Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)
1990-11-28 / 279. szám, szerda
Keletnémet vasutasok FOLYTATÓDIK A SZTRÁJK (ČSTK) - Németország keleti tartományaiban tegnap is folytatódott a vasutasok sztrájkja. Több mint 250 ezer vasúti alkalmazott szüntette be a munkát, a keletnémet vasutak (DR) szakszervezeti szövetsége a hétfőre virradó éjszaka az akciót kiterjesztette a teherszállítás egy részére is, valamint a városi vasúti közlekedésre. Ez alól az embereket munkába szállító metró volt a kivétel. A DR alkalmazottai a munkabeszüntetéssel akarják kikényszeríteni a bérek emelését, mégpedig a nyugati tartományokban dolgozó vasutasok szintjére. Ugyanakkor az elbocsátások ellen is tiltakoznak, berlini források szerint az elkövetkező években a keleti vasutak 70 ezer alkalmazottja kerül az utcára. Friedrich Zimmermann közlekedésügyi miniszter jogtalannak nevezte a sztrájkot, ezzel szemben Regine Hildebrandt brandenburgi szociálisügyi miniszterasszony a Dresdner Morgenpostnak adott interjújában szükségesnek nevezte azt: A sztrájk miatt nálunk is problémák vannak. Hétfőn délután ugyan sikerült felújítani a személyszállítást, a nemzetközi gyorsvonatokat ismét átengedik a határon, a teherszállítás azonban teljesen leállt. (ČSTK) - Szófiában tegnap a kora reggeli órákban teherautókkal torlaszolták el a fő csomópontokat, s így a bolgár fővárosban szinte lehetetlenné vált a közlekedés. A BT A hírügynökség tájékoztatása szerint a rendőrség megpróbálta az utakat szabaddá tenni, ebben viszont egy hozzávetőleg 200 főnyi csoport igyekezett megakadályozni a rendfenntartó erőket. A rendőrség erősítést kért, majd az ezt követő akciókban már gumibotokat és könnygázgránátot is használt. A főváros több részében a trolibuszközlekedés leállítását is megkísérelték. Egyes vonalakon két és fél órán keresztül teljesen szüneteltek a járatok. A tegnapi akciók súlyosbították a szófiai tömegközlekedés problémáit, amelyek már egyébként is jelentősek voltak a Podkrepa független szakszervezeti szövetség felhívása nyomán hétfőn kirobbant sztrájk következtében. A munkabeszüntetések célja a szocialista párti Lukanov-kormány lemondása. Telefoto: ČSTK/BTA BIZONYTALAN HELYZET A MÁSODIK FORDULÓ ELŐTT Walesa: Mazowiecki lemondása megfontolatlan lépés (ČSTK) - Már lapzárta után kap tuk hétfőn a hír t, hogy Tadeusz Mazowiecki lengy el miniszterelnök bejel entette kormányána k l emondását. M in t ismeretes, ennek oka az, hogy Mazowiecki a lengyel el nökválasztás első fordulójá ban vár atlan ver es éget sze n vedett, s így a második fordul óba n Lech Walesa és az ismeretlenségből nemrégi ben felbukkant Stanislaw Tyminski méri össze erejét az államfői posztért. „A társadalom döntött, én pedig levontam belőle a megfelelő tanulságokat. Úgy határoztam, hogy benyújtom kormányom lemondását" - mondotta Mazowiecki. Lech Walesa tegnap bírálta ezért a kormányfőt, megfontolatlannak nevezte a lépését. Elismerte, hogy Mazowiecki döntése elkerülhetetlen volt, de alkalmasabb pillanatban kellett volna ezt megtennie. „Az azonnali lemondás nem azt tanúsítja, hogy tiszteletben tartaná a demokratikus játékszabályokkal hanem azt bizonyítja, hogy a kormányfő elvesztette az önuralmát" - fűzte hozzá a Szolidaritás elnöke, s értésre adta, hogy a miniszterek közül néhányan az új kabinetben is helyet kaphatnak. Egyébként a Mazowiecki-kormány az új kabinet megalakításáig ÚJ SZÚ 1990. XI. 28. PARLAMENTI BESZÉLGETÉS Törvényhozási maratón tanulságokkal Az SZNT múlt heti tanácskozását a tévé is közvetítette, így mindenki tanúja lehetett az egyes törvénytervezetek rendkívül hosszadalmas vitáinak, a nehezen nyomon követhető zavaros szavazási procedúráknak. Nem volt ez másképp a hétfői tanácskozáson sem, sőt rekord született: az oktatásügy államigazgatásáról szóló törvénytervezethez a képviselők kishíján 150 módosító javaslatot tettek és annak eldöntése, hogy ezek közül melyeket fogadják el, több mint három óráig