Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-19 / 297. szám, szerda

Az SZNT már megelégelte... ... és visszaadta a kormánynak a községi vagyonról és vállalatról szóló törvénytervezetet Hétfőn délelőtt váratlan dolog történt a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Az elnökség javaslatára levették a napirendről a községi vagyonról és vállalatról szóló törvénytervezetet. Június óta először határozott így a szlovák parlament. Vajon miért született ilyen javaslat? Erről beszélgettem Szabó Rezsővel, aki az elnökség tagjaként volt jelen az ominózus ülésen. • Fordulópont ez a javából. Az SZNT már valóban megelégelte a sok kimunkálatlan törvényjavaslatot? - Eddig is sok olyan törvény került hozzánk, amelyekben 60-80 javítást eszközöltünk, s plénumbeli megvitatásuk akár egész nap tartott. Ennek ellenére nem utasítottuk viszsza őket, inkább átdolgoztuk, mert tudtuk és tudatosítottuk, hogy különösen a társadalmi átalakítás szempontjából nagyon szorít az idő bennünket. jgy kezdtük az alapvető gazdasági törvényekkel is. De most értünk el arra a pontra, amikor álljt mondtunk. Miért? Mert nem lehet örökké azt csinálni, hogy kiérleletlen törvények kerüljenek elénk. Erre eklatáns példa a mostani tervezet. Nem is annyira a módosítási javaslatok mennyisége - ez valahogy az 50-60 között mozgott a bizottságok részéről - miatt döntöttünk így, sokkal inkább azért, mert az egyes bizottságok a törvény alapvető filozófiájában is egymással ellentétes álláspontra jutottak. Mi történt volna, ha akár az egyiket is elfogadjuk? Vagy olyan törvényt szavazunk meg, amely belsőleg ellentmondásos, vagy olyat, amely nem áll a kormány elképzeléseivel összhangban. Amint a javaslat filozófiáján, tartalmán kell változtatni, nincs más mód, mint visszaadni a kormánynak, hogy egységesítse. Azután két dolog lehetséges: azt a filozófiát vagy magáévá teszi az SZNT, vagy elutasítja. De nem teheti ki magát annak, hogy olyan törvényt alkosson, amely esetleg ellentétben áll a kormány elképzeléseivel. Ez csak kormányválsághoz vezetne, mert a kabinet nem tudná teljesíteni programnyilatkozatát. • Felmerültek konkrétabb indokok is? -Persze hogy. Köztük három alapvető. Mivel a törvény ilyen szempontból nem egyértelmű, mindjárt abban a kérdésben, hogy mi tartozik a község tulajdonába, a bizottságokban kétféle irányzat alakult ki. Az egyik úgy nézett erre ÚJ SZÚ 1990. XII. 19. Bizonyos értelemben - amint VARGA PÉTER ÁDÁM Tisztelt Szerkesztő Úr! Szeretnék hozzászólni az Új Szó 1990. nov. 9-i számában megjelent „Törököt fogott a község" című cikkhez. Vágkirályfai lakosként én is érdekelt vagyok az ügyben. A kertészkedők helyi szervezete néhány éve megigényelte a falu határában az egykori erdő gondozatlanul maradt 17,5 hektáros részét, hogy hobbikerteket létesítsenek ott. Mikor megkapták és a szervezet felszámolta az ott lévő szeméttelepet, valakik - máig sem tudni, hogy kik - a szervezet vezetőségének és tagságának a megkérdezése nélkül önkényesen szétosztották a területet. Az 540 telektulajdonosból csak 160 helybeli. Ezt követően az új parcellatulajdonosok megalakították a „Vág" nevű szervezetet. Ennek az újonnan alakult szervezetnek volt az elnöke a hnb akkori elnöke, Popluhár János, nem pedig a kertészkedők helyi szervezetének, ahogy a cikkben olvashattuk. A vezetőségnek én is tagja voltam. Popluhár Jánostól falugyűlésen több ízben is magyarázatot követeltek arra, milyen kritériumok alapján osztották el a területet, de válasza mindig kitérő volt. A „Vág" szervezet vezetőségét a múltból jól ismert módon választották meg, tagjainak csak egyharmaa paragrafusra, amely csak felsorol, a másik úgy, hogy meghatároz és törvényerőre emel. Ami óriási különbség. A közös, csoportos vagyon elosztásáról is eltértek a vélemények. Ide tartoznak azok az üzemek