Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-27 / 278. szám, kedd

Kedd, 1990. november 27. * Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 278. szám A NÉPI KAMARÁNAK ÉS A NEMZETEK KAMARÁJÁNAK 9. EGYÜTTES ÜLÉSE Jóváhagyták a kötvényekről szóló jogszabályt (Munkatársunktól) - Tegnap délután fél háromkor kezdte meg munkáját a Szövetségi Gyűlés kamaráinak tíz napra tervezett 9. együttes ülése. A tanácskozást Zdenék Ji­činský a parlament első elnök­helyettese vezette. Marián Čal­fa miniszterelnökkel az élen jelen voltak a szövetségi kor­mány tagjai. Az ülés elején a képviselők jóvá­hagyták a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatokat. Az együttes ülés idején, a plenáris ülések után a képviselők szemináriumokon vesznek részt. Ezeken részletes tá­jékoztatást kapnak egyebek közt az alapvető emberi jogokról és szabad­ságjogokról, valamint a föderáció és a tagköztársaságok közti hatáskörök új megosztásáról szóló alkotmány­törvény-javaslatról. Jóváhagyták to­vábbá, hogy az interpellációk napi­rendi pont keretében a képviselők hallgassák meg a november 17-ei eseményeket kivizsgáló parlamenti bizottság jelentését. A napirendet továbbá kiegészítették a Szövetségi Gyűlés ügyrendjéről szóló törvény­tervezet megvitatásával. Az ügyrendi kérdések tisztázása Egyik mátyusföldi faluban vasárnap, röviddel a választás eredményeinek ismertetése után a vendéglőben egy férfi nem kis gúnnyal, harsányan odaszólt az egyik volt polgár­mesterjelöltnek: öregem, meg­buktál. Az illető valóban nem kapott elég szavazatot, s így más lett a község első embere. Hogy mit érez a csata elvesz­tése, azaz meg nem nyerése után, azt csak ő tudhatja. Nyil­ván valami hasonlót érezhet­nek még sok ezren az ország­ban, hiszen lényegesen töb­ben versengtek a voksokért, mint ahányan győzhettek, igy hát az esetleges kudarcra ele­ve számítaniuk kellett. Valóban kudarcról, bukásról van szó? Aligha. Ahol több a jelölt, ott ez természetes. Akkor is, ha a tények, az elője­lek reménnyel töltötték el. Sok esetben olyan szoros volt a küzdelem, hogy szinte bár­melyikük győzhetett volna. Olykor a választásokat meg­előző közvélemény-kutatás egyértelműnek tűnő eredmé­nyei is kudarcot vallanak a megmérettetéskor. Ezt nem­egyszer a nyugati országok el­nökválasztásainak váratlan ki­menetele is igazolta. Szégyenkeznivalója tehát senkinek sincs. Ezt azoknak kell a leginkább tudatosítaniuk akik rosszindulatú megjegyzé­seket is tesznek. A gúnyolódás csupán azt jelzi, hogy az illető nem igazán érti, mi a demokrá­cia. A meg nem választott jelöl­tek ugyanolyan emelt fővel jár­hatnak lakóhelyükön, mint ed­dig. Kivált akkor, ha magatar­tásukkal bizonyítják: nem gör­dítenek akadályt megválasztott vetélytársaik útjába, hiszen a többség akarata győzött. Azaz, a demokrácia nyert újabb csatát. FÜLÖP IMRE után Václav Klaus szövetségi pénz­ügyminiszter megindokolta a kor­mány törvényjavaslatát a kötvé­nyekről. Bevezetőjében kifejtette, a piacgazdaság egyik elválasztha­tatlan eleme a pénzeszközök, azaz a tőke szabad mozgása. Ehhez járul hozzá a napirenden szereplő köt­vénytörvény tervezete is. jelenleg még hiányzik az értékpapírokról szóló jogszabály, s ezért az előter­jesztett törvénytervezet a készülő tőzsdetörvénnyel együtt a pénzpiac (Folytatás a 2. oldalon) Első ízben a NATO-paiiamentben (ČSTK) - Londonba érkezett va­sárnap este a Szövetségi Gyűlés küldöttsége, élén Alexander Dub­čekkel, a testület elnökével. A cseh­szlovák képviselők részt vesznek az Észak-atlanti Közgyűlés 36. évfor­dulós ülésén, amelyre idén először hívták meg a közép-európai orszá­gok parlamenti küldöttségeit. Ugyancsak jelen vannak Japán, Ausztrália és a Koreai Köztársaság képviselői. Alexander Dubček beszédet mond a plenáris ülésen, ezt követő­en találkozik néhány brit politikussal. Szerdán és csütörtökön hivatalos látogatást tesz az ír Köztársa­ságban. Mai számunkban: Az egyházakra komoly feladat vár ... a rendszerváltás nem az út vége, hanem egy hosszú út jelentős állomása, ahol és amikor még világosabban tudato­síthatjuk, hogy hozzá kell látni egy valóban új, igazságosabb társadalom felépítéséhez. (4. oldal) „Nem akarunk politikai pártharcok eszközévé válni" Hazájuknak Magyarországot tekintik, továbbra is ebben az országban akarnak élni, s nem érzik magukat biztonságban, ha a kinti magyarságot valakik a Duna túlsó oldalára akarják küldeni. (5. oldal) Ha fogytán az erő... ... ha nincs más ,,kapaszkodó" az együttes futballozásá­ban, marad a görcsös, kaotikus akarás - játék, technika és egyéni megoldások nélkül... (7. oldal) Törvény az oktatásügy irányításáról CSAKNEM 150 MÓDOSÍTÓ JAVASLAT • KÉTLÉPCSŐS IRÁNYÍTÁSI RENDSZER ALAKUL KI Tanácskozott a Nemzetek Kamarája Vítazoslav Moricot visszahívták a Szövetségi Gyűlés Elnökségéből (Munkatársunktól) - Hétfőn délelőtt önálló ülést tartott a Nemzetek Kamarája. Napirendjének középpoptjában a képviselők egy csoportjá­nak az a javaslata szerepelt, hogy hívják vissza Vit'azoslav Moricot, az SZNP elnökét a Szövetségi Gyűlés Elnökségéből. A javaslatot a két kamara 7. együttes ülésén a Szövetségi Gyűlés Szlovákiában megvá­lasztott 76 képviselője kezdeményezte, kérve azt is, hogy Móric tevé­kenységét vizsgálja, meg a Nemzetek Kamarájának mandátumvizsgáló és mentelmi bizottsága valamint, hogy az ügyben foglaljon állást a kamara alkotmányjogi bizottsága is. (Munkatársunktól) - A Szlo­vák Nemzeti Tanács tegnap az oktatásügy állami igazgatásá­ról és az iskolai önkormányza­tokról szóló törvény tervezetét tárgyalta. Ján Pišút oktatási miniszter hangsúlyozta, hogy a járási és kerü­leti nemzeti bizottságok megszünte­tésével új, hatékony irányítási rend­szert kell kialakítani. A minisztérium hatásköre megerősödik, és járási tanügyi igazgatóságok létesülnek, azaz kétlépcsős irányítási rendszer alakul ki. Emellett az egyes közsé­gekben és járásokban iskolataná­csok is alakulnak, de csak tanácsa­dói és ellenőrző funkcióval. Lénye­gében átmeneti megoldásról van szó, mert a tavasz folyamán széles körű vitát indítanak az okatatásügy­ről, hogy az új iskolaévtől véglege­sen szabályozhassák ennek a fon­tos területnek a működését. Ján Findra (NYEE) rámutatott: a beterjesztett törvény összhangban van az. államigazgatás és a helyi önkormányzatok új koncepciójával, s megteremti a jogi feltételeket az oktatás irányításához az új viszo­nyok között. A bizottságok megtár­gyálták a tervezetet, és egy kivételá­vél elfogadását javasolták. Össze­sen 82 módosító javaslatot terjesz­tettek elő. Ezek jelentős része érde­mi változtatásokat indítványoz. Az észrevételek száma a vitában jelentősen megnőtt, a több mint 20 felszólaló képviselő számos további módosító javaslatot tett. - Ez a tör­vény amúgy is csak átmeneti idő­szakra szól, ráadásul előkészítésé­be nem vonták be a legilletékeseb­(Folytatás a 2. oldalon) Az ülést vezető Milan Šútovec, a Nemzetek Kamarájának elnöke a napirend jóváhagyása után elő­ször Peter Kulannak (NYEE) adott szót, aki az indítványozó honatyák nevében ismét megindokolta a ja­vaslatot., Felidézte az SZNP elnöké­nek ominózus, egyebek közt a pol­gári engedetlenségre felszólító po­zsonyi felhívását, amely október 25­én, hangzott el, amikor az SZNT a nyelvtörvényről tanácskozott. Vi­t'azoslav Móric az indoklás szerint megszegte a képviselői fogadalmát, az ország alkotmányát, valamint számos érvényes jogszabályt is. Pe­ter Kulan utalva a legutóbbi pozso­nyi eseményekre rámutatott, hogy a demokratikusan megválasztott és legitim szlovák parlament s a szlo­vák kormány megdöntésére irányu­ló, rosszul szervezett kísérletről volt szó, amely során durván félrevezet­ték a diákság egy részét, és vissza­éltek a nemzeti érzéssel. A Nemzetek Kamarája mandá­tumvizsgáló és mentelmi bizottságá­nak állásfoglalását Ján Horník (KDM) ismertette. Szerinte Móric visszahívásának kérdése nem tarto­zik a bizottság hatáskörébe, mert a képviselői fogadalom megszegése bonyolult kérdés, amelyet újra meg (Folytatás a 2. oldalon) Szlovákia kormányfője Bécsben tárgyal (ČSTK) - Vladimir Mečiar, szlo­vák kormányfő tegnap kétnapos lá­togatásra Bécsbe érkezett. Prog­ramját Alois Mock osztrák külügy­miniszterrel megtartott tárgyalásai­val kezdte. Mindkét politikus rámuta­tott azokra a lehetőségekre, ame­lyek a jövőben bővíthetnék az együttműködést a két köztársaság között. Példaként hozták fel a közös vasút- és közútépítési terveket, to­vábbá a bécsi és a pozsonyi repülő­tér együttműködését, a Swechat és a Pozsony közötti kőolajvezeték megépítését, a vízi közlekedés fej­lesztését a Dunán, a turisztikát, új határátkelőhelyek létesítését stb. A szlovák kormányküldöttség ezután a bécsi városházán találko­zott vendéglátójával, Helmut Zilk polgármesterrel. Vladimír Mečiar hangsúlyozta az olyan szoros kap­csolatok szükségességét, amelyek mind Bécs, mind Pozsony és Szlo­vákia számára is hasznosak. Délután Vladimír Mečiar és kísé­rete látogatást tett az ENSZ bécsi székházában, valamint a Nemzetkö­zi Atomenergia Ügynökség központ­jában. & lovákiában szombaton, Csehországban vasárnap zártak a szavazóhelyiségek, így a szakértők még ma is javában elemzik: ki nyerte meg, ki veszítette el a helyha­tósági választást? Egyesek most a végtelenségig leegyszerűsített választ adnak a sokakat foglal­koztató és izgalmas belpolitikai kérdésekre, má­sok bonyolult szakmai magyarázatot kanyaríta­nak a dolgokhoz. Mindemellett jr tények viszont tények maradnak. Nevezetesen például az, hogy ä kereszténydemokrata Mozgalom most elérte azt a célját, amelyet júniusban elhibázott: a helyi önkormányzatok szabadon megválasztott képvi­selőinek számát tekintve Szlovákiában ő lett a győztes a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a kommunista párt előtt. Ugyanúgy cáfolhatatlan tény, marad az is, hogy a Csallóköztől a Bodrog­közig kitűnően szerepeltek a hazai magyar moz­galmak is. A dél- és kelet-szlovákiai városokban, községekben ők állíthatják az új képviselőtestüle­tek tagjainak jelentős hányadát; sőt, számos ki­sebb-nagyobb településen a polgármestert is. Az érem másik oldalát tekintve - országos viszony­latban - látni kell, hogy Szlovákiában a választó­polgároknak több mint egyharmada távol maradt az urnáktól; a városlakóknak pedig a fele sem ment el választani! Persze, kár pusztán a számok bűvöletébe esni; inkább azok hátterén érdemes meditálgatni. Mert végtére is a kommunista rend­szer 99 százalék körüli részvételi eredménye vajon mit takart? Semmit sem bizonyított, inkább csak leplezett. A sztálinista diktatúra természet­rajzához tartozó torz illusztráció volt, nem pedig a valós népakarat megnyilvánulásának jele. A hétvégi választások statisztikai mutatói kö­zött búvárkodva inkább azt érdemes vizsgálgatni, hogy merre tart ma az ország? Minő tömegtámo­gatást tudhat maga mögött ténylegesen a kor­mány? Az elmúlt hetek eseményei, a nacionalista hangok, a demokratikus erők viszont csúfolódás mértékben befolyásolták a közhangulatot? Vajon hová sorolhatók mindazok, akik a szabad válasz­tás joga helyett - a tartózkodó távolmaradás lehetőségével éltek? Rajzanak elő a kérdések, ám a feleletek is... Kiderült például, hogy a hallgatag többség megő­rizte józan higgadtságát; hogy a hatalom megka­parintására törekvő nacionalista erők most már nemcsak a pozsonyi parlamentben, hanem az Népakarat egyszerű halandók (ha úgy tetszik: a hallgatag többség) körében is vereséget szenvedtek. A szö­vetségi államforma felrúgásán, a nyelvi kizáróla­gosságon és a demokrácia egyéb „vívmányain" bazírozók ugyanis elszámították magukat. Ma­gyarán: rosszul saccolták meg a helyzetet. Az önjelölt pártkorifeusok, a frissen felkent népiheg­váltók és önátmentők hetek, hónapok óta épp a hallgatag többségre hivatkoztak, s eközben manipulálni igyekeztek a tömegeket. Hangulat­festő elemként az ökölrázást, izgalomgerjesztés­képpen az egymásra köpködést alkalmazták ked­velt szórakozásként a politikában, a hangoskodó mítingdemokráciában. Szó ami szó, októberben terjedt is ez a stílus, akár a marhavész. A múlt hónap elejétől a mostani választásokig nyilatko­zatok és ellennyilatkozatok, tiltakozások és ellen­tiltakozások váltották egymást; s eközben felme­nők és lemenők nemzetisége, hite, vallása, szár­mazása, etnikai hovatartozása képezte a pocs­kondiázó megjegyzések tárgyát. E közgerjesztő hisztériakeltéssel a hangoskodók, a füttyögök, a köpködők szekértáborai alakultak - a józanabb húrokat pengető „mesterdalnokok" trillái milyen tárgyává lettek. A szekértáborokba verődöttek vezérei s azok ministránsai a nyálukat inkább visszanyelőket megalkuvóknak, színt vallani nem merőknek nevezték. A helyhatósági választások eredményei viszont azt bizonyítják, hogy a hall­gatag többség igenis, politizál, ha nem is a gyűlöl­ködés eszközeivel. Nem jár tömeggyűlésekre és petíciókat sem ír alá, de kacifántosakat mond, ha emelik a benzin, a halféleségek vagy akár a tejter­mékek és a déligyümölcs árát. Ennek ellenére bízik az ország demokratikusan gondolkodó erői­ben. A hallgatag, ám a hétvégi választásokon épp a népakaratot kinyilvánított többség tudatosítja magában azt is, hogy az évtizedekig a sztálinista rendszerrel sújtott Csehszlovákiának jelen pilla­natban tényleg sokkal fontosabb kérdésekkel kell szembenéznie, mint az, hogy nekem vagy a szom­szédomnak milyen a fizimiskája, a nemzetisége, a felekezeti hovatartozása. Gondolom, nyugod­tan papírra vethetem: a Szlovák Nemzeti Párt és a körülötte zsongó szélsőséges erők a lehető legdemokratikusabb úton vereséget szenvedtek. A választópolgárok zöme tudatosította: a hallga­tag többség nemzeti érzelmein bazírozó nacio­nalizmus csupán arra jo, nogy elterelje a ügyei­met arról, id miből fogja kifizetni a lakbért, a villanyszámlát, sokadikán a család vasárnapi kosztravalóját, az asszony téli csizmáját.'... n*. istenadta nép(akarat), magyarán: a hallgatag többség már csak ilyen földhözragadt. 4 választópolgárok többpárti választáson Zl adták meg az újonnan alakuló önkor­i 1 mányzó testületeknek a politikai legiti­mitást. Ők viszont nyilván jól tudják, hogy csak tettekkel viszonozhatják e bizalmat. A gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy itt és most, nagyvárosban és kisközségben, az indulatoskodással elegy patt­helyzet helyett - új rajthelyzetet teremtett a nép­akarat. MIKLÓSI PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents