Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-18 / 296. szám, kedd

» « S3 S SB •' rsrswrt^r^sm Vigyázat - húsban, tejben PCB! AIDS, TBC, DDT... riasztó betűszók, rövidítések. Néhány éve egy újabbról, a PCB-röl - a poliklórozott bifenilek rövidítése - derült ki, hogy tartanunk kell tőle, mert a DDT-hez hasonló veszélyek hordozója, ráadásul sokkal alattomosabb. BEÉPÜL A TÁPLÁLÉKBA A „poliklórozott bifenilek" tulajdonképpen gyűjtőfogalom, s 210 aromás szénhidrogén megjelölésére szolgál. A több mint 200 lehetséges variáns közül mintegy 110 félét hasznosítanak a gyakorlatban. Már a múlt század végén is állítottak elő ilyen vegyületeket, de - fázisjavító kondenzátorok tölteteként - nagybani alkalmazásukra csak 1930-tól az Egyesült Államokban került sor. Legnagyobb igénylőjük napjainkban is a villamosipar - elektromágnesekbe, transzformátorolajba adalékanyagként, feszültségkondenzátorokba stb. használják. Alkotóeleme a hidraulikus- és hűtőolajoknak, a festékeknek, szigetelőanyagoknak, egyes külföldi műanyagoknak, hordozója különféle peszticideknek is. A nyolcvanas évek derekán évente még több százezer tonnát használtak fel ezekből az anyagokból. Alkalmazásukat ma már igyekeznek korlátozni. A PCB azonban rendkívül lassan bomlik le, így a használatban lévő vagy a .hulladékba került termékek még két évtized múltán is szennyezik a környezetet,. beépülnek a táplálékláncba. Felderítésüket és környezetkímélő kezelésüket az is nehezíti, hogy ál"talában különböző fantázianéven kerülnek(tek) forgalomba, anélkül, hogy veszélyes voltukra felhívták volna a figyelmet. ÉVEK MÚLTÁN IS HAT A PCB-k a vízben nem oldódnak ugyan, de emulziós cseppecskék formájában a tavakban, folyókban, tengerekben nagy mennyiségben halmozódhatnak fel. így természete1 sen a halak szervezetébe is bekerülnek. A hazai vizsgálatok megállapították, hogy halaink húsának átlagos PCB-tartalma kilogrammonként 0,4 milligramm. Az erősen szennyezett folyókban élő halak húsában 0,08-9,2 mg/kg-os mennyiséget találtak. Az édesvízi halak közül az angolnák szervezetében halmozódik fel a legnagyobb PCB-mennyiség. Egyes tengeri halakban az idén a barcelonai állatkert dolgozói a határérték 9-25-szörösét mutatták ki. Táplálkozási szempontból nálunk sokkal nagyobb veszélyt jelent a poliklórozott bifenilek sertés- és szarvasmarhahúsba, tejtermékekbe történő beépülése. Útjuk az emberi szervezetig viszonylag egyszerű. Korábban ugyanis a mezőgazdaságban - a silógödrök, itatórendszerek szigetelésére, korrózió elleni védelmére - gyakran használtak PCBtartalmú anyagokat, festékeket. Mivel lebomlásuk-nagyon lassú folyamat, az így kezelt silógödrökből származó takarmány húsz éven át is fertőzheti a húst és a tejet. Poliklórozott bifenilekkel a levegő és a talaj is szennyeződhet. Szenynyezőforrásként az említett anyagokon kívül a rosszul tárolt vagy hulladékba került kondenzátorok, a mezőgazdasági gépek sérült hidraulikája, a villámcsapás érte vagy más módon megsérült kondenzátorok szolgálnak. TÖMEGES MÉRGEZÉSEK Tömeges, PCB okozta mérgezésre először az 1960-as évek második felében Japánban figyeltek fel. Előfordulási helyéről „Yosho" betegségnek nevezték el. A PCB-kel szennyezett étolajtól 1600 ember betegedett meg. Taiwanon a hetvenes