Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-12 / 265. szám, hétfő

Európa befogadott A Rákellenes Liga sikere Ebben a zűrzavaros időben, amikor az emberek többsége önmagával, bajával van elfoglalva, amikor az üzletekből' hiányzik a cukor és az olaj, a gyógyszertárakban nincs gyógyszer a szívbetegeknek, szinte felüdülés volt hallani dr. Eva Sirackának, a hazai Rákellenes Liga megalapítójának bejelentését: a csehszlovák liga tagja lett az Európai Rákellenes Ligák Társulásának (ECL). S mivel az örömteli eseményről többet szeretett volna elmóndani, meghívott munkahelyére, a pozsonyi Onkológiai • Kutatóintézetbe. Még mielőtt feltehettem volna első kérdésemet, a januárban megalakult liga működéséről tájékoztatott. - Ma minden 4-5 emberből egy rákos. Kétezer körül számításaink szerint minden harmadik ember betegedhet meg. Európai viszonylatban a halálozási statisztikákat nézve hazánk a második helyen szerepel. Szlovákiában évente 11 ezer ember hal meg rákban, s egyre többen betegednek meg. A hatvanas években Szlovákiában évente 10 ezer új beteget jegyeztek fel, 1980-ban már 15 ezret, s 2000-ben számuk 20 ezerre emelkedhet. A magas halálozási arány abból ered, hogy a betegek többsége későn fordul orvoshoz. Igaz, a rákellenes küzdelemben is lemaradtunk. Mert például nincs központilag szervezett nagyméretű kampány a levegő, víz és talaj szennyezése, a dohányzás, a rossz étkezési szokások ellen. Nincs anyagi fedezet az átfogó szűrővizsgálatok szervezésére, diagnosztikai készülékeink műszaki állapota rossz. Nincs elegendő korszerű gyógyszer, nem tudunk kellőképpen gondoskodni a kezelés alatt álló éfe a meggyógyult betegekről, de nincs pénz a klinikai kutatásra sem, amely nélkül nem képzelhető el eredményes gyógyítás. A rákellenes harc milliókba kerül. A fejlett országokban már évtizedekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy az állam nem képes fedezni a költségeket. Rákellenes ligák alakultak, a lakosság a zsebébe nyúlt, s óriási összegekkel támogatni kezdte és támogatja ma is a nemzeti ligák működését. - Ezért - a novemberi politikai változásoknak köszönhetően -januárban létrehoztuk ä rákellenes ligát. Ennyi a múltunk. • Hogy jutott el a néhány hónapos „újonc" a nagyhírű Európai Rákellenes Ligák Társulásába? - Még nyáron, a hamburgi rákkongresszuson megemlítettem a kollégáknak, hogy elsőként a keleti blokkban, mi is létrehoztuk nemzeti ligánkat, és kérjük felvételünket az ECL-be. Ez év október 26-28-án Amszterdamban az ECL közgyűlésén 17 európai ország nemzeti ligáinak képviselői egyhangúan megszavazták tagságunkat. Velünk együtt a tagállamok közé felvették még Magyarországot és Lengyelországot is. A beilleszkedés megkönnyítése céljából Norvégia védnökséget vállalt felettünk. Felajánlották, hogy főleg a szervezésben segítenek. A cél a lakosság adakozókedvének fellendítése. Tudni kell, hogy Norvégiában nagyon jól működik a liga. A 4 millió lakosú országban tavaly 28 millió dollárral támogatták tevékenységét. De megemlíthetném az 5 milliós Dániát, ahol 53 millió dollár áll rendelkezésre a rákellenes programhoz. De talán a legcsodálatosabb az, ami Hollandiában történik. A 14 milliós ország lakosságának 85 százaléka valamilyen formában támogatja a nemzeti ligát, melynek védnöke a királyi család. A liga évi bevétele 52 millió dollár, így nem csoda, hogy a rákbetegeknek, segély formájában, tavaly 2,5 millió dollárt osztottak szét. S mint valamennyi európai liga, a holland is bevételeinek 75 százalékával a klinikai kutatást segíti. Ennek köszönhetően sikeres az Euró.pa a rák ellen című program megvalósítása. Ezekben az országokban sokkal több rákbeteg gyógyul meg, mint másutt. Az ECL-be tömörülő nemzeti ligák élén ismert és közkedvelt államfők (királyok, köztársasági elnökök, diplomaták) állnak, támogatói között megtalálhatók a neves művészek, sportolók, orvosok, vállalkozók, de a munkások is. • Ki támogatja erkölcsileg, anyagilag a hazai ligát, és mire fordítják az adományokból eredő pénzt? - Elöljáróban le kell szögeznem: nem vagyok csalódott, hogy ez idáig kevés „híres ember" fogadta el felkérésünket. Köztiszteletnek örvendő tisztségviselőink - jelenleg még - nem tudnak odafigyelni tevékenységünkre, hiszen az országban rengeteg a baj, a gond. Az emberek manapság még nem szívesen jótékonykodnak, s ha már adományt adnak, inkább támogatnak konkrét célt (például a gyermekonkológiát.) Ezért a bankszámlánkon 700 ezer korona van csupán, de mi ezért is hálásak vagyunk. Boldogító érzés, hogy többnyire kispénzű „ emberek támogatják - gyakran rendszeresen - a ligát. „Külföldre szakadt hazánkfiaitól", a kanadai és az amerikai szlovákoktól bevallom, jelentős összeget reméltünk, ám felhívásiunkra nem is válaszoltak. S mire fordítjuk a pénzt? Sajnos, mi nem tudjuk anyagilag támogatni a betegeket, ebből a pénzből nem tudunk műszereket, drága gyógyszereket vásárolni, szűrőhálózat kiépítését támogatni. Még nem. De hiszem, hogy mihelyt életbe lép az új adótörvény, és a jótékonykodást mindenki leírhatja majd az adójából, mi is hatékonyabban kapcsolódhatunk be a rákellenes küzdelembe. Mert nem szabad elfelejteni - gondolok itt most a hazai viszonyokra -, hogy ez a betegség megtámadja a gazdagot és a szegényt, a szlovákot és a magyart, a keresztényt és a zsidót, a fehéret, de a sötét bőrűt egyaránt. Ezért kell gondolni arra, hogy csak közösen, egymást támogatva küzdhetünk a kór ellen, amely ha időben diagnosztizálják, legyőzhető. PÉTERFI SZONYA AZ ADOMÁNYOK A KÖVETKEZŐ SZÁMLÁRA KÜLDHETŐK: Všeobecná úverová banka Bratislava-mesto 104832-012 V: 583 K: 558 A „holtsápadt fotográfus" Prágában Először tudtam elképzelni azoknak az érzéseit, akik évente Mekkába vándorolnak leborulni a „szent kő" előtt. Valami engem is mágnesként vonzott Prágába, a Valdštein Kiállítóterembe, a posztmodern, ezüstparókás Andy Warhol ideiglenes „Mekkájába". A kiállítást a New York-i Modern Művészetek Múzeuma szervezte, november 19-ig tekinthetik meg azok, akik kíváncsiak a „holtsápadt fotográfus" álomvilágára. Sajnos mi, akik nem a tárlat nyitásának első napjaiban érkeztünk, már nem vehettük kézbe a Ríva Castelman által összeállított katalógust, s így minden kísérőszöveg nélkül, a kiállított müvek alapján kellett megtalálnunk a képek lényegét. Talán engem is épp az vonzott ide, hogy túlságosan keveset tudtam erről a szláv származású különc figuráról. Talán csak azt, hogy a Underground és a Coca-cola reklám megalkotója s fényesebbé tette Marilyn Monroe csillogását a POP ART-ban. Állandó belső magányba burkolódzott, s én azt hittem, megfejthetem a merev, olykor szomorkás arc titkát, melyet elég lett volna egy kaviccsal megkoppintani, s szúrós jégszilánkokra hullik szét. Megfigyeltem a kígyózó sorokban állók arcát - kíváncsiság és türelmetlen várakozás. Sokan közülük csupán a „nagy név"-re voltak kíváncsiak. Eljöttek megnézni a televízióból már ismert „amerikai plakátmotívumokat". Itt nem maga Warhol volt a sztár. Talán épp ezért történhetett meg, hogy sokan csalódott arccal távoztak. A fiatalabbak érezték, hogy ez nem az ő világuk, itt a ,,nagy generáció" kórlapját láthatták. Furcsa volt szemlélni a polaroidra vetett érzelmeket, melyek az egyik plakáton még áléletörömként, a másikon már az erőszak és a politikai nyomás elleni lázadásként nyilvánulnak meg. Talán csak fordítva tartottuk a fogyasztói társadalom Warhol által felrajzolt térképét, talán a nevét nem az ,,ez tetszik, ezt adtam" címszavak alatt kerestük a POP ART szótárában. Elnézem MAO színváltó portréit s valahogyan úgy érzem, hogy Warhol nem a szó szoros értelmében vett „festőművész", inkább művészi reklámügynök. Az egyik percben kedves füllentő, aki elhiteti velünk, hogy a boldogsághoz nem is kell más, csak egy Coca-colás doboz s Marilyn édes mosolya, a másik percben elénk tolja a Villamosszéket. Sohasem játszadozott a fény és az árnyék játékának pontos kidolgozásával, nem volt rá szüksége - segítségül hívta a fényképezőgépet. A fényképet" raszter segítségével apró pontocskákra bontotta, s így egy képletes kulcslyukat szolgáltatott nekünk, melyen keresztül beleláthatunk magába a fényképbe. Nem azért, hogy megleshessük az ábrázolt személy lelkivilágának titkait, nem azért, felfogjuk a dolgok rejtett lényegét. Egyszerűen csak azért, mert igy hatásos. Ki tudja, hogy Warholt minden esetben a hatáskeltés hajtotta-e? Talán furcsa, de Truman Capote amerikai író szerint Warhol a titok nélküli szfinx, aki méltóságteljesen trónol a polaroid lemezek sokaságában. Mi több, Bohumil Hrabal is jellemezni próbálja Warholt: ,,ő az, aki elérte a hétköznapiság és az egyszerűség csúcsát, s ezt mindenkinek el is mondta. Meglátta, hogy Amerikában az a nagy dolog, hogy a leggazdagabb is azt fogyasztja, amit a legszegényebb. Polaroidjával kétszeressé nagyította a minket körülvevő világot, s megmutatta, miért is vonz bennünket valójában az emberi boldogtalanság, a szépség, egy-egy óriási filmsztár. A drága vagy éppen szemétdombra vetett, eldobott tárgy. Andy abba a csapdába ejtett bennünket, melynek tervrajzát mi magunk kínáltuk fel neki". Nehéz lenne pontosan meghatároznom, mi maradt meg bennem a benyomások sokaságából. Nem vagyok kritikus, ezért nem akarok elemzésekbe bocsátkozni, örülök, hogy mindezt láttam, talán segített megérteni égy generáció életstílusát. (Természetesen nem általánosíthatok.) Kiléptem a kapun s csak annyit tudtam mondani: Warhol pontosan olyan, mint a századunk. Romlott és zseniális. Ő az, aki képes volt tükröt állítani a giccs elfogadására hajlamos világ elé, s mintha a következő szavakat suttogva nyújtotta volna át Jane Fonda vagy Marilyn portréját ,,Azt mondják, a giccs a boldogság művészete. Nem giccs, amit most nektek adok, de azért legyetek boldogok!" BALOG BEÁTA Lesz Borsiban termálfürdő? E kérdés most, 1990 vége felé már korántsem tűnik utópisztikusnak ebben a Bodrog menti községben és környékén, mint tűnt volna a múltban, vagy akár egy éve is. Sőt, most annyira időszerű, hogy helyesebb lenne így kezdeni a kérdést: Hány hónap múlva...? Eddig a borsiak alig álmodoztak melegvizű forrásról, s „gyógyfürdőről". Annál inkább egy egészséges vizű, kiapadhatatlan kútról. Tulajdonképpen az egyre gyakrabban jelentkező ivóvízgondok megoldását célzó intézkedések szülték a termálfürdő tervét is. A helyi nemzeti bizottság, élén Molnár László elnökkel addig járt a dolgok után, addig kérte az illetékes állami szerveket, míg azok előteremtették a „vízfakasztáshoz" szükséges pénzt, s a zsolnai Földtani és Vízkutató Műszaki hozam nem csökken, és hőmérsékletingadozást sem mutatnak a mérések. Ivóvíznek túlságosan meleg a kristálytiszta és kevés ásványi anyagot tartalmazó folyadék, viszont másra, például fóliasátrak, üvegházak fűtésére igen alkalmas lenne. Hogy erre a célra a faluban majd hogyan használják fel a természet kínálta nagy lehetőséget, az az emberek ügyességétől, leleményességétől függ. Erről még nem hallottam ottjártamkor, ám arról igen, hogy a borsiak termálfürdőt szeretnének létesíteni, a Rákóczi-kúria és a Bodrog folyó töltése közötti réten, a futballpálya és a szabadtéri színpad közvetlen szomszédságában. Állítom, ideálisabb helyet ebben a térségben aligha találnának. S ha közben a műemléknek számító kúria A meleg vizű kúthoz közeli Rákóczi-kúria tatarozását is jó lenne mielőbb befejezni Intézet kassai üzemének egyik fúrócsoportja ez év elején elkezdhette a község halárában a mélyfúrást. A vízfeltárók a nyáron meglepetéssel észlelték, hogy a feltörő víz egyre melegebb. Négyszázhatvanegy méternél hagyták abba a fúrást, s azóta abból a mélységből másodpercenként 6,3 liter 31,9 fokos víz kerül a felszínre és folyik az öreg parkerdő övezte tavacskába, onnan pedig a közeli Bodrogba. Az intézet rendszeresen figyeli a kút „viselkedését". Két szakembertől, Major György és Mihalik László mérnöktől tudom, hogy a vízjelenleg szünetelő tatarozása is befejeződik, e község igen vonzó idegenforgalmi központtá fejlődhet. A hnb jelenlegi elnöke, Molnár László szerint mindez két év múlva már valóság lehet, hiszen az előkészületek jó ütemben és igen biztatóan folynak. Rövidesen napvilágot lát a tanulmányterv, s egy kassai cég vállalta a részletes tervdokumentáció kidolgozását, valamint a kivitelezést is. A többi pedig a faluvezetés, az önkormányzat dolga lesz, no meg a lakosságé. GAZDAG JÓZSEF (a szerző felvételei) Szlovákiai helyzetkép Csaknem 40 ezer embernek nincs munkája A járási munkahivatalok szervezése mindenütt megkezdődött már, s nemsokára befejeződik annak a pályázatnak az értékelése is, amelyet e hivatalok vezetői posztjának betöltésére írtak ki - mondta Stanislav Novák, a Szlovák Köztársaság munka- és szociális ügyi minisztere sajtótájékoztatóján. Hangsúlyozta, hogy jó képességű és erkölcsileg feddhetetlen embereket kívánnak kinevezni a hivatalok élére, ezért a jelöltekről tárgyaltak az illető járások politikai pártjaival és mozgalmaival is. A hivatalok dolgozóinak képzésére külföldi - főleg angliai - segítséget is kapnak, és a szakmai átképzések során is, amelyeknek megszervezése a munkahivatal egyik fö feladata lesz, szükséges a külföldi felszerelés és a tudás. A hivatalok működéséhez a pénzt erre az évre biztosította a kormányzat, s már minden járásban találtak helyet is, ahová beköltözhetnek. A témáról szólva a miniszter elmondta még, hogy Szlvákiában jelenleg több mint 37 700 személy keres munkát, legtöbb a Keletszlovákiai kerületben, és 21 600 kap munkanélküli-segélyt. Ilyen formában egyébként az év elejétől 64,5 millió koronát fizettek ki. Elmondta, hogy rövidesen kormányhatározat szünteti meg a roma lakosság eddigi szociális segélyeit és kiváltságait, s arról is szólt, hogy évente mintegy 30 ezer fiatal lép a munkavállalók sorába, ezért a szakmunkásképzést - amíg a vállalatoknak újra érdekük lesz - az államnak kell átvennie. (

s

zgy) ÚJ SZÚ 2109 1990. XI. 2110. Itt szeretnénk felépíteni a fürdőt - mutatja Molnár László