Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
Vasárnap 1990. február 25. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06,28, nyugszik 17,16, Kö- zép-Szlovákia: 06.35, nyugszik 17,23, Nyugat- Szlovákia: 06 41, nyugszik 17.29 órakor A HOLD kel - Ketet-Sziová- kia: 06.21, nyugszik 17,40, Közép-Szlovákia: 06.28, nyugszik 17.47, Nyugat- Szlovákia: 06.34, nyugszik 17.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GÉZA nevű kedves olvasóinkat • A februári események évfordulója (1948) • 1820-ban született VAHOT Imre magyar író, színpadi szerző (f 1879). A VASÁRNAP következő számának tartalmából MIÉRT ÍRATTAM MAGYAR ISKOLÁBA A GYERMEKET? Körkérdés a szülőkhöz EMLÉKEZÉS A MASARYK AKADÉMIÁRA Turczel Lajos cikke SIKERGAZDASÁG Zárszámadó közgyűlés a légi Agrokombinát Efsz-ben - T. Szilvássy László riportja MIKOR JÁTSSZON A GYEREK? Kubáé Éva írása KÖZELMÚLTUNK TÖRTÉNELMÉNEK FEHÉR LAPJAI Gottwald felelőssége a politikai perekben hozott halálos ítéletekért SÖTÉTSÉG DÉLBEN Részlet Arthur Koestler regényéből AZ ÍRÓ ÉS A SÖRMESTER Václav Havel Audienciája Máté Gáborral és Vajda Lászlóval - Szabó G. László beszélgetése A SZOLGÁLTATÁS HOL MARAD? Újra itt a farsang a vidámság, a bálozás ideje, s ezzel a hölgyek örök problémája: Mit vegyek fel? A minap én is ruhavásárlási körútra indultam. Jártam a várost, de azonkívül, hogy már az első üzletben megállapítottam: az árak a tavalyihoz képest pár százassal emelkedtek, semmit sem találtam. Második utam már sikeresebb volt. Az egyik áruház luxusosztályán találtam megfelelő ruhát. Francia behozatal, ajánlotta az elárusítónő. Az ára, mondanom sem kell, luxusár. Karomra vettem és bevonultam a próbafülkébe. Elké-. pedve néztem a tükörbe, a ruha olyan gyűrött volt. Hívtam az eladónőt, ez hogyan lehetséges egy luxusosztályon? - Francia- országi behozatal az pedig távolság - világosított fel, majd még hozzátette - így kapjuk csomagolva.- Az áruháznak van szabásvarrás szolgáltatása, szűkít, bővít óc vasal. Miért nem lehet kivasaltatni a ruhákat árusítás előtt? - kérdeztem. Erre azt válaszolta, ha kívánom a vasaltatást, akkor másnap hozzam a ruhát vissza 16 óráig (a varrónő csjik eddig dolgozik, persze az üzlet 19 óráig van nyitva), de figyelmeztetett, a vasalás nincs benne a ruha árában Minek is lenne egy luxusosztályon. Állok a tükör előtt és gondolkodom: ma megveszem a méregdrága ruhát, amit holnap munkaidő alatt hozzak vissza, hagyjam itt, mivel megvárásra nem vasalnak, majd újra jöjjek vissza a kivasalt ruháért. Ismét munkaidőben, mivel én is 16 óráig dolgozom, mint a varrónő. Esetleg vehetek ki szabadságot. Marad az egyszerű megoldás: hazaviszem a gyűrött, drága ruhát és otthon kivasalom. Tehát van luxusosztály, van luxusár, de hol van a szolgáltatás? B. Ligeti Valéria Ml LESZ AZ ELŐFIZETŐKKEL? Még mindig csupa kérdőjel a magyarországi sajtótermékek hiánya, illetve jövőbeni terjesztésének módja. A hiányos válaszok, magyarázkodások a behozatallal és az árváltozásokkal kapcsolatban bennünket, előfizetőket nem elégítenek ki. Esetem, amire választ szeretnék kapni az illetékesektől, gondolom nem egyedi. Január közepén személyesen érdeklődtem az érsekújvári postahivatalban, hogy miért késik az általuk folyósított Új Tükör 52. és 53. száma. A főnöknő először csak annyit mondott, hogy már meg kellett volna kapnom, ók nem tehetnek a késésről. Bátorkodtam megjegyezni, hogy az előfizetőt valahogy tájékoztatni kellene a lapok 2-3 hetes késéséről. Erre azt a gúnyos választ kaptam: csak nem gondolom, hogy minden előfizetőt felhívnak telefonon? Aztán még rákérdeztem, mikor kapom meg a novemberben megrendelt Literárny tyzdenníket. De erre sem kaptam kielégítő választ. Most itt állok egy újabb problémával. Az Új Tükör 53. számában búcsúzott a szerkesztőség az olvasóktól. A lap megszűnt. De mi lesz az előfizetőkkel? Annak idején egy évre előre, július végéig ki kellett fizetnem kérdezés nélkül a többi lappal együtt. Lesz-e helyette egy új, hasonló jellegű képes újság, vagy az előfizetési díjat a posta visszaküldi? De mikor? Dániel Erzsébet Párkánynána KÁVÉ HELYETT Az autóbuszra várva betértünk egy kávéra az érsekújvári autóbusz-megálló melletti cukrászdába. Várakozás közben megláttuk, hogy a kiszolgálónő a vendégek „egészségét védve“ a kávéfőzőt nem ürítette ki egészen, mielőtt új kávéőrleményt tett bele. Vagy talán náluk így működik a kávéfőző gép? Nem tudom, de nem is ezért írok. Mikor ránk került a sor, két kávét kértünk., - Várjanak sorukra! - volt a felelet és a hátam mögött álló rendőrt szolgálta ki. Mikor szóltam, hogy mi vagyunk a soron, az volt a válasz, hogy még nem fizettünk. Hogy kinek, mikor kellett volna fizetni, nem tudjuk. Kávé helyett keserű szájízzel távoztunk, s az jutott az eszembe, amikor egyszer régen itt jártam, egy kedves, udvarias, szőke, idősebb hölgy szolgált ki, aki távozáskor azt is megkérdezte, ízlett-e a kávé. Nem úgy, mint ez a fiatal hölgy. Szöcs Lászióné Kürt SZIKLAKÉRT „TÜZELŐBŐL“ Megjött a tél és vele a várva várt tüzelő, a szén. Már nem fagyunk meg. Ki kellett nyitni a pénztárcát, mert az árát nem a nyugdíjakhoz mérték. Aztán jött a talicskázás, a szomszéd besegített. Lapátolás közben a köveket - szikladarabokat - külön dobáltuk A végén összejött 4-5 talicskányi. A további kövek a fűtési időszakban kerültek napvilágra. Már arra is gondoltam, hogy sziklakertet csinálok belőle, esetleg várat is építhetnék. Igaz, nem lenne nagy, de a kis vár is vár. A várhoz vezető utat beszórnám azzal a szénporral, amely a szezon végére a szeneskamra sarkában összegyülemlik. Úgy 3-4 talicskányi. Másra úgy sem jó. Farkas Ferenc Nagymegyer Azt bünteti, kit szeret No ne gondolja a tisztelt olvasó, hogy a Jóistenről van szó. Csak az iskolarendszerről. Mire is gondolok? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerény tanuLÓ, jól szavaLÓ, jól tanuLÓ, aki ráadásul tagja volt az iskola irodalmi színpadának is. Rendesen járt a próbákra, a másik négy napon pedig végigülte a délutáni órákat, és amikor este öt óra után hazakeveredett, egyéb bokros teendői mellett (többek között, mivel tanuLÓ volt, a másnapi órákra is készülnie kellett) versek között válogatott, majd gyakorolt az iskolai szavaLÓVERSENYRE. A „galopp“ aztán annyira jó! sikerült, hogy a versenyen helyezést ért el, nyert, tehát részt fog venni a járási versenyen is. Ezért délután az órák vagy a próbák után csiszolgatnia kell remekművét. A későbbi autóbusszal kell majd hazamennie, kevesebb ideje jut,,mellékfoglalkozásának", tanuLO- SÁGÁNAK teendőire. S ekkor éri a kellemes meglepetés: Hogy mindenféle hiábavaLÓSÁGGAL ne zavarják a tanítás menetét, a járási szavaLÓVERSENYT szombaton rendezik. TanuLÓNK tehát pihenőnapját, a szombatot (jutalomból természetesen) a versenyen töltheti, közben barátai, akik hasonLÓ feladatot nem vállalnak csendesen, kárörvendön a markukba NYIHORÁSZNAK. Mi a tanulság? Nyiha-ha-ha-ha! Utóirat a meséhez: TanuLÓNKNAK nem az fáj, hogy nem Lóghat, el tanárával együtt egy délelőttöt az iskolából (bár szerintem ilyen állati megterhelés mellett azt is megérdemelné). Megérti gyengéd forradalmunk ama vívmányát, hogy a munkaidő szent dolog. Csak azt nem érti: miért nem törölték el előbb a délutáni óráit, hogy a szavaLÓ- VERSENY utáni hétfőn a vasárnapi tanulást követően ne négykézláb kelljen beporoszkálni az iskolába, nyakában ráadásnak azzal az örömmel, hogy esetleg megnyervén a járási „futamot“ is, a kerületi versenyre, valahová, ahová sem a madár, sem autóbusz nem jár, majd megint szombaton vagy vasárnap mehet. Boldogíthatja természetesen az a tudat, hogy ezután így lesz például a sporto- és más hasonLÓ iskolai LOVAKKAL is. Csak vigyázzunk, mert a népi bölcsesség szerint ebbe a munkába a LÓ és a tanuLÓ munkakedve is beledöglik. - y/»S OTTÓ Tj&Qheqi/eti fő a csillagtalanítás Kénytelen vagyok tollat ragadni, mert igazán felháborító, ami Ógyallán történik, illetve nem történik... A minap megjelent a helyi magyar tannyelvű óvodában egy rendőr, hogy „vegyék le az épület tetejéről a vörös csillagot!“ (Ugyanis ez az épület valamikor pártház volt.) Az óvónők nem tettek eleget a hatóság által kirendelt egyén parancsának... Pár nap múlva megjelentek a városi szolgáltatás dolgozói és eltávolították a kifakult, alig észrevehető ötágú csillagot. A csillagot tehát eltávolították, de hogy a magyar óvoda 1982-tól immár a harmadik régi, öreg, egészségtelen épületbe költözött, ráadásul a főút mentén - és ennek következtében mostoha körülmények közt folyik az oktató-nevelő tevékenység - az aztán a város vezetőségét meg az illetékes szerveket nemigen érdekli. Pedagógiai gyakorlatot is vezettem Ógyallán 6 évig, amíg létezett itt az óvónőképző, s ebből eredően elég sok óvodát bejártam az országban, de bizony olyan mostoha körülmények közt kevés helyen dolgoztak, mint a helybéli magyar óvodában! Emlékszem arra a foglalkozásra, amikor megjelent az óvoda állandó „lakója“, az egérke, s az óvónő még ezt is pozitívan volt kénytelen kihasználni, magyarázva a gyerekeknek „eljött megnézni minket, hogyan játszunk“... Ha akkoriban, mint gyakorló óvodáról sem igen gondoskodott senki, hát ezek után még úgy sem. Ha az óvodában például megreped egy cső, vagy adódjék bármilyen probléma, az igazgatónőnek kell utána járnia Ponciustól Pilátusig, hogy kijavítsák a hibát, s a vége általában az, hogy valamelyik családtag vagy szülő kénytelen segíteni. No, de az ilyesmi senkinek sem szúr szemet. A csillagot, azt bezzeg pár napon belül képesek voltak eltávolítani, nemcsak az óvodáról, hanem a mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákotthonáról is. Fontosabb problémáink mintha nem lennének. Valóban igazán ezek a legégetőbbek?! Hát én azt ajánlom mindenkinek, aki valahol felfedez ötágú csillagot, okvetlen jelentse Ógyallán, mert itt legújabban van már „csillagva- dász-társaság"... Bár folytatnának egyéb közhasznú munkát is! Persze: „Akinek nem inge, ne vegye magára!" * _ _ a BODZSAR ERIKA J Megkérdeztük Q Dr. HENTEK MIHÁLYT, dunaszerdahelyi járási ügyészt • A disszidens az értelmező szótár egyik meghatározása szerint a nemzetük közösségéből kiváló, s hazájukat elhagyó személyekre illő, megbélyegző jelző. A „Nyugatra szakadtakról“ hosszú évtizedekig csak suttogva lehetett beszélni, ékes bizonyítékaként az elmúlt időszak struccpolitikájának. Mert ugye, amiről nem beszélünk, amiről nincs nyilvánosságra hozott statisztikai kimutatás, az nem is létezik. Vagy ha igen, akkor sem kell úgymond nagydobra verni a dolgot, mert mindössze pár „esetről“ van szó. S hogy ez mennyire nem (volt) igaz, arról sokunknak személyes tapasztalatai vannak. Tehát, változott-e jogrendünkben a disszidálás - ha ez éppen nem jogi kifejezés is - fogalma?-A január 18-án kiadott és érvénybe lépett 159-es törvénymódosítás kissé megreformálja a Büntető Törvénykönyv emigránsokra vonatkozó passzusait. A múltban a Nyugaton való maradás bűntettnek számított, ma már csupán egyszerű szabálysértés és csak pénzbüntetés jár érte. Persze az országot erőszak alkalmazásával elhagyók esetében más a helyzet: büntetésük a jövőben is vagyonelkobzás, illetve 1-5 év börtönbüntetés. A szolgálati titkok birtokosaira, illetve a távozás közben súlyos testi sértést okozókra 3-8 év, halált okozókra 8-15 év róható ki, és esetükben teljes vagyonelkobzás érvényes. A módosítással megszűnt a minden esetben való vagyonelkobzás és börtönbüntetés, de az erőszakot továbbra is szigorúan büntetik. • Több olvasónk érdeklődött, hogy a november 17-e előtt hozott ítéletek mennyiben változtathatók meg, hogyan kaphatnák vissza külföldre távozott közeli hozzátartozóik lakását, annak berendezését stb.?-Erre most még nem tudok válaszolni, de a közeljövőben bizonyára ezen a téren is történik egyfajta rehabilitálás. Jelen pillanatban tehát a 159-es törvénymódosítás van hatályban, mely szerint a tartósan külföldre távozó személy ingóságai a hozzátartozókat illetik meg. A hátrahagyott ingatlan sorsa is hamarosan rendeződik, s elképzelhető, hogy ebben az esetben sem az államra száll át a tulajdonjog. (szitás) 1990.11.23. ilasúrnap Ha nem bír aló- akkor őt húzzák Gágyor Aliz felvétele
