Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
E3 ilasárnap A n arkós újra ember lehet 2. EGY FÉRFI, AKI A VILÁG IFJÚSÁGÁT SÚJTÓ NARKOMÁNIA GYÓGYÍTÁSÁNAK, AZ ALKOHOLIZMUS ÉS AZ AIDS ELLENI KÜZDELEMNEK, A TÁRSADALOM PERIFÉRIÁJÁRA SZORULT EMBEREK MEGSEGÍTÉSÉNEK SZENTELI ÉLETÉT 1990.11.9. • Hány kábítószeres hal meg évente Lengyelországban?- Száz. 9 És a Monarban?- Nálunk még senki sem halt meg, egyetlen öngyilkossági kísérlet sem történt, egyetlen agresszív megnyilvánulás, egyetlen lopás sem fordult elő. Ez is bizonyítja a módszer eredményességét. • Miből áll ez a módszer?- Nincs mereven vett módszer, némelyik központban szigorú a rend, némelyikben - főleg a kiskorúak otthonaiban inkább szeretettel próbálunk eredményt elérni. Bármelyik pillanatban elmehetnek, senki sem tartja őket vissza. A kényszer semmit nem old meg. A kényszergyógykezelés az alkoholistáknál sem vált be! Volt és van olyan eset, hogy kopaszra nyírjuk őket - a lányokat is -, rongyokba öltöztetjük, táblát viselnek a hátukon Senki vagyok' felirattal. Este kilencig vagy tízig dolgoznak, hogy megtörjenek. • Mindenkinek dolgoznia kell?- Mindenkinek. Nem állítjuk azt, hogy az egész világ semmit sem ér, csak mi vagyunk a sziget. Ez nem vezetne jóra. Azt tanítjuk, hogy mindenütt nehéz. Nehéz az élet, de meg kell tanulnunk szeretni egymást. Ez az én krédóm. Megszeretni az életet. S ha az ember megszereti a szürkeséget - a hétköznapokat —, akkor a kedve szerint színezheti, s tőle függ, mennyire teszi színessé az életét. De a kemény valóságra kell ráállni. Tilos álomvilágot építeni, valamiféle mesés jövő reményében ringatózni. Ilyet ők úgysem érnek el. Ezért olyan egyszerű a Mo- nar-házak berendezése. Semmi extra nincs. Akkor sem adnék ezeknek a fiataloknak luxuslakást, ha volna rá pénzünk. • Az Ellene vagyok című játékfilm a narkomániáról szól, a Monarról, s az első otthonról, gloskowiról. A főszereplő Marek Kotanski, akit Dániel Ólbrychsld alakít.- Olbrychski nagyon összebarátkozott velünk, sokat eljárt a központba az akkor tizennégy éves fiával együtt. Az volt a véleménye, hogy a központ tulajdonképpen az élet egyeteme, ott igazán megtanulhatnak élni az emberek - nemcsak a narkósok. Ott az emberek megismerik, mi a munka, mi a fegyelem, mi a meleg légkör, milyen az igazi nyíltság. Amikor rettenetes dolgokat mondanak egymásnak, és iszonyú szavakkal illetik önmagukat - ugyanakkor szorítják egymás kezét, s amikor veszély fenyeget, összefognak. Olbrychski egyébként a honoráriumát a Monamak adta. • Hány kábítószer-élvezői tartanak nyilván?-Tizenhatezret, de ezt mindig tízzel kell szorozni. • Növekvő vagy csökkenő tendenciát mutat a narkománia?- Talán valamelyest csökkenőt- legalábbis az iskolákban nem növekszik a narkósok száma. A Tiszta szívek mozgalma - ez országos ifjúsági mozgalom- éppen a megelőzésre helyezi a súlyt. Az óriási propagandának megvolt az eredménye. • ön szerint néhány év múlva esetleg nem is lesz szükség a Monarra?- Úgy vélem, életem végéig szükség lesz rá, ha más formában is, mert mindig lesznek olyanok, akik segítségre szorulnak. AIDS-fertőzöttek is, és semmi áron nem hajlandók magukat kezeltetni, el akarom kezdeni a Metadon-programot, a szájon át adagolt kábítószer osztását. Ez nagyon erős szer, és azt akarom, hogy hozzám jöjjenek el érte, hogy én adjam nekik, mert így nem fogják maguk előállítani a kábítószert, nem kémek kölcsön fecskendőt, és nem fertőznek meg másokat. • Vannak támogatói?- Vannak. • És van minderre pénz?- Nem sok, de egyelőre a minisztérium ad pénzt a MonarKOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA VARSÓI BESZÉLGETÉSE MAREK KOTANSKIVAL • Milyen az együttműködés a Monar és hasonló külföldi intézmények között? Kik vették át a Monar-módszert?- Nyugatnémetországban, Franciaországban, Magyarországon vannak hasonló intézetek, Litvániában is szervezik, és sok olyan is van, amelyet az én neveltjeim vezetnek. Ugyanolyan módszerekkel dolgoznak, mint a Monar, jobbára az egészség- ügyi minisztériumok hatáskörébe tartoznak. Alighanem a mi módszerünk a leghitelesebb és legelfogadhatóbb. Ugyanis nem lehet egy kábítószeressel mást tenni, mint megtanítani tisztességesen élni. A múlt évben két hétig Csehszlovákiában, Prágában voltam, a Károly Egyetemen tartottam előadásokat a veszélyeztetett ifjúsággal foglalkozók számára. Prága mellett lesz egy központ narkomániások számára. fteznícek úrral kerestünk valami -alkalmas kastélyfélét erre a célra. Pillanatnyilag egy csehszlovákiai fiatalember nálunk kezelteti magát. A felesége hozta el. Szépen javul. Nagyon sok levél érkezik a Szovjetunióból, anyák kérik, hogy vegyem fel a gyereküket, mert nincs hol kezeltetni őket. E pillanatban három szovjet betegünk van. • Van annyi helyük, hogy külföldieket is tudnak fogadni?- Hely van. • Fizetni kell a kezelésért?- Nem. • Három éve ön meghirdette az alkoholizmus elleni harcot, nagyszabású nagygyűlést is szervezett az alkoholimus ellen.- Ami igen szomorúan végződött. A mítingen ugyanis beszéltem a megvesztegethető rendőrökről, amiből komoly affér lett. Megvádoltak, hogy ittasan vezettem autót. A hír elterjedt, a rádió is bemondta. Igaz, hogy miután kiderült, hogy az állítás nem igaz - maga Kiszczak miniszter tisztázott —, tizenhat hetilap nyilvánosan bocsánatot kért tőlem, de hát... Mindmáig, ha beszélgetésre megyek, azzal kezdik: vallja be, ivott akkor vagy nem? A legfurcsább az egészben, hogy amikor állítólag engem Varsóban ittas vezetés miatt megállítottak, nem is tartózkodtam Varsóban. A lányom a telefonok százait kapta, hogy na látod, milyen az apád? De hát ilyenek az emberek. • Ettől függetlenül segít az alkoholistákon ?- A központokba felvettünk néhány alkoholbeteget, némelyikbe négyet-ötöt. Együtt kezeljük őket a narkósokkal. Világszerte az a vélemény, hogy az alkoholistákat el kell különíteni. Szerintem nem, mert szenvedélybetegség mind a kettő, csak az alkoholisták gyógyítása sokkal könnyebb. • A nehéz gazdasági helyzet következtében nem várható a kábítószer elterjedése?- Azt tudom, hogy sok narkós elszegényedik, nehéz az anyagi- helyzetük, s a piszkos fecskendőtől AIDS-fertőzöttekké válhatnak. Élelmiszerbonokkal próbálok segíteni az aktív narkóso- kon, hogy valahogy átvészeljék a helyzetet. Az egyik varsói tanácsadónkban kávéházat rendeztünk be a számukra, ahol meleg teát ihatnak, haraphatnak valamit. S talán rászánják magukat a kezeltetésre. • Hol van ez a tanácsadó?- Az aleje Jerozolimskien. Két helyiség a narkósoké, két helyiség az AIDS-eseké. Ott működik az új egyesületünk, az AIDS-betegekkel szolidaritást vállaló Plusz. Mikolai Kozakie- wicz, a szejm elnöke, és 2ofia Kuratowska professzorasszony, a szenátus elnökhelyettese szintén alapítótagjai az egyesületnek. • Lengyelországban hány AIDS-beteget tartanak nyilván?- A hivatalos adat hatszáz - eddig tizennyolcán haltak meg. De ez csak a jéghegy csúcsa. Véleményem szerint több ezer a fertőzött, és közülük nemsokára rengetegen megbetegszenek. A lengyel társadalom erre abszolút felkészületlen, az egészségügy hozzáállása is rossz. Az orvosok - néhány kivételtől eltekintve - félnek tőlük, averzióik vannak velük szemben. Varsóban nem lehet az AIDS-betegek számára sem fogorvosi, sem nőgyógyászati rendelőt nyitni, mert a társadalom nem egyezik bele, azonnal tiltakoznak ellene. • A Monar az AIDS-esek problémáját is felkarolta?- Ha valamelyikük hozzám fordul, segítséget kap. Opole melletti központunkban már tavaly március óta kezelünk AIDS-betegeket, jelenleg tizenhatot. De ez évben már valamennyi központunkba felvesz- szük őket. • De ilyen formán veszélybe kerülnek a narkósok!- Az AIDS-betegek 65 százaléka egyúttal narkós is. Ha egy narkós eljön a tanácsadóba, és leadja a használt fecskendőt, hajlandó vagyok újat adni neki. • Ezzel viszont a narkománia terjedését segíti elő!- Ez csak a látszat. Most az AIDS a legfontosabb probléma. Ha a narkós eljön a fecskendőért, elbeszélgetünk vele, próbáljuk rávenni, hogy kezeltesse magát. Elérhetjük, hogy néhány- szori beszélgetés után felvételét kéri a központba. Azokkal a narkósokkal, akik egyúttal nak. Bár én magam felmondást kaptam, mert a társadalmi szervezeteket már nem dotálják. • Mi lesz azután? Továbbra is itt fog dolgozni?- Szeretnék. Csak nem megyek vegyes vállalathoz nagy pénzért! Nem tartozom azok közé, akik pénzért teszik, amit tesznek. Ha magánpraxist folytatnék, rövid időn belül saját kocsim lenne. • Mennyi a fizetése?- A mindenkori átlagfizetés, pillanatnyilag 450 zloty. A feleségem nincs állásban, a lányom idén érettségizik. Vállalom a k 9 A lánya folytatja az apja munkáját?- Érdeklődést mutatott iránta, de lebeszéltem. Ez. nagyon nehéz munka. • Nem félt attól, hogy a lánya kipróbálja a kábítószert?- Nem, hároméves kora óta magammal vittem a narkósok közé. Nem cigarettázik, nem iszik alkoholt. • De olyan otthonba azért nem vinné magával■ ahol AIDS- esek is vannak!-Miért ne? Volt velem néhány helyen. Hiszen a lakásomra is járnak AIDS-esek. • Mit szól hozzá a felesége?- Megérti, hogy ez a munkám, de-azért fél. Magam is nehéz helyzetben vagyok, mert nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy megfertőződöm. • Amikor kezet fog velük, kesztyűben teszi?- Ugyan már! De megcsókolni természetesen nem csókolom meg őket. Karácsonykor volt nálunk egy lány, s amikor boldog ünnepeket kívántunk egymásnak, ő is meg akart csókolni. Hát természetesen finoman elhárítottam. De nem lehet szkafanderbe bújni, és kesztyűben enni szenteste az ostyát. Bizonyos kockázatot vállalni kell. Egyszer közölnöm kellett egy fiúval, hogy AIDS-es. Zokogni kezdett. A természetes reakcióm erre az volt, hogy magamhoz öleltem. A fiú könnyei végigfolytak a nyakamon, a kezemen, a könny pedig vírust tartalmaz. Tisztában vagyok a helyzet veszélyességével, de mindenekelőtt ember vagyok. Több kollégám visszakozott, kijelentették hogy nem akarnak AIDS-bete- gekkel dolgozni. Nem veszem tőlük rossz néven. • Marek Kotanski indult a tavalyi képviselő-választásokon. A szenátusba viszont nem került be, mert mindössze a szavazatok 3,8 százalékát kapta.- A 3,8 százalék azt jelenti, hogy csak Varsóban negyvennégy ezren rám szavaztak! • Legújabban a hajléktalanokon igyekszik segíteni.- Igen, és nemcsak Varsóban, hanem az egész országban. írtam • a vajdaságokba, a polgár- mestereknek, többen már válaszoltak is, egyetértenek az éjjeli szállások megszervezésével. Bölcs dolog volna egy kevésbé bürokratikus, ám rettentő dinamikus minisztérium létrehozása, ahol néhány lelkes fiatal foglalkozna a társadalom patológiájával - a narkomániával, az AIDS- szel, az alkoholizmussal, a börtönből szabadultak utógondozásával, a hajléktalanokkal, a prostitúcióval, a gyermekotthonok' és javítóintézetek gondjaival. Ezek a területek több minisztériumhoz tartoznak. A Monar a fennállása óta eltelt tíz év alatt bebizonyította, hogy a narkománia problémája megoldható, továbbra is tragikus az alkoholisták gyógykezelésének helyzete, rossz a helyzet a gyermekotthonokban és javítóintézetekben, rossz a börtönökben. Sok a probléma. Otthont kell nyitni a haldokló AlDS-betegeknek. Pénzre van szükségem, hogy megvehessek számukra egy házat Varsó mellett. Sok reményük nincs ezeknek a betegeknek, egyedül az életmód, a nyugalom, a higiénia javíthat valamit. Esetleg az AZT-preparátum, amit egyesek kapnak. Csakhogy ez igen drága, 6500 dollárba kerül egy kúra. Ha azonnal adni kezdenék minden vírushordozónak, úgy csupán erre a csoportra négymillió dollárt kellene szánni. De honnan vegyük a dollár- milliókat? Sohasem szabad fe • Vannak ellenségei?- Azt hiszem, igen. Mint mindenkinek, aki rendületlenül megy előre. Sokan azt hiszik, veszélyeztetem őket. De mivel? Hiszen én olyasmivel foglalkozom, amivel mások semmi pénzért nem hajlandók. • Elismerést, kitüntetést kapott-e a munkájáért?-Nem. Soha. Néhány kisebb díjat igen. De szeretnék olyat kapni, ami a nemzet egészségéért végzett munkámat értékelné. • A gáncsoskodás, a meg nem értés, az irigység, a segítőkészség hiánya nem veszik el a kedvét?- De igen. Többször belefáradtam, de mindannyiszor feltöltődöm, minden apró siker után újjászületek, mint a hamvaiból életre kelő főnix. S akkor új harcba indulok. Ha letört vagyok, sétálni megyek a kutyámmal. • Félő, hogy egyedül marad.- Azért sosincs az ember teljesen egyedül, mindig akad valaki, aki melléje áll. Egyesek rövi- debb időre jönnek, mások tovább maradnak. • Elégedett a munkájával?- Nem. Sosem vagyok elégedett. Állandóan az az érzésem, hogy keveset dolgozom, hogy többet tehetnék. • Hisz abban, amit csinál?- Nagyon. • ön optimista?- Mindig is az voltam. Olyan körülmények között dolgoztam és dolgozom, ahol az optimizmus nélkülözhetetlen. Nem szabad feladni a reményt. • S ha mégis magára marad?- Akkor sem hagyom abba.
