Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
A szovjet tanácsadók szerepe a csehszlovákiai politikai perek előkészítésében tettek a kihallgatási tervek összeállításában. A tanácsadók óriási tekintélynek örvendtek. Utasításaik és döntéseik parancsszámba mentek. Az állambiztonság dolgozói sok esetben előbb a tanácsadókat tájékoztatták, csak azután saját feletteseiket, sőt egyesek az utóbbiakat sok dologba be se avatták. Jobban bíztak szovjet segítőtársaikban. L. Kopríva nemzetbiztonsági miniszter (1950. május 23-tól 1952 januárjáig, utána K. Bacilek vette át a tárcát) erre így emlékezett: ,,Nem szabad megfeledkezni arról, hogy abban az időben a szovjet tapasztalatok alkalmazása életünk minden területén a Szovjetunióhoz való viszony mércéje volt... Tisztségbe tépésemkor Gottwald arról biztosított, hogy olyan tanácsadókat kapok, akikre teljes mértékben támaszkodha- tom. Ez megnyugtatott. “ Továbbá:, Jobbára csak a vezető szovjet tanácsadókkal kerültem kapcsolatba, s ez nagy hatással volt rám. Nélkülük semmiféle elvi döntést nem hoztam... A szovjet tanácsadókat Gottwald is nagy ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező szakembereknek tartotta, akik hasznos munkát végeznek számunkra." A „normalizálás“ időszakában is? A tanácsadók pontos száma mindmáig ismeretlen. Feltehetően húszan-harmincan lehettek. Ismertebb nevek: Lihacsov, Markov, Jeszikov, Bescsanov, Boriszov, Gromov, Morozov, Csernov, Szmirnov, Galkin, Petuhov, Bojarszkij... Az utóbbi VitalijJaro- sevszkij, a TASZSZ állandó csehszlovákiai tudósítója szerint ,.Moszkvában jó egészségben élvezi nyugdíját“. Jarosevszkij a továbbiakban megállapítja: „Például Bescsanov, aki a Slánsky-eset lezárása előtt gyakran utazott Moszkvába az utolsó konzultációkra, később Üzbegisztánban volt a KGB vezető beosztásában, majd a 70-es években, bizonyára a normalizálási folyamat megszilárdítása keretében (az AFP és az UPI sajtóügynökség 1970. január elsejei jelentése szerint), Bojarszkij- jal együtt konzultációra érkezett Prágába...“ Mit is mondhatnánk befejezésül? A szovjet tanácsadóknak nagy szerepük volt az ötvenes évek tragédiájában. Azokkal a tapasztalatokkal érkeztek hozzánk, amelyeket odahaza szereztek, s amit 1953-ban, majd az S2KP 1956-ban lezajlott XX. kongresszusán elítélték. A berijai módszerek alkalmazásával a csehszlovák közvélemény szemében sokat ártottak a szocializmus eszméjének. Ám az ötvenes évek tragikus politikai pereit csak az ö nyakukba varrni, túlságosan egyoldalú lenne és csupán a szörnyű igazság egy részének a feltárását jelentené. 1953 végén Bériját és egyes munkatársait kivégezték, s ezzel módszereiket is elítélték. A CSKP vezetőségét erről nyomban tájékoztatták. Ennek ellenére 1953 májusától 1954 júniusáig további hét kikonstruált politikai perre került sor. Tehát Sztálin és Gottwald halála után... A CSKP Központi Bizottságának.1968 áprilisában alakult ún. Pillér-bizottsága kapta feladatul a pártrehabilitálás befejezését. Ekkor még a szovjet levéltárakba sajnos nem tekinthettek be és a még élő, a nálunk lezajlott politikai perekben tevékeny szovjet személyeket se volt módjukban meghallgatni. Ez a helyzet az ún. normalizálási időszakban sem változott meg. Megértéssel kell fogadnunk a közel ötéves gorbacsovi időszakra jellemző szovjet tartózkodó magatartást is, hiszen tekintettel kellett lenniük belpolitikai viszonyainkra. Most azonban kölcsönös kapcsolatainknak ezen az érzékeny pontján is feltehetően jégtörésre kerül sor. Ennek előjelei abban mutatkoznak, hogy az utóbbi időben a Szovjetunióban is nyilvánosságra hoznak a csehszlovákiai politikai perekkel kapcsolatos anyagokat. A Rudé právo hasábjain ezzel a témakörrel Miroslav Siáka foglalkozik. Osztályellenség a legmagasabb posztokon? Alig két évvel a második világháború után lezárult a békés együttműködés időszaka. A nemzetközi kapcsolatok romlása éltette az éleződő osztályharc ideológiailag alátámasztott elméletét. A hidegháború elmérgesedése ehhez kellő légkört teremtett. E külső tényezőhöz kapcsolódtak a szocialista építésben már létező és a politikai rendszerben folyamatosan létrejövő torzulások. Az ötvenes évek kezdetén e két tényező párhuzamos hatást gyakorolt a hazai politikai esémények alakulására és alakítására. Bizonyos elképzelés alakult ki az ellenséges tevékenység kölcsönös összefüggőségéről. Az elmélet szintjére emelt ezen elképzelés szerint a külföldi kémközpontok a népi demokratikus országoknak megkülönböztetett figyelmet szenteltek: minél fejlettebb, jelentősebb volt az ország, annál magasabb párt- és állami tisztségekbe igyekeztek beépíteni ügynökeiket. Az ilyen „logika“ szerint elképzelhetetlennek tűnt, hogy a kémek csak Magyarországon és Lengyelországban férkőztek volna be vezető helyekre, mikor Csehszlovákia volt az iparilag legfejlettebb népi demokratikus ország, amelynek a múltban szoros kapcsolatai voltak a Nyugattal. így nem csupán azok váltak gyanússá, akik a múltban egészen eltérő körülmények között kapcsolatba kerültek nyugati országok különféle intézményeivel, hanem elég volt egy hosszabb nyugati út vagy valamiféle rokoni kapcsolat a tőkés ország valamelyikében élőkkel. Magyar és lengyel figyelmeztetés Rajk László letartóztatását követően a CSKP vezetőségét figyelmeztették, hogy a vizsgálat folyamán Rajk munkatársai között csehszlovák állampolgárok neve is felbukkant. Rákosi Mátyás kérésére nálunk is letartóztatták N. Fieldetés G. Pavlíkot, majd átadták őket a magyar biztonsági szerveknek. Könyörtelen vallatás után G. Pavlik vallomása alapján több tucat spanyolországi interbrigadista és a háború idején londoni emigrációban élő személy letartóztatását követelték. K. Gottwald e követelésnek nem tett eleget, de háromtagú bizottságot alakított a mintegy hatvan gyanúsított ügyének kivizsgálására. A vizsgálat nem vezetett a CSKP-n belüli ellenséges hálózat leleplezéséhez. A pártós állami szervek dolgozói akkor még nem vállalták ártatlanok „leleplezését“. A csehszlovák szervek eljárása csakhamar egyes népi demokratikus országok vezetőinek bírálatát váltotta ki. A magyar fél már 1949. augusztus elején az egész eset „szovjet illetékesek irányításával történő“ kivizsgálásának összehangolását javasolja. Az 1949 szeptemberének második felében lezajlott Rajk-perben is szerepeltek csehek és szlovákok nevei, aminek alapján a szovjet biztonsági szervek újra hangsúlyozták, hogy jugoszláv kémek által szőtt nagy nemzetközi imperialista összeesküvésről van szó, amely Csehszlovákiára is kiterjed. Szovjet forrásokból kitűnik, hogy a Rajk- per előkészítése folyamán a félreérthetetlenül sztálinista Rákosi (akit később kizártak a pártból és kényszeremigrációban halt meg Krasznodarban) a szovjet államrend- örség Bjelkin nevű tábornokával együtt követelte a Budapestre rendelt Svábtól, a CSKP KB állambiztonsági osztályának akkori vezetőjétől, hogy azonnal tartóztassák le a „gyanúsítottakat“ és hívjanak szovjet tanácsadókat Csehszlovákiába. Az utóbbi azzal indokolta javaslatát, hogy a ,.csehszlovák biztonsági szervek mindössze négyéves, míg a szovjetek három évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek s az ilyen ügyeket egészen másképp intézik“. Gottwald és Slánsky hasonló javaslatot kapott Bierut, Zambrowski és Berman lengyel vezetőktől is. A csehszlovák szervek további lépései olyan lélektani nyomás hatására történtek, amelyből egyre inkább a köztársaság és az egész születő szocialista közösség közvetlen veszélyeztetettségére következtethettek. Sőt, fennállt annak veszélye is, hogy könnyen a titoisták szövetségeseiként bélyegzik meg őket, mivel akadályozzák azok teljes leleplezését. K. Sváb bizonyára beszámolt a Magyar- országon és Lengyelországban, a Rajk- perben vádolt csehszlovák állampolgárokkal szemben is alkalmazott felettébb kemény módszerekkel kicsikart vallomásokról is. Ennék ellenére Gottwald és Slánsky 1949. szeptember 16-án felkérték M. Ma- lenkovot, küldjön szovjet tanácsadókat Csehszlovákiába. A kérésnek a szovjet fél természetesen eleget tett és néhány nap múlva meg is érkezett Budapestről Makarov és Lihacsov tábornok, akik a Rajk-pert előkészítették. „Ezer fejet levágok, különben az enyémet vágják le!