Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-16 / 7. szám

\ PASZTERKÚ LÁSZLÓ (BALRÓL) A SPAR­TAK KOMÁRNO NEHÉZSÚLYÚ ÓKLÓZO- JE MÁR SOK NAGY CSATÁT VÍVOTT... FELVÉTELÜNKÖN A MARTINI DUBAÓNAK JUTOTT EG Y BALEGYENES (VIRÁG TIBOR FELVÉTELE) JADYKAROLY (PAVEL JAKUBEC KARIKATÚRÁJA) az utóbbi években a jogtalanul mellőzött Cirokkal, aki ismét szorítóba szeretne lépni a címeres mezben. Változtatni akarok az eddigi felkészülési módszereken is. A jövő­ben szó sem lehet arról, hogy az edzőtábo­rozások kilencven százaléka a szennyezett levegőjű Ústíban legyen. A válogatottba bárki bekerülhet, aki tartósan megőrzi jó formáját. A korábbiakban egy véletlenszerű siker is elégendő volt az üdvösséghez... • Megváltozott az élete, amióta a válo­gatott edzője?- Nagyon sokban. A napom reggel hat­kor kezdődik, és este nyolckor végződik. Egyelőre a munkahelyemen, a hajógyárban megértöek. Teljes mértékben támogatnak. Hosszú távon az ilyen egyezség elképzel­hetetlen. Elődömet, Svatopluk Záőekot, az RH sportegyesület fizette, s így a CSSZTSZ megszüntette ezt a státust. A Spartak ezt nem tudja átvállalni. Remélem a sportszö­vetség márciusi rendkívüli konferenciáján minden tisztázódik. Addig megoldottnak tű­nik a helyzetem. „Harmadszorra mondtam igent...“ K isebb-nagyobb kényszerszünetekkel közel negyven éve elválaszthatatlan Jády Károly neve a komáromi ökölvívástól. Tizennégy évesen, 1951-ben állt először a szorítóba a Duna-parti városban. Edzője nem más, mint az olimpiai és Európa- bajnok Torna Gyula volt, aki mindjárt felfi­gyelt rá. öt év múlva már az I. ligás pozso­nyi csapat tagja, majd a Dukla Praha Lou- nyba kihelyezett gárdáját erősíti. Természe­tesen visszatért szülővárosába, ahol 1960- ban életre kelti az ökölvívó-szakosztályt, melyet már-már a megszűnés fenyegetett. Tizenkét évet töltött a szorítóban, bekerült az ifiválogatottba, 1954-ben országos juni­orbajnokságot nyert. Aktív pályafutása után sorra nevelte fel a bajnokokat; 1976- ban pedig a Spartak gárdáját az élvonalba vezényelte. Huszonkét éves komáromi edzösködését követően 1982 tavaszán egyik napról a másikra, váratlanul menesz­tették. Galántán, de főleg Érsekújvárott is bizonyította képességeit. Hétéves kitérő után, 1989-ben visszahívták oda, ahonnan elküldték. Tavaly ősszel pedig felkérték, legyen a válogatott edzője. A hazai ökölví­vósport egyik legnevesebb szakemberével közvetlenül az Ústí - Komárno (14:6) rang­adót követően beszélgettünk. • Milyen célokkal, elképzelésekkel tért vissza a Spartakhoz? ,- Bevallom őszintén, nagy terveim vol­tak, ugyanis jól ismertem a csapat gerincét. A négy stabil emberhez hoztunk még öt bokszolót, Chrtiansky Istvánt, Szabót, Kol­lert, Paszterkót és Olachot, s elkezdődhe­tett a munka. Terveim egy része valóra vált, ugyanis ott vagyunk az élcsoportban, a töb­bi még a jövő zenéje. Feltétlenül dobogós helyen akarunk végezni, ehhez minden esélyünk megvan. De mint mindenhol, ná­lunk is jelentkeztek a problémák... • Mégpedig... t- Két segítőm, a Kovács fivérek, az év elején fáradtságra hivatkozva távoztak az együttestől. Az új másodedző Kurdi György lett. Nagy port kavart föl a Koller-ügy: átiga­zolása, pontosabban komáromi munkavál­lalása júliustól decemberig húzódott. Ami­kor már úgy tűnt, elintéződik a dolog, veze­tőváltás történt a vállalatnál. Időközben a pozsonyi öklöző is meggondolta magát, jelenleg nem tudjuk, hányadán állunk. Mi továbbra is szeretnénk, ha a Spartak bok- szolója lenne. • Január végén a csapat tagjai sztrájk­kal fenyegettek. Vajon mi okozta a nézetel­térést?- Már az évzáró taggyűlésünkön több megoldásra váró feladatról esett szó. Ez azonban süket fülekre talált, sőt a vezető­ség sem volt egységes. Nem foglalkoztunk kellőképpen a bokszolók anyagi követelé­seivel, lakásproblémáival, ezért robbant a bomba. A rendkívüli ülésen még sikerült kompromisszumos megoldást találnunk. Jelenleg egyszerűen nincs hol edzenünk. Nap nap után a sportcsarnok raktárában készülünk, s a tréningeken a ringet se tudjuk felállítani. Ez példátlan a élvonalban. A felszerelésünk sem kielégítő. Csapat van, ám hiányzanak a feltételek. Hát ez a helyzet. • És az anyagi támogatás?- A Spartak ahogy tud, úgy segít. Cso­dákra az egyesület sem képes. Több öklö- zönknek le kell dolgoznia a nyolc és fél órát. Olachnak például egyik napról a másikra így is felmondtak, mert manapság nem szívesen alkalmaznak sportolókat. • Valami rendkívüli megoldásról beszél­nek a komáromiak...- Valóban az lesz, ha megvalósul. Egy maszek társaság, pontosabban Vendégh Béla „csapata“ szponzorálná öklözöinket. Talán ez a megoldás tűnik a legkézenfek­vőbbnek. A múltban ugyanis hiába lett volna a szakosztálynak mondjuk félmillió korona bevétele, ebből a sportolók hivatalosan egy fillért sem kaphattak. így csak az egyik fél járt jól. Ez a jövőben már nem fordulhat elő. Ezért is vagyok derűlátók no meg azért is, mert összetart a gárda. • Meglepődött, amikor a Csehszlovák ökölvívó Szövetség vezérkara kinevezte a válogatott edzőjévé?- Nagy megtiszteltetésnek vettem és ezúttal elfogadtam az ajánlatot. A múltban két ízben is elutasítottam, egyrészt azért, mert a szövetségben olyanok voltak, akikkel nem kívántam együtt dolgozni. Az elmúlt év végén viszont változott a helyzet, harmad­szorra ezért mondtam igent. • Bizonyára megerőltető egy klubcsapat és a válogatott irányítása. Már a kezdet kezdetén voltak bonyodalmai...- Én ezt nem így nevezném. Nem tartom döntőnek, hogy nem ülhetek a Spartak bajnoki mérkőzésein a ring melletti kispa- don. A múltban én is ezért harcoltam. • A bírók befolyásolására, részrehajlá­sára gondol? Nem valószínű, hogy ez csök­kentené a furcsa ítéleteket. Vegyünk egy konkrét példát: az Ústiban elszenvedett vereséget...- A csokornyakkendősök külön fejezetet alkotnak a sportágban. Tévedni emberi do­log, de az is igaz, hogy néhányszor túl látványosan „bakiznak". Ezek után csodál­kozunk, ha pontozóink a nemzetközi poron­don egyre-másra hiányoznak? Világbajnok- -ságokra, olimpiákra nem hívják őket. • Mik a tervei a válogatottal?- A következő nagy eseményre, az 1991-es Európa-bajnokságra úgy szeret­ném felkészíteni a fiúkat, hogy legalább egy éremmel térjenek haza. A bővebb keret ti­zennyolc tagú. A szűk pedig hat öklözőból (M. Franek, Husárik, Hrivöák, Hencz, Koller, Szabó) áll. Számolok még Ferenczivel és • Milyennek látja a csehszlovák ökölví­vás jövőjét?- ökölvívás mindig volt, mindig is lesz. Hiszen ez az egyik legrégibb olimpiai sport­ág. Azon azért feltétlenül változtatni kellene, hogy az I. ligában ne csak az RH Ústínak legyenek kifogástalan felkészülési feltételei. Ha az anyagi kérdések megoldódnak, akkor nincs akadálya, hogy a sportág előbbre lépjen. • Nem törte le az év elején egymás után elszenvedett két vereség?- Nem. Mindkét helyen csonka csapattal léptünk szorítóba, ha Koller eljö(hete)tt vol­na, akkor sem Vranovban, sem pedig Ústí- ban nem kapunk ki. Egész más összetételű csapat szerepelt volna. Ezen azonban kár siránkozni. Viszont nagyon aggaszt, és eb­be ne tudok belenyugodni, hogy a két komáromi ökölvívó-szakosztály, a Spartak és a CSPD állandóan viaskodik egymással. Ez hihetetlen, ezen nevet az egész ország. Nem értem, miért nem küzdhetünk egy közös célért? Miért kell ellenségeskednünk, egymást marnunk?! Nekünk például nincs 51 kilós versenyzőnk, a szomszédban vi­szont van. Erre nem a Spartaknak adják, hanem az Ústínak, ahol ugyanabban a csúlycsoportban országos bajnokkal ren­delkeznek. Mindehhez csak annyit: a tizen­hét esztendős Flachbart Komáromban lakik és dolgozik... Ki érti ezt? • Mit vár a jövőtől?-Elsősorban azt, hogy a már említett teljesen felesleges ellenségeskedés meg­szűnjön, és Komáromban végre szót ért­sünk. Ezt kívánja a sportág jövője! Továbbá valamennyi komáromi öklöző térjen haza, hogy egy «sapatban szerepelhessen. Ekkor talán bajnokot avathatnánk a Duna part­ján. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Pelé bánata „A világ nagy klubjai minden pénzüket oda­adták volna, hogy megvásároljanak. A pénz ugyan nagyon fontos dolog, de számomra nem minden. Nekem többet jelentenek az élet más örömei...“ Nem más mondta e szavakat, mint Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé, a brazil futball élő legendája. Persze ez nem jelenti azt, hogy a háromszoros világbajnok szegény em­ber lenne... O, aki egy brazil kisváros nyomor- negyedéből jött, pénzét nemcsak játékosként, hanem edzőként is megsokszorozhatta volna Olaszországban vagy akár Spanyolországban. „A 70-es mexikói vb után mesés ajánlatokat kaptam a Juventustól, az Internazionalétól és a Real Madridtól is.' Később pedig nem volt a világon olyan klub, amely ne látott volna szívesen az edzői kispadon.“ Pelé mindegyiket visszautasította. Nem vá­gyott további sikerekre, kielégítette a munkája az amerikai Warner filmcégnél; itt a futball „nagyköveteként“ alkalmazták. Oktatófilmeket készítettek a fiatal labdarúgók számára, s ezek a világ legtávolabbi zugába is eljutottak. Na­gyon sok afrikai országban az ő közreműködé­sével ismerték meg a labdarúgás szépségeit. A „Fekete Gyöngyszem“ ma már 48 eszten­dős, de még mindig olyan fiatalosan játszik, mint 17 éves korában, amikor a svédországi futballfesztiválon először kápráztatta el a vilá­got. Ma is százezrek bálványa Dél- és Észak- Amerikában, akárcsak kontinensünkön. Úgy tű­nik fel, fia is nyomdokain halad; a 19 esztendős Edinho egy New York-i csapatban szerepel- kitűnően. Apjának csak egy bánata van: hogy kapus... „Ha egy fiatal játékos megkérdezi tőlem, melyik poszt a legfontosabb a labdarúgásban, azt válaszolom: mindegyik. A fiamnak azonban másképpen fogalmazok: mindegyik fontos- a kapus kivételével. Mert sokkal szebb gólt lőni, mint kapni...“ Az elmúlt év nagy szenzációja veit, hogy Pelé sok esztendő után mégiscsak visszatért a futball igazi nagy színpadára. A brazil váloga­tott egyik segítője lett! „Mindenben támogatom Sebastiano Lazaroni szövetségi kapitányt. Úgy érzem, a legnagyobb segítséget pszichológiai téren tudom nyújtani. Ha a játékosok mellett vagyok, azt érezhetik: Pelével nem veszíthe­tünk!“ Brazília válogatottjának legnagyobb gondja, hogy klasszikus futballistái a világ minden táján játszanak, főleg Európában. Nehéz őket össze­toborozni, s ha ez mégis sikerül, akkor sem biztos, hogy csapatot alkotnak. Nem véletlen, hogy első európai portyájukon kínos balsikerek érték őket Dániában és Svájcban. Ám ha Pelé „papa“ a tribünön ül, sokkal jobban megy! Megnyerték a dél-amerikai kupát, s a legutóbbi két európai kiruccanásukon győztek Olaszor­szág és Hollandia ellen is. Ezek után Edson Arantes do Nascimento így vélekedik az idei Mondialéról: „Hazai pályán Olaszország a leg­nagyobb esélyes, Hollandia tele van világsztá­rokkal. De Brazíliáról se feledkezzenek el. Le­het, hogy Jorginho személyében egy új Pelét látnak“. Tapasztalhattuk, a mostani brazil válogatott is labdamúvészekből áll, s egyre jobban össze- kovácsolódik. Lazaroni kapitány érti a dolgát, ráadásul olyan „pszichológus“ segíti, mint Pe­lé. Nem nehéz megjósolni: a legutóbbi európai sikereket Itáliában nagyobbak is követhetik. (T.) * ilasárnap az ÚJ SZÓ magazinja Index 48097 Kiadja a Pravda Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Kiss József S 532-20 és 210/4456, főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrúd: « 210/4460 és Szllvássy József: S 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: * * 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: * 550-18, vasárnapi kiadás: £ 673-70, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 'S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, * 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviíova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 81918 Bratislava, Jiráskova 5. * 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, >£ 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesitő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaóe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.

Next

/
Thumbnails
Contents