évek végén közel kétezer embert ért hasonló mérgezés. A mérgezés külsőleg nehezen gyógyítható, ún. klóraknéval (a klór és vegyületei által okozott bőrelváltozás) jár, amely elsősorban a gyerekekre veszélyes. Kötőhártyagyulladást is okoz. Kísérőtünetei az általános rosszullét, hányinger, hasmenés. A PCB-k hatással vannak anyagcsere-folyamatokra is. Növelik a koleszterinszintet és a vérnyomást, tompítják a C-vitamin kedvező hatását. A nagyobb adagokkal végzett állatkísérletek pedig bebizonyították, hogy májdaganatokat okoznak. A kutatók karcinogén hatásukat sem zárják ki. Nagyon veszélyes tulajdonságuk, hogy a szervezetben felhalmozódnak. Teratogén - magzatfejlődési zavarokat kiváltó - hatásuk is bizonyított. További problémát jelent, hogy bekerülnek az anyatejbe. Egy átlagos súlyú felnőtt ember egy kilogrammnyi testsúlyra számítva naponta 1 mikrogramm PCB-t vehet fel. A poliklórozott bifenilek a zsírokban kötődnek, ezért az egészségügyi norma a határértéket az állati zsiradékok kilogrammjára vonatkoztatja. Ezek szerint a marhahúson lévő zsiradék kilogrammja 1, a disznózsíré 1,5, a baromfizsiradéké 2,0 milligramm PCB-t tartalmazhat. Az édesvízi halak húsában az a határérték 1 mg/kg, a tengeri halaknál 2 mg. A tejzsiradékok kilogrammjában a hazai szabvány 0,5, a tojásban 0,3 mg-ot engedélyez. A hazai népesség napi PCB-felvétele általában a megengedhető mennyiség 85 százaléka. Egyesek persze - étrendjüktől stb. függően - nagyobb mennyiséget is felvehetnek. MEGSEMMISÍTÉS - GONDOKKAL A megelőzésen kívül nagy figyelmet kell fordítani a poliklórozott bifenileket tartalmazó anyagok megsemmisítésére. Szigorú előírásokkal kell szabályozni a transzformátorok telepítését, a PCB-tartalmú hulladékanyagok kezelését. Megsemmisítésük módjának megtalálása csaknem annyi kutatást követel, mint amennyivel kikísérletezésük járt. Megsemmisítésükhöz kellő időtartamra és 1200 C-fokos hőmérsékletre van szükség. Vizsgálják biológiai úton történő lebontásuk lehetőségét is. Nálunk legutóbb a Nagykürtösi járásban kellett több tonnányi, magas PCB-tartalmú tejipari terméket megsemmisíteni. Ehhez külföldi tapasztalatokra és berendezésekre volt szükség. POMICHAL RICHÁRD ÚJ szú 5 1990. XII. 11. /

degenbe szakadt hazánkfia huszonkét év múltán mecénásként érkezik haza. Egykor szlovákiai magyarnak született. És 1968-ban, elhagyván az országot, magával vitte azt, amit az itt maradottak legszívesebben a kabátjuk alá rejtenének! A nyugat-európai polgár régóta nem lelkizik. Vállrándítással elintézi emberünk másságát. Pedig ez a másság néven nevezhető. Nem pontatlankodom, ha azt mondom: elázsiasulásról van szo, amely lengyelt, szlovákot, rutént, magyart, románt és bolgárt el nem kerülhet. Ne részletezzük. Tudjuk, évszázadok óta miben szenvedünk. Faragj nekem egy Sztálint! Két lehetőséged van, űzött.emberfia. Vagy elhagyod ezt az agyontáncoltatott földterületet és a fejlett nyugatra cipeled másságodat, vagy pedig itthon maradsz és elintézed azzal, hogy itt olyan sokan vagyunk „ilyenek": naivak, felkészületlenek, együgyűek, szűklátókörűek, szellemileg leépültek, tudatilag restek, kulturálatlanok stb. Ha itt maradsz: másságod másokéval elegyedikkeveredik. Ha elhagyod ezt a közeget: a távoli kultúrák rizsporával próbálod átfesteni klauni ábrázatodát! Akárcsak ama hazánkfia: te is elsajátítod a számodra idegen országban dívó szokásrendeket. Igyekszel minden áron beilleszkedni. A számodra idegen társadalom pedig humánus veled szemben. (Milyen is lehetne egy gazdag társadalom! Nem kell a napi koncért robotolni, a mócsing már a kutyáknak sem kell! Ugyan hogyan lehetne ma egyetlen percben gondolni az „angol" és „francia" ölebekre, az amerikai portákat őrző dogokra és a Szovjetunióban élelmiszer-fejadagjára váró kétkezi melósokra. Hja, vannak kutyabarát országok és vannak embertelen rezsimek!) Árn ne feledkezzünk meg a témáról. Idegenbe szakadt hazánkfia első millióját (talán nem is képletesen) az új hon többmillió polgára segítette összekaparni. Fillérenként sepergették neki össze, megelőlegezvén neki az idegeneknek kijáró bizalmat. Az efféle kapcsolat viszont erkölcsi eredetű, és mindig a pályán indulótól függ, hogyan válaszol a különbizalomra! Idegenbe szakadt hazánkfia nyilván nem a példamutatók közé tartozik. Haza-hazalátogat. Mecénásként tehetséges és jónevű képzőművészeket segít anyagilag. Csakhogy ezeknél a találkozásoknál két különvilág koccanásának lehetünk tanúi. Az elázsiasulásától szabadulni nem tudó pénzember, aki faragatlanságában megmaradt közép-kelet-európainak, találkozik azzal a szuverén alkotóval, aki mindig önmagának állítja fel a mércét, amelyet élete végéig túlszárnyalni óhajt, miközben persze, élni akar, létezni, arra vágyik, hogy munkája egyszersmind polgárjogot nyerjen. Bármily képtelenség: az utcaseprők csaknem félezer esztendeje a hivatásuknak élhetnek, de ha egy művész létezni óhajt Közép-Kelet-Európa csillagtalan égboltja alatt, tehát megélni a munkájából, úgy néznek rá, mint egy marslakóra. E két nagyon is határozott arcélű különvilág találkozásának pillanata nem sok jót ígér. Hiszen mecénásunk a matériát, a művész a matérián túli világot tartja fontosnak, a szellemet, amely magát az anyagot is képes létrehívni! , A mecénásé a korlátlan hatalom. Övé a pénz, amit egy gazdag társadalomban két évtized alatt összegyűjtött. Es ennek a pénznek jelentéktelen hányadát a divat által szárnyrakapott álértékekbe fekteti. - Nyugaton most ez a sikk! A szocialista realista alkotás! Idegenbe szakadt hazánkfia is tucatszámra gyűjti a Lenin-szobrokat és a szocialista realizmus szemetét. És egyik este, amikor az ital megtámadja elázsiasult koponyáját, így szól a szobrászhoz: „Te, öregem, egy helyes kis Sztálin kéne, Sztálint akarok...! Ne legyen túlzottan nagy, mert sok helyet fog el... Azt hiszem, 35 centi bőségesen elég lesz... Úgy-e, tudod, mire gondolok...?!" A szobrász bólint. A mecénás pedig ötszáz fontot 11 ad ezért a bóvliért, amit a művész két nap alatt elkészít. Mindenesetre megalázó munka. Csakhogy mecénásból kevés van. Értelmes mecénás pedig aligalig akad... Olyan ember, aki nem a cipőjét akarja az alkotóba törölni. Olyan ember, aki ösztönzően akar hatn

i • • VAJKAI MIKLÓS Félelem a holnaptól vagy rosszindulat? A bizonytalanság fokozza az üzemen belüli ellentéteket Sok a probléma, a szövetkezet tele van adóssággal, decemberben talán már fizetést sem kapunk. Május óta (a júniusi elnökválasztást kivéve) nem volt taggyűlés, a rokkantnyugdíjas családfenntartóval szemben igazságtalanul jártak el. Segítsenek - jött az üzenet, kérés a Hodosi Földműves-szövetkezetből, amire lehetetlen volt nemet mondani. November 22-én tehát útra keltem. AGGÓDÓ TAGOK Végighallgattam négy aktív tag, egy-egy gépszerelő, traktoros, növénytermesztő és hegesztő, illetve egy rokkantnyugdíjas nézeteit, panaszait. Ezek szerint a szövetkezet nemcsak a banknak tartozik milliókkal, hanem már egy másik szövetkezettől is kölcsönzött pénzt. Munkaruhára, permetezéshez gumikesztyűre mégsem telik. Már a cukorgyár sem ad mellékterméket, mert nem tudnak fizetni. Egyéb hiányosságok is szóba jöttek. Sok a nem termelő (műszaki-gazdasági) dolgozó. A mintegy húsz traktorost és hét gyalogmunkást a főagronómuson kívül még három csoportvezető irányítja. A vezetők személyautóval járják a határt, mennek haza ebédre, sőt odahaza parkolnak. Többször elhangzott az óhaj, hívjanak össze egy taggyűlést, s mondják meg, hogy hányadán is áll a szövetkezet. Annál inkább, mivel a taggyűlés jóváhagyása nélkül az ellenőrző bizottságba javasolt tagok „hivatalon kívül" álló egyének. Szövetkezetükért aggódó tagok - nyugtáztam a hallottakat, s levélben megkértem a szövetkezet elnökét, hogy további öt (név szerint megnevezett) vezető beosztású munkatársa jelenlétében tegye lehetővé a nézetek egyeztetését. Néhány napon belül (telefonon) megérkezett a beleegyezés. Hodosban meglepetések sora várt. SZEMTŐL SZEMBE NEHEZEBB? Csalódást okozott, hogy a vezetőséggel való beszélgetésre a négy panaszkodó tag közül csak egy jött el. Viszont megjelent a teljes vezetőség. A másik (nem kis) meglepetés az volt, hogy a nézetek egyeztetését kérő levelem vétele után két nappal (november 30-án) a szövetkezetben taggyűlést tartottak, amire sem az aggódó tagok, sem a szövetkezet vezetői nem hívtak meg. Kár, mert a lényegesebb kérdések már a taggyűlésen megoldódtak. Jóváhagyták az ellenőrző bizottságot, így annak tagjai a júniustól tartott kényszerpihenő után most már munkához láthatnak. A jegyzőkönyv szerint a tagok a szövetkezet helyzetéről is részletes tájékoztatást kaptak, ami pedig az eladósodottságot illeti, abból semmi sem igaz (mondták a vezetők már nekem). A bankhitel elenyésző, egyetlen korona nem sok, de másik szövetkezettől anynyit sem kértek kölcsön. Az éves mérleg várható 4-6 millió koronás hiánya a különválás igényelte többletberuházások értékével azonos. Aki fizetésképtelenségről beszél, az vészmadár. Különösen akkor, ha értesüléseit terjeszti, elmondja az újságírónak, de a taggyűlésen nem kérdezi meg, hogy azok igazak-e vagy se. Mert (sajnos) úgy igaz, hogy a taggyűlésen a négy tag közül a nekem elmondottakkal egyik sem hozakodott elő. Mivel a megbeszélésre sem jöttek el (a jelenlévő pedig nem tiltakozott), így a vezetőség megállapításait az egyéb problémákat,illetően is igaznak kell vennem. Ezek szerint munkaruhát és gumikesztyűt mindenki kapott, a cukorgyártól a kérdéses mellékterméket pedig még beszélgetésünk napján (december 6-án) is szállították. A főagronómus és a három csoportvezető, huszonkilenc traktoros és tizenhét gyalogmunkás tevékenységét irányítja. Az autókkal kapcsolatban nyitott kaput döngetnek a tagok. Már határozatba foglalták, hogy januártól személyautóval, traktorral és egyéb szövetkezeti motoros járművel senki sem mehet haza. Se ebédre, se a munka befejeztével. A vezetők is tudják, hogy a tagok számát, és ezen belül főleg a műszaki-gazdasági munkaköröket csökkenteni kell. A jelenlegi földterülethez és termeléshez méretezve legkevesebb harminccal vannak többen a kelleténél, de szigorúbb mérce szerint akár kilencven munkaerőt is nélkülözni lehetne. Mielőtt azonban bárkit elküldenének, előbb új munkahelyek megteremtésével próbálkoznak. Időközben ugyancsak megoldódott az ötvenhét éves rokkantnyugdíjas ügye. Az őt ért sérelem adminisztrációs tévedés - bizonyították a vezetők. Kétmondatos beadvány kérdése az egész (hogy a szövetkezetben másfél évtizedet dolgozott le, s három és fél éves kislány édesapja), és a szövetkezet vezetőségének egyetértése már csak egyszerű formalitás. Máris vegye úgy, hogy a korábban kiutalt három mázsa gabonához a megtagadott tizennyolc mázsát is megkapta. Minden jó, ha a vége jó, mondhatnám, de mégsem mondom, mert szerintem ezzel az ügy még nem zárult le. Az éppen jóváhagyott szociális bizottság kideríthetné, hogy az „adminisztrációs tévedésért" személy szerint ki a felelős, hiszen azzal hetekre megzavarta egy ember nyugalmát. SOK HŰHÓ SEMMIÉRT? Ezt is mondhatnánk, ha a hodosi eset rendkívüli lenne. Attól félek azonban, hogy nem az. Az elkövetkező hetekben, hónapokban hasonló nézeteltérések és egymásra mutogatások más helyeken is előfordulhatnak. Főleg azokban a földműves-szövetkezetekben, ahol a „peresztrojkát" az egyesített szövetkezet szétválasztásával és a volt vezetők menesztésével befejezettnek tekintették, de az első helyre kívánkozó hatékonyság sokadik maradt a rangsorban. Ugyanazt az értéket továbbra is ugyanannyian termelik ki, az aktív tagok között aránytalanul sok a nem termelő (műszaki-gazdasági) munkaerő, egyesek szolgálati személygépkocsival, traktorral és egyéb járművel úgy járnak haza, mintha az a sajátjuk lenne. A rövidesen életbe lépő és hatásait máris érzékeltető agrárreform az ilyen és hasonló „kiadásokkal" nem számol, így néhány szövetkezet egyre nehezebb helyzetbe kerül. Vagy meghagyják a régi termelési szintet és struktúrát, s ehhez mérten csökkentik az egyének jövedelmét, vagy következetes belső privatizációval vagyonközösséggé (tulajdonosok önkéntes társulásává) alakítják a szövetkezetet. így vagy úgy, a változások mindenképpen a belső pozícióharcok megerősödésével járnak együtt. Ez minden ágazatban (munkahelyen) így van, így lesz, a rendkívüli csupán az, ha a változások során a múlt számláinak kiegyenlítése kerül a figyelem középpontjába. Hodos esetében például hibát követ el, aki a vezetőket a múltban eltűnt tv-k és videók stb. felkutatásával akarja foglalkoztatni. Aki konkrét esetet tud, az menjen a bíróságra. Vagy forduljon az ellenőrző bizottsághoz, amely a múlttal ellentétben már nem az elnök „beosztottja", hanem a közös vagyon védelmére hivatott szerv. A nem tiszta ügyekről beszélni kell, hangosan és nyíltan, még a taggyűlésen is, legyenek azok bárkivel kapcsolatosak. Ezért senkit sem érhet bántódás, és senki sem kerülhet az elbocsájtottak listájára - mondták a vezetők, de nem a pletykaszintű híresztelésekre gondoltak. EGRI FERENC imimmiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiii