Új Szó, 1990. december (43. évfolyam, 282-303. szám)

1990-12-17 / 295. szám, hétfő

A kor „terméke" vagyok Mielőtt Miroslav Štépán megkezdte a börtönbüntetését.. Az elmúlt napokbari a jogerős ítélet megszületése után megkezdte két és fél éves börtönbüntetésének letöltését Miroslav Štépán, a CSKP KB egykori magas rangú funkcionáriusa, a tavalyi novemberi események egyik figurája. A Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa akkor be

szélgetett el vele hosszasan, amikor otthonában várta a fellebbviteli bíróság döntését. Alábbiakban az interjú érdekesebb részeit közöljük. ÚJ SZÚ 1990. XII. 19. Bizonyos értelemben - amint VARGA PÉTER ÁDÁM • A bírósági tárgyaláson az utolsó szó jogán egyebek között kijelentette, hogy csak utólag tudatosította, milyen magas tisztséget is töltött be.- Most mit gondol: vajon lett volna ereje, hogy legalább kísérletet tegyen a legsztálinistább túlkapások megakadályozására? - Én abban az időben is, amikor felelős poszton voltam, azon a véleményen voltam, hogy a felelősséget, amely az emberre magas tisztségekben hárul, teljesen valószínűleg csak akkor tudatosítja, amikor távozik a funkcióból. Ez személyemre nézve kétszeresen is érvényes, tekintettel azokra a tisztségekre, amelyeket a városi pártszervezetben, illetve a párt vezetőségében betöltöttem. Gondolkodó emberként sok mindenről megvolt a véleményem, de tömören csak így válaszolhatók: a legalapvetőbb kérdéseket nem állt módomban megoldani. • Röviddel azután, hogy a prágai városi pártbizottság vezető titkára lett, elrendelte a nómenklatúrában tartozók számára fenntartott üzletek felszámolását, és kampányt indított a valutaüzérek ellen. Mindez azonban csupán tüneti kezelés volt. Vajon ön szorgalmazott-e olyan törvényt, amelynek értelmében a fővárosból kiutasíthatták volna a visszaeső bűnözőket? Valójában milyen cél vezérelte önt? - Minden tekintetben átlagos családból származom, szüleim közül egyik sem volt politikus vagy gyártulajdonos. Otthon és környezetemben mindig azt éreztem, hogy munkával kell érvényesülnöm. Engem ilyen szellemben neveltek. Tizennégy éves koromban bentlakásos középiskolába kerültem. Azt mondhatom, hogy a kor „terméke" vagyok. Később is inkább a köztudat, az engem körülvevő társadalmi réteg formált, mint a család. Ez talán a magam korabeliek túlnyomó többségére érvényes. Mindezt azért mondom, mivel természetemtől teljesen idegen az olyan dolgok tolerálása, amelyeket említett. Nem látom indokát annak, hogy egyesek előnyöket élvezzenek, legyenek bármilyen magas tisztségben is. Tragédia, hogy a pártban - szűkebb környezetemben is - voltak olyan tisztségviselők, akik parazita módon élősködtek a vezető beosztásokban. Valahogyan funkciót kaptak és visszaéltek előnyeikkel. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy az emberek haragszanak ránk, és ezt felemlegetik. • Miképp vélekedik a múlt év végén szétesett politikai rendszerről? ön szerint a CSKP KB Elnökségében nagy vagy kis hatalma volt-e egy bizonyos szűkebb vezetői körnek? -Csehszlovákiában egyszerűen átvettük a szovjet párt politikai bizottságának munkastílusát. Egyedül e gyakorlat szerint dönthettünk a fontos kérdésekről, és juthattunk el - ha voltak jó elgondolások, és szerintem tényleg voltak - a jó dolgokhoz. Hogy számos dolog nem sikerült, ez azt bizonyítja, hogy a módszer nem volt megfelelő. Azonban fontosnak tekintem, hogy a párt vezetőségében, és nemcsak a miénkben, sajnos az is bontonná vált - s ezt nem a Kominterntől, hanem az úgynevezett szovjet létező szocializmusból másoltuk -, hogy minél több ideig ül valaki egy helyen, annál megbízhatóbb, következetesebb, odaadóbb marxista-leninista lesz. Teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy ezzel egyre jobban elszakad a realitásoktól, s egyúttal nagyon hajlamossá válik különféle politikai betegségekre, például a toleranciahiányra, a tárgyilagos helyzetértékelés hiányára vagy az annak elismerésére, hogy mások is lehetnek nála jobbak. Tehát hiányzott belőlük a belső demokrácia. Egy időben a párt előtt nagy esély mutatkozott, hogy e demokráciát a kor - arról az időről beszélek, amikor még nem omlottak össze a szocialista országok - szintjére emelje. Sajnos, nem élt ezzel a eséllyel. • Állítólag valamikor november 17-e előtt találkozót kezdeményezett Václav Havelial. -Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy sajnos Havel úrral nem találkoztam, s nem is kértem, hogy beszélhessünk. Akkor belső anyágokban olvastam ilyen találkozóról. Amikor a pankráci börtönben voltam, kezembe jutott a Mladá fronta egyik száma, amelyben Lorenc tábornok, az Állambiztonsági Testület vezetője azt állította, hogy létrejöttek a feltételek, bizonyos hidak az akkori ellenzékkel való kontaktushoz. Ezt mondta: „Sőt Miroslav Štépán Václav Havelial is találkozott." Ez nem felel meg a valóságnak. Fel kellett tennem a kérdést, hogy az akkori hivatalos rezsimben milyen mértékben és miért bizonyos irányban működtek dezinformációs és egyéb központok. • Hogyan vélekedik 1989. november 17-éről? Valóban létezett-e egy másik központ, amely a szocializmus megőrzéséért vagy bizonyos személyek megtartása érdekében palotaforradalomra készült? - Ha a biztonsági szerveknek valami más állt szándékában, mint ami az akkori vezetőség politikai akarata volt, akkor logikusan indokolható, hogy létezni kellett egy másik politikai központnak, amely mást akart, mint ami a CSKP akkori hivatalos vezetőségének politikai akarata volt. Novembert nem Jakeš és nem is Štépán szervezte. Bizonyára a pártban volt egy csoport - és szeretném hinni, hogy nem az elnökségben, hanem képletesen szólva egy emelettel lejjebb, noha lehetséges, hogy volt az elnökségben is támogatója -, amely felelős a történtekért. A CSKP városi bizottságának s a párt vezetőségének semmi köze a Národní tŕídán történt rendőri beavatkozásnak. Az objektív igazságot kell keresni, hogy mi vagy ki állt a novemberi események mögött. • Bízik-e a szovjet átalakítás sikerében? -Akkor fogom elhinni, hogy esélye van a peresztrojkának, ha több bizonyítékom lesz arra, hogy a többség támogatja e politikát. Gorbacsov elvitathatatlan eredményeket ért el a nemzetközi életben, de ami az ország belpolitikai helyzetét illeti, köztudott, hogy milyen helyzetben van a Szovjetunió. Csehszlovák állampolgárként csak az az egy kívánságom van, hogy minden sikerüljön a jelenlegi szovjet vezetésnek. Azt kívánom, bizonyosodjék be, hogy amit csinál, az demokratikus, szociális szempontból igazságos, humánus, tehát jobb az eddigieknél. Sajnos, nekem úgy tűnik, hogy még mindig kevés az eredmény, ami enyhén szólva is figyelmeztető. Nem szeretnék nagyon gyors fejlődést, mindössze azt kívánom, hogy minden sikerüljön a szovjeteknek. Ez Csehszlovákia érdeke is. • Az önök kezdeményezésére a nyolcvanas évek derekától rendszeres találkozókat tartottak kulturális életünk kiemelkedő személyiségeivel, művészekkel, tudósokkal, gazdasági szakemberekkel. Ők már ekkor felhívták a figyelmet a társadalmi és gazdasági életben tapasztalható súlyos hiányosságokra. Némelyikük nagyon őszintén beszélt. Volt-e eredménye ezeknek a találkozóknak? Hogyan viszonyultak az ott elhangzott véleményekhez? Reagált-e rájuk a párt vezetősége? -Ezeket a találkozókat még ma is rendkívül nagyra értékelem. Az idő múlásával fokozatosan ráébredtem, hogy az elhangzott nézetek nagyon fontosak és szükségesek voltak. Számomra esetenként ezek a találkozók többet jelentettek különféle pártszervek tanácskozásánál. Erre olyan személyiségek jöttek el, mint például Ottó Wichterle akadémikus. Véleményükről tájékoztattam Miloš Jakešt, de a többieket is. És azt kell mondanom, hogy kevés politikus volt hajlandó arra, hogy meghallgasson. A problémák meglátását illető sterilitásuk most is elgondolkoztat, és még mindig álmélkodom, hogyan tarthatta fenn magát ilyen hosszú ideig az előző politikai rendszer. • Aznap délelőtt, amikor ön a sajtóirodához eljuttatta a november 17-i eseményekben való részvételéről szóló „negatív" nyilatkozatot, bizonyára még nem sejtette, hogy néhány órán belül kizárják a CSKP-ból. Erre hogyan reagált? - A CSKP KB Elnökségének nem volt joga a kizárásra, ez a központi bizottságra vagy a kongresszusra tartozott volna. Hiszen néhány nappal előtte még ugyanannál a tárgyalóasztalnál ültünk! Hogyan lehet valakit eltávolítani anéikül, hogy előtte legalább egy órával közölnék vele: gyere be öt percre, hogy megmondjuk: kizártunk! Egy kisfiú megkérdezte tőlem: „Štépán úr, ön emberevőkkel ült együtt?" Erről én is sokat gondolkodtam. A pártból abban a feszült légkörben történt kizárásom, mindennemű értékelés és a nélkül, hogy valaki is kérdezett volna valamit, valóban politikai kannibalizmusnak tekinthető. Bár Karel Urbánek azt terjesztette, hogy az elnökséget a novemberi kb-ülésen felhatalmazták ilyen és hasonló lépések megtételére. Bizonyára nem figyelt oda; ugyanis ez nem a párttisztségekre, hanem a kormány- és gazdasági funkciókra volt érvényes. Már a novemberi események utáni központi bizottsági tanácskozáson - amelyen követeltem, hogy Antonín Kapek vonja vissza Ľubomír Štrougal főtit• kárrá való választására vonatkozó javaslatát -, szóval már ezen az ülésen is úgy éreztem, hogy a jelenlevők nem voltak tudatában a helyzet súlyosságának. Több „elvtárs" úgy gondolta, hogy ülnek a Spanyol Teremben, lecserélik a főtitkárt, s az élet a megszokott mederben folyik tovább. Kértem, hogy ébredjenek fel. Figyelmeztettem őket arra, hogy kint több tízezer ember áll, és hallanľakarja az igazságot. Szó szerint a következőket mondtam: „Te itt, Kapek elvtárs, Štrougal elvtársat javasolod a legfelsőbb tisztségbe. Te azonban, Štrougal elvtárs, mégsem lehetsz főtitkár, hiszen közeledik az az idő, amikor az emberek a múltat is értékelni fogják, legyen ez igazságos vagy igazságtalan, s a régi arcokat a nyilvánosság nem fogadja el". Az ülésen hiányzott az önkritika és az ésszerűség. No és azok az emberek, akik mindennek tapsoltak, ők azok, akik engem kizártak a CSKP-ból. Hogyan higygyek nekik? Ezzel természetesen nem szeretném megsérteni a párt becsületes tagjait, akikből sok van, de az igazságot meg kell mondani. • Prágában azt beszélik, hogy ön vagyonos ember... - Sokak számára meglepetésként hathat, de nincs villám. Devizaszámlával sem rendelkezem. Lakótelepi lakásban élek. Ha pontosan fog járni a városi autóbusz, elégedett leszek. Hétvégi házamat 85 ezer koronáért még azelőtt vásároltam, hogy a CSKP apparátusába kerültem volna. Takarékbetétkönyvemen 18 ezer korona van. • Állítólag könyvet ír. Ha nem veszi kíváncsiskodásnak, megkérdezzük: miről? - Nem beszédeimet fogja tartalmazni, s nem lesz emlékirat sem. A könyvben vissza szeretnék tekinteni a történtekre. Már kiadók is jelentkeztek. Az eddig elkészült 250 oldalt a pankráci és a ruzynéi börtönben írtam. Elgondolkodom magamról, a békés forradalom folyamatáról, továbbá az elmúlt időszak összefüggéseiről. Sokat olvashatnak majd magukról azok, akikkel együtt tárgyalóasztalnál ültem. Véleményem szerint ilyen „naplót" más nehezen tudna összeállítani a november 17-i eseményekről és arról, ami közvetlenül utánuk történt. Talán könyvemmel bebizonyíthatom a nyilvánosság előtt, hogy nem tartoztam a kommunista párt nem gondolkodó tagjai közé. Bízom abban, hogy ezt az emberek nem veszik szerénytelenségnek. A pozsonyi Művelődési és Pihenőparkban már javában folyik a karácsonyi vásár. Az érdeklődők sokféle áruból válogathatnak. A hölgyek elsősorban a kozmetika iránt érdeklődnek. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) MIÉRT VAN SZÜKSÉG KEZESSÉGI BANKRA SZLOVÁKIÁBAN? Vállalatmentés - pénzinjekcióval Bankszféránk is elindult a piacgazdaság felé. Ennek legújabb példájával a múlt héten találkoztam, amikor az SZK Pénzügyminisztériumában bejelentették: a jövő év közepén Pozsonyban szlovákiai hatáskörű kezességi bankot alapítanak. Éppen az alapítás előkészítésének összehangolásáról írt alá egyezményt nemrég Bécsben Anton Vavrö szlovák pénzügyminiszter-helyettes, és Helmut Dorn, a Bürgés Förderungsbank vezérigazgatója. Vajon miért van szükség ilyen bankra? És miért osztrák támogatással létesült? Egy pénzügyminisztériumi tájékoztatón erre is választ kaptam. Mi erősíti a gazdaságot? Arra a kérdésre, hogy mi a kezességi bank, s milyen szerep hárul rá a piacgazdaságban, Helmut Dorn válaszolt, természetesen Ausztria példáját felhozva: - Az osztrák gazdaság igázi ereje a kis- és középvállalatok nagy számában rejlik. Éppen ezért a szövetségi kormány támogatja az ilyen cégeket. Ezzel a szándékkal hozták létre 1954-ben a Bürgés Förderungsbankot, amely többnyire a beruházások hosszú távú finanszírozásához teremt feltételeket. Tevékenységünk négy területen teljesedik ki: az új vállalatok alapításának s a meglevőek szerkezetátépítésének támogatásában, az ausztriai idegenforgalom javításában, s legújabban a kis- és közepes nagyságú osztrák vállalatok nemzetközivé válásának elősegítésében. Most már lehetőség kínálkozik arra, hogy támogassuk külfölden megkapaszkodni kívánó cégeinket, amelyek az utóbbi időben a legnagyobb mértékben Magyarországon és Csehszlovákiában" vetették meg a lábukat. Ennek arányában a határainkon túlra irányuló támogatásunk fele Magyarországra, negyede Csehszlovákiába kerül. Évente 12 milliárd schillinget költünk erre a célra, s mintegy 12 ezer cég részesül belőle. Hogy milyen formában? Beruházási hitelekre vállalunk kezességet, s az is gyakori, hogy a vállalkozói költségcsökkenést kamatpótlékkal segítjük elö. Évente 800 millió schillinget ad erre az osztrák kabinet. A keleti határok megnyitása után újabb kormánytámogatást kaptunk, ugyanakkor külföldi kapcsolatkereséssel is megbíztak bennünket. Több szálon folytattunk tárgyalásokat, a leggyorsabban azonban az SZK Pénzügyminisztériumával sikerült megegyezni. Mi van a szerződésben? Együttműködési egyezmény született a két fél között. Eszerint Szlovákiában egy olyan pénzintézményt (valószínűleg Szlovák Kezességi Bank néven) hoznak létre, amely a privatizálást és az 500 alkalmazottig terjedő kis- és középvállalatok tevékenységét segítené. Miben nyilvánul ez meg? Az osztrákok külön munkacsoportot alakították, amely tanácsadói tevékenységet folytat, együttműködnek a szlovákiai bankszférában dolgozók képzésében. Ugyanakkor a Bürgés Förderungsbank a kezességi bank létesítésének finanszírozásából is kiveszi részét. Ausztria egyébként is a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködés felgyorsítására törekszik. Ennek részeként próbál hozzájárulni a szlovák kormány, a kereskedelmi bankok, valamint a kis- és középvállalatok közti összekötő láncszem megteremtéséhez. Olyan időszakban, amikor Szlovákiában égető tőkehiány mutatkozik. - Szerintünk az adott ország gazdasága annyira jobb, amennyivel jobb a szomszédaié. Ausztria és Szlovákia esetében ez szintén érvényes - folytatja Helmut Dorn. - Jelenleg Szlovákiában még kevés a kis- és középvállalat, ám a privatizáció után számuk rohamosan gyarapodik majd. De többnyire tőkeszegények lesznek, szükségük lesz bankkezességre és kedvezményes kamatpótlékokra. Ezért hozunk létre vegyesvállalatként egy pénzintézményt, amelyben megosztott munkát végzünk: a Szlovákiában próbálkozó osztrák cégeket a Bürgés Förderungsbank, az újonnan keletkező vállalatokat a Szlovák Kezességi Bank figyelné, támogatná. A privatizáció szempontjából is fontos lépésről van szó, s jelzi, hogy a szlovák kormánynak érdeke a kis- és középvállalatok szaporodása. És ez jó jel a külföldi beruházóknak, mivel egyelőre bizonytalanságban vannak. A kezességi bank létesítéséről aláírt szerződés azonban egyfajta garanciát jelenthet számukra. Gyűlik az alaptöke De hogyan vélekedik a szlovák fél? Anton Vavro: -Se neve, se tulajdonosa nincs még a banknak. Még lehet az államé, de az is megtörténhet, hogy csak részvényes lesz benne. Egyelőre alaptőkénk nagysága sem ismert. Egyes tételei most kezdenek kirajzolódni. Valószínűleg hozzájutunk a szlovák Tatrabank az ötvenes években letétbe helyezett tőkeállományához, ez lenne az alap. Ehhez jönne bizonyos összeg a szlovák állami költségvetésből és a privatizáció során létrehozandó Nemzeti Vagyonalapból, s ugyanakkor további külföldi pénzforrásokra (Ausztriából és az USA-ból) is számítunk. Nagyon lényeges lesz, hogy minél gyorsabban forogjon az alaptőke, s az egész tranzakcióba az állam is bekapcsolódjon, mert csak így garantált, hogy a bank nem megy tönkre. A pénzintézmény elsődleges célja azonban nem a nyereségesség lesz - bár erről se mondhat le teljesen, mégsem konkurál majd a többi banknak -, hanem olyan vállalkozói-beruházói légkör megteremtése, amely elfogadható lehet a kis- és középvállalatok számára. Hogy van értelme a kezességi bank létrehozásának, azt az osztrák valóság is bizonyítja. Amikor 1954ben megalakították a Bürgés Förderungsbankot, az ausztriai cégeknek évente 20 százaléka jutott csődbe, ma csak a négy százalékuk. A piacgazdaságban ugyanis az a természetes, hogy rengeteg kis- és középvállalat keletkezik és többségük három éven belül tönkremegy. Ha az állam érdekelt bizonyos hányaduk támogatásában, akkor a kezességi bankon keresztül átmentheti őket a nehéz időszakon. Finom bankmódszerekkel, de voltaképpen pénzinjekcióval. Erre nyílik majd esélyük a tökét hozó külföldi és az újonnan születő hazai kis- és középvállalatoknak. De nem hamarabb, mint a következő év második felében. J. MÉSZÁROS KÁROLY