“ A szovjet tanácsadók elégedetlenségüket fejezték ki, hogy a csehszlovák szervek „nem tudják kikényszeríteni követeléseik teljesítését és kesztyűs kézzel bánnak az osztályellenséggel“. Teodor Báláz, a párton belüli ellenség felszámolására alakúit szlovákiai osztály főnöke később elmondta, hogy Lihacsov felettébb feldühödött, amikor nem volt hajlandó számára olyan „kompromittáló anyagot" szolgáltatni, amelynek hitelessége nem volt bizonyított. A szovjet tábornok kijelentette: „Sztálin engem azért küldött, hogy megszervezzem a pereket és én nem vesztegethetem az időt. Csehszlovákiába nem vitázni, hanem fejeket vágni jöttem. Ezer fejet levágok, különben az enyémet vágnák le". A szovjet tanácsadók kezdettől fogva aránytalanul széles jogkörrel rendelkeztek. A csehszlovák szervek nem ellenőrizték munkájukat és felelősséggel csupán a Barija vezette szovjet állambiztonsági minisztériumnak tartoztak. Párhuzamosan tájékoztatták a szovjet politikai szerveket is a Csehszlovákiában folytatott nyomozásról és a politikai elhajlással vagy ellenséges tevékenységgel gyanúsítható személyekről. ösztönzésükre még 1949 októberében megvalósult a csehszlovák állambiztonság átszervezése. Ennek egyik legkirívóbb jellegzetessége a pártapparátus jelentős részének az állambiztonsági gépezettel való eddig nem látott átszövődése volt. Ezzel az átalakítással Csehszlovákiában új biztonsági apparátus jött létre, a pártba beférközött ellenség leleplezésére. Ezt a gépezetet R. Slánsky, a párt főtitkára, majd később K. Gottwald, a párt elnöke irányította. Szlovákiában hasonló jogkörrel V. Siroky, az SZLKP e'nöke és Ő. Baét'ovansky főtitkár rendelkezett. A szovjet tanácsadók megérkezésével teljesen megváltozott a csehszlovák biztonsági szervek munkája. Eddig nem látott méretekben láttak hozzá a politikai perek előkészítéséhez. A valóban megtörtént és bizonyított bűncselekmények helyett hajsza indult - főképp a kommunista pártban megbújó ellenség ellen. Bizonyítékok helyett elegendő volt a szavakban vagy feltételezett szándékban felismerhető politikai nézet. A letartóztatottak beismerő vallomása volt a további nyomozás és perbe fogás számára a legfőbb bizonyíték. Ezért a fizikai és lélektani kényszerítés pontosan kidolgozott legkülönfélébb módszereivel igyekeztek a hamis vallomásokat kicsikarni. A gyanúsítottakat meg kellett törni B. Doubek, az akkori állambiztonsági főnyomozó, akit 1955-ben letartóztattak, a tanácsadók munkájáról a következőket vallotta: „A szovjet tanácsadók arra tanítottak bennünket, hogy legnagyobb tőkénk a vizsgálati fogságban levő személy... A körmönfont ellenség ugyanis nem hagy maga után bizonyítható nyomokat, ezért kell őt beismerésre kényszeríteni. Ezért kell öt fizikailag és idegileg kimeríteni. Ezért kell őt hosszú állásra kényszeríteni és éjszakánként gyakran ébreszteni. Ugyanakkor meg kell öt győzni, hogy a párt szakított, tovább nem törődik vele. A gyanúsítottakat meg kellett törni“. Amikor ez bekövetkezett, eltompultságában mindent aláírt. A szilárdabb meggyőződésűeknél a pártra hivatkoztak: „a párt előtt csak akkor teheti jóvá hibáit, ha beismerő vallomást tesz“. A jegyzőkönyvek is pontos recept szerint készültek. A kihallgatás után előbb a vallató megírta, a fontosabb pontokat lefordították oroszra, amit a szovjet tanácsadók kijavítottak és csak azután íratták alá a vallomáste- vóvel. Amennyiben ezt megtagadta volna, újra kezdődött a kínvallatás. A pártvezetést már csak kész beismerésekről tájékoztatták, így nem volt teljes tudomása a kikényszerítés módszeréről és az így készült „dokumentumok" igazi hitelességéről. Miért váltotta le Sztálin a főtanácsadót? A Slánsky-per előkészítésével összefüggésben Sztálin rendelkezésére 1951. szeptember elejétől a főtanácsadó szerepét Alekszej Bescsanov vette át. Sztálin Gott- waldnak írt, 1951. július 24-én keltezett leveléből tudjuk meg, hogy a leváltott Bo- jarszkijjal szemben Bescsanov „határozottabb és tapasztaltabb“. Bojarszkijnakállítólag hiányzott a megfelelő szakképzettsége és e munkához nem is volt megfelelő viszonya. Sztálin arról biztosította Gottwaldot, hogy a tanácsadónak szigorúan a CSKP vezetőségének irányításával és ellenőrzésével kell végeznie munkáját. Az elkövetkező hetek azonban arról tanúskodnak, hogy ez teljesen deklaratív jellegű volt. Három szovjet tanácsadó (G. Gromov, G. Morozov, J. Csernov), valamint Jeszikov és Galkin, Bescsanov helyettesei, kizárólag a Slánsky-per előkészítésére érkeztek Csehszlovákiába. Ellenőrizték a nyomozás lefolyását, tanácsokat osztogattak és segí\ t 1990. III. 9. Q ilasárnap
