Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

Türelmes ember vagyok ÁLLÍTJA MAGÁRÓL ROMAN MRÁZEK, 1989 LEGJOBB ATLÉTÁJA • Nyolc évig kullogott Jozef Pri­bilinec nyomában, soha nem tudott kilépni az árnyékából. Az olimpiai bajnok távoztával megragadta a kí­nálkozó alkalmat, neificsak a gya­loglásban vette át örökét, hanem az Év atlétája ankéton is. Első lett. Számított erre?- Nem, még az idény befejeztével sem. Az elején még pláne nem. Zelezny világcsúcsra készült, s má­sokhoz hasonlóan én is hittem, hogy sikerül neki, esetleg valaki az Euró­pa Kupa-döntőn kiugró eredményt ér el. Jozef örökét azonban csak akkor veszem át igazán, ha Barcelo­nában olimpiát nyerek. Én türelmes ember vagyok. .* *. • Evezzünk vissza a gyaloglás­hoz. Pribilinec búcsúja után hogyan ítéli meg a sportág helyzetét, kilátá­sait? Az elmúlt idényben ugyan szin­te minden versenyző lazított, egye­sek pihentek, így nehéz pontos ké­pet alkotni, mert az eredmények nem tükrözhetik a reális erőviszo­nyokat. Ennek ellenére kíváncsi len­nék a véleményére...-Egy biztos, a honi gyaloglás nem roppant össze. Jozef befejezte, de mögötte maradt egy egész nem­zedék, s ennek tagjai képesek tarta­ni a színvonalat. S remélem, nem­csak tartani, előbbre is vinni. Sem­miképp sem akasztjuk szögre az atlétacipőt, még nem fejeztük be a munkát. • Olyan hangokat lehetett halla­ni: nézeteltérések merültek föl ön és Juraj Benőik edző között. Mi az igazság?- Nem voltak köztünk különösen nagy ellentétek, olyanok, amelyek miatt megszakadna közös munkánk. Nézetkülönbségek akadtak, de eze­ket igyekeztünk egymás között tisz­tázni. • Milyen jellegűek voltak ezek a nézetkülönbségek?- Mindannyiunknak vannak bizo­nyos elképzelései a saját életéről. Az edzőnk ezt sokszor nem veszi figyelembe, az egyiknek megengedi azt, amit a másiknak megtilt. A ma- ratonfutóknak elnéz dolgokat, tőlünk viszont megtagadja, pedig nekünk talán több erkölcsi jogunk lenne ezekhez az eredmények alapján. Nem objektív, és ez konfliktust okoz. Bizonyos határokat meg kell vonni a maratonfutás és a gyaloglás kö­zött. Úgy tűnik, trénerünk lassan többet foglalkozik a maratonfutók- kal, mint velünk. Legalább is én úgy érzem. Túl sokan vagyunk, a fiata­lokkal együtt huszonketten, s ez a szám már meghaladja az ideálist. • Szálaiból az derül ki, össze­egyeztethetetlennek tartja a hosszú­távfutást és a gyaloglást.- Nem, azt nem mondtam. Más jellegű munka. Egyelőre köztünk, versenyzők között nincsenek komo­lyabb konfliktusok, de később elha­rapózhat a dolog. • A fiatalok egyre jobban előre­törnek. Záhoncík megnyerte az or­szágos bajnokságot, s a többiek is hallatnak magukról. Mit szól ehhez?- Eddig csak Záhonöík küzdötte föl magát, a többi fiatal srácot mintha nem érdekelné a dolog. Nem hűlik a foguk a kemény munkához, nem szívesen mondanak le arról, amiről pedig egy élsportolónak le kell mon­dania. 0 Nem változik az edzésterve az ideihez képest. Jövőre Splitben Európa-bajnokságot rendeznek, ez a felkészülés teljesen másfajta mun­kát igényel, mint egy olimpia utáni, pihenőnek szánt esztendő.-Az edzésmennyiség terén lé­nyeges eltolódás lesz, s természete­sen a gyorsaság és az állóképesség fokozására kell törekednem. Én az előírt tervet sohasem tekintettem szentírásnak, van elég tapasztala­tom, hogy megítéljem, mi a legjobb nekem. Igyekszem azonban nem le­felé, hanem felfelé kerekíteni, in­kább túlteljesíteni az előírt adagot. Például, ha a mester megszab bizo­nyos tempót, mondjuk tizenöt kilo­métert, ötpercenkénti kilométeres teljesítménnyel, viszont érzem: négy perc negyven másodperc alatt is teljesíthetem, akkor magától értető­dő, hogy a gyorsabb iramot vá­lasztom. • Hol kezdődött a felkészülés, és milyen lesz a folytatás?- A hagyományos gyügyi gyógy- kúrával, de már ott is róttuk a kilo­métereket. December 5-tól két hétig Athénban voltunk, majd január 9-tól a Kanári-szigetekre utaztunk. Az el­múlt években mindig ott készültünk, jól ismertjük a terepet, a bennünket körülvevő embereket; otthonosan érezzük magunkat, minden adott az ideális munkához. Ott már maximá­lis edzésterheléssel dolgozunk. 0 Nem újonc a nemzetközi me­zőnyben, megvannak a tapasztala­tai, összehasonlítási alapja, ismeri önmaga lehetőségeit. Ezek alapján mit vár a spliti kontinensbajnokság­tól, a jövő idénytől?- Esélyek? Hm! Szeretnék vala­micskét javítani az egyéni csúcson, ha ez sikerül, a húsz kilométeren ott lehetek a dobogón. 0 Benőik tavaly a jablonéci fe­dettpályás ob-on állította: Mrázek ké­pes lenne legyőzni Pribilinecet, ha harciasabb lenne. Adottságai meg­vannak, ereje is, de nem elég szem­telen. Az erőt, gyorsaságot lehet fejleszteni, de az ember alaptermé­szete nem változik. Meg lehet mégis tanulni, hogy idővel másképp visel­kedjen az ember.- Trénerem szerint nem vagyok harcias. Csak azt nem tudom, hogy láthat bele egy emberbe. Azt is mondta egyszer, lélektanilag nem készültem föl a versenyre. Ezek szerint nem ismer. Mert az én lel­kemben a rajtpisztoly eldörrenése után semmi másnak nincs helye, csak a versenynek. 0 Nem hiszem, hogy Benőik rosszindulatból mondta volna mind­ezt. Inkább arra célzott: Pribilinec, ha nem is edzett eleget, nem volt formában, akkor is összeszorította a fogát, odaállt a rajtvonalra, s ment, ment mondván, márpedig engem senki nem győz le...- Jozónak volt egy óriási előnye velünk szemben: nem tudom, hon­nan merítette az erőt, de végig ké­pes volt fokozni az iramot, én viszont nem bírom a hajrát. Kevés olyan versenyző van a világon, aki egy verseny végén olyasmire képes, mint ö; innen eredt önbizalma, ma­gabiztossága. Ebben verhetetlen volt! URBÁN KLÁRA Szabadidősport. Vajon mi a jelentése ennek a szónak? Hogy a kérdésre pontos választ kapjunk, meg kell vizsgálnunk egyes alkotóelemeit. Szabad­idő - a Magyar értelmező kéziszótár szerint: a mun­kaidőn (és más kötelező elfoglaltságon kívüli) szaba­don felhasználható idő. Ez az, amiből egyre keve­sebb áll rendelkezésére a hétköznapok emberének. A napi nyolcórai munkáért kapott bér nem mindenki­nek elegendő a megélhetéshez. Következik tehát a fusi, a kertészkedés, a fóliázás. Hol vagyunk attól az ideális elképzeléstől: nyolc óra munka, nyolc óra alvás, nyolc óra aktív pihenés?! A felsoroltakból annyit megállapíthatunk: társadalmunk tagjai közül csak kevésnek adatik meg, hogy szabadideje legyen. Hogyan tovább? GONDOLATOK A SZABADIDŐSPORTRÓL Sport - a már említett kéziszótár szerint: meghatá­rozott szabályok szerint időtöltésül vagy versenysze­rűen folytatott testgyakorlás; némely versenyszerűen is folytatható, ügyességet vagy szellemi erőfeszítést kívánó időtöltés (például horgászás, sakkozás stb.). A sportoláshoz elengedhetetlenül szükségeltetik né­hány alapvető feltétel biztosítása. Gondolunk itt a sportfelszerelésre, a létesítményekre, az alkalom­ra, vagyis (szabad)idóre. Az utolsóként említett felté­telről már szóltunk, nézzük most meg az első kettőt. Felszerelés. Attól függően, hogy ki melyik sportág­nak hódol, változik beszerzésének ára. Vegyük pél­dául a szabadidősportok közül a legolcsóbbat, a fu­tást. Egyesek azt állítják: futni akármiben lehet, s az utcák, a parkok használatáért nem kell fizetni senki­nek (egyelőre). Az állítás .első felével semmiképpen sem érthetünk egyet. Egy olyan futócipö, amely védi a lábat, az egyszerű ember számára megfizethetet­len. Az olcsó hazai gyártmányú lábbelik nem hogy óvnák, hanem tönkreteszik viselőik ,,futóművét“. Vannak olyanok, akik a felsorolt akadályokat leküzd­ve hajnalonta, munkába indulás előtt vagy este leróják a maguk kilométereit. Az már más kérdés, miként viselik el az őket kísérő szellemeskedó meg­jegyzéseket. De az sem mellékes, hol futunk. A leg­többen az utcát választják. Ha ezt a nagyobb váro­sokban teszik, a légszennyeződés következtében ez már „káros szenvedély“. Arról nem is szólva: az aszfalt vagy a beton milyen „jótékony“ hatással van a lábra. Akik pedig a parkokat, erdőket választják? Pozsonyban (Bratislava) a kocogok ,,paradicsoma­ként“ emlegetett Vaskutacska csak az autótulajdo­nosoknak biztosít kulturált körülményeket. A városi tömegközlekedési eszközöket igénybe vevők szá­mára nincs hol átöltözni, a lezuhanyozásról nem is beszélve. S mi van akkor, ha valaki más sportágat választ, például az úszást, vagy a labdajátékokat? A kérdést vizsgálva eljutunk a második alapvető feltételhez, a létesítményekhez. Az úszáshoz szükség van me­dencére. Én egy közel, 20 000 lakosú városban élek, amely járási központ, de uszoda nincs. Igaz, volt egy, a helyi gimnáziumban, de azt alig pár éves üzemelte­tés után bezárták, használata életveszélyessé vált. Máshol sem rózsásabb a helyzet. Nem is olyan régen még az iskolákhoz tartozó tornatermek az egyszerű emberek számára elérhetetlenek voltak. Igaz, a gondnokok „lekenyerezése“ után megnyíltak a zárt kapuk. Szólhattunk volna még a teniszről és a sízésről is, de azt hisszük, egyik sem tartozik a filléres sportágak közé. é rövid eszmefuttatás is bizonyítja, milyen ala­csony színvonalon van hazánkban a szabadidősport. Az állam ezidáig sem tudta, s feltehetően a jövőben sem tudja majd kielégíteni a növekvő (remélhetőleg) igényeket. Az egyén pedig (tisztelet a kivételnek) marad a dohányzás, a sörözés és a mértéktelen evés mellett. Végezetül essen néhány szó a spartakiádról. A statisztikai adatok bizonyítják, ebbe a mozgalomba a társadalom minden rétegét bevonják. Azt hiszem, már leírhatjuk, milyen áron; a jövő évi spartakiád közel 700 millió koronát emészt fel. Körülbelül ennyi­be kerülhetett (pár millió ide vagy oda) a Prága és Pozsony közti autópálya. Ennyire gazdagok va­gyunk? S abban sem vagyunk biztosak, hogy a gya­korlatozok teljesen önkéntes alapon kapcsolódnak be a mozgalomba, s abban sem: a bemutatók után a résztvevők többsége továbbra is sportolni fog. NÉMA LÁSZLÓ H tornászválogatott tagja e korsPzakzáróként is emleget- ne-ben azon a versenyen, am y hosszú évig - Japán volt nek, hiszen Rómától ® szovjet élgárda vadászte­férfitornában a világ ura. Ez d 1 mehettek biztosra, rülete leszűkült Európára amba meg Cerar kuszálta mert hol az olasz Men,chelh, a harom évtizeddel össze a számításokat. Ezért Tyitov 1959-re, arra az ezelőtt történtekre a lassan öreg Y . met nyert a |ehet- Európa-bajnokságra, ahol e9V 9. |( hlába hadakozó kijevi séges hétből. A korosodás nyoma. eH.mm ■ Nemzetközj Torna - újabban mar moszkvai tize bb mint 93 nemzetközi szövetség kormányzója6 ^olJJjr®®zky j^an'0 L™^ «ÄÄlSK erStéí meg magas tisztségében. • ön szerint mi a legfőbb különbség az ötvenes évek és napjaink tornasportja között?- A torna elképesztően gyors fejlődésen ment keresztül. Manapság a szakembereknek nemcsak azt kell tudniuk, miképpen kell fejleszteniük az izmokat és lazaságot, hanem ennél sokkal bonyolultabb ismeretekre is szükségük van. Munkájuk során magas színvonalon kell ötvözniük a mechanikai, lélektani és biológiai ismereteket. Kicsit szégyenkezve mondom: az a gyakorlatsor, amivel annak idején világbajnok lettem, ma még ahhoz is kevés volna, hogy megpályázzam a válogatottságot. A torna repülőtornává vált. Ezzel azt akarom mondani, a fiúk és a lányok úgy repkednek a szerek fölött, mint a madarak. • Már ebből is kiderül, a torna csupa rizikó, egyre több veszéllyel fenyegető sportág.- Igen, ezt el kell ismernünk, ám akkor azt is hozzá kell tenni, mindent, amit csak lehet elkövetünk a versenyzők biztonságáért. Egyesek szerint határt kellene szabnunk a fejlődés irányának, ezt azonban könnyebb kimondani, mint végrehajtani. A torna mindig is bőséges lehetőséget kínált az edzőknek kreativitásuk kibontakoztatására, újabb és jobb elemek feltalálására. Azonkívül szerintem a tornánál sokkal veszélye­sebb sportágak is akadnak. Meg aztán azt is tudni kell: az emelkedő színvonal valamennyi sportágban a kockázatot is növeli. v 0 Akkor nincs is megnyugtató megoldás?- Dehogynem. A sportszergyártóktól szuperbiztos szőnyegeket ren­deltünk, olyan fajtákat, amelyek egy nagy esést is képesek letompítani. Arra az elhatározásra jutottunk, a közeljövőben, remélhetőleg még 2000 előtt, alapjában átformáljuk a tornaversenyek felépítését. A mostani szinten képtelenség hat férfi, vagy négy női szeren megfelelni a legmaga­sabb elvárásoknak. Ezért arra gondolunk, két vagy három részre osztjuk a versenyeket. Pontosítva a dolgot: ha egy tornász két vagy ‘három szeren specialista, akkor versenyezzen azokon, tökéletesítse ebben a körben a tudását, ne ossza meg a figyelmét és az energiáit, ne is törődjön a többivel. • Ez valóban jó ötlet. Árulja el, kitől származik?-Tőlem, örülök, hogy az újságíróknak is tetszik az elképzelés, de ez még csak részsiker, idővel majd meg kell vívnom a csatámat a technikai bizottsággal. • Mi történt önnel, miután felhagyott az aktív sportolással?- Baklanov tábornok a háború előtt remek tornász volt, magához hívatott, és azt mondta, számít rám. 1966-ban részt vettem a világbaj­nokságon, tulajdonképpen egy évvel később is próbálkoztam volna, de addigra már kimerültek a telepek. Átköltöztem Kijevböl Moszkvába, ahol a Komszomol sportosztályának vezetésével bíztak meg. • Szerette ezt a munkát?- Cseppet sem, mert ki nem állhatom a formalizmust, a papírmunkát, a bürokráciát. Nagyon hamar bele is fáradtam, dühített, hogy nem foglalkozhatok gyakorlati dolgokkal. Néhány nap alatt rájöttem, miféle korrupció szövi át a tornaszövetséget és annak környezetét. Néhány neves edző klikkeket alkotott, és a világért se engedtek volna érvénye­sülni, betörni egy feljövő fiatal edzőt. Szerintem ezzel az áldatlan helyzettel függött össze az is, hogy mi szovjetek, a torna nagymesterei a második helyre szorultunk a világranglistán, hagytuk a japánokat, hogy elfoglalják a trónt, amit aztán másfél évtizedig őriztek is. Amikor áthívtak a Komszomolból a sportbizottságba, a sarkamra álltam, rendet vágtam. Mindenkit leváltattam, akinek nem volt köze a sporthoz, akit csak úgy szívességből odatettek. • önt 1976-ban 41 esztendősen választották meg a FIG elnökévé. Nehezek voltak a munkakörülményei?- Igen, de nem azért, mert szovjet voltam. Elődömnek, a svájci Arthur Gandernek volt egy buta döntése, melynek következményeit évekig viseltük. Gandernek és híveinek az olimpiai selejtező elhibázott rend­szere tette be a kaput. Belement abba is, hogy az olimpiai játékokon mindössze 24 nemzet képviselői mutassák be tudásukat a tornaverse­nyeken, miközben minden más sportágban az volt a cél, hogy minden tagország jusson szóhoz a versenyek versenyén legalább egy szál sportolóval. A müncheni olimpia előtti FIG-kongresszuson aztán Gander csúnya vereséget szenvedett, de négy évig még így is kihúzta. 0 Az elmúlt tizenhárom év leforgása alatt a FIG forradalminak nevezhető döntéseket hozott. A sportág első embere szerint vajon melyik volt ezek közül a legfontosabb, a legizgalmasabb?- Három éve mondtuk ki, hogy tilos az óvás, azt a pontszámot kell elfogadni, amit a zsűri megítél. A döntés sokaknak nem tetszett, pontosabban a notórius tiltakozóknak. A többség azonban mellénk állt. Azóta a tornaversenyek sokkal nyugodtabb légkörben zajlanak. Ennél is fontosabb döntés volt a világversenyek menetét alapjaiban átformáló tavalyi szöuli határozatunk. Az idén először a vb kezdeti szakaszában, az előírt csapatverseny napján a válogatottak tagjai nem zárt kötelékben vonulnak fel, hanem a szorsolás szerint más nemzetiekkel elvegyülve, amolyan egyéni indulókként. Aztán az is nagy dolog, hogy 1989-ben, ugyancsak először, a döntőkben mindenki tiszta lappal indul, nem vesszük számításba a selejtezők során gyűjtött pontszámokat, így izgalmasabb a verseny, nagyobb a tét, abból is lehet első, aki a finálék előtt még csak a hatodik vagy a nyolcadik helyen áll. (Sz. O.) Kiadja a Pravda Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrúd ós Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25.. 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 ós 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70, sportrovat: 505-29 ós 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 ós /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fónyszedóssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 • . Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25.17. emelet, telefon: 210/3659 ós 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona, az UJ bZO magazinja A vasámapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta ós kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Index 48097 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Thumbnails
Contents