tartott. Mi a véleménye erről Pirovits László (FMK) képviselőnek? - A sok észrevétel még nem jelenti, hogy a tervezet rossz, elfogadhatatlan. Ugyanis a legtöbb észrevételt nem fogadjuk el. Tény, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok nem tükrözik mindig a társadalom elvárásait. így aztán a bizottságokban véleményt mondanak róluk a képviselők, akik között vannak szakemberek, de olyanok is, akik nem értenek a problémákhoz. Ez önmagában nem lenne baj, csak sajnos sok a destruktív jellegű észrevétel, egyesek akadályozni akarják a társadalmi folyamatokat. Ráadásul a múlt héten, amikor a tévé is közvetítette a tárgyalást, az volt a benyomásom, hogy sok képviselő a választási kampány részének tekintette felszólalását. Amikor aztán a parlament elé kerülnek a módosító javaslatok, már kevés idő jut a mérlegelésre. Gyorsan kell dönteni, így megtörténik, hogy olyan észrevételt is elfogadunk, amilyent nem kellene. - Hogyan lehetne ezt kivédeni? - Elég lenne, ha pontosan betartanánk az ügyrendi szabályzatot. Egyik paragrafusa szerint a bizottságokban elhangzott javaslatoknak vissza kellene kerülniük az alkotmányjogi bizottságba, ott kellene azokat elemezni, csoportosítani és nem a plenáris ülésen. - Ez azt jelenti, hogy a törvénytervezeteket második olvasatban tárgyalná meg a parlament? - Igen. Az ügyrendi szabályzat ezt eddig is lehetővé tette, de ezzel a lehetőséggel nem éltünk. Arra pedig nem akadt példa, hogy a tervezetet átdolgozásra vissza adták volna a beterjesztőnek. Kevés az időnk, az év végéig rendkívül intenzív törvényalkotási folyamat megy végbe. Remélem, januártól nyugodtabb lesz a légkör, több idő jut egyegy tervezetre és készül az új, ügyrendi szabályzat is. - Tehát már nem lesznek ilyen maratóni viták és szavazások? - Viták lesznek, de szavazások már nem. Nem szabad, hogy a jövőben fölösleges észrevételek hangozzanak el, mint például hétfőn. A sok módosítási indítvány megvitatása rendkívül fárasztó, még annak is, aki ért a joghoz, nagyon koncentrálnia kell, hogy helyesen szavazzon. - Nem tereli ez el a figyelmet a lényegi kérdésekről? - Talán igen. A tervezetet részletesen áttanulmányozta, de a módosítások hosszadalmas egyeztetése után mégis az az érzésem volt, nem vagyok teljesen tisztában a jóváhagyott szöveggel. - A képviselők hozzáállásának megváltoztatása nem javítana a helyzeten? - Ha a képviselők, akik valóban a konstruktív ellenzék szerepét akarják betölteni, nemcsak szóban hangoztatnák ezt, akkor sokat segíthetnének abban, hogy a törvényhozás folyamata ne legyen ilyen rázós. -csia helyén marad. Az új lengyel miniszterelnököt az államfő - Walesa reméli, hogy ő lesz az - nevezi ki és a szejm is jóváhagyja. Ha a szejm három hónapon belül nem nevezi ki az új kormányt, az államfő feloszlathatja a parlamentet. A Rzecpospolita, a kormány lapja azt írta, Lengyelország első nem kommunista kormánya nemcsak azért járt így, mert gazdasági programját a társadalom nehezen emészti meg, hanem azért is, mert megalakulásához az emberek óriási reményeket fűztek, az új vezetőknek azonban nem voltak tapasztalataik. Az elnökválasztás első fordulójának eredményei még a jövőbeli kormányt is nehéz helyzetbe hozzák. Az a tény, hogy Mazowiecki most váratlanul kevés szavazatot kapott, megkérdőjelezi a lengyel demokráciával és a piacgazdaság kiépítésével kapcsolatos elképzeléseket. Másfajta programmal azonban senki sem rendelkezik. Mazowiecki reformjait a pénzvilág elismerte, de a lengyel társadalom nem. Ezért most az a kérdés, hogy az eddigi kormányprogram atyja, Leszek Balcerowicz lesz-e az új kormányfő, hiszen a közvélemény elutasította ezt a programot. Jugoszlávia: lebegés Leverték a lámpát... ? T eljes a választási nagyüzem Jugoszláviában, az ottani viszonyokat tekintve már meg sem lehet lepődni azon, hogy helyenként nagyon eldurvult, fizikai erőszak „tarkítja" a lassan szinte áttekinthetetlenné váló politikai küzdelmet. Az egyik macedón párt vezetőjét úgy megütötték, hogy belehalt sérüléseibe, Horvátországban rálőttek egy teherautóra, amelyben két szerb férfi ült, s mindketten súlyosan megsérültek. Eddig azt mondtuk, a tét: föderáció legyen-e továbbra is vagy konföderáció? Az előbbit horvátok és a szlovének szorgalmazzák, az utóbbit a még mindig kommunista kormányzás alatt álló Szerbia. Most sokak szerint fő kérdés már az, hogy egyáltalán megmarad-e Jugoszlávia. Hol tart e pillanatban? Talán valahol a föderáció, a konföderáció és a szétesés között lebeg. Lehetséges: a mostani választások után felgyorsulnak az események, s pontosabb meghatározást is lehet majd adni. Ezért is idézte a múlt héten a Népszabadság szemleírója azt a szellemes mondást, hogy Európában csak egyetlen jugoszláv ember élt, őt Titónak hívták. Igen, mert ma már a „jugók" véresen komolyan gondolják, hogy ők nem jugoszlávok, hanem horvátok, szerbek, szlovének, macedónok, albánok és így tovább. Tavasszal a hat tagköztársaság közül kettőben (Horvátország és Szlovénia) megtartották az első szabad, többpárti választásokat, s mindkettőben vesztettek a kommunisták. Ezekben a napokban-hetekben Macedónia, valamint Bosznia -Hercegovina folytatta a sort, december 9-én Szerbia következik, s akkor már csak Crna Gora marad hátra. Macedónia: November 11 -én tartották az első fordulót, de akkor a 120 tagú köztársasági parlamentbe csak 11 képviselőt sikerült beválasztani. Most vasárnap volt a második forduló, a tegnapi előzetes eredmények szerint a kommunisták a második helyre szorultak. Eddig a Belső-Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja vezet. Bejutott még a parlamentbe az itteni albánok pártja, a reformerők szövetsége és a Szocialista Párt. Egyébként 32 választási körzetben december 9-én meg kell ismételni a szavazást, de az erőviszonyokat tekintve lényeges módosulások már nem várhatók. Macedóniában él a második legnagyobb lélekszámú albán közösség (a szerbiai Koszovo után), és sokak szerint itt is nemzetiségi villongásokra lehet számítani. A magukat nemzetinek nevező új nacionalista pártok nem hajlandók az albánokat államalkotó nemzetként (mert volt ilyen javaslat is) elismerni, szerintük Macedónia kizárólag a macedónoké. Bosznia-Hercegovina: Nagyon bonyolult itt a helyzet, nem lehet valamilyen nemzeti kormányt alakítani, hiszen a lakosság vaHási-nemzetiségi összetétele a következő: muzulmánok (39,2 százalék), szerbek (32,2), horvátok (18,4). E három legnagyobb népesség vívja egymással a küzdelmet. Ha a jelenlegi jugoszláv államszövetség felbomlana, valószínűleg a belső határok sem lennének tarthatók, hiszen a két rivális, Horvátország és Szerbia is igényt tartana e tagköztársaság területeire. Egyre több szerb nacionalista is híve a konföderációnak, mert az az álmuk, hogy Crna Gorával és a boszniai szerbekkel együtt létre lehetne hozni Nagy-Szerbiát. Nézzük a választási eredményeket. Itt szintén az új nacionalista pártok győztek, tehát vége az egypárti kormánynak. Kérdés, hogy a muzulmán Demokratikus Akciópárt, a Szerb Demokrata Párt és a Horvát Demokratikus Közösség tud-e „boszniahercegovinai" módon együtt kormányozni, vagy pedig a horvátok és a szerbek valami másra fognak törekedni? E tagköztársaság nehéz helyzetét éppen az okozza, hogy jövőjéről nemcsak maga dönt, számára a ,,külső" körülmények meghatározóak, pontosabban: az örökösen rivalizáló Horvátország és Szerbia viszonya. Szerbia: Másfél hét múlva választanak. Hétfőn este váratlan fordulat történt. Korábban az egyre erősödő ellenzék meghirdette a választások teljes bojkottját, mert kifogásolta, hogy képviselői nem lehetnek a választási bizottságokban, s nem lehetnek jelen a szavazatok összeszámolásánál sem. Most a szerb parlament (amely még a múlt hét végén is elutasította azt) hétfőn meghátrált, teljesítette az ellenzék követelését: módosította a választási törvényt. Holnapig meghosszabbították a jelöltek benevezésének időpontját is, bár az eredeti határidő a múlt pénteken lejárt. Nem teljesítették viszont azt az ellenzéki követelést, hogy halasszák el a választásokat, s a kormány kezdjen az ellenzéki koalíció képviselőivel kerekasztal-tárgyalásokat. M egfigyelők szerint Szerbia most egy igazi balkáni kocsmához hasonlít, amelyben leverték a lámpát, a széklábak és kések jutnak szóhoz. A jobb érzésű embereket megrémíti a nagyon durva hangú kampány, a politikusok egymást vádolják, sértegetik. A pártonkívüli „hallgatag többség" tanácstalan, nem tudja kire szavazzon, retteg egy polgárháborútól. MALINÁK ISTVÁN Három nyilatkozat a román-magyar viszonyról A Népszabadság hétfői száma tudósított arról, hogy Tom Lantos, az USA Kongresszusának tagja Kolozsvárott Emberi Jogi Kitüntetésben részesítette a romániai magyarság négy jeles személyiségét. Egyúttal bejelentette a kolozsvári Bolyai Egyetem javára történő nemzetközi gyűjtés megkezdését. Ebből az alkalomból készített a lap interjút Tom Lantossal, aki Kolozsvár előtt Bukarestben járt, Iliescu elnök váratlan meghívására. Miről tárgyaltak a román fővárosban? - Tájékoztattam az elnök urat arról, hogy mint az amerikai Kongreszszus egyetlen kelet-közép-európai tagjára, az USA-ban hallgatnak rám... Elmondtam, sokat tudnék segíteni Romániának, ám, hogy meg is tegyem, ahhoz néhány ügynek rendbe kell jönnie. Itt is úgy kell élni, mint a világ bármely más civilizált és demokratikus országában. Esetünkben például úgy, hogy magyarul tanulhasson mindenki, aki akar, miként mifelénk a kínai kínaiul, a spanyol spanyolul, őrizvén egyszerre saját kultúráját és beszélve az angolt is úgy, mint bárki más. Nem létezhet értelmes érv a századvégen az ellen, hogy Románia magyar polgára saját iskolájába vagy templomába járhasson, itteni vagy magyarországi magyar újságot olvasson ... Szólna-e a tárgyalás témáiról konkrétabban is? - Az egyik téma a tanügy volt, ami jelentőségében túlmutat önmagán. A másik az a javaslatom, hogy Kolozsvárott mielőbb nyíljék meg magyar és amerikai főkonzulátus. A harmadik, hogy a magyar és a román elnök - helyszínként Bukarestet és Budapestet váltogatva - rendszeresen találkozzék egymással. Gondoljon csak bele: Franciaország és Németország száz esztendő leforgása alatt három iszonyú háborúban feszült egymásnak, és az elnök, illetve a kancellár mégis úgy jár össze, mint két szomszédos város polgármestere... - Ezek az ön javaslatai, de mi volt az elnök véleménye? -A rendszeres találkozó ügyében teljes volt az egyetértés. Göncz Árpádtól már korábban tudom, hogy ilyen tárgyalásokkal ő is egyetért. A másik két dologban Iliescuval nem ugyanaz a nézetünk, én mindenesetre megkértem az elnök urat, hogy nyitottan és mindent mérlegelve tekintsen ezekre... Petre Roman kormányfő a La Prensa című argentin lapnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy Magyarország kelti a feszültségeket szomszédaival. Kijelentette: Románia és Magyarország között nincs vita Erdélyről, következésképp nem létezik semmiféle nemzetközi kérdés sem ebben a tekintetben. „Az a tény, hogy Magyarország továbbra is hangoztatja, miszerint felel a határain túl élő magyarokért, hogy a magyar kisebbségnek különleges jogokat követel, ami ellentétes az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányában rögzített nemzetközi jogi elvekkel, a magyar-román kapcsolatokat, illetve Magyarország és a vele szomszédos államok viszonyát, a nemzetközi jog általánosan elismert elvein alapuló összeurópai együttműködés légkörét érir.tő feszültségeket kelt" - mondotta Roman. Ezek után idézzük azt a nyilatkozatot, amelyet Ion Iliescu államfő adott a Le Figaro című francia lapnak. A román államfő kijelentette, hogy Románia részének tekinti nemcsak Moldovát, hanem a jelenleg Ukrajna részét képező Bukovinát is. „Realistáknak kell lennünk, ez a probléma általános Európának ebben a részében. A történelem adja meg majd a választ arra a kérdésre, hogy visszatérnek-e ezek a területek Romániához." (kpr)
