Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-16 / 7. szám
c. Ingerült? Figyelmetlen? Nem képes összpontosítani? Nyugtalan? Hirtelen megfájdul a feje? Erősödnek szívpanaszai? Reumás fájdalmak nyugtalanítják? Az okok gyakran az időjárás változásaira vezethetők vissza.' Hogy ez mennyire így van. arról a Humán-Bioklimatológiai Kutatóintézet igazgatója dr. Ján Zvonár tájékoztatott. Ám mielőtt az időjárásra való érzékenységről szólt, bemutatta az intézetet. y X an ácsadó — időjárásérzékenl- A Fiziátriai-Balneológiai és Bioklimatológiai Kutatóintézet 1961-ben jött létre és 1967-ben vette fel jelenlegi nevét. Célja ma is ugyanaz, mint a múltban: a természeti gyógyforrások emberi szervezetre gyakorolt hatásának kutatása, vagyis a klimatológia, a bioklimatológia és a biometeorológia hatása az egészséges és a beteg szervezetre egyaránt. Gyűgyön és a Csorba-tónál létesített intézeteinkben vizsgáljuk a klimatológiai hatásokat, és tavaly január elseje óta már az időjárásérzékeny lakosok panaszait próbáljuk orvosolni. Húszéves alapkutatás van mögöttünk, nagyon objektív tudományos adatgyűjtéssel, eredményekkel. Az intézet szakemberei a két évtizedig végzett vizsgálatok alapján rájöttek, a népesség körülbelül 20 százaléka érzékenyen reagál az időjárás változásaira, a frontátvonulásokra. Vannak, akik állapota közvetlenül a frontátvonulás előtt súlyosbodik (migrén, asztma, magas vérnyomás, agyvérzés), és vannak olyanok is (főleg a reumás beteg csoportja), akik már azelőtt megérzik a bekövetkező időjárás-változást, mielőtt még a meteorológusok előrejelezni tudnák. A világon nem ismeretlen fogalom a me- teoszenzivitás. Németországban 1950-től figyelmeztetnek az időjárás egészségre káros hatásaira, Magyarországon és Ausztriában ugyancsak napi előrejelzéseket adnak annak érdekében, hogy a beteg emberek felkészülhessenek nehézségeik leküzdésére. Mint az igazgatótól megtudtam, a pozsonyi kutató- intézetnek nagy segítséget nyújtott dr. -Alois Machálek, a bécsi intézet vezetője, aki a módszertan kidolgozásához adott értékes útmutatást. Az intézet lelkes vezetősége - miután kellő ismeretre tett szert - úgy határozott, hatékonyabban segíti az érzékeny betegeket. Ezért ez év január elsejével tanácsadót nyitott, illetve napi előrejelzéssel, az időjárásváltozás egészségre gyakorolt káros hatásáról tájékoztatja a sajtón (Práca) keresztül a lakosságot. Ahhoz, hogy a napi előrejelzés összeálljon, a hidrometeo- rológiai intézet együttműködésére van szükségük, s dr. Jozef Ilko meteorológus a tanácsadó dolgozóit naponta többször is tájékoztatja a frontátvonulásokról, a légnyomás változásairól. Napi előrejelzés Még mielőtt ellátogattam volna a tanácsadóba, dr. Zvonár a közeli és a távoli terveikről számolt be.- Február elsejével a csehszlovák tévé Képújság (Teletex) és a rádió reggeli adásában napi előrejelzéssel figyelmeztetjük az érzékeny embereket, s mihelyt a távközlési vállalat dolgozói megoldják, a 117-es telefonszámon bővebben is szólunk a várható nehézségek leküzdésének módjáról. Tudatosítjuk, a levegő szennyezettsége is súlyosbíthatja a betegségek lefolyását, ezért tevékenységünket e téren is bővíteni szeretnénk. S hogy a monitorozás teljes legyen, idővel virágpor jelentés bevezetésével is foglalkozni kívánunk. Az újságban közzétett orvosmeteorológiai előrejelzések tájékoztató jellegűek s általánosíthatók - tudtam meg dr. Zlata Cabajovától, a tanácsadó meteorológusától. A világ számos országában külön előrejelzés készül például az egészségügyi intézetek, a közlekedési vállalatok, vasutak számára. Hogy miért? Az egészségügyi intézetek felkészülhetnek arra, hogy a kórházi betegek állapota „megmagyarázhatatlan okok miatt“ súlyosbodik, majd hirtelen javul, a mentőszolgálat pedig frontátvonulások idején megerősített ügyeletet tarthat, hiszen több mint .valószínű, gyakoribb lesz az infarktus, az agyvérzés. A közlekedési vállalatok, például Varsóban, a légköri zavarokra naponta figyelmeztetik a tömegközlekedés dolgozóit. Ennek eredménye az, hogy nemcsak azok vezetnek óvatosabban, akik frontérzékenyek, hanem valamennyien, számolva a többiek esetleges érzékenységével. A statisztikákból kiderül, hogy a balesetek előfordulása 30 százalékkal csökkent. Türelem és tolerancia- TV tanácsadóban a meteorológuson kívül három orvos és egy pszichológus foglalkozik az érdeklődőkkel, hetente háromszor. A jelentkezővel részletes kérdőívet töltetünk ki, amelyben kitérünk életvitelének legapróbb kérdéseire. Annak értékelésénél kiderül, a beteg tényleg érzékeny-e. Alapos belgyógyászati vizsgálattal verifikáljuk a feltevést, majd felkérjük az együttműködésre - sorolta dr. Vlado Abaffy, a tanácsadó belgyógyásza. - Az együttműködés pedig abból áll, hogy a frontérzékeny betegek naponta több alkalommal tesztlapokat töltenek ki. Azt szeretnénk, ha legalább két hónapon át jegyeznék észrevételeiket, nehézségeiket, közérzetük változásait. Van rá lehetőség, hogy az életmód, az étrend, a gyógyszeradagolás módosításával, a szociális kontaktusok elmélyítésével, de a rehabilitáció igénybevételével, sőt akupunktúrával is megelőzzük állapotuk átmeneti súlyosbodását. A tanácsadás iránti érdeklődés napról napra fokozódik, ám ha valaki gyors eredményre számít, csalódás éri. A kezelés hosszan tartó, és a betegségmegelőzést szolgálja. Azt szeretnénk, ha nemcsak az érzékeny emberek tartanák be tanácsainkat, hanem azok is odafigyelnének az előrejelzésekre, akik ez idáig magukon nem tapasztaltak semmi ilyenfajta jelt. Ugyanis munkájuk során találkozhatnak frontérzékenyekkel is, sőt semmiségek miatt konfliktusba kerülhetnek velük - magyarázta az orvos, majd hozzátette. - Ám ha a front elvonult, az addig nyűgös, ideges, fejfájós, összpontosítani képtelen kolléga ismét a régi lesz. Azért is valljuk, a tolerenciára nemcsak a politikai életben van szükség, hanem az emberi kapcsolatokban is. PÉTERFISZONYA * 9 1990.11.16. Az otthonteremtés gondjai A fiatal családok helyzetével kapcsolatban a lakásról, lakáshoz jutás lehetőségeiről szeretnék néhány gondolatot felvetni. Családunkról annyit, hogy egy hét és egy hároméves gyerekkel költöztünk a kétszobás, kevés híján ötven négyzetméter alapterületű lakásba. Még a mi tízezer lakosú kisvárosunkban is öt-hat évet kellett volna várni a háromszobásra. A párválasztás és a házasságkötés után a családalapítás harmadik lépése általában a lakás megszerzése. Szomorú dolog, hogy a lakást valóban „szerezni“ kell mindenfele ügyeskedéssel meg intézkedéssel, és nem lehet egyszerűen megvásárolni vagy megkapni. A lakásértékesítéssel, kiutalással foglalkozó hivatalokban hosszú sorok állnak, idegesség, lökdösődés mindenfelé. Az ügyfél rendszerint örülhet, ha nincs komolyabb problémája és csak a szokásos ügyintézést kell végigcsinálnia, rendszerint az is nagyon hosszadalmas és bonyolult. Rámegy jó néhány nap szabadság. A kevésbé szerencséseknek igazolásokat, kérvényeket, nyomtatványokat kell kitölteniük, írniuk, benyújtaniuk, és ilyenkor aztán sokszor szertefoszlanák a remények. A mi esetünkben például az ügyintézés közben elköltözött a lakásszövetkezet, és az irataink egyszerűen a régi helyen maradtak, „örültünk“, amikor mindent elölről kezdhettünk, holott mi már a beköltözésen gondolkodtunk. Amikor aztán végre megvan a lakás, fedél alá kerül a fiatal család, a legnagyobb gond, hogy semmire sincs pénz. A rideg lakótelepi környezet kiegyensúlyozására jó lenne üdén, ízlésesen berendezni a szobákat, de erre nincs lehetőség. Ha szobánként húsz-harmincezerbe kerül a berendezés, ami ugye még nem fényűzés, akkor a három szoba bútoraira, szőnyegeire, függönyeire stb. nyolc-tíz évig takarékoskodhat az ember, ráadásul legalább egy ezrest félre kell tenni havonta, ami kétezerötszáz koronából egyszerűen lehetetlen. Tehát van lakás, bútor és adósság. A kultúrára, szórakozásra nem marad semmi pénz. Legalább színes televíziót vehetnénk, annak az ára azonban embertelenül magas. Nem tudom, mennyi az előállítási költsége egy készüléknek, de biztosan csak töredéke a kiskereskedelmi árnak. így tehát a fiatal állandó törlesztésre van ítélve, a nyugodt élet, az eredményesség biztos tudatának reménye nélkül. A lakáskérdés megoldásának másik lehetősége az építkezés. Háztulajdonos ismerősömtől hallottam: az ember ne kezdjen építkezni negyven felett, mert biztosan rámegy az egészsége, annyi utánjárással, idegeskedéssel, küszködéssel jár a családi ház felépítése. Az építkezés csak fiatalnak való feladat. Faluhelyen ennek ellenére még mindig ez számít a legjobb megoldásnak. Az egész folyamat első állomása a telekvásárlás, amivel rendszerint elkezdődik az építkező kálváriája. Ha a nemzeti bizottság által kijelölt területet akar valaki megvásárolni, a várakozási idő több év is lehet. A magán- személytől való vásárlásnál fennáll a veszélye annak, hogy bonyolult örökösödési ügyekkel találkozik. Ráadásul mindkét esetben csaknem elkerülhetetlenül szükség van a „kenőpénzre“. Amikor megvan a telek, a tervek és az engedélyek, az építőanyagok beszerzése jelent problémát. Nagyon sok dolgot csak összeköttetések segítségével lehet megvásárolni, de ez még nem minden, mert a szállítás is sok-sok pénzbe kerül. Végül, ha elkészül a családi ház, az építkezők csak szegényesen tudják berendezni a szobákat a maradék pénzből. A család otthonának megteremtése évtizedek munkájával valósítható csak meg, és mire véget ér a munka, kezdődhet minden elölről, mert felnőnek a gyerekek, akiknek szintén szükségük van lakásra. KALÁSZ FERENC 29 éves villamosmérnök Elárultuk az anyaságot A gyereknevelésről szeretnék szólni. Talán a saját példámon kezdeném. A nagyobbik lányomat kénytelen voltam egyéves korában bölcsődébe adni, mert a férjem keresetéből sehogy sem tudtunk volna megélni. Akkoriban jutottunk lakáshoz. Fizettük a lakbért, bútorra, kocsira gyűjtöttünk. Mellékes jövedelemre nem tehettünk szert, mert egyikünknek sincs olyan szakmája, amellyel külön pénzt lehetne keresni. Sajnáltam a kislányomat minden reggel a bölcsődében, később az óvodában hagyni, de úgy gondoltam, mindnyájunknak jobb így. Amikor megszületett a másik lányom, vele is csak egy évig maradtam otthon. Őt is bölcsődébe adtam, de mivel a gyerek szinte minden hónapban megbetegedett - allergiás -, rengeteget hiányoztam a munkahelyemről. Végül úgy döntöttem, otthon maradok. Csak most látom, hogy együtt vagyok a gyerekekkel, mennyit veszítettem én és a nagyobbik lányom is. A kicsi - ő most hároméves - nem betegeskedik annyit, és a tízéves nagylányomnak is segíthetek a tanulásban. Szégyellem, de most érzem csak igazán, ennyi év után, mit jelent anyának lenni. Persze, szűkösebben élünk, talán az autót is el kell adnunk, de nem bánom. Boldog vagyok, amiért így döntöttem. Úgy látom, sok nő, anya voksol a munka mellett és a gyermeknevelésnek nem tulajdonít olyan fontosságot, amilyet kellene. Úgy érzem, elárultuk az anyaságot, hiszen ma nagyon sok gyereket a bölcsőde, az óvoda neveli és nem a család. Milyen generáció lép majd a helyünkbe, ha azt se tudja, mit jelent valójában családot alapítani, gyereket nevelni, oktatni? Szerintem ez a probléma odafigyelést érdemelne. Szívem szerint a bölcsődéket bezáratnám. A kismamák a gyerek ötéves koráig megkaphatnák a fizetésük 60-80 százalékát. Az iskola előtt az egy év óvodát mindenképpen szükségesnek tartom, mert jó, ha a gyerek megtanulja a közösségbe való beilleszkedést. Az iskolaidő alatt pedig, a gyerek 10-12 éves koráig az anyáknak rugalmas munkaidőt és 4-6 órás munkanapot ajánlanék, hiszen a nők a gyermeknevelésen kívül a háztartásról is gondoskodnak. Azoknak a nőknek pedig, akik karrierre vágynak, azt ajánlanám, csak akkor vállaljanak gyereket, amikor már valóban úgy érzik, elérték céljukat. Az óvodák, bölcsődék helyett inkább anyagilag támogassák a családokat, hadd neveljük gyerekeinket magunk, hadd ismerjük meg az anyaság pótolhatatlan érzését. Úgy gondolom, csak így hagyhatunk magunk után egészséges, emberséges nemzedéket. Vagy elképzeléseim megvalósíthatatlannak tűnnek? ^ 32 éves H\ \ CIG \Kl 11 \lWZ.FEKI TÉHEZ SIÉGfROtTTÁTVOSULÁS IS TÁRSUL... ;
