Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
1 flft I só ®í9 azMö 1990. január 5. XXIII. évfolyam Ára 2 korona A lig két hónapja, hogy az előző kormányfő értékelte az 1988-ban kitűzött kormányprogram teljesítését. Az értékelés bizony nem hemzsegett a pozitív jelzőktől. De a megoldási javaslatoktól sem. Azóta, az év vége táján egy új kormány- program született - egy új történelmi helyzetben. Előterjesztője a nemzeti megegyezés kormányának az elnöke volt. A mindenkit érintő, egész gazdasági életünket felölelő új program megfogalmazóinak nyilvánvalóan egy volt a célja. Azoknak a teendőknek az egyértelmű kijelölése, melyek elengedhetetlenül szükségesek társadalmi és gazdasági életünk megújhodásához. Éspedig különösebb kísérletezések nélkül, hiszen ezekből már jóval több volt a kelleténél... A szabad választások törvények általi biztosításának megteremtésén kívül - ahogy azt a kormányprogram leszögezi - a legfontosabb teendő gazdasági életünk egészségesebbé tétele. A kormányprogram idevonatkozó része ugyanis egyértelműen kimondja: csődöt mondott az utóbbi négy évtizedben kialakult gazdasági rendszer. Nem kellemes érzés ilyet hallani és olvasni, különösen ha tisztában vagyunk vele, hogy a megállapítás célja nem a hangulatkeltés, hanem a valós tények feltárása. A lehangolónak tűnő megállapítás azonban a valóságban derűlátásra ad okot, hiszen a gyógyításhoz elengedhetetlen diagnózis ez. A gyógyításhoz szükséges gyógyszer fő összetevője: a piacgazdálkodásra való áttérés feltételeinek a megteremtése. És ezt úgy kell elérni, hogy az új törvények, gazdasági szabályozók minden egyes vállalat, gazdasági tényező, bármely tulajdonformában gazdálkodó szervezet vagy egyén számára világos útmutatóként szolgáljanak a hatékony gazdálkodáshoz, a felelősség tudatosításához. A kormány programjában szereplő javaslatok, elképzelések szerint a legközelebbi hetekben, hónapokban fokozatosan olyan törvények és szabályozók kerülnek kidolgozásra és törvényhozó szerveink általi jóváhagyásra, amelyek értelmében minden egyes gazdálkodó szervezet, illetve egyén számára egyenlő esélyt teremtünk a hatékony gazdálkodáshoz. Persze, mindez nem valósítható meg egyik napról a másikra, sőt, még egyik évről a másikra sem. Ezt külön hangsúlyozzák a kormányprogram megfogalmazói, ugyanis a piac működtetése nem elhatározás kérdése. A kormány viszont most rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek érvényesítésével hozzájárulhat egy piacorientált gazdasági rendszer kialakulásához. Komárek professzor „csapatának“ véleménye szerint a normális piaci viszonyok kialakítását két körülmény gátolja: gazdaságunk világgazdaságtól való elzárása és a termelésben, illetve forgalmazásban kialakult monopóliumok. A kormány már a legközelebbi időszakban megteszi a szükséges lépéseket ez utóbbi akadály felszámolására. Elősegítve a világgazdaság felé való nyitást, a verseny felélénkítését, azt, hogy az egyes vállalatok ne kényelemszeretően igyekezzenek termékeikkel megmutatkozni a világ előtt. A teendőket persze sokkal könnyebb megfogalmazni, mint végrehajtani. Hiszen az utóbbi negyven esztendőben kialakult gazdasági rendszerben egészen más feltételekhez szoktak mind a gazdálkodó szervezetek, mind pedig az egyének, és máshoz szokott a központi gazdaságirányítási apparátus is. Mit is jelent a gyakorlatban a feltétel- és esélyegyenlőség megteremtése. Nem mást, mint hogy a vállalatok magukra maradnak, ha rossz döntések, téves helyzetfelmérés, a gyártmányfejlesztés elhanyagolása stb. következtében nehéz gazdasági helyzetbe kerülnek. Magukra maradnak, és nem számolhatnak azzal, hogy az állam majd a segítségükre siet. A segítségnyújtás eddigi gyakorlatára az volt a jellemző, hogy ez a jól dolgozók, az eredményesen gazdálkodó vállalatok rovására történt, e gyakorlat minden káros következményével. Fontos vonása a kormányprogramnak, hogy tanulmányozója számára azonnal nyilvánvaló: amit szorgalmaz, azt az emberért, mindannyiunk érdekében teszi. Arra a tökére épít, amiről Václav Havel köztársasági elnök beszélt újévi köszöntőjében: „Az általános ügyek rendezésében van mire támaszkodnunk. Az utóbbi időszak eseményei - főleg békés forradalmunk utóbbi hat hete - bebizonyították, hogy társadalmunkban az apátia reá kényszerített álarca alatt hatalmas általános emberi, erkölcsi és szellemi potenciál, hatalmas állampolgári kultúra rejlik. Ha valaki bármikor azt állította rólunk, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, mindig azt válaszoltam, hogy a társadalom nagyon titokzatos lény, s nem mindig hihetünk annak az arcának, amelyet éppen mutat. Nagyon boldog vagyok, hogy nem tévedtem ebben. “ Sok a teendőnk tehát a gazdasági és szociális szférában egyaránt: a leghátrányosabb helyzetűek életszínvonalának javításától kezdve a dolgozók éves szabadságának meghosszabbításáig, a munkaidő lerövidítésén keresztül a gyermeknevelési feltételek, Václav Havel, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új elnöke aláírásával is megerősítette az elnöki esküt (CSTK-felvétel) a dolgozók üdültetési feltételeinek a javításáig, a gazdasági szerkezetváltással összefüggő feladatok megvalósításáig. Nyilvánvaló, hogy mindez nem valósulhat meg társadalmi feszültségek nélkül. De a feszültség enyhíthető, ha a nép érzi, tudja: felnőttszámba veszik őt és felnőttként szólhat bele sorsának alakulásába. PÁKOZDIGERTRÚD 0 ' t ' # s '
