Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-04 / 284. szám, kedd

Aszálykár - ezentúl a termelő kockázata Változnak a mezőgazdasági biztosítás feltételei Mint arról lapunkban már hírt adtunk, ez év végével hatályát veszíti a CSSZSZK Pénzügyminisztériumának a mezőgazdasági biztosításokról szóló, 76/1985 Tt. számú hirdetménye, s helyette új jogi szabályozás lép hatályba. Igaz, az új jogszabály megvitatása még nem szerepelt a törvényhozó szervek tanácskozásának napirendjén, viszont a biztosítóintézet ezekben a napokban már a várható változások jegyében tárgyal partnereivel. A gazdasági vezetők, de főleg a most induló egyéni gazdálkodók és háztáji árutermelők tájékozódását segítendő, a minap arra kértük Milan Melich mérnököt, a Szlovák Állami Biztosító nyitrai területi fiókintézetének mezőgazdasági osztályvezetőjét, legyen segítségünkre 9 biztosítási rendszerben előreláthatóan bekövetkező változások összegezésénél. • Alapjában véve az új rendszer miben fog különbözni a régitől? - Mint tudjuk, a szocialista tervgazdálkodás idején kötelező volt a mezőgazdasági tevékenység biztosítása. Ezentúl minden vállalat, üzem és egyéni vállalkozó maga dönthet arról, igénybe veszi-e a szolgáltatásainkat, vagy maga vállalja a tevékenységével járó összes kockázatot. • Ezen az alapvető különbségen kívül, gondolom, egyéb változások is várhatók. - Igen, mégpedig elsősorban a növénytermesztési károk biztosítását illetően. Nevezetesen a termelőn múlik, hogy melyik növényféléket biztosítja elemi csapások, illetve kizárólag jég- avagy fagykár, esetleg kifagyás ellen. Viszont alapelv, hogy csak azokkal az érdeklődőkkel tárgyalunk, akik a szántóföldi növényzetnek legalább a 70 százalékára biztosítást kötnek. Kompromisszumos megoldásként elfogadjuk, hogy a szántóföld 50 százalékára elemi csapások ellen, 20 százalékára pedig kizárólag jégverés vagy fagykár esetére szóló biztosítást kössenek. További megkötés, hogy a kiválasztott csoportba (pl. gabonafélék) tartozó valamennyi növényfélére biztosítást kell kötni, mégpedig az egész termőterületre. Például megengedhetetlen, hogy két 30 hektáros dohányültetvény közül csak az egyiket biztosítsa a termelő. Újdonság, hogy az elemi csapások és a jégverés esetében egy, illetve öt évre szóló biztosítás is köthető. Az utóbbi megoldás számunkra is előnyösebb, ezért itt kedvezményeket adunk. Húsz százalékkal kisebb a biztosítási díj, ráadásul nem egyszerre, de három részletben lehet befizetni. • Mit nem lehet biztosítani? - A biztosítás a tervezett hozamra szól, tehát nem biztosítható például a gyümölcsfa, a szőlőtőke, a még ki nem ültetett palánta. Továbbá nem biztosíthatók a rétek és legelők, az időszaki takarmánykeverékek, extenzív gyümölcsösök, melléktermékek, valamint a termés minősége. • Rebesgetik, hogy az új javaslatban már nem szerepel az aszálykár fogalma. - Valóban nem szerepel, mert ilyen biztosítást ezentúl nem lehet kötni. Ahol próbálkoztak vele, már mindenütt megszüntették ezt a biztosítási formát, öt év alatt nekünk is rá kellett döbbennünk, hogy ilyen vállalkozásba csak belebukhatunk. • Szóba került, hogy nem szigorú átlagok, hanem esetleg belátás szerint tervezett hozamokat biztosíthatnak majd a termelők. - Valóban volt ilyen elképzelés, de elálltunk a megvalósításától. Továbbra is az utóbbi öt év három legjobb évének átlaga alapján tervezett hozamra fogadunk el biztosítást, s a szőlőt ért fagykárt kivéve csak akkor térítünk, ha a valós kár meghaladja a 10 százalékot. A 20 százalékos egyéni részesedés levonása szintén szerepel a javaslatban, akárcsak az eddigi hirdetményben. Viszont újdonság, hogy a kárt parcellánként fogjuk felbecsülni és megtéríteni. • Várható-e változás a biztosítási díjakat illetően? - Árjegyzékünkben 11 ártarifa szerepel, s akire kevesebbet fizetünk rá, annak kedvezményt adunk, ahol rendszerint nagy a kár, ott pedig emelt biztosítási díjat kérünk. Konkrétan 1991-ben alapdíjat számítunk azoknak, akik az utóbbi két évben 60-120 százalékos kártérítést igényeltek. Nagy a valószínűsége, hogy partnereink többsége ebbe a kategóriába kerül, mégsem alkalmazunk szigorúbb kritériumokat, mert nem akarjuk, hogy az egyébként is anyagi gondokkal küszködők zöme esetleg biztosítás nélkül maradjon. Ez nekünk is, meg a partnereinknek is kárára volna. • Az egyéb biztosítási formákat és lehetőségeket illetően mit tart feltétlenül fontosnak elmondani? - A vagyon- és felelősségbiztosításnál zömmel a korábbi feltételek Karácsony havában (Méry Gábor felvétele) érvényesülnek. Mindössze annyi változás várható, hogy a gazdaságok és magánvállalkozók nem lesznek kötelesek valamennyi istállót, magtárt, gépszínt és egyéb gazdasági épületet biztosítani. Ezzel szemben az állatállomány biztosítási feltételeinél több újdonsággal kell számolni. Például a termelőn múlik, hogy egyedi káresetekre egy-egy fajon belül mely korcsoportokat biztosítja, viszont a csoporton belül az egész állományt egységesen kell biztosítani. Ellenben a tömeges kárelőfordulások esetére csak akkor köthető biztosítás, ha ezt az egész szarvasmarha- és sertésállományra vonatkoztatják, korcsoportokra való tekintet nélkül. Ezen kívül különkülön, tehát egyedenként biztosíthatók a rendkívül értékes tenyészállatok. A keltetőben elhelyezett tojások, a farmszerűen tenyésztett őz-, szarvas- és egyéb állatállomány a korábbi feltételek szerint biztosítható. • Mint tudjuk, januártól változnak a felvásárlási árak, tehát valószínűleg emelkedik a biztosítási díj is. Mi lesz akkor, ha a növekvő infláció hatására még feljebb kúsznak az árak? - A biztosítási díjakat a januártól esedékes árszintnek megfelelően dolgozták ki a javaslat előkészítői. Természetesen arra is lesz mód, hogy rugalmasan reagáljunk az árak alakulására. Két lehetőség kínálkozik: vagy megegyezünk a partnereinkkel, és év közben emeljük a biztosítási díjat, vagy megmaradunk a korábbi megállapodásnál. Az első esetben a magasabb árak alapján térítjük meg a gazdaság vagy a magánvállalkozó kárát. Valószínűnek tartom azonban, hogy év közben nem fogunk módosításokat eszközölni, hisz az ilyesmi legalább olyan bonyolult és munkaigényes folyamat, mint az elkövetkező hetekben sorra kerülő szerződéskötés. S ha már itt tartunk, szeretném megkérni a gazdaságok vezetőit és az egyéni vállalkozókat: a szerződéskötésre való felkészüléssel, fiókintézeteink felkeresésével legyenek segítségünkre abban, hogy december végéig valamennyiükkel kapcsolatot teremthessünk. Ügynökeink húsz nap alatt aligha jutnak el mindenkihe

z KÁDEK GÁBOR Mielőtt Picasso kerül a falra Néhány napja a pozsonyi Mamut sörözőben múlattam időmet egy emelkedett hangulatú társaság tagjaként. Évek óta itt tartják baráti összejöveteleiket, és egészen tavaly szeptemberig írásban is mindig megörökítették, hogy megfordultak e népszerű intézményben. Mit tagadjuk, szocialista munkabrigád voltak ők kilencen, és Sanyi, a kollektíva vezetője ilyeneket jegyzett be a brigádnaplóba: „A Nemzeti Színházban megtekintettük a Hattyúk tavát". Vagy: ,,A Vöröskői várkastélyban voltunk". Tény, hogy az igyekezet megvolt, mindig valamilyen kulturális rendezvényre indultak, a szakszervezettől át is vették a jegyeket, de valami csoda folytán, mindig a Mamutban kötöttek ki. Sándor, a búcsúztatott, most vállalkozónak megy. örökölt egy jelentősebb összeget, és öccsével társult, aki Belgiumból hazahozta megtakarított pénzét. Sučany mellett nagy autószerelő műhelyt nyitnak az országút mentén, és nyolc-tíz alkalmazottal kezdik. - Ha addig élek is, egyszer majd megleslek, hogyan fegyelmezed a melósaidat. így a brigád egyik tagja. Nem minden él nélkül. Valóban, tűnődöm már napok óta, milyen kapitalista lesz Sándorból? T. J. Mills amerikai szociológus így jellemzi a Kennedyekhez hasonló nagyvállalkozó családokat: „...rendkívül fejlett ízléssel rendezik be otthonukat, a szalon falát Picasso-művek .ékesítik, és alkalmazottaikhoz barátságosak, egyenrangú partnernek tekintik őket". Ez valóban szép perspektíva, és most a mi Sándorunk is elindult ezen az úton. Szinte már látom őt, ahogy esténként, vacsora után odalép a pohárszékhez, skót whiskyt önt magának, majd havannára gyújt, laza társalgásba kezd, vagy éppen sokat sejtetően gondolatokba merül. Meg-megjelenik lelki szemeim előtt, ahogy felnőtt fia társaságában megszemléli a munkahelyeket, egyik-másik munkásával elbeszélget, családiasan eltréfálkozik vele, nagyokat nevetnek, hátbavágják egymást, és továbbmennek. Ez azonban egyelőre még várat magára. Sándor barátunkra pillanatnyilag a diszkrét, de állandó gyomorremegés jellemző. Ugyanis merész tranzakciót hajtott végre: Lamačon egy honvágyban szenvedő hazánkfiának másfél millió koronáért eladta szép családi házát, és egyelőre nincs fedél a feje felett. De kell a forgótőke a vállalkozás beindításához, és egyenrangú partnere akar lenni a Belgiumból hazatért öccsének. Vajon milyen kapitalista lesz Sándor? Milyen emberré válik? Annyit tudok, hogy: bátor ember. Pénzzé merte tenni, amije van, hogy változtasson az életén. Időről-időre útba ejtem Sučanyt, hogy meggyőződhessek róla, hogyan boldogul a két vállalkozó. Szeretném, ha olyan típusú kapitalistává válna, amilyennek T. J. Mills a Kennedy-féléket leírta. Szeretném, ha régi ismerősként a szalonban fogadna, skót whyskivel és havannával kínálna, ha végigvezetne a műhelyeken és a munkásaival családiasan elbeszélgetne. Egyszóval: szeretném, ha az elsőgenerációs vállalkozó a magatartását, ízlését és igazságszeretetét illetően néhány év alatt ötödikgenerációs kapitalistává fejlődne. Viszont nagyon rossz néven venném, ha úgy alakulna a helyzet, hogy műhelyébe egy-két év múlva betérve, javításra leadott kocsimból - a régi hazai szokásokhoz híven - még a jó alkatrészeket is kilopnák. TÓTH MIHÁLY MEGINGOTT LÉTBIZTONSÁG A Komáromi járásban négyszázhetvenhatan kapnak munkanélküli segélyt • Több üzem jelez munkaerő-elbocsátást • A megoldás egyik formája az átképzés • Nemrég még az iskolapadban ültek, ma munkanélküliek A szűk folyosón néhány ember várakozik. Beszédükből keserűség érződik ki. Korábbi munkahelyükön azt mondták nekik: létszámcsökkentés miatt megválnak tőlük. Ketten közülük családosak, nyilván nem így képzelték el az idei karácsonyt. Igaz, öt hónapig még kapják a fizetésüket, de nem tudják, mi lesz tovább, hol találnak munkát. Ezért keresték fel a munkaügyi hivatalt. 476 személynek folyósítunk munkanélküli segélyt - mondja Berta János mérnök, a hivatal vezetője. Azoknak, akik az utóbbi három évben legalább 12 hónapig voltak munkaviszonyban. Ugyanakkor a nyilvántartás szerint járásunkban 424 betöltetlen munkahely van, de szerintem csak papíron. Ugyanis előfordul, mire az üzem, vállalat eljuttatja hozzánk igényét, a jelzett szabad munkahelyet már betöltötték. A jnb egykori szakosztályából jött létre a munkaügyi hivatal, amelynek ottjártunkkor még csak hét alkalmazottja volt, de hamarosan tizennyolc lesz, hogy a megnövekedett igényeknek a lehető legjobban meg tudjanak felelni. Van már egy személyi számítógépük, de többre van szükségük. Ha minden igaz, hamarosan új helyre költöznek. Elkészítették az előzetes felméréseket arról, hogyan alakul a munkaerő-gazdálkodás a járásban. A hivatal vezetőinek szavai nem megnyugtatók. - A hajógyár százhatvanhét dolgozójának mondott fel, ennek fele nyugdíjba megy, a gazdasági és műszaki dolgozókat átképezik. Minden bizonnyal a következő évben is így lesz. A Hydrostav kétszáz, az állami gazdaságok pedig száz dolgozó elbocsátásával számolnak. A kereskedelem privatizálása megközelítőleg száz alkalmazottat érint, sokukra előreláthatólag nem tartanak majd igényt az új tulajdonosok. Az ógyallai sörgyárban az új gazdasági feltételekhez való alkalmazkodás harminc ember sorsát érinti, de itt a jövő év végére az új részleg befejezésével száz új munkahely teremtődik meg. Természetesen szakmunkásokra lesz szükségük. A járás csaknem minden vállalatában, üzemében csökkentik az adminisztrációs dolgozók számát, de ez nem jelent minden esetben tömeges elbocsátást. Igyekszenek korkedvezményes nyugdíjazással megoldani a problémákat. Ha nem jön közbe valami, a iövő év második felében megkezdi tevékenységét a Milex új komáromi üzeme, amely további száz új munkahelyet jelent majd. A foglalkoztatás szempontjából jelentős az a tényező, hogy a járásban ma már ezerkétszáz a főállásban lévő kisvállalkozó, hogy mintegy háromszázan, főleg nők a szomszédos Magyarországon dolgozhatnak. A hajógyárban kétszázhuszonegy vietnami állampolgár van nyilvántartásban, de közülük csak százkilencvenkilenc dolgozik. A két ország közötti szerződés alapján vannak itt, az illetékes szervek dolga, hogy sorsukról mielőbb döntsenek. - A munkanélküliek száma a következő évben tovább fog növekedni és erre fel is készültünk. A hajógyárral együttműködve megkezdtük a munkanélküliek átképzését, néhányan közülük hegesztők lettek. Szereztünk tehát némi tapasztalatot és az átképzést folytatjuk. A közeljövőben ács- és kőmúvesszakmára szervezünk tanfolyamot. Meggyőződésem, hogy az átképzés az egyetlen járható út. Ám feltétlenül szükséges, hogy az üzemek időben jelezzék, milyen szakmunkásra tartanak igényt, mert csakis így tudjuk folyamatossá tenni az átképzést. Ebben a helyzetben különösen fontosnak tartják, hogy a húzó ipari létesítmények, mint például a hajógyár vagy a gútai Motorkerékpárgyár nem terveznek lényeges munkaerő-csökkentést. A mezőgazdasági szövetkezetek is a dolgozóik megtartására törekednek, csak azoktól válnak meg, akiknek munkájával nem elégedettek. Utánpótlás van, hiszen egyre többen költöznek haza a városból és helyben vállalnak munkát. - A piacgazdálkodásra való áttérés átmenetileg munkaerőfelesleghez vezet. Azt viszont nem tartom szerencsésnek, hogy százhat közép- és főiskolás is munka nélkül van. Megkapják a havi 1200 koronát, de ezek a fiatalok még nem voltak munkaviszonyban... Mi felvételükre utasítást nem adhatunk, de remélem, hogy lesznek olyan törvények, amelyek erre ösztönzik majd a munkaadókat. (németh) ÚJ szú 4 1990. XII. 4.