Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-09 / 263. szám, péntek

Péntek, 1990. november 9. * Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 263. szám Az államszövetségről szóló törvény módosításáról (ČSTK) - Ülést tartott tegnap a szövetségi kormány. A tanács­kozást Marián Čalfa miniszterel­nök távolléte miatt helyettese, Václav Valeš vezette. Első napi­rendi pontként a kabinet áttekin­tette a csehszlovák államszövet­ségről szóló 143/1968-as számú alkotmánytörvény módosítására vonatkozó javaslatot, amelyet a három kormányfő hétfői találko­zóján hagytak jóvá. A kormány tagjai hosszabb vita után felfüg­gesztették e napirendi pont tár­gyalását, s úgy döntöttek, hogy az esti órákban sorra kerülő rendkí­vüli ülésükön térnek vissza rá. A továbbiakban a testület átte­kintette a csehszlovák-német jó­szomszédi kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerző­dés javaslatát és egyetértését fejezte ki vele kapcsolatban. Meg­állapította: Csehszlovákia érde­kelt abban, hogy Németország megbízható és kiszámítható visel­kedésű szomszéd legyen, ezért a jövőbeli csehszlovák-német kapcsolatok lehető legszélesebb­körű szerződéses szabályozására törekedik. Ezt követően a kormány jóvá­hagyólag tudomásul vette a Pénz­ügyminisztériumnak a magánvál­lalkozások támogatására tett in­tézkedéseiről szóló tájékoztatóját. Čalfa ismét Prágában (ČSTK) - Marián Čalfa szövetsé­gi miniszterelnök befejezte kétnapos kelet-szlovákiai munkalátogatását. Az első állomás tegnap a Nagymi­hályi Villamosmüvek volt. A vállalat vezetőivel és alkalmazottaival tartott találkozóján nagyra értékelte, hogy világos gazdasági célokat tűztek ki maguk elé, ami az országban nem tekinthető általánosnak. Mai számunkban: Értelmezések ... A hangszóróból elhangzott egy régi ismert jelszó október dicsőítésére, de a szóló hurrát csak csendes, amolyan habozó visszhang követte , (3. oldal) „A gátlások ellenszenvet szülnek" Hogy érezzek én együtt azokkal, akik nem tisztelik mások nyelvét, mit higgyek én azoknak a szellemi nívójáról, akik az öklüket rázzák, de ha megszólalnak, hallom: az anyanyelvüket sem beszélik tisz­tán. (4. odal) Kiáltó kövek idején ... eltemethetjük azokat is, akiknek még tömegsír sem jutott, akik számára Isonzó és a Don-kanyar vadjainak és madarainak a gyomra volt a sír. (5. oldal) Ökológiai beruházás avagy a technokrácia katedrálisa? Tudományos vita a vízlépcsőről (Munkatársunktól) - Az év minden bizonnyal legsikeresebb vízlép­csőellenes rendezvényére került sor november 8-án és 9-én Pozsony­ban. A Duna partjón álló Družba diákszálló konferenciatermében Ecolo­gical Risk - Economic Consequences of Gabčíkovo Project elnevezés­sel rangos nemzetközi tanácskozást tartottak a bősi vízlépcső környe­zeti vonatkozásairól. Felvételünk a szlovák kormány kassai ülésén készült (Vladimír Hák felvétele - ČSTK) Kassa gondjairól tárgyalt a Mečiar-kabinet A kormány segítene, de nincs pénze (Munkatársunktól és ČSTK) - A szlovák kormány tegnap nem a fővárosban, hanem Kassán ülésezett. Vladimír Mečiar kormányfő már a Hernád-parti város repülőterén elmondta az újságíróknak, azért jöttek ide, hogy a helyszínen tüzetesebben megismerkedjenek a város leg­égetőbb problémáival. A konferencián, amelyet a Szlo­vák Tudományos Akadémia ökoló­gusai, a Természet- és Tájvédők Szlovákiai Szövetsége és az Euro­lánc polgári kezdeményezés szer­vezett, részt vett Dominik Kocinger kormánybiztos is. Kocinger úr arra kérte az ökológusokat, hogy a kér­dés megítélésekor vegyék tekintet­be a status quót, a jelenlegi társa­dalmi, politikai helyzetet, s kérte a résztvevőket, hogy konstruktív, to­leráns dialógust folytassanak. Ján Babej mérnök felszólalásában kije­lentette, hogy az Eurolánc szervezői remélik, sikerül bebizonyítaniuk, hogy a beruházás nem olyan gazda­ságos, mint ahogy azt védelmezői állítják. Véleménye szerint a csalló­köziek számára egyedül elfogadha­tó megoldás az erőmű lebontása, az eredetit megközelítő állapot vissza­állítása lehet. A beruházás ökológiai veszélyeivel több osztrák és hazai szakember foglalkozott. Dr. Mária Kozová, az SZTA munkatársa is­mertette a vízerőmű további sorsát (Folytatás a 2. oldalon) A kormány és a Kassai Városi Nemzeti Bizottság tanácsa együttes ülésének napirendjén többek között a város ivóvízellátásának megoldá­sa, a közúti és légi forgalom fejlesz­tésének problémája, valamint ökoló­giai kérdések szerepeltek, ugyanak­kor olyan specifikus problémákkal is foglalkoztak, mint a munkanélküli­ség, ami ez idő tájt az ország keleti részében és Kassán a legnagyobb. A kormányülésen tájékoztatás hangzott el a helyhatósági választá­sok előkészületeiről is. A tanácskozás szünetében Vladi­mír Mečiar ismét találkozott a sajtó képviselőivel. Az ülést tárgyszerű­nek minősítette. > Elmondta, hogy azokról a problémákról, amelyeket a város vezetői fontosnak tekinte­nek, már tájékoztatták a kabinetet, s így a miniszterek világos álláspon­tokkal érkezhettek Kassára. A kor­mányfő utalt arra, hogy a városban felgyülemlett gondokat a környék fejlesztésével összhangban kell megoldani. A továbbiakban emlé­keztetett arja, hogy a lakosság szá­mának gyors ütemű emelkedésével csökkennek a munkalehetőségek, s ezért nagy figyelmet kell fordítani a munkanélküliség visszaszorításá­ra. Vladimír Mečiar az energiaigé­nyes kohó- és gépipari vállalatok szerkezetei átalakításáról is beszélt. Mint mondta, a többi ágzat fejleszté­se sem kiegyensúlyozott, és súlyos (Folytatás a 2. oldalon) Miért drágább a déligyümölcs? Múlt héten lapunkban is közöltük a sajtóiroda jelentését, hogy felemelik a déligyümölcsök kiskereskedelmi árát. Aki gyakran megfor­dul a zöldségboltban, maga is tapasztalhatta a drágulást, igaz külön­böző mértékben. A pénzügyminisztérium múlt heti döntésében ugyanis három déligyümölcs legmagasabb árszintjével találkozhatunk. Eszerint kilogrammonként a citrom legfeljebb 17, a narancs 23, s a kubai grapefruit pedig 14 koronába kerülhet. De mi áll az áremelés hátteré­ben? Erről tájékoztatott a legutóbbi kormányülés után Jozef Chren szlovák kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. - Egyszerűen nem találtunk más megoldást - szögezte le minden további kíváncsiskodó kérdést meg­előzve. - Nincs fennakadás a déli­gyümölcs behozatalával, október­ben sem volt, s novemberben sem várható. Nem is olyan régen még 17 koronába került a dollár, manapság már 24-be. És éppen ez indokolta az áremelést. A kereskedelmi vállala­tok ugyanis a folyó árfolyamon vásá­rolnak külföldön. Létezik egy megol­H agynám én már az elmúlt negyven évet, volt, megtörtént, kész. Csakhát a min­dent behálózó diktatúra, a hatalmas mulasztások következményei lépten-nyomon érzékelhetők a jelenben, mi több, viszályokat, feszültségeket szülő akadályként merülnek fel, bárhol fogunk hozzá az új rendszer­f patetikusabban, a j-jvő alapjainak lerakásához. Éppen ezért sem lehet hagyni, elfelejteni a totalitarizmus évtizedeit, ta­nulnunk kell belőlük, legalábbis jó ideig még: mit nem szabad cselekedni, hogyan nem szabad csele­kedni. Például most, a helyhatósági választások­hoz közeledvén, melyeknek a formája számunkra se élő szóban. Mit várhattunk volna akkor tőlük? Ám hozzájuk riýúlhi nem lehetett - a körülöttük kialakított védőháló, mintha áram lett volna bele­vezetve, alaposan megrázta, ha kellett, el is intézte, aki kíváncsiskodó, „lázadni" merő állam­polgár át akart rajta hatolni -, a hatalom meg, ugye, édes volt, így maradtak páholyukban, gyak­ran évtizedekig. Az „eredmény" közismert, fö­lösleges részletezni. Ez a világ megszűnt, végre. Falun és városon egyaránt gyökeresen más következik, melynek megalapozásában, szerkezetének kialakításában immáron mindenki részt vehet, és nem csupán Én őt választom, aki... új, és ami a lényeg, vitathatatlanul demokratikus. Viszont kérdés, vajon mi történik a formán belül, hogy a lehető legjobb eredmény szülessen, azaz a legmegfelelőbb emberek kerüljenek az önkor­mányzati szervekbe, a képviselői testületbe, a polgármesteri székbe. Elsődleges és jogos kér­dés ez még akkor is, ha feltételezzük, hogy az egész választási folyamat mindenütt a törvényes előírások szerint zajlik le. Tudjuk, korábban egy-egy településvezetői poszt, hnb-, vnb-elnöki tisztség elnyeréséhez, eléréséhez, megszerzéséhez vagy megkaparintá­sához, ahogy tetszik, elegendő volt az osztályhar­cos múlt, vagy megfelelő származás, családi­rokoni-baráti kapcsolat, érdekszövetségből eredő indíték, na és természetesen a kommunista tagsá­gi igazolvány. Sőt, ilyen és hasonló, a képessége­ket figyelmen kívül hagyó szempontok voltak a döntők az esetek zömében. Ehhez, azaz a sztáli­ni maffia törvényeihez igazodott a választások formája és lebonyolítási módja is, az állampolgár véleménye mellékes volt. Na még azt próbálta volna meg, véleményt nyilvánítani... így aztán nem csoda, hogy a legtöbb helyütt olyanok jutot­tak hatalmi pozícióba, akik a kötelező ideológiai meséken, politikai sóderokon kívül egy értelmes mondatot nem tudtak megfogalmazni, se papíron, végrehajtó szolgaként, hanem mint véleményfor­máló ember, alkotó elme mindenekelőtt. Jó len­ne, ha eme mélységesen emberi, - demokratikus - lehetőséggel már az első legfontosabb lépés, a helyhatósági választások idején élnénk vala­mennyien, tudniillik, ezen áll, vagy bukik, hogy mennyire lesznek eredményesek a következő lépések, mennyire hatékonyan szolgálják az egyén és a köz javát. A minden időben nagyme­nők, a közönyösek, a már hinni soha többé semmiben és senkinek nem tudók, a százszor megalázottak táborában bizonyára akadnak, akik legyintenek az egészre. Én azokkal értek egyet, akiknek korántsem mindegy, hogy - ezúttal pártoktól függetlenül - kik lesznek a legközelebbi vezetői, kik lesznek az évtizedek alatt felgyülemlett bajok orvoslásá­nak irányítói, vagy egyenesen, az orvosai, ugyan­akkor az emberibb élethez szükséges feltételek megteremtői. Azaz, hogy kik ülnek majd a helyi parlamentben és polgármesteri székben. Sőt - és hadd legyek itt szubjektív - ami az én mércémet illeti, talán magasnak is tetszhet némelyek szemé­ben. A feltételként nem véletlenül annyit emlege­tett tiszta múlt, erkölcsös életvitel, továbbá a lel­kiismeret működése, a köz ügyei iránt érzett felelősség, az állandó készenléti állapot mellett, amely tulajdonképpen már életforma, az én el­sődleges választási szempontjaim között szerepel a műveltség is. Az olvasottság. Hiánya, mint tapasztalhattuk számtalanszor, jobb esetben csu­pán komikus helyzeteket idézhet elő (nevet raj­tunk ország-világ), általában