és vállalatok, amelyeket a járási és kerületi nemzeti bizottságok alapítottak. Különösen a helyi gazdálkodásra vonatkoztatva két irányzat csapott össze. Az egyik szerint a vagyon annak a településnek a tulajdona, ahol az épület áll. Ezek azonban túlnyomó többségben a járási székhelyeken vannak. Milyen alapon fosszuk meg a korábban amúgy is kevésbé fejlesztett falut a járás pénzforrásaitól? Mások azt javasolták: a vagyont járáson belül osszuk el a lakosság lélekszámával, majd a községek, városok számával, és ahány lakosa van a településnek, annyi lenne a vagyon részesedése. Ezzel megint csak igazságtalanok lennénk, mert a leginkább rászorulóknak, a legkisebb községeknek alig jutna belőle. Ilyen esetben a képviselők nem vállalhatják a döntést, és visszaadtuk a törvénytervezetet. Én nagyon örülök, hogy az elnökség így lépett, az alkotmányjogi bizottság alelnökeként magam is kezdeményeztem. • Korábban említett egy harmadik indokot is... - Ja, igen. Az egész törvény úgy van megfogalmazva, tényleg jogi végzettség kell hozzá, hogy az ember kiismerje magát benne. Holott ez a jogszabály azoknak az egyike, amelyeket előzetes jogi képzettség nélkül minden egyes állampolgárnak meg kellene értenie. • Ha visszautasítanak egy törvénytervezetet, milyen alkotmányos úton térhet vissza a parlamentbe? - A kormány visszaadja annak a minisztériumnak - esetünkben a pénzügyinek -, amely kidolgozta. Számukra döntéseink kötelező érvényűek. Ám a bizottságokban végzett munka sem vész kárba, mivel a javaslatokat felhasználják, legalábbis azokat, amelyek beleillenek a kormányprogramba. önmagán belül is egységes törvénynek kell születnie, ugyanakkor be kell tartania az alkotmányban rögzített és a többi törvényben már elfogadott elveket. Hétfőn hagytuk jóvá a költségvetési szabályozásról szóló jogszabályt, amelyben külön fejezet foglalkozik a községek bevételeivel és kiadásaival. Ezzel már nem kerülhet ellentétbe a községi vagyonról és vállalatról szóló törvény átdolgozott változata. Elkészülte után megtárgyalja a kormány, az SZNT-bizottságok s majd remélhetőleg a plenáris ülés elé kerül. • Amíg ez megtörténik, a községekben, városokban átmeneti időszakot kénytelenek átélni. Van elöljáróság, de nincs pontosan körülhatárolt vagyona a településnek. Milyen jogi hézagokat szülhet az ilyen állapot? - A községi vagyonról ma is létezik egy törvény, amelyet majd az új helyez hatályon kívül. Az ügyes községek számára ebből hallatlan előnyök származhatnak. Ugyanis ma Prágában a Szövetségi Gyűlés remélhetőleg elfogadja az alapvető szabadságjogokról szóló törvényt, amelynek első cikkelyében az olvasható: amit a törvény nem tilt, azt szabad. A régi törvény sokkal kevésbé szabályozza a községek vagyonát és életét, mint ez az új fogja. Addig is az ügyes községi elöljáróság a saját érdekében és javára tudja majd alkalmazni a többi jogszabályban adott lehetőségeket, amelyeket nem tilt semmi. Az ügyetlen község viszont erre ráfizet. Ez lesz az első próbája annak, hogy a polgárok jól választottak-e novemberben. Valóban okos, bölcs, erkölcsileg tiszta, a község életének fellendítésére képes és hiteles ember került-e a polgármesteri székbe. Rá és az önkormányzatra az első vizsga vár. U. i. Értesüléseim szerint, ha a kormány első januári ülésén megtárgyalja az átdolgozott változatot, s az tizedikéig eljut az SZNT-be, akkor is legkorábban csak január végén, február elején kerülhet a plénum elé. Vajon kinek lesz drágább ez az idő? * J. MÉSZÁROS KÁROLY da volt falubeli. Hogy engem miért választottak a vezetőségbe, rejtély maradt számomra. Mikor a község érdekeit nem tudtam érvényesíteni, feladtam a hiábavaló küzdelmet, s nem jártam el a vezetőségi ülésekre. Ezt követően értesítettek, hogy kizártak a vezetőségből. A kerttulajdonosok fittyet hánytak a „házirendre", több cikkelyét megszegik. Engedély nélkül építkeznek, fényképeken tudom bizonyítani, milyen tákolmányok csúfítják a környezetet. Az lenne a legjobb megoldás - a falu nagy része is ezt akarja -, hogy számolják fel a kerttelepet, és a helyén létesítsenek parkerdőt, hiszen az erdőkben szegény, súlyosan szennyezett Galántai járásban nagy szükség lenne rá. Talán elég bizonyíték, ha csupán két környékbeli gyárat említek - a vágsellyei Duslót és a szeredi nikkelkohót. Az pedig egyenesen felháborító, hogy amikor az egész világon elkeseredett harc folyik a természet védelméért, egy erdő- és vízgazdálkodási szakember a község követelését a „Vág" szervezet vezetőségi gyűlésén „zöld terrornak" nevezi. Hiszen a józan ész is azt diktálja, hogy egészségünk és gyermekeink jövője érdekében tegyünk meg mindent a természet védelméért. Tisztelettel: BENES LÁSZLÓ Vágkirályfa A szerző felvétele A TŰRŐKÉPESSÉG HATÁRÁN Az iizletesek halmozzák az árut • Mindenért sorba kell állni • Meddig tűrjük a „kizsákmányolást"? • Karácsonyi vásár köbölkúti módra Olvasóink levelei, észrevételei hűen tükrözik, mi foglalkoztatja őket leginkább, milyen gondokkal küszködnek. Nem véletlenül ragadtatott tollat velük a rossz ellátás. Kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érzik magukat. Főképp a falun élő idősek, akik nem tudnak naponta a városba utazni bevásárlás céljából, így az egyetlen helyi boltra vannak ítélve. Türelmük már szinte a tűrőképesség határán van. Egy 73 éves szőgyéni nyugdíjas a helybéli drogéria és a Jednota üzletvezetőjére panaszkodik. Szerinte mindketten furcsán képzelik el a demokráciát. ,,Amíg mi, a falu lakói nap mint nap járjuk az üzleteket a semmiért, addig ők a saját udvarukba küldik az árut szállító autót. Járt itt ugyan ellenőr is, de őt is lekenyerezték. Három hónapja nem volt a boltban olaj, a vezető azzal indokolja, hogy csak két dobozzal kapott és nekik is kell. Amíg olcsóbb volt a cukor, egy kilójával osztotta, de a drogéria főnöknőjének 15 mázsát adott. Halmozzák az árut, várják az áremelést. Az olajon kívül mosóport sem lehet venni. A sajtot, a paprikát, meg magyarországi,,turistákkal" cserélik vegetáért. Aki nem bír naponta eljárni az üzletbe, az halálra van ítélve" - írja és azzal a kéréssel fejezi be sorait, nevét ne tüntessük fel, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Szenczy Margit komáromi olvasónk viszont vállalja neve közlését. Elsősorban a lapunkban november 17-én megjelent írásra reagál, mégpedig arra a megállapításra, hogy nálunk mindent a magyarországiak vesznek meg, de tulajdonképpen nincs miért okoljuk őket, hisz mi is átjárunk vásárolni. Levélírónk szerint viszont csak az mehet a szomszédainkhoz vásárlási céllal, akinek anyagi helyzete megengedi ezt. A kisnyugdíjasok nem tudják megfizetni a magyarországi árakat. ,,Elfutott a pulykaméreg a cikk olvasásakor, ugyanis nálunk Komáromban a,,magyar turisták" egymás hegyén-hátán vannak, és nem tudunk tőlük bejutni az üzletekbe. Mindenütt sorba kell állni, még az élelmiszerboltokban is. Én a sorbanállástól már az életemet is meguntam" - öntötte ki keserűségét. A karácsony előtti bevásárlás nem kis gonddal jár, főképp azért, mert egyre több a hiánycikk, írta egy nyárasdi olvasónk. Arra is rámutat, hogy ,,a kereskedők ezt gyakran kihasználják. Nem véletlen, hogy csak 1000-2000 koronás csúszópénz ellenében hajlandóak a vevőt kiszolgálni. A legalapvetőbb cikkeket, például WC-papírt és mosóport is csak a rokonok kapnak. Szeretném tudni, hogy a rokonok pénze mennyivel különb a többiekénél! A vásárlók meddig tűrik ezt a kizsákmányolást?" - tette fel a kérdést. Minket pedig ellenőrzésre invitál, ugyanis szerinte a falujában a raktár tele van áruval, ha keresik a boltvezetőt, legtöbbször letagadtatja magát, a' panaszkönyv is hiánycikk, arra is azt mondják: nincs. Vass Tibor címet is adott közlésre szánt levelének: Karácsonyi vásár köbölkúti módra. A következőket írja: ,,A furcsa vásár november derekán kezdődött. Először bezárták a cipőboltot, majd a darab- és méteráruüzletet, utána pedig a konfekciót árusítót, illetve a drogériát. Most a hentesüzlet bezárásánál tartunk." Az előzményekről is részletesen beszámolt: ,,Az elmúlt évtizedekben üzlet alig épült a faluban, kocsmából viszont kettő is van. A boltok bérelt, vagy a volt tulajdonostól elkobzott épületekben voltak. A falu lakossága Z akcióban nem kis erőfeszítéssel szép, impozáns művelődési házat épített, hogy a fiatalságnak ne kelljen szabadidejét a kocsmában töltenie. Három hónappal ezelőtt a volt helyi nemzeti bizottság, Szőköl Ferenc elnökkel az élen, eladta a művelődési házat a Jednotának. Nekik november közepén jutott eszükbe, hogy már költözködni kellene, ezért leltározás címén egymás után bezárták a boltokat. De miért éppen az ünnepek előtt?" - tette fel a kérdést. ,,Ha már a Jednota urai eddig ráértek, halaszthatták volna a költözést januárra, amikor viszonylag kevesen vásárolnak." A hentesüzletről külön tesz említést. Ez eddig a főutcán a Jednota által bérelt helyiségben volt, most viszont a tulajdonos eladta egy helybéli kisvállalkozónak. ,,A fogyasztási szövetkezetnek három hónapja volt arra, hogy máshová költözzék a hentesüzlet, de csak most ébredtek fel, és a hentes legfeljebb az utcára mehet". Bevallom, nem éppen felemelő érzés az idézett levelek olvasása. Az egyedüli megoldás e hibák orvoslására a megfelelő árukínálat volna. Az áruhiány ugyanis mindig tág teret ad a spekulációnak és mint mindig mindenre, erre is a kispénzű, egyszerű emberek fizetnek rá. Amint a bevezetőben is írtam: az idős falusi embereket sújtja a leginkább ez az áldatlan helyzet. Tehát sok múlik az ottani boltvezetők lelkiismeretén. Ök tudják, ki szorul rá a leginkább, hogy legalább a minimumot helyben megvehesse. De az is tény: a visszaélések megakadályozására a Jednota fogyasztási szövetkezetek helyi felügyelőbizottságai is többet tehetnének. Nekik joguk van számon kérni a boltvezetőktől, hová kerül az áru. Sokszor halljuk a biztatást: ha magánkézben lesz a kereskedelem, megváltozik minden. Bár csak így volna, és mielőbb! Félő és valószínű, hogy a nagy tervekkel induló magánvállalkozónak sem az alapvető áruigények kielégítése lesz az elsődleges és nem az idősek panaszait tartja majd szem előtt, hanem a mielőbbi meggazdagodást. Az idézett levelek is jelzik: az ellátás problémája súlyos, de az is kitűnik belőlük, hogy az áruhiányon kívül az emberi magatartásban is bőven van pótolnivalónk. DEÁK TERÉZ Mostanában hosszú sorok állnak a kassai Prior áruház műszakielektronikai, ékszer-, bútor- és más osztályain is. Sőt ha a vásárlók gyanítják, hogy másnap lesz hűtőszekrény, televíziókészülék, szobabútor, vagy arany nyaklánc, nemegyszer már este gyülekezni kezdenek az áruház előtt. Sajnos akadnak olyanok is, akik nem szeretnek sorban állni, de még fizetni sem. Közéjük tartozik az a töketerebesi lakos is, aki a múlt hét végén mindenki eszén túl akart járni. Pénteken este, záróra előtt elrejtőzött az áruházban, majd az éj leple alatt elkezdte a ,.vásárlást". Nem kellett sehol sem tolakodnia, s a pénztárcáját (ha volt), sem kellett előszednie. Szabadon válogatott a szép és drágábbnál drágább áruk között. Mindenekelőtt egy bőröndöt „verí", s azzal ment az ékszerrészlegre, majd a videokazettákból csomagolt el néhányat. Közel 800 ezer korona értékű zsákmánnyal akart ismét elrejtőzni az áruházban, hogy nyitás után majd előbújjon, s a tömegben elvegyülve feltűnés nélkül távozhasson. Tervét mégsem sikerült véghezvinnie, mert balszerencséjére a rend őrei nála is ügyesebbnek bizonyultak. Most aztán csomagolhat... (gazdag)