vált be. Kevés és apró termés került elő a tövek alól. Viszont a csirából való szaporítást-nevelést másoknak is ajánlani tudom. A burgonyáról óvatosan letört csírákat tejfölös poharakban hajtattam s előnevelt növényeket ültettem ki az előkészített fészkekbe. A terméssel elégedett voltam, legfeljebb az elgondolkodtató, hogy az így nevelt tövek alatt miért volt több torz gumó mint az előcsíráztatott gumók felhasználásával létesített ültetvényben? Szintén tavaly olvastam a rovatban, hogy az állványra helyezett virágládákba telepített, a futómuskátlihoz hasonlóan fejlődő uborka bőven terem és jobban ellenáll a betegségeknek. Ez így igaz, viszont a szél könnyen kárt tesz a szabadon lógó indákban. A módszert úgy lehetne tökéletesíteni, hogy az indákat léces vagy huzalos támrend- szerhez erősitjük. Persze talán az is elég volna a szélkár megelőzéséhez, ha az indákat a ládában (cserépben) úgy rögzítenénk, hogy ne dörzsölje ki őket az edény pereme. S még valamit az uborkáról. Tavaly az egyik tő valahogy felkapaszkodott a közeli ribiszkebokorra. Nem tudom, véletlen-e, hogy épp ez a tő tudott legtovább ellenállni az ültetvényt károsító betegségeknek? Lehet, hogy itt is csak vezetékes termesztési eljárás előnyei igazolódtak, vagy netán a társnövény közelségének jótékony hatásáról van szó? Jó volna, ha a biológiai kertművelésben jártas kertbarátok beszámolnának, esetleges hasonló megfigyeléseikről. Nem tudom, kap-e a rovat az enyémhez hasonló visszajelzéseket olvasóitól, de szerintem a kertbarátmozgalom javát szolgálná, ha időnként tollat fognának a kertészkedök, és beszámolnának módszereikről, tapasztalataikról. Valamennyiünk hozzájárulásával a rovat fokozatosan a jó ötletek börzéjévé válhatna. Győri Sarolta, Szepsi A szerkesztő megjegyzése: Az ötlet nem új, viszont a megvalósítása sajnos nem a szerkesztőségen múlik. Olvasóink ötleteinek és javaslatainak szívesen helyt adunk a lapban, és azt is örömmel fogadjuk, ha megírják, miről szeretnének többet olvasni a rovatban, mit helyeselnek és mit hiányolnak az összeállításokból. JOBB MINT AZ EREDETI A sövényművelésű almaültetvényekben alkalmazott Palmetta koronatípus az egész világon elterjedt és bevált, Kaliforniában mégis úgy gondolták, némi módosításra, tökéletesítésre szorul. S igazuk lett, mert a támrendszer kicsit drágább ugyan, de a hozam és a bevétel még Így is nagyobb, mint a régi típusú ültetvényben. A javított Palmetta koronaformának több előnye van. A fák kezeléséhez nincs szükség létrára, szüretelni is lehet a földön állva. A tám- rendszeren felfelé egyre sűrűbben kifeszített huzalokhoz a termőkarokat úgy rögzítik, hogy a téli metszést teljesen elhagyhassák, a nyári hajtásválogatás és eligazítás pedig nem ad sok munkát. A keskeny fallá nevelt sövény fáin úgyszólván kizárólag osztályon felüli minőségű, tökéletesen kifejlődött és színeződött gyümölcsök teremnek. A tőtávolság a hagyományos 245-305 helyett 152-183 cm, a támrendszeren a huzalok közötti távolság (alulról fölfelé haladva) 86-61-51-46-30 cm. A sövény kialakítása 3 évet vesz igénybe. Mint a mellékelt ábra is mutatja, a legalsó ágakat még 45 fokos szögben rögzítik, de felfelé haladva a lehajlítás egyre erőteljesebb. A legfelső huzalhoz már vízszintesen kötik ki a karokat, Mindennek az a célja, hogy az alsó ágak növekedési dinamizmusát, életerejét egyensúlyban tartsák, a fa csúcsán pedig ugyanezt kellően elfojtsák. Ez szavatolja az egész fa termelőegyensúlyát és azt, hogy valamennyi ágon azonos nagyságú és minőségű gyümölcsök fejlődnek. A vezérágat nem fejelik le, hanem meghagyják az életerő fenntartására, a termőrészek termelőkészségének szabályozására. A 3. év végén aztán 3-6 cm-re visszavágják, s igyekeznek elérni, hogy a csúcson egy-egy 1-2 és 3 éves ág fejlődjön ki. Megfelelő termőegyensúlyú fánál 6 ágig is el lehet menni. A termőre fordult fáknál a függőlegesen felfelé törő vízhajtásokat ritkítani, metszeni kell, mert megerősödve árnyékolnak. A spur-típu- soknál a zöldmetszés minimális, végszükség esetén a másodlagos hajtást laposan befejezik, s fölötte megszúrják a fát (ez a spuroknál hatásos növekedésszabályozás). (Mezőgazdasági Világirodalom) T jTíc/wj ■V > *>J I Sl-t’ l \ !—^9 L A VALÓDI ÉS A JAVÍTOTT PALMETTA KORONAFORMA 1 4 1990. III. 9.
