Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-26 / 277. szám, hétfő

Tőzsér Árpád A cseh exuláns irodalomról A „menekült", „számkivetett" jelentésű „exuláns" címszó mellett az Idegen szavak és kifejezések szótárában az áll, hogy „ritk", azaz ritkán használatos. Én azt mondanám: nálunk egyáltalán nem használatos. Mai nyelvünkből teljesen kiszorította az „emigráns". Pedig a kettő távolról sem ugyanaz. Aki politikai okokból, de önként hagyja el hazáját, az emigráns, akit száműznek, az exuláns. A cseh irodalmi életben viszont (s a politikaiban is) húsz év óta fogalom az „exuláns író". Persze azt is mondhatnám, hogy három és fél évszázada azt. Az első cseh „exuláns író" ugyanis (akit azóta is így emlegetnek az irodalomtörténetben) Coménius volt. A Cseh Testvérek utolsó püspökének protestáns hite miatt kellett külföldre menekülnie, az 1968-as cseh „exulánsoknak", Milan Kunderának, Josef Škvoreckýnek, Jirí Grušának és még sokaknak pedig azért, mert Csehszlovákia 68as szovjet megszállását nem voltak hajlandók „baráti segítségként" értelmezni. A két írói „exodus" egyéb vonatkozásaiban viszont meglepően sok az egyezés. 1620-ben, az emlékezetes Fehérhegyi Csata után Csehországban kezdetét veszi a „sötétség kora". A tajtékzó Habsburgok, a vérengző ellenformáció a szó szoros értelmében kiirtja a cseh nemességet, polgárságot és értelmiséget. Akiknek viszont sikerült a genocídium elől külföldre menekülniük, azok Lengyelországban, Magyarországon, Németországban, Svédországban, Hollandiában virágzó cseh kultúrát teremtenek. Coméniusnak csaknem minden jelentős műve külföldön születik, más cseh írástudók alapjelentőségű (azóta is használt) egyházi énekeskönyveket, történelemkönyveket, versköteteket, emlékiratokat, Habsburg-ellenes röpiratokat írnak külföldön. Az 1969 és 1989 közötti húsz év a csehszlovák történelem második „sötétség-kora". A cseh szellemi élet legjobbjai a megtorlás és terror elől megint tömegesen menekülnek külföldre, az otthon maradottak pedig választhattak a megtűrt középszer (és a szervilizmus), valamint a belső számkivetettség között. S nem kevesen döntöttek ez utóbbi de még többen az előbbi modus vivendi mellett. A hazai cseh irodalmi produkció negyed évszázadon keresztül általában szürke, jellegtelen, középszerű (azért csak általában, mert Hrabal, Holan és még néhány szerző a régi gárdából valami csoda folytán mégiscsak megjelent) s az irodalmi élet érdektelen, (A 68-as irodalmi lapok garmadájának betiltása után húsz éven át csak egyetlen cseh irodalmi folyóirat létezett, s az is csak havonta jelent meg s alig olvasták.) A külföldi kiadók által megjelentetett cseh írásbeliség viszont annál gazdagabban virághozott, de meg kell mondanunk, hogy ennek egy nagyon jelentős részét az ellenállás itthon maradt írói, a mintegy törvényen kívülre, belső exiliumba szorult szerzők írták. Ebből a csoportból a magyar olvasó közönség szinte csak Václav HaveK ismeri, pedig legalább egy tucat hozzá hasonlóan jelentős író tartozik még ide. 1. Ezúttal vessünk egy pillantást egy olyan műre, amelynek a „belső exilium vagy külföldi menedék" dilemma egyenesen témája. A mű címe Nuda v Čechách (Unalom Csehországban), szerzője Alexander Kiiment (1929). A regény először 1977-ben jelent meg Svájcban, tehát azokban az években íródhatott, amikor Csehországban még ezrek számára volt aktuális a „menni vagy maradni" kínzó válaszútja. Az ,,Unalom" hőse, a nem harcolni, csak alkotni