Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
A hatvanas évek Európájában komoly szerkezetváltás várt a közlekedésre. A szakemberek olyan koncepciót dolgoztak ki, amely a csaknem virágkorát élő vasútnak csupán másodlagos szerepet szánt. A tólünk nyugatra fekvő országok azonban hamar rájöttek arra, hogy ez az elképzelés enyhén szólva helytelen. Úgy látták jónak, ha a vasúti közlekedés szerepét á neki kijáró módón felértékelik. Óriási pénzeket fektettek a vasúti hálózat építésébe és fejlesztésébe, a meglevő vonalak felújításába, s ma már ott tartanak, hogy a vonatok meglehetősen pontosan, tisztán, jól fütötten-hútötten közlekednek, helyenként a 200 kilométeres óránkénti sebességet is meghaladva. Hazánk még, pontosabban már nem tart ott, hogy minden szempontból jól funkcionáló vasútról beszélhessünk. Szomorú az a kép, amit az utazó lát. Egyre többször és többet késnek a vonatok, a piszkos és télen gyakran fűtetlen kocsikban kényelmetlen az utazás, s elszomorító, hogy egyre gyakoribbak a balesetek. A kedvezőtlen kép mögött még riasztóbb a háttér. Az elavult műszaki berendezések, a felújításra váró állomásépületek, vasútvonalak, a vasutasok öltözői, mosdói, irodái egy helyiségben... - mind-mind arra utalnak, hogy valamikor valamit sorozatosan elmulasztottunk. Vajon mit és miért? Lesz-e még valamikor igazi, jól működő, az utast s a szállítót szolgáló vasutunk? Mennyi pénz kellene ahhoz, hogy egy ilyen, számunkra egyelőre csak álomvasutat kiépítsünk? Ezekre és hasonló kérdésekre kértünk választ FRANTlSEK PODLENÁTÓL, a CSSZSZK közlekedési miniszterétől. MELLÉKVÁGÁNYON A VASÚT • A FEJLESZTÉST.MÁR NEM LEHET HALOGATNI • INTENZÍV MEGOLDÁSKERESÉS 4 Mindnyájan - legyünk akár egyszerű utasok, szállítók vagy szakemberek - tudjuk, baj van a vasúti közlekedéssel, ön milyennek látja a vasút Helyzetét?- Az a tény, hogy országunkban az egész infrastruktúrára hosszú éveken át nem fordítottunk kellő figyelmet, a vasútra is rányomta bélyegét. Jelentősége leértékelődött, a jelenlegi, meglehetősen kedvezőtlen állapot ennek a művi úton kialakított sokadrangú szerepnek a következménye. Ezzel összefüggésben azt tartom a közlekedési minisztérium legfontosabb feladatának, hogy rövid időn belül érezhetően emelje a vasút műszaki színvonalát. A fejlesztésben nagy szerepet szánunk a nemzetközi együttműködésnek, e tekintetben elsősorban az NSZK-val, Ausztriával és Franciaországgal tárgyalunk. Egyébként a személyszállítás javítását illetően már tavaly megtettük az első lépéseket. Meg kell jegyeznem, hogy rengeteg a tennivaló. A rend, a tisztaság, a menetrend szerinti pontos közlekedés, a kiegészítő szolgáltatások fejlesztése - ez még mind megoldásra vár. Célunk, hogy a legfejlettebb nyugat-európai országok szintjére és pozíciójába emeljük a vasutat. 4 Az előrelépéshez nyilván sok beruházásra, s ebből kifolyólag jelentős összegű pénzre is szükség van. Vajon mennyire?- A vasútnak körülbelül 300 milliárd koronára lenne szüksége. Ezt az igényünket még a tavalyi év elején jeleztük a kormánynak, amikor egyidejűleg a vasúti közlekedés fejlesztésének koncepcióját is beterjesztettük. A kormány ugyan megértette, hogy a korábbi évek gyakorlatához viszonyítva sokkal több pénzre van szükség, s a fejlesztést már nem lehet halogatni, de az anyagiakat illetően egyelőre semmilyen konkrét lépés nem történt. Egyébként a vasúti közlekedést - más országokhoz hasonlóan - részben az állam finanszírozza. Ez esetben igazolnunk kell 4 A vasút munkáját minden bizonnyal nagymértékben befolyásolja szervezeti felépítése. Napjainkban ez az egyik legvitatottabb probléma. átalakítás ne öncélú legyen, hanem a vasút az eddiginél jobban szolgálja az embereket, s az egész népgazdaságot. Maguk a vasutasok az átalakítástól szociális problémáik megoldását is remélik. 4 A vasút dolgozóitól tudom, hogy számos szociálpolitikai kérdésre keresik a választ.- Valójában jó néhány követeléssel álltak elő. Többek között némely foglalkozás esetében magasabb nyugdíjat, s az alacsonyabb nyugdíjjogosultsági korhatár megállapítását kérik. Ezek azonban olyan problémák, amelyek túllépik a Szövetségi Közlekedési Minisztérium hatáskörét. Megoldásuk számos dólog függvénye. Úgy érzem, ez esetben a minisztériumnak, és személy szerint nekem, ügyelni kell arra, hogy az illetékes helyeken ne halogassák a vasutasok problémáinak megoldását. Ezzel egyidejűleg el kell érni, hogy a vasúton minden eszközt hatékonyan kihasználjanak, s ezáltal is hozzájáruljanak a szociális problémák megoldásához szükséges feltételek megteremtéséhez. Mint azt már említettem, a vasúti közlekedést az elmúlt években csak sokadran- gúként kezelték. A jelenlegi szociális-gazdasági problémák gyökerei, s a vasutasok presztízsvesztésének okai valahol itt keresendők. Nagyon fontos, hogy az egykoron megbecsülést és szociális biztonságot adó munka visszanyerje a megérdemelt tekintélyét és társadalmi súlyát. 4 Köszönöm a beszélgetést. Kovács Edit (Baranyai Lajos felvételei)- Az emberek mostanában valóban ezzel a kérdéssel foglalkoznak legtöbbet. A szervezeti átépítés koncepcióját a gazdasági mechanizmus átalakításával összhangban próbáltuk kialakítani. A vasútnak sok más ágazattól eltérő sajátossága van, a javaslat kidolgozásakor ezt figyelembe kellett venni.. Az eredeti terv szerint a tavalyi év második felében tértünk volna át az új irányítási rendszerre. A változás meglehetősen érzékeny területeket is érintett, hiszen számos dolgozónak munkahelyet kellett cserélni, legtöbbjüknek a vasút keretében. Megjegyzendq, hogy a vasút irányítását és tevékenységét illetően sohasem voltak egységesek a nézetek. Viszont a különbségek esetén szükség van az olyan irányításra, amely végül is egyértelműen eldönti, hogyan tovább. Az átalakítás koncepciójában - amely mellett döntöttünk - számos probléma esetében nem találunk egyértelmű megoldást. Ezért megvalósítását az idén januárban leállítottuk. Pillanatnyilag a korábbinál jóval intenzívebb vita folyik a megoldási lehetőségekről, de dönteni csak azután fogunk, ha már minden vitás kérdést tisztáztunk. A döntéshozatal lényege ezúttal mindenesetre az lesz, hogy az a hozzájárulás szükségességét és ügyelnünk kell arra, hogy ezt a pénzt gazdaságosan használjuk fel. Természetesen maga a vasút is hozzájárul a költségek finanszírozásához. Saját anyagi forrásainkat főként a teherszállítás bevételeiből bővíthetjük. De csak akkor, ha a szolgáltatásaink megfelelő színvonalúak. Az állami támogatás és a saját eszközeink együttesen sem elegendők, ezért külső forrásokat is keresnünk kell. Elsősorban a tranzitforgalomra gondolok. Tizennyolc évig tartó csökkenés után tavaly végre fordult a kocka, s a tranziforgalom enyhén növekedett. A korábbi hanyatlás mindenekelőtt a vasút túlterheltségének volt a következménye. Sok vonatot mellékvágányra kellett állítani, s ez meglehetősen akadályozta a munkát. A külföldi partnerek nagyobb érdeklődése mindenekelőtt az ésszerűbb munkaszervezésnek, s ebből következően a színvonalasabb szolgáltatásoknak köszönhető. a CSSZSZK közlekedési miniszterével Frantisek Podlenával, Interjú 1990. II. 23 üasírnap