azonban katasztro­fális megoldások sorozatát „eredményezi" min­den területen, legyen szó az ifjúság gondjairól, a közművesítésről, architektonikái kérdésekről stb. Különben is, kevés riasztóbb dolog van, mint műveletlen ember vezető pozícióban, aki ráadá­sul engemet, bennünket egy egész közösséget kifelé ugyancsak képvisel. Ha külföldön, mond­juk egy osztrák polgármester hivatali szobájában mosolyognak, uram bocsá', röhögnek majd osto­baságain, tehát rajta, akkor rajtunk is, akik őt választottuk, az biztos. Szempontom továbbá a beszédkultúra miként formálja az illető a szava­kat, fűzi egymásba a mondatokat. Fogalmaz-e szabatosan, világosan? Szempontom a jó megjele­nés, a személyi vonzerő, amit Amerikában úgy mondanak, personal attractiveness, mely nélkül ott valamirevaló politikus, képviselő, üzletember labdába nem rúg. Persze, ott ez tantárgy, tanítják. Nálunk (ezt is) menet közben kell majd elsajátíta­ni. Az iménti követelménynek nem mond ellent a következő: egyszerűség, természetesség. Az én képviselőm, polgármesterem senki előtt ne játsz­sza a felsőbbrendű lényt, legyen „csak" ember, bárhol, bárkivel szemben. L enne még néhány szempontom, de - a „boldog évtizedekből" öröklött mai realitásokat ismerve, amikor sok-sok becsületes, okos ember, látva, mi várna rájuk, nemet mon­dott a politikai pártok, mozgalmak felkérésére a jelölőlisták összeállításának idején - kénytelen vagyok egyelőre félretenni őket. Nem állunk olyan jól. Azonban annyiba rosszul sem, hogy csupa olyan emberre kellene szavaznunk, akik - demokratikus keretek ide, törvények oda - ar­cátlanul visszahoznák az elmúlt négy évtizedben uralkodó településvezetői magatartást és gyakor­latot. Abból elég volt. Elegünk. BODNÁR GYULA dás, amely leszoríthatná a déligyü­mölcs kiskereskedelmi árát, s az pedig nem más, mint a piaci túlkíná­lat megteremtése. Mert a külföldi cégek hajlandók előre szatlítani, akár annak árán is, hogy hazai túlkí­nálatunk esetén olcsóbban lesznek kénytelenek eladni. Nem vitás, ha lesz elég déligyümölcs, csökkenhet­nek az árak. Ugyanakkor azonban a dollár koronában kifejezett árfolya­ma felfelé halad, s csak idő kérdése, mikor következik be az újabb deval­váció. És akkor hiába fogy el több gyümölcs, vállalataink nem nyernek rajta semmit, mert megdrágul a be­hozatal, s ott leszünk, ahol vagyunk. Ma pedig olyan helyzetbe kerültünk, amikor a kereskedelem már képte­len önmagán segíteni. Korábban az állam hozzájárult a déligyümölcs­import árkülönbözetének fedezésé­hez, jelenleg erről lemond. Magunk­ra maradtunk. (Folytatás a 2. oldalon) Tervekről, piacról Párizsban (ČSTK) - A francia kormány kez­deményezésére Párizsban tegnap Terv-piac elnevezéssel kollokvium kezdődött, amelyen hat közép- és kelet-európai ország - Csehszlová­kia, Bulgária, Magyarország, Len­gyelország, Románia és a Szovjet­unió - miniszterei, valamint a nem­zetközi gazdasági intézmények kép­viselői vesznek részt. Hazánkat Vla­dimír Dlouhý szövetségi gazdasági miniszter képviseli. A tanácskozás célja a volt szovjet blokk országai­ban a radikális gazdasági átalakítás során szerzett tapasztalatok cseré­je. Ezenkívül - figyelembe véve a globális gazdasági helyzetet - azt vitatják meg, hogy a Nyugat milyen formában és mértékben nyújthat se­gítséget ezeknek az országoknak a piacgazdálkodásra való áttérés megkönnyítéséhez. Az egynapos tanácskozás zárt ajtók mögött zajlott, résztvevőit az esti órákban fogadta Francois Mit­terrand francia államfő.

Next

/
Thumbnails
Contents