kívánó, de a csendes alkotómunkában is állandóan akadályozott építészmérnök otthon marad. Pedig egy napon azzal indul el kedveséhez, a Párizsba (és emigrálni) készülő Olgához, hogy közölje vele: ő is vele tart. Az idő egyébként 1967 utolsó hónapja, közeledik karácsony. A Szent Vitus-székesegyház harangja, a Károly-híd szobrai, a barokk épületek díszei - mind megannyi „madeleine-motívum", mind megannyi preusti alkalom a „tudattalan" emlékezésre", a múlt megidézésére. Kiiment regényében min-1 den tárgynak, mozzanatnak egyetlen mondanivalója van: az idő, a negyvenes s ötvenes évek keserves és a hatvanas évek megbolydult ideje. Míg Svoboda mérnök átér a Károly-hídon, egy negyed század személyes és társadalmi történelmével vet számot. S a keserves élmények felidézése után egy paradox tette: Olgának nem azt mondja, hogy „én is veled megyek",hanem azt, hogy „Újév után megkezdjük új várostervem realizálását". Svoboda mérnök nem tud környezetet, közeget váltani, itthon marad. Ettől a negatív tettétől viszont - megintcsak paradox módon - ő szenved a leginkább. A könyv utolsó fejezetében, mikor Olga valóban elutazik, Svoboda valamiféle közönyös önkívületben, furcsa „unalomban" várja az Újévet köszöntő várost, s órák alatt - megőszül. 2. s minden alkotó erőt középszerbe, „unalomba" szorító „szocialista lélektelenség megrázó és művészi képsorainak. S a fogalmazás itt nem véletlen: a megjelenítés s a képsorok rendje az „Unalom"-ban valóban maga a mondanivaló. Olyan ember emlékezik e megjelenítésekben, képsorokban, aki mintha valami fal mentén járna, úgy jár a tetteken innen. A múlt tele van mozgással, s a történelem mozgása alatti lapulással: a túlélés imperatívumával, s kicsiség és kicsinyesség tudatával, az Európa szellemével össze nem férő nemzeti gyűlöletkitörésekkel („Kiűztük a németeket Csehországból, s ezzel kiűztük magunkat Európából"), a koncepciós perek kaniballizmusával, megalkuvásokkal, értelmetlen halálokkal, de a főhősök egyetlen komoly tette ezeknek a „mozgásoknak" a megjelenítése. Az emlékképek ugyan - á la Bergson - „a virtualitásból szakadatlanul aktualitásba akarnak átmenni", de Svoboda mérnök, ez a cseh Oblomov, képtelen a harcra, képtelen az aktív ellenállásra. S mivel a megalázó kompromisszumokra is képtelen, végül is besorakozik azok közé a cseh regényhősök közé, akik közül számunkra Svejk a legismertebb, s akiknek a beilleszkedni nem tudás (vagy nem akarás) a közös nevezőjük. Ahogyan Švejk bárgyú mellébeszélésével és „mellécselekvésével" egy háborús masinériát képes zavarba hozni (vagy ahogy Havelék, a „Charta 77" mozgalom képviselői meghökkentik a rendszert, aláírási akcióikkal mintegy feladják magukat, s így tulajdonképpen minden büntető paragrafusból kilógnak), úgy Svoboda mérnök is „hiba a rendszerben". „Belső exuláns", akt nem lázad (ennek a lázadásképtelenségnek a jelképe, s így önmagán túlmutató mozzanat a cselekményben az itthon maradása), ezért börtönbe nem zárható, de mivel naiv alkotásigenlése, idealizmusa a társadalmi manipulációknak is ellenáll, egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni. Ez a fajta „belső exuláns" olyan hiba a rendben, aki léténél fogva bomlasztja a rendszert. S az már csak dúsítja a mondanivalót, hogy közben nemcsak a rendszer, hanem önmaga is felbomlik, s így a szerző - közvetve - a „belső exuláns" lét bírálatát is adja. 3. A történetnek ez az első síkja (mintegy két nap eseményei) természetesen csak mintegy váza a tulajdonképpeni mondanivalónak, a második „sötétség kora" megjelenítésének, a gyűlöletet vető s gyilkos politikai pereket arató osztályharc, A cseh „exuláns irodalom" müvei - tíz-húsz éves késéssel - most kerülnek a hazai olvasók elé. Köztük az „Unalom" valószínűleg nem a legreprezentatívabb darab, de az egyetlen, amelynek maga az exuláns lét a témája, s ezt a témát nem a politikum, hanem az alapvető emberi értékek összefüggésrendjében vizsgálja. Komárom ismét Lehár-dalversenyre készül ÚJ szú 1990. XI. 28. (kpr) Lehár Ferenc, a Víg özvegy, a Cigányszerelem, A mosoly országa és sok más népszerű operett szerzője 1870. április 30-án született Komáromban. A város és a környék lakossága a mai napig büszkén ápolja a közkedvelt és világhírű zeneszerző emlékét. 1989-ben rendezte meg a városban működő Lehár-bizottság az I. Lehár Ferenc országos dalversenyt. A kezdeményezés visszhangra talált. A kétévenként megrendezett dalverseny fő célkitűzése, hogy továbbfejlessze az ifjú nemzedék zenei műveltségét és segítse új tehetségek felfedezését az operettszínházak és a zenés színpadok számára. A másik országos Lehár-dalverseny feltételeinek összeállításakor az első rendezvény tapasztalataiból indultunk ki. A verseny meghirdetői, szervezői ismét a városi és járási állami szervek, valamint a Lehár-emlékbizottság. Fő védnöke a Szlovák Kulturális Minisztérium, társrendezők a Szlovák Rádió magyar adása, a Szlovák és Cseh Zenei Alap, valamint a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ. Szívesen várjuk további intézmények és egyéni szponzorok támogatását is, hisz segítségükkel még színvonalasabbá tehetjük ezt a hagyományőrző, rangos zenei rendezvényt. * Az 1991. április 8-12 között megrendezésre kerülő második dalverseny ismét orzságos méretű lesz, Csehország és A zeneszerző szobra Komáromban (Németh István felvétele) Szlovákia operett- és musicalénekesei nemes küzdelemben mérhetik össze tudásukat. Természetesen külföldről is várunk érdeklődőket, akik versenyen kívül vehetnek részt a dalversenyen. A versenyzők kötelező nevezési díját 200 koronában szabták meg a rendezők. Tizennyolc éves kortól harmincöt éves korig különböző zenei és művészeti főiskolák hallgatói, színházak művészéi, valamint más módon iskolázott teheséges énekesek vehetnek részt a rendezvényen, amelynek három fordulója lesz. Az első fordulóban szabadon választott művek és áriák hangzanak el, elsősorban Lehár, valamint Strauss, Offenbach, Kálmán, Suppé klasszikus operettjeiből. A második fordulóban cseh és szlovák zeneszerzők áriáit és dalait adják elő a versenyzők, így pl. Nedbal, Friml, Dusík, Elhert, Ježek, Andrášovan és mások alkotásait. Míg az első és második fordulóban együtt versenyeznek a hivatásos és amatőr énekesek, a harmadik fordulóban már külön mérik össze tudásukat az előírt Lehár-dallamokból, valamint a szabadon választott operett- és musicalrészletekből. Az amatőrök számára természetesen könnyebb repertoárt állítottak össze a szakemberek. A teljesítményekről nemzetközi zsűri mond véleményt. Az első helyezett, a hivatásos énekesek kategóriájában a Lehár-emlékplakett és -oklevél mellett 3000 koronát kap, a második és harmadik helyezett pedig 2000, illetve 1000 koronát. Az amatőrök kategóriájában az első helyezett 2500 koronát, a második és harmadik helyezet 1000, illetve 500 koronát. Különdíjakat is kiosztanak majd a versenyzők közöit. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy az énekesek a maguk választotta nyelven adják elő a versenydalokat. A jelentkezési határidő 1991. január 31, jelentkezési lapokat a Komáromi Városi Művelődési Központ (Mestské kultúrne stredisko, Kasárenská 1, Komárno, tel.: 601 26) címére kell elküldeni. A dalverseny győztesei és legjobbjai fellépnek a gálaesten. BENDE ISTVÁN Játékszabályok nélkül? A VÁLTÁS AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN IS ELKERÜLHETETLEN A mezőgazdaságban végrehajtandó agrárreform alapelvei a tulajdonviszonyok rendezésén túl szerkezeti és szervezési változásokat is előirányoznak. A reform ajánlásai legérzékenyebben az állami gazdaságokat érintik, hiszen az ágazat teljesítőképessége és hatékonysága növelésének érdekében a tervezet az állami gazdaságok fokozatos átalakításával számol, ami valójában felszámolásukat jelenti. Az önfelszámolás reformadta lehetőségei közül a gazdaságok a feltételekhez igazodva maguk választhatják meg .„a szép halál" módját. Vágtornócon tett látogatásunk során arra voltunk • kíváncsiak, milyen perspektívát látnak az itteni állami gazdaság vezetői a gazdaság további jövőjét és működését illetően. - Tavaly már-már úgy tűnt, sikerül kilábalnunk a bajból, megszabadultunk a bennünket szorító gazdasági nehézségektől. Termés- és gazdasági eredményeink fokozatosan javultak, felzárkóztunk a járási átlagot produkáló gazdaságok közé. Átszerveztük, felújítottuk néhány telepünket, úgy véltük, sínen vagyunk. Az idei katasztrofális szárazság és a gazdasági reform azonban megálljt parancsolt elképzeléseinknek. Az agrárreform alapelvei ugyanis egyértelműen kimondják, a piacgazdaság feltételei között az állami gazdaságok számára nem lesz hely a mezőgazdasági vállalkozások széles palettáján. Legalábbis a jelenlegi formában nem számolnak velünk. Itt állunk befürödve, a két évvel ezelőtt elkezdett konszolidációs programot abbahagyva, kezdhetjük elölről az átszervezést - kezdte panaszáradattal Mészáros Győző mérnök, az állami gazdaság igazgatója. A több mint 4 ezer hektárt művelő állami gazdaságban 1988-tól, az új igazgató hivatalba lépésétől kezdve a konszolidációs program alapelvei által kitűzött céloknak rendelték alá a gazdasági élet menetét. Jelentős állami támogatással sikerült szilárdabb talajra terelni a kátyúba ragadt szekeret. A gazdasági reform alapelveinek nyilvánosságra hozása után itt is az átalakulás lehetőségein törhetik fejüket a gazdaság vezetői. Több változat közül választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet. Részvénytársasággá alakulnak, a földtulajdon helyi viszonyok közötti rendezése után szövetkezetté válnak, vagy pedig az egyénileg gazdálkodni akarók számára adják el, illetve bérbe a tulajdonukat. Az utóbbinak azonban kevés a valószínűsége. - Dolgozóinknak felajánlottuk, hogy az egyes termelési részlegeket egyénileg vagy csoportosan bérbe vehetik, de nem volt irántuk érdeklődés. Ebben a zűrzavaros időszakban ez nem is meglepő, hiszen amíg az emberek nem tudják, mit és mennyiért vehetnek meg, illetve adhatnak el, addig nem mennek bele bizonytalan üzletekbe. A reform által meghirdetett garantált árakat is csak a jövő évre szavatolja az állam, ez sem szolgál;a a termelők biztonságérzetét - állította Ján Borik, az állami gazdaság közgazdásza. - A jövő számunkra is bizonytalan, hiszen a szeptember végéig esedékes jövő évi előszerződés alapján a húsipar például az általunk kínált mennyiségnek csak 60 százalékára tart igényt. A gazdaság vezetői eredetileg egy termelői és kereskedelmi tevékenységet folytató szövetkezetté válás lehetőségeit és feltételeit mérlegelték. Az elképzelések szerint a jelenlegi termelési struktúrát megtartva kereskedelmi áruforgalmazással szerették volna kibővíteni tevékenységüket. A mezőgazdasági minisztérium illetékeseivel való tárgyalás után derült ki, a szövetkezetté való átalakulás nem megy olyan könnyen. A legfontosabb ellenérv, hogy az állami gazdaság használatában levő tulajdont a létrejövő szövetkezetnek meg kéne vásárolnia. Erre viszont a jelenlegi gazdasági helyzetben sem az állami gazdaságnak, sem a dolgozóknak nincs elegendő anyagi eszközük. így minden valószínűség szerint marad a részvénytársasági forma. Akár szövetkezeti, akár részvénytársasági formában működik majd az állami gazdaság, a hatékony termelésnek és kereskedelemnek minden gazdasági társulásban kulcsszerepe lesz - állítják a gazdaság vezetői. Ez nem mond ellent annak, hogy elsősorban az alapvető mezőgazdasági termelésből szeretnének megélni. A kérdés csak az, az alakulófélben lévő piaci feltételek között elegendő lesz-e a szándék. - A növénytermesztés és az állattenyésztés volumenét nem szeretnénk megváltoztatni, hacsak a körülmények nem kényszerítenek rá bennünket. Azonban már a közeljövő sem kecsegtet túl sok reménnyel. Az idei katasztrofális szárazság 26 millió koronát vett ki a zsebünkből. Szemesekből az éves takarmánynak megfelelő mennyiség hiányzik, s bizony nagyon nehéz időszaknak nézünk elébe - vélekedett Jozef Palo mérnök, a gazdaság agronómusa. A gazdaságban úgy vélik, az önelszámolásra áttérő gazdasági egységek lesznek a hatékony és a folyamatos termelés biztosítékai. Ezekben a dolgozók az elért tiszta jövedelemből százalékos arányban részesülnének. Az egyes részlegek a szolgáltatásokat belüzemi árakon számláznák ki egymásnak. A fennmaradó kapacitásra külső megrendeléseket is felvehetnének. A munkaszervezés és bérezés új formái a munkacsoportokban önszabályozó folyamatot is beindítanak, ezzel a várható létszámcsökkentés is megoldható. Elbocsátásokat ugyanis nem terveznek. A gazdaság jelenlegi ötszáz dolgozója közül 400-420nak az átszervezés után is jut munka. Az előzetes felmérések szerint csak a nyugdíjkorhatárt elérőktől és néhány hanyag, rosszul dolgozó „munkatársuktól" kell búcsút venniük. Az elképzelések megvalósítása a gazdasági környezettől és feltételektől függ. Amint köztudott, s ezt a gazdaság vezetői is megerősítették, a jelenlegi zűrzavaros átmeneti időszakban sem a jogi szabályok, sem a gazdasági mutatók nem teszik lehetővé, hogy bárki kockázat nélkül hosszú távra tervezzen. A mezőgazdaságban viszont nem élhetnek máról holnapra. Éppen ezért az állami gazdaság átalakítására vonatkozó elképzeléseket külső szakemberek bevonásával részletesen, több változatban is kidolgozzák. A feladat nem lesz könnyű. Az agrárreform alapelveiből kiindulva, a piaci feltételek várható hatásait figyelembe véve kell kidolgozniuk egy olyan gazdasági stratégiát, amely a dolgozóknak anyagi és szociális biztonságot nyújt, a majdani gazdasági társulás fenntartásához és hatékony működéséhez pedig megteremti a szükséges anyagi eszközöket. A váltás elkerülhetetlen, a továbblépést azonban ma még nehezíti és bonyolítja a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága, a pontosan kidolgozott információk és elfogadott játékszabályok hiánya. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