Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-09 / 263. szám, péntek

Péntek, 1990. november 9. * Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 263. szám Az államszövetségről szóló törvény módosításáról (ČSTK) - Ülést tartott tegnap a szövetségi kormány. A tanácskozást Marián Čalfa miniszterelnök távolléte miatt helyettese, Václav Valeš vezette. Első napirendi pontként a kabinet áttekintette a csehszlovák államszövetségről szóló 143/1968-as számú alkotmánytörvény módosítására vonatkozó javaslatot, amelyet a három kormányfő hétfői találkozóján hagytak jóvá. A kormány tagjai hosszabb vita után felfüggesztették e napirendi pont tárgyalását, s úgy döntöttek, hogy az esti órákban sorra kerülő rendkívüli ülésükön térnek vissza rá. A továbbiakban a testület áttekintette a csehszlovák-német jószomszédi kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés javaslatát és egyetértését fejezte ki vele kapcsolatban. Megállapította: Csehszlovákia érdekelt abban, hogy Németország megbízható és kiszámítható viselkedésű szomszéd legyen, ezért a jövőbeli csehszlovák-német kapcsolatok lehető legszélesebbkörű szerződéses szabályozására törekedik. Ezt követően a kormány jóváhagyólag tudomásul vette a Pénzügyminisztériumnak a magánvállalkozások támogatására tett intézkedéseiről szóló tájékoztatóját. Čalfa ismét Prágában (ČSTK) - Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök befejezte kétnapos kelet-szlovákiai munkalátogatását. Az első állomás tegnap a Nagymihályi Villamosmüvek volt. A vállalat vezetőivel és alkalmazottaival tartott találkozóján nagyra értékelte, hogy világos gazdasági célokat tűztek ki maguk elé, ami az országban nem tekinthető általánosnak. Mai számunkban: Értelmezések ... A hangszóróból elhangzott egy régi ismert jelszó október dicsőítésére, de a szóló hurrát csak csendes, amolyan habozó visszhang követte , (3. oldal) „A gátlások ellenszenvet szülnek" Hogy érezzek én együtt azokkal, akik nem tisztelik mások nyelvét, mit higgyek én azoknak a szellemi nívójáról, akik az öklüket rázzák, de ha megszólalnak, hallom: az anyanyelvüket sem beszélik tisztán. (4. odal) Kiáltó kövek idején ... eltemethetjük azokat is, akiknek még tömegsír sem jutott, akik számára Isonzó és a Don-kanyar vadjainak és madarainak a gyomra volt a sír. (5. oldal) Ökológiai beruházás avagy a technokrácia katedrálisa? Tudományos vita a vízlépcsőről (Munkatársunktól) - Az év minden bizonnyal legsikeresebb vízlépcsőellenes rendezvényére került sor november 8-án és 9-én Pozsonyban. A Duna partjón álló Družba diákszálló konferenciatermében Ecological Risk - Economic Consequences of Gabčíkovo Project elnevezéssel rangos nemzetközi tanácskozást tartottak a bősi vízlépcső környezeti vonatkozásairól. Felvételünk a szlovák kormány kassai ülésén készült (Vladimír Hák felvétele - ČSTK) Kassa gondjairól tárgyalt a Mečiar-kabinet A kormány segítene, de nincs pénze (Munkatársunktól és ČSTK) - A szlovák kormány tegnap nem a fővárosban, hanem Kassán ülésezett. Vladimír Mečiar kormányfő már a Hernád-parti város repülőterén elmondta az újságíróknak, azért jöttek ide, hogy a helyszínen tüzetesebben megismerkedjenek a város legégetőbb problémáival. A konferencián, amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia ökológusai, a Természet- és Tájvédők Szlovákiai Szövetsége és az Eurolánc polgári kezdeményezés szervezett, részt vett Dominik Kocinger kormánybiztos is. Kocinger úr arra kérte az ökológusokat, hogy a kérdés megítélésekor vegyék tekintetbe a status quót, a jelenlegi társadalmi, politikai helyzetet, s kérte a résztvevőket, hogy konstruktív, toleráns dialógust folytassanak. Ján Babej mérnök felszólalásában kijelentette, hogy az Eurolánc szervezői remélik, sikerül bebizonyítaniuk, hogy a beruházás nem olyan gazdaságos, mint ahogy azt védelmezői állítják. Véleménye szerint a csallóköziek számára egyedül elfogadható megoldás az erőmű lebontása, az eredetit megközelítő állapot visszaállítása lehet. A beruházás ökológiai veszélyeivel több osztrák és hazai szakember foglalkozott. Dr. Mária Kozová, az SZTA munkatársa ismertette a vízerőmű további sorsát (Folytatás a 2. oldalon) A kormány és a Kassai Városi Nemzeti Bizottság tanácsa együttes ülésének napirendjén többek között a város ivóvízellátásának megoldása, a közúti és légi forgalom fejlesztésének problémája, valamint ökológiai kérdések szerepeltek, ugyanakkor olyan specifikus problémákkal is foglalkoztak, mint a munkanélküliség, ami ez idő tájt az ország keleti részében és Kassán a legnagyobb. A kormányülésen tájékoztatás hangzott el a helyhatósági választások előkészületeiről is. A tanácskozás szünetében Vladimír Mečiar ismét találkozott a sajtó képviselőivel. Az ülést tárgyszerűnek minősítette. > Elmondta, hogy azokról a problémákról, amelyeket a város vezetői fontosnak tekintenek, már tájékoztatták a kabinetet, s így a miniszterek világos álláspontokkal érkezhettek Kassára. A kormányfő utalt arra, hogy a városban felgyülemlett gondokat a környék fejlesztésével összhangban kell megoldani. A továbbiakban emlékeztetett arja, hogy a lakosság számának gyors ütemű emelkedésével csökkennek a munkalehetőségek, s ezért nagy figyelmet kell fordítani a munkanélküliség visszaszorítására. Vladimír Mečiar az energiaigényes kohó- és gépipari vállalatok szerkezetei átalakításáról is beszélt. Mint mondta, a többi ágzat fejlesztése sem kiegyensúlyozott, és súlyos (Folytatás a 2. oldalon) Miért drágább a déligyümölcs? Múlt héten lapunkban is közöltük a sajtóiroda jelentését, hogy felemelik a déligyümölcsök kiskereskedelmi árát. Aki gyakran megfordul a zöldségboltban, maga is tapasztalhatta a drágulást, igaz különböző mértékben. A pénzügyminisztérium múlt heti döntésében ugyanis három déligyümölcs legmagasabb árszintjével találkozhatunk. Eszerint kilogrammonként a citrom legfeljebb 17, a narancs 23, s a kubai grapefruit pedig 14 koronába kerülhet. De mi áll az áremelés hátterében? Erről tájékoztatott a legutóbbi kormányülés után Jozef Chren szlovák kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. - Egyszerűen nem találtunk más megoldást - szögezte le minden további kíváncsiskodó kérdést megelőzve. - Nincs fennakadás a déligyümölcs behozatalával, októberben sem volt, s novemberben sem várható. Nem is olyan régen még 17 koronába került a dollár, manapság már 24-be. És éppen ez indokolta az áremelést. A kereskedelmi vállalatok ugyanis a folyó árfolyamon vásárolnak külföldön. Létezik egy megolH

agynám én már az elmúlt negyven évet, volt, megtörtént, kész. Csakhát a mindent behálózó diktatúra, a hatalmas mulasztások következményei lépten-nyomon érzékelhetők a jelenben, mi több, viszályokat, feszültségeket szülő akadályként merülnek fel, bárhol fogunk hozzá az új rendszerf patetikusabban, a j-jvő alapjainak lerakásához. Éppen ezért sem lehet hagyni, elfelejteni a totalitarizmus évtizedeit, tanulnunk kell belőlük, legalábbis jó ideig még: mit nem szabad cselekedni, hogyan nem szabad cselekedni. Például most, a helyhatósági választásokhoz közeledvén, melyeknek a formája számunkra se élő szóban. Mit várhattunk volna akkor tőlük? Ám hozzájuk riýúlhi nem lehetett - a körülöttük kialakított védőháló, mintha áram lett volna belevezetve, alaposan megrázta, ha kellett, el is intézte, aki kíváncsiskodó, „lázadni" merő állampolgár át akart rajta hatolni -, a hatalom meg, ugye, édes volt, így maradtak páholyukban, gyakran évtizedekig. Az „eredmény" közismert, fölösleges részletezni. Ez a világ megszűnt, végre. Falun és városon egyaránt gyökeresen más következik, melynek megalapozásában, szerkezetének kialakításában immáron mindenki részt vehet, és nem csupán Én őt választom, aki... új, és ami a lényeg, vitathatatlanul demokratikus. Viszont kérdés, vajon mi történik a formán belül, hogy a lehető legjobb eredmény szülessen, azaz a legmegfelelőbb emberek kerüljenek az önkormányzati szervekbe, a képviselői testületbe, a polgármesteri székbe. Elsődleges és jogos kérdés ez még akkor is, ha feltételezzük, hogy az egész választási folyamat mindenütt a törvényes előírások szerint zajlik le. Tudjuk, korábban egy-egy településvezetői poszt, hnb-, vnb-elnöki tisztség elnyeréséhez, eléréséhez, megszerzéséhez vagy megkaparintásához, ahogy tetszik, elegendő volt az osztályharcos múlt, vagy megfelelő származás, családirokoni-baráti kapcsolat, érdekszövetségből eredő indíték, na és természetesen a kommunista tagsági igazolvány. Sőt, ilyen és hasonló, a képességeket figyelmen kívül hagyó szempontok voltak a döntők az esetek zömében. Ehhez, azaz a sztálini maffia törvényeihez igazodott a választások formája és lebonyolítási módja is, az állampolgár véleménye mellékes volt. Na még azt próbálta volna meg, véleményt nyilvánítani... így aztán nem csoda, hogy a legtöbb helyütt olyanok jutottak hatalmi pozícióba, akik a kötelező ideológiai meséken, politikai sóderokon kívül egy értelmes mondatot nem tudtak megfogalmazni, se papíron, végrehajtó szolgaként, hanem mint véleményformáló ember, alkotó elme mindenekelőtt. Jó lenne, ha eme mélységesen emberi, - demokratikus - lehetőséggel már az első legfontosabb lépés, a helyhatósági választások idején élnénk valamennyien, tudniillik, ezen áll, vagy bukik, hogy mennyire lesznek eredményesek a következő lépések, mennyire hatékonyan szolgálják az egyén és a köz javát. A minden időben nagymenők, a közönyösek, a már hinni soha többé semmiben és senkinek nem tudók, a százszor megalázottak táborában bizonyára akadnak, akik legyintenek az egészre. Én azokkal értek egyet, akiknek korántsem mindegy, hogy - ezúttal pártoktól függetlenül - kik lesznek a legközelebbi vezetői, kik lesznek az évtizedek alatt felgyülemlett bajok orvoslásának irányítói, vagy egyenesen, az orvosai, ugyanakkor az emberibb élethez szükséges feltételek megteremtői. Azaz, hogy kik ülnek majd a helyi parlamentben és polgármesteri székben. Sőt - és hadd legyek itt szubjektív - ami az én mércémet illeti, talán magasnak is tetszhet némelyek szemében. A feltételként nem véletlenül annyit emlegetett tiszta múlt, erkölcsös életvitel, továbbá a lelkiismeret működése, a köz ügyei iránt érzett felelősség, az állandó készenléti állapot mellett, amely tulajdonképpen már életforma, az én elsődleges választási szempontjaim között szerepel a műveltség is. Az olvasottság. Hiánya, mint tapasztalhattuk számtalanszor, jobb esetben csupán komikus helyzeteket idézhet elő (nevet rajtunk ország-világ), általában azonban katasztrofális megoldások sorozatát „eredményezi" minden területen, legyen szó az ifjúság gondjairól, a közművesítésről, architektonikái kérdésekről stb. Különben is, kevés riasztóbb dolog van, mint műveletlen ember vezető pozícióban, aki ráadásul engemet, bennünket egy egész közösséget kifelé ugyancsak képvisel. Ha külföldön, mondjuk egy osztrák polgármester hivatali szobájában mosolyognak, uram bocsá', röhögnek majd ostobaságain, tehát rajta, akkor rajtunk is, akik őt választottuk, az biztos. Szempontom továbbá a beszédkultúra miként formálja az illető a szavakat, fűzi egymásba a mondatokat. Fogalmaz-e szabatosan, világosan? Szempontom a jó megjelenés, a személyi vonzerő, amit Amerikában úgy mondanak, personal attractiveness, mely nélkül ott valamirevaló politikus, képviselő, üzletember labdába nem rúg. Persze, ott ez tantárgy, tanítják. Nálunk (ezt is) menet közben kell majd elsajátítani. Az iménti követelménynek nem mond ellent a következő: egyszerűség, természetesség. Az én képviselőm, polgármesterem senki előtt ne játszsza a felsőbbrendű lényt, legyen „csak" ember, bárhol, bárkivel szemben. L

enne még néhány szempontom, de - a „boldog évtizedekből" öröklött mai realitásokat ismerve, amikor sok-sok becsületes, okos ember, látva, mi várna rájuk, nemet mondott a politikai pártok, mozgalmak felkérésére a jelölőlisták összeállításának idején - kénytelen vagyok egyelőre félretenni őket. Nem állunk olyan jól. Azonban annyiba rosszul sem, hogy csupa olyan emberre kellene szavaznunk, akik - demokratikus keretek ide, törvények oda - arcátlanul visszahoznák az elmúlt négy évtizedben uralkodó településvezetői magatartást és gyakorlatot. Abból elég volt. Elegünk. BODNÁR GYULA dás, amely leszoríthatná a déligyümölcs kiskereskedelmi árát, s az pedig nem más, mint a piaci túlkínálat megteremtése. Mert a külföldi cégek hajlandók előre szatlítani, akár annak árán is, hogy hazai túlkínálatunk esetén olcsóbban lesznek kénytelenek eladni. Nem vitás, ha lesz elég déligyümölcs, csökkenhetnek az árak. Ugyanakkor azonban a dollár koronában kifejezett árfolyama felfelé halad, s csak idő kérdése, mikor következik be az újabb devalváció. És akkor hiába fogy el több gyümölcs, vállalataink nem nyernek rajta semmit, mert megdrágul a behozatal, s ott leszünk, ahol vagyunk. Ma pedig olyan helyzetbe kerültünk, amikor a kereskedelem már képtelen önmagán segíteni. Korábban az állam hozzájárult a déligyümölcsimport árkülönbözetének fedezéséhez, jelenleg erről lemond. Magunkra maradtunk. (Folytatás a 2. oldalon) Tervekről, piacról Párizsban (ČSTK) - A francia kormány kezdeményezésére Párizsban tegnap Terv-piac elnevezéssel kollokvium kezdődött, amelyen hat közép- és kelet-európai ország - Csehszlovákia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió - miniszterei, valamint a nemzetközi gazdasági intézmények képviselői vesznek részt. Hazánkat Vladimír Dlouhý szövetségi gazdasági miniszter képviseli. A tanácskozás célja a volt szovjet blokk országaiban a radikális gazdasági átalakítás során szerzett tapasztalatok cseréje. Ezenkívül - figyelembe véve a globális gazdasági helyzetet - azt vitatják meg, hogy a Nyugat milyen formában és mértékben nyújthat segítséget ezeknek az országoknak a piacgazdálkodásra való áttérés megkönnyítéséhez. Az egynapos tanácskozás zárt ajtók mögött zajlott, résztvevőit az esti órákban fogadta Francois Mitterrand francia